Tegyünk szert „bölcs útmutatásra”!

Az életet szokták egy tengeri utazáshoz hasonlítani. Ám az emberi bölcsesség gyakran csak korlátozott mértékben bizonyul hasznosnak, amint az emberek megpróbálnak sikeresen keresztülhajózni az élet tengerén, melynek viharos hullámain már sokan szenvedtek hajótörést (Zsolt 107:23, 27). Miért annyira találó ez a szókép?

Az ókori időkben a tengeri hajózás igen embert próbáló feladat volt, és nagy tapasztalatot igényelt. Ez egy fajta művészet volt, melyet rendszerint azoktól lehetett megtanulni, akik már régóta tengerészek voltak, talán kormányosok (Csel 27:9–11). Sok ókori festmény úgy hangsúlyozza a kormányos jelentős szerepét, hogy a többi személynél nagyobbnak ábrázolja. Ahhoz, hogy a tengerészek kimerészkedhessenek a nyílt tengerre, tanulniuk kellett a különféle tájékozódási pontokról, például a csillagokról és a szélről. A Biblia úgy ír egyes tengerészekről, mint akik „mesterségüket értő” emberek, és az itt használt kifejezés azt is jelentheti, hogy „bölcs” (Ez 27:8).

Napjainkban éppannyira nehéz lehet megbirkózni az élet problémáival, mint amennyire küzdelmes volt az ókori időkben hajózni a tengeren. Honnan kaphatunk segítséget?

HOGYAN TEHETÜNK SZERT „BÖLCS ÚTMUTATÁSRA”?

Elménkben tartva azt a szóképet, hogy az élet olyan, mint egy tengeri utazás, vizsgáljuk meg a következő bibliai igazságot: „A bölcs figyel, és gyarapítja tudását, és az értelmes ember bölcs útmutatásra tesz szert” (Péld 1:5, 6). A „bölcs útmutatásnak” visszaadott héber kifejezés utalhat egy ókori hajóparancsnok intézkedéseire is. Magában foglalja azt, hogy egy személy ügyesen irányít, hozzáértéssel kormányoz.

Igaz, erőfeszítést kíván meg tőlünk, de képesek lehetünk arra, hogy „bölcs útmutatásra” tegyünk szert, és megtanuljuk, hogyan hajózzunk sikeresen keresztül az élet tengerén. Ahogy a Példabeszédek könyve rámutat, hagynunk kell, hogy a bölcsesség, az értelem és az éleslátás együtt munkálkodjanak (Péld 1:2–6; 2:1–9). Nem szabad elmulasztanunk Isten vezetését keresni, mivel a gonoszok tudják, hogyan vezessenek tévútra másokat (Péld 12:5).

Tehát létfontosságú, hogy szorgalmasan tanulmányozzuk Isten Szavát. Ezáltal sok értékes ismeretet szerezhetünk Jehováról, és arról, aki a legkiválóbban tükrözi őt vissza, Jézus Krisztusról (Ján 14:9). Az összejöveteleken is sok bölcs tanácsot kapunk. Továbbá mások tapasztalataiból is tanulhatunk, ideértve a szüleinket is (Péld 23:22).

MÉRLEGELJÜK A HELYZETET, ÉS TERVEZZÜNK!

Különösen akkor van szükségünk „bölcs útmutatásra”, amikor jelképes értelemben háborgó vizeken járunk. Ha nem tudjuk, mit tegyünk egy bonyolult helyzetben, az bénítólag hathat ránk, aminek katasztrofális következményei lehetnek (Jak 1:5, 6).

Érdekes módon a „bölcs útmutatásnak” visszaadott kifejezést a Biblia a hadviseléssel kapcsolatban is használja. Például ezt olvashatjuk: „hozzáértő útmutatással folytatod háborúdat, és a tanácsadók sokaságában megmentés van” (Péld 20:18; 24:6).

Egy csatára készülő hadvezérhez hasonlóan, jól tesszük, ha előre átgondoljuk, hogy mik lehetnek a szellemiségünkre leselkedő veszélyek (Péld 22:3). Talán el kell döntened, hogy elfogadj-e egy új állást vagy egy előléptetést a munkahelyeden. Minden bizonnyal átgondolnád, mennyi fizetést kapnál, mennyi időt venne igénybe az utazás, és más részleteket. De vannak más szempontok is, melyekre oda kell figyelni: Összeegyeztethető az adott munka a bibliai alapelvekkel? A munkaidő – például, ha váltott műszakról van szó – hogyan fogja érinteni a keresztény tevékenységeidet? (Luk 14:28–30).

Lorettának, aki Jehova Tanúja, jó állása volt egy nagy cégnél. Amikor a céget áthelyezték, Lorettának egy fontos munkakört kínáltak fel az új helyen: „Ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben – mondták neki a főnökei. – Még azt is megtudtuk, hogy azon a helyen van egy Királyság-terem.” De Loretta le akarta egyszerűsíteni az életét, hogy még teljesebb mértékben tudja szolgálni a Teremtőt. Felismerte, hogy az új munkaköre mellett kevesebb ideje maradna a keresztény tevékenységekre. Ezért beadta a felmondását, annak ellenére, hogy az egyik főnöke bizalmasan feltárta neki, hogy ő volt az egyedüli alkalmazott, akit mindenképp meg akartak tartani. Loretta, aki már mintegy 20 éve általános úttörő, meg van arról győződve, hogy azért tudott ilyen áldásos döntést hozni, mert figyelembe vette a bölcs útmutatást, vagyis az Isten Szavában található tanácsokkal összhangban tervezte a jövőjét. Erősebb lett a kapcsolata Jehovával, és kiváltsága volt sokaknak segíteni abban, hogy elfogadják a bibliai igazságot.

„Bölcs útmutatásra” nyilvánvalóan a családban is szükség van. A gyermeknevelés egy hosszú távú feladat, és a szellemi és anyagi téren hozott döntések a család minden tagjának a jövőjére kihatnak (Péld 22:6). A keresztény szülők például ezeket a kérdéseket tehetik fel maguknak: „Vajon a szavainkkal és a példánkkal megtanítjuk a gyermekeinknek azokat a szellemi értékeket, melyek majd segítenek nekik bölcsen megküzdeni a felnőttkor nehézségeivel? Az életvitelünk segít nekik felismerni, hogy akkor lesznek elégedettek, ha egyszerű életet élnek, és a keresztény szolgálatra összpontosítanak?” (1Tim 6:6–10, 18, 19).

A valódi sikert nem az anyagi vagy társadalmi helyzet határozza meg, melyre oly sokan törekednek a világban. Salamon király megértette ezt. A következő szavak leírására kapott ihletést: „jól lesz dolga azoknak, akik félik az igaz Istent, amiért félték őt” (Préd 8:12). Ez alátámasztja, hogy mennyire fontos bölcs útmutatást keresni, mely Isten Szaván alapul, és azzal összhangban van (2Tim 3:16, 17).

[Kép a 30. oldalon]

A kormányosokat gyakran nagyobbnak ábrázolták a többi személynél, hogy hangsúlyozzák a szerepüket

[Forrásjelzés]

Su concessione del Ministero per i Beni e le Attività Culturali. Ezt a képet tilos bármilyen módon vagy formában sokszorosítani vagy másolni.