Tartsd féken az indulataidat!

„EGY pszichiáter megállapította, hogy a dühös és kiábrándult emberek ötször akkora valószínűséggel halnak meg 50 éves koruk előtt, mint a nyugodt és bizakodó emberek.” Erről számolt be a The New York Times 1989. január 17-i száma. Dr. Redford B. Williams, a Durham-ban (North Carolina) található Duke Egyetem orvosi központjának egyik professzora „megállapításait számos vizsgálatra alapozta”. „A bizakodó emberek szíve tovább marad életképes, mert védett a szimpatikus idegrendszer pusztulásával szemben” — számolt be róla a Times.

A düh megemelheti a vérnyomást, okozhat légzési nehézségeket és egyéb rossz hatásai is vannak. A dühöngés felboríthatja a gondolkodási folyamatokat, és az utóhatás gyakran egy szélsőséges szellemi depressziós időszak. A düh hatása az egyén szellemi egészségére szintén kedvezőtlen. Nem csoda, ha a Biblia ezt mondja: „A nyugodt szív a test élete” (Példabeszédek 14:30). Igen, az indulatokat féken tartani egészséges. De figyelj meg néhány más érvet is, amiért helyes így tenni!

Kövesd a bölcsesség útját!

Általában mindenki szeretne bölcsen cselekedni. Ennek egyik része az önuralom gyakorlása. Ezzel kapcsolatban a Példabeszédek 29:11. ezt jelenti ki: „Egész indulatát szabadjára engedi az ostoba, a bölcs azonban mindvégig nyugodt marad.”

A Bibliában az „indulat” szó gyakran olyan uralkodó magatartásformára utal, ami egy személyt bizonyos cselekvésmódra indít. „Az ostoba” szabadjára engedi indulatait, és nincs hatalma felettük. Engedi, hogy kitörjön dühe, tekintet nélkül a következményekre. Az indulat először az ilyen ember haragos tekintetében tükröződik, majd erőszakos beszédben és cselekedetekben nyilvánul meg, ami bolondság.

A bölcs ember azonban „mindvégig nyugodt marad”. Féken tartja dühét, és gondosan mérlegeli: mit okozhat, ha utat enged annak. Még ha alapos oka van is arra, hogy dühös legyen, megérti: nagy bajt okozhat, ha felháborodásában azonnal cselekszik. Ezért önuralmat gyakorol, és óvakodik dühének meggondolatlan, féktelen kifejezésétől. Jehovára tekint segítségért, esetleg sürgősen egy csendes imát mond. A bölcs ember végül is képes lecsendesíteni dühét, majd józanul átgondolni azt, összhangban az Írásokkal és Isten akaratával, minden szempontból a legfontosabb érdekeket szolgálva. Sőt azt is megérti, hogy nem kell táplálnia a dühöt, mert az oktalan cselekvésre és bűn elkövetésére indíthatja.

A bölcs egyén Pál apostol tanácsát is alkalmazza: „Haragudjatok, mégse vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le felettetek ingerültségetekben, se ne adjatok teret az Ördögnek” (Efézus 4:26, 27). Ha indokolt is, hogy dühös legyél valamiért, ne tartsd fenn a haragot önmagadban, engedve, hogy a nap lenyugodjék feletted ebben az állapotban. Miért? Mert ezáltal lehetőséget adnál Sátánnak, az Ördögnek arra, hogy becsapjon téged, esetleg rábírjon, hogy valami gonoszat tegyél és Isten roszszallását vond magadra (Zsoltárok 37:8, 9). Inkább tartsd féken indulataidat, és rendezd el gyorsan azokat a nehézségeket, amelyek dühödet kiváltották (Máté 18:15–17).

Légy higgadt szellemű!

Egy másik példabeszéd ezt mondja: „Aki visszatartja beszédét, annak van ismