5. fejezet
Miért oly sokára ’jön el’ ez a Királyság?
1 Milyen kérdések merülnek fel a Róma 8:22 szavai alapján?
PÁL apostol azt írta: „Tudjuk, hogy az egész teremtés együtt sóhajtozik és szenved mind a mai napig” (Róma 8:22). Miért van ez így? Miért engedte meg Isten a történelem elmúlt 6000 éve során feljegyzett sok háborút, bűnözést, betegséget és nyomorúságot? Hogyan történhetett meg az, hogy az Isten törvényei szerint életre teremtett emberek most a törvénytelenség súlyos csapásait kénytelenek elviselni? Miért nem változtatott a mi mennyei Atyánk ezen az állapoton? Ha a Királyság jelenti a megoldást, miért oly sokára ’jön el’? Valóban remélhetjük-e, hogy Isten meg fogja változtatni ezt a rettenetes állapotot?
2. Mivé kellett volna a földnek lennie Isten szuverenitása alatt?
2 Az „örökkévalóság Királyának” legfelsőbb uralma vagy szuverenitása alatt az édeni teremtéstől fogva ideális állapotoknak kellett volna uralkodni az egész földön. Ahogy az első emberpárnak gyermekei születtek és az emberi család családi egységek milliárdjaira növekedett, úgy kellett volna az egész földnek paradicsommá alakulni, amelyet békés emberfajok vidám nevetése és felebaráti szeretete tölt be. (Vö. Prédikátor 2:24.)
3. a) Kinek a hasonlatosságára lett a férfi megteremtve? b) Mi volt az első emberpár megbízatása? c) Milyen kérdést tehetünk fel magunknak?
3 Pontosan ez volt a szerető Teremtő földdel kapcsolatos elhatározása, amikor a saját erkölcsi tulajdonságainak hasonlatosságára megteremtette az első férfit, és asszonyt formált annak bordájából. A teremtéssel kapcsolatban ugyanis azt írja a Biblia:
„Férfivá és nővé teremtette őket. Majd Isten megáldotta őket, s azt mondta nekik: ’Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein és minden élő teremtményen, amely mozog a földön.’ . . . Ezután Isten látta mindazt, amit alkotott és íme, az igen jó volt” (1Mózes 1:26-31).
Akkor hogyan lehet az, hogy ma Isten teremtése nem látszik ’igen jó’-nak?
KÉTSÉGBE VONJÁK ISTEN SZUVERENITÁSÁT
4. a) Melyik Isten legkiemelkedőbb törvénye? b) Ki akarta a törvényeket megváltoztatni és mit tett ennek érdekében?
4 A teremtés Isten törvényei alapján valósult meg. Köztük legkiemelkedőbb a szeretet törvénye. Isten maga is „szeretet” (1János 4:8). Ám egyszer csak jelentkezett valaki, aki más törvényeket akart alkotni az emberiség számára. Ez a „valaki” Isten egyik láthatatlan angyalfia volt. Kétségkívül azok egyike, akik „együtt vigadoztak”, amikor Jehova megteremtette a földet, és a rajta levő dolgokat (Jób 38:7). Ez az angyal Sátánná, Isten ellenszegülőjévé változtatta magát. Független akart lenni, magát akarta imádattal körülvenni és elültette a lázadás szellemét (Efézus 2:1, 2, vö. Lukács 4:5–7). Tervet szőtt, hogyan használhatná fel saját önző céljaira ősszüleinket. Hogyan fogott hozzá?
5., 6. a) Milyen egyszerű parancsot adott Isten Ádámnak? b) Hogyan környékezte meg Sátán Évát, és miért nevezhető ezért joggal Ördögnek?
5 Éden paradicsomi kertjében élt Ádám és Éva, Jehova jóakaratú uralma alatt. Isten mindent megadott nekik, amire szellemi és testi vonatkozásban szükségük volt. Saját tartós jólétük érdekében azt is megkövetelte tőlük, hogy mint szuverén Úrnak, neki engedelmeskedjenek. Ennek érdekében egyszerű parancsot adott Ádámnak, mégpedig azt, hogy a „jó és rossz tudásának” fájáról ne egyen. Éva megteremtése után ez a parancs rá is vonatkozott. Nem arról volt szó, hogy Isten bármitől is megfosztotta volna őket, hiszen a kert többi fája sokféle gyümölcsöt kínált számukra. Mégis, ha nem engedelmeskednek Istennek és ennek az egy fának a gyümölcséből esznek, akkor ’biztosan meghalnak’. A lázadó Sátán ravasz módon először Évát környékezte meg egy kígyó segítségével, és azt mondta neki: „Biztosan nem haltok meg! Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a szemeitek és feltétlenül Istenhez hasonlókká lesztek, megismeritek a jót és a rosszat” (1Mózes 2:17; 3:1–5).
