KEZESSÉG

Egy kötelezettség teljesítésére adott biztosíték; egy garancia vagy jótállás; felelősségvállalás valakiért. A zsoltáríró azért könyörgött Jehovához, hogy legyen a ’kezese’, és védje meg a csalóktól (Zs 119:122).

Az, hogy egy személy milyen módon válhat valakinek a kezesévé, nem változott az évszázadok alatt. Jób patriarcha ezt mondta a kezességről: „Kérlek, tégy le biztosítékot értem önmagadnál. Ki más rázna kezet velem, kezességet vállalva?” (Jób 17:3). A Példabeszédek 17:18 rávilágít, hogy mi következett ezután: „Kinek szívében nincs értelem, kezet ráz, és teljes kezességet vállal társának szeme láttára.” Minden bizonnyal egy személy azzal vált kezessé, hogy tanúk jelenlétében a hitelezőnek a kezébe csapott, vagy kezet rázott vagy kezet fogott vele, és ígéretet tett arra, hogy átvállalja az adós kötelezettségeit, ha az nem tud fizetni. Keleten a kézfogás azt jelentette, hogy érvényesítették a megállapodást vagy a szövetséget (Pl 11:21). Nyilvánvalóan Jéhu ugyanígy erősítette meg, hogy Jonadáb igenlően válaszolt a neki feltett kérdésre: „Olyan egyenes-e a szíved irántam, mint amilyen az én szívem a te szíved iránt?” Majd ezt mondta Jonadábnak: „Ha igen, akkor nyújtsd a kezedet” (2Ki 10:15).

Rúben felajánlotta Jákobnak, hogy kezeskedik Benjáminért, amikor azt kérte, hogy elvihesse a fiút Egyiptomba: „Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza neked!” Jákob nem fogadta el ezt az ajánlatot. Később Júda kezességet vállalhatott Benjáminért: „Én kezeskedem érte. Az én kezemből kérd őt számon.” Amikor úgy álltak a dolgok, hogy Benjámin rabszolga lesz Egyiptomban, Júda kész volt arra, hogy ő legyen helyette rabszolga, mivel ő volt a fiú kezese. Ez teremtette meg a jogi alapot a Józsefhez intézett kéréséhez: „a te rabszolgád kezeskedett a fiúért, míg az távol van apjától. . . Most tehát, kérlek, hadd maradjon inkább a te rabszolgád a fiú helyett az én uram rabszolgájaként” (1Mó 42:37, 38; 43:8, 9; 44:32, 33).

A kereskedelem elterjedésével az üzleti ügyekhez kötődő kezességvállalás is nőtt Izraelben. A Példabeszédek könyve arra figyelmeztet, hogy a kezességvállalás veszélyes és ostoba dolog, különösen akkor, ha valaki csak úgy tud kezes lenni, hogy közben a létszükségleti dolgainak az elveszítését teszi kockára (Pl 6:1–5; 11:15; 22:26, 27; lásd: ZÁLOG).