FALÁNK

Önző, mohó ember, aki hajlamos a mértéktelenségre, főleg a telhetetlen evésre. A falánkság, bármilyen formában jelentkezik is, homlokegyenest ellenkezik a bibliai tanításokkal és alapelvekkel.

A mózesi törvény értelmében azt a javíthatatlan fiút, aki falánk és részeges volt, a szülőknek el kellett vinniük a város véneihez, ők pedig megköveztették (5Mó 21:18–21). A Példabeszédek könyve figyelmeztetésképpen még azt is elítéli, ha valaki társul a falánkokkal: „aki falánkokkal társul, az megszégyeníti apját.” „Ne légy azok közül való, akik sok bort isznak, azok közül, akik falánk húsevők, mert a részeges és a falánk szegénységre jut, és rongyokba öltöztet az aluszékonyság” (Pl 28:7; 23:20, 21). Az itt ’falánknak’, illetve ’falánk evőnek’ fordított kifejezés héber megfelelője a zó·lélʹ, amelynek alapvető jelentése feltehetően az, hogy ’pazarló’, tehát fecsérlő, tékozló. (Vö.: 5Mó 21:20, Rbi8, lábj.)

Rossz hírét akarván kelteni Jézus Krisztusnak, az ellenségei egyebek között ilyen rágalmakkal illették: „Íme! Nagyétkű ember, és a borivás rabja”. Jézus a hamis vádat egyszerűen visszautasította, így szólva: „a bölcsességet igazságosnak bizonyítják a cselekedetei” vagy „minden gyermeke” (Mt 11:19; Lk 7:34, 35). Más szavakkal kifejezve ezt mondta: „Figyeljétek meg igazságos cselekedeteimet és viselkedésemet, és látni fogjátok, hogy hamis a vád.”

A falánkságnak semmi helye sincs a keresztény gyülekezetben, és Pál apostol mindent elkövetett azért, hogy ne is férkőzzön be oda. Így hát amikor Tituszt Krétán hagyta, hogy gondját viselje az ottani, szárnyait bontogató keresztény szervezetnek, emlékeztette őt arra, amit a krétaiak egyik saját prófétája (vélhetőleg az i. e. VI. században élt krétai költő, Epimenidész) mondott: „A krétaiak örök hazudozók, ártalmas vadállatok, dologtalan nagyevők [szó szerint: ’hasak’].” Ezért Pál útmutatása szerint Titusznak olyan férfiakat kellett kineveznie felvigyázóknak, akik minden ilyen vádtól mentesek voltak, akik nem voltak részegesek vagy mohók, és jó példát mutattak az önuralom terén (Tit 1:5–12).

Bár a Biblia nem említi külön a „test cselekedetei” között, a falánkság sokszor együtt jár az italozós tivornyázásokkal meg a dorbézolásokkal, és nyilván beleértendő abba az átfogó kifejezésbe, hogy „effélék”, amelyeknek gyakorlói „nem öröklik Isten királyságát” (Ga 5:19, 21). A mértékletesség az étkezési szokásokban, miként minden más tevékenységben is, keresztényi erény (1Ti 3:2, 11).