6 Ezzel az állítással hazugnak tüntette fel Istent. A valóságban azonban Sátán volt hazug. A „hazugság atyja” joggal kapta az Ördög nevet is, ami azt jelenti: rágalmazó (János 8:44). Közvetlenül Jehova szuverenitását, teremtményei fölötti uralmát vonta kétségbe. Burkolt célzással olyan látszatot keltett, mintha Isten visszatartott volna valamilyen ismeretet, ami az embereket megillette volna; hogy az ember nem bízhat Isten uralmában; hogy jobb lenne, ha az emberek saját útjukon járnának, és ha saját maguk határoznák meg azt, hogy ’mi a jó és mi a rossz’.
7. Milyen vonatkozásban vallott kudarcot a próbán az első emberpár?
7 Hogyan reagált az asszony erre a rágalomra? Ahelyett, hogy megőrizte volna szívét, engedte, hogy a helytelen kívánság gyökeret verjen abban. A kívánság termékeny talajra talált, Éva engedte, hogy félrevezessék és szándékosan vétkezett, amikor nem engedelmeskedett Istennek. Így semmibe vette férje főségét, akivel meg kellett volna beszélni a dolgot. És hogyan reagált a férfi? ’Nem Ádám lett félrevezetve’, hanem ő úgy döntött, hogy osztozik Éva sorsában, és szándékosan csatlakozott felesége lázadásához. Milyen szomorú volt az a nap ősszüleink és az egész emberiség számára! (1Mózes 3:6, 7; 1Timótheus 2:14; vö. Jakab 1:14, 15).
8. a) Milyen jogos büntetéssel sújtotta Isten Ádámot és Évát? b) Volt-e lelkük, amely a haláluk után a mennybe vagy a pokol gyötrelmébe kerülhetett volna? c) Milyen király uralkodik hát felettünk és miért?
8 Ádám és Éva durván megsértették Isten szuverenitását. Törvényével összhangban ezért Isten kihirdette a halálos ítéletet. Közölte Ádámmal:
„Por vagy és visszatérsz a porba!” (1Mózes 3:19).
Nem azt mondta Isten, hogy Ádámnak csak a teste fog meghalni, mialatt valamilyen benne lakó „lélek” vagy „szellem” elhagyja a testét, hogy tovább éljen a mennyben vagy a pokolban. Nem, hiszen maga Ádám volt a „lélek”. A teremtési beszámoló az 1Mózes 2:7 szerint ugyanis azt írja: „Formálta Jehova Isten az embert a föld porából, és orrlyukába lehelte az élet leheletét, és így lett az ember élő lélekké”. Életük végén Ádám és Éva − mint lelkek − meghaltak. És mivel az egész emberi nem a bűnös Ádám leszármazottja, ezért mindannyian bűnt és halált örököltünk. „Amely lélek vétkezik, az fog meghalni” (Ezékiel 18:4, 20). Igen, mint emberlelkek, végül mindannyian meghalunk. A halál uralkodik királyként felettünk (Róma 5:12, 14; 6:12; Prédikátor 3:19, 20; 9:5, 10, [9:7, 12, Károli]; Zsoltárok 6:5, [6:6, Károli]; 115:17).
AZ EMBERI FEDDHETETLENSÉG VITAKÉRDÉSE
9. Milyen további vitakérdés merült fel az Édenben?
9 Az édeni lázadás azonban nem csupán Isten szuverenitását vonta kétségbe. Egy további vitakérdés is felszínre került. Mivel már az első emberek, akiket Isten a földre helyezett, hűtlennek bizonyultak a próba során, elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: „Talán nem sikerült minden jól a teremtés során?” „Valóban elmondható-e az, hogy Isten munkája ’tökéletes’?”
10. a) Tökéletlen volt-e Isten teremtése és mivel indokolod a válaszod? b) Hogyan bizonyíthatják be az emberek, hogy ’Isten képmására’ lettek megteremtve?
10 Isten azonnal megsemmisíthette volna Ádámot és Évát, és teremthetett volna egy másik emberpárt. Ezzel azonban mintegy elismerte volna, hogy az első teremtése tökéletlennek sikerült. Pedig az nem volt tökéletlen. Csupán ősszüleink döntöttek úgy, hogy erkölcsi képességüket, szabad akaratukat helytelen módon gyakorolják. Ha robotok lettek volna, amelyek minden körülmények között helyesen kötelesek cselekedni, akkor erkölcsileg lettek volna tökéletlenek. Nem ’Isten képmására’ lettek volna megalkotva. Amit Jehova tesz, az mind tökéletes és jó, mert ő szeretet. Ő azt kívánja, hogy értelmes teremtményeit hasonlóképpen szeretet indítsa igazságos cselekedetekre (1Mózes 1:26, 27; 1János 5:3).
11. Milyen fényt vet az 5Mózes 32:4, 5 az akkori helyzetre?
11 Jehováról meg van írva: „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden útja igazság. A hűség Istene, akinél nincs igazságtalanság, igazságos és egyenes ő”. Teremtésműve, az ember, szintén képes arra, hogy hű, igaz és egyenes legyen. Ezért lehetővé tette, hogy Ádámnak és Évának gyermekei legyenek. Ezek bár bűnös jellemvonásokat örököltek szüleiktől, mégis vannak közöttük olyanok, akik rendíthetetlen szeretetet éreznek Teremtőjük iránt és bebizonyítják iránta való feddhetetlenségüket annak ellenére, hogy tökéletlenek és keserves próbákat, valamint üldözéseket kell elviselniük. Mások ezzel szemben ’romlottan cselekszenek’, és nem bizonyulnak Isten gyermekeinek. Ez saját döntésük. Hiányosságukat csak saját maguknak tulajdoníthatják és nem Istennek (5Mózes 32:4, 5).
12., 13. a) Mit rótt fel Sátán Istennek Jobbal kapcsolatban? b) Hogyan válaszolt erre Jób, és mi volt ennek eredménye?
12 Jób könyve világosan értésünkre adja, hogy Sátán, az Ördög vetette fel az ember Isten iránti feddhetetlenségének vitakérdését. Jób kb. 2500 évvel Ádám lázadása után élt, ’feddhetetlen és becsületes ember volt, istenfélő, és elfordult a rossztól’. Sátán felrótta Istennek, hogy Jób nem őszintén ragaszkodik az igazságossághoz, csupán azért szolgálja Istent, mert abból haszna van. Ezért Isten megengedte, hogy Sátán próbára tegye Jóbot. Jób anyagi javainak tetemes részét elvesztette; tíz gyermekének katasztrófa okozta halálát; őt magát szörnyű betegség sújtotta, végül még tulajdon felesége is kigúnyolta ilyen szavakkal: „Még mindig ragaszkodsz feddhetetlenségedhez? Átkozd meg Istent és halj meg!” Ezután három hamis vigasztaló barátja gúnyos szemrehányásával kellett Jóbnak vitába szállnia (Jób 1:6–2:13).
13 Mindezen próbák ellenére Jób kitartott elhatározása mellett:
„Míg ki nem lehelem a lelkem, feddhetetlenségemet fel nem adom!”
Hű maradt Istenhez, és ez világos válasz volt Sátán vádaskodásaira. Jehova ezért megjutalmazta Jóbot, kétannyit kapott mindenből, amivel korábban rendelkezett. Ismét megáldotta hét fiúval és három lánnyal − ezek voltak a legszebb lányok az egész földön (Jób 27:5; 42:10–15).
14. Hogyan utasították vissza mások is Sátán vádaskodását, és ki volt a legkiválóbb példa?
14 Jób azonban csak egy volt Isten sok százezer hű szolgája közül, akik megörvendeztették Jehova szívét, mert választ adtak Sátán hazug állítására, miszerint az emberek csak önző okokból engedelmeskednek és szolgálnak Istennek. A legkiválóbb példa Isten saját Fia, Jézus Krisztus volt, aki „kiállta a kínoszlopot, megvetette a szégyent” méghozzá azért az örömért, hogy Istent önzetlenül tovább szolgálja kijelölt helyén (Zsidók 12:2).
VÁLASZ A GYALÁZKODÓ KIHÍVÁSRA
15. Miért mondhatjuk, hogy Jehova igazolta a kihívással kapcsolatos álláspontját?
15 A meghatározott idő most már majdnem lejárt. Az elmúlt 6000 év alatt Jehova igazolta, hogy lehetnek és vannak is olyan férfiak és nők a földön, akik megőrzik feddhetetlenségüket tekintet nélkül arra az üldözésre vagy más gonosz indulatú próbára, amit Sátán idéz elő számukra. Az Ördög minden elképzelhető közönséges eszközt felhasznált ellenük, de hiába. Isten hű szolgái megörvendeztették Atyjuk szívét, mivel viselkedésük alapján Isten megfelelő választ adhatott annak, aki őt „gúnyolta”, a nagy ellenszegülőnek, Sátánnak (Példabeszédek 27:11).
16. a) Milyen győzelmet aratott már Isten néhány lojális szolgája? b) Miért bízhatnak uralkodóikban a Királyság alattvalói?
16 Időközben tervének végrehajtása érdekében Jehova lojális szolgái közül kiválasztott olyanokat, akik Krisztussal fognak kormányozni a mennyei Királyságban. Bár Sátán „éjjel és nappal vádolja őket a mi Istenünk előtt”, ők legyőzték a Sátánt „tanúskodó beszédük által és a lelküket még a halállal szemben sem kímélték”. Példaképükhöz, Jézus Krisztushoz hasonlóan bebizonyították Isten és felebarátaik iránti felülmúlhatatlan szeretetüket, még az életük kockáztatásával is. Milyen bizalmat érezhet az emberiség a mennyei Királyság iránt, amely Krisztusból és 144 000 társkirályából áll − akik mind kipróbált, feddhetetlenségüket megőrző személyek (Jelenések 12:10, 11; 14:1–5; 20:4; János 15:13).
17. Kik öröklik a Királyság földi birodalmát?
17 Mások, mint például Jób, akik a Krisztus előtti időkben haltak meg és hűségesek voltak, „jobb feltámadásban” részesülnek majd az „új földön” (Zsidók 11:35; 2Péter 3:13). Ők a „jó pásztor”, Jézus Krisztus ’más juhaihoz’ tartoznak és örök életre van kilátásuk a paradicsomi földön. A juhtermészetű embereket, akik jót tesznek Krisztus felkent „testvéreivel” a „dolgok gonosz rendszerének” végidején, meghívják, hogy örököljék a Királyság földi birodalmát (János 10:11, 16; Máté 24:3; 25:31–46). Életben maradnak, ha a mennyek angyalai a „nagy nyomorúság” szelét szabadon engedik földünk felett. Szeretnél-e ott lenni a túlélők „nagy sokasága” között, amikor Isten Királysága ’eljön’, hogy szétzúzza a gonosz nemzeteket? Ott lehetsz! Mert ha megőrzöd feddhetetlenségedet, te is bebizonyíthatod, hogy egyedül Isten útja vezet minket a tartósan boldog élethez (Jelenések 7:1–3, 9, 13, 14).
18. a) Miért nem lesz többé szükség Jehova szuverenitásának igazolására? b) Kinek van ma élő reménysége? (Zsoltárok 37:11, 29).
18 Ha Isten Királysága elpusztította Sátánt és az ő irányítása alatt álló dolgok romlott rendszerét, nem lesz többé szükség Isten szuverenitásának igazolására. A lázadó Sátán által felvetett vitakérdések egyszer s mindenkorra tisztázódnak (Náhum 1:9). Itt a földön bebizonyosodik, hogy az isteni szeretet törvényén alapuló uralom jogos, igazságos és minden más uralom felett áll, s hogy a Királyság ’eljön’, hogy megszentelje a szuverén Úr, Jehova páratlan nevét. Mert akik a ’sóhajtozó teremtéshez’ tartoznak és Istent most feddhetetlenségben szolgálják, azok számára Isten Királysága élő reménység. Esedezve imádkozol-e azért, hogy ’jöjjön el Isten Királysága’? (Róma 8:22–25).
[Kiemelt rész a 44. oldalon]
MIÉRT ENGEDTE MEG ISTEN OLY SOKÁIG A GONOSZSÁGOT?
● hogy bebizonyítsa Jehova egyetemes szuverenitásának jogosságát, igazságosságát, kiválóságát és állandóságát;
● hogy egyszer s mindenkorra bebizonyítsa, hogy mindenféle, Istentől független emberi uralom csak bánatot és szomorúságot eredményez;
● hogy legyen idő a Királyság ígéreteinek megvalósításához, a Királyság örököseinek kiválasztásához és kipróbálásához;
● hogy mintegy bíróság előtt bebizonyítsa, hogy Isten szolgái a Sátántól jövő minden üldözés ellenére is képesek megőrizni feddhetetlenségüket;
● hogy megmutassa, hogy csak az isteni szeretet törvényén nyugvó engedelmesség alapján örülhet az ember örökké az életnek;
● hogy Sátán kihívására oly alapos választ adjon és egyértelmű példát nyújtson, hogy hasonló eseményre soha ne kerülhessen sor, ne kelljen Jehova nevét és szuverenitását ismét igazolni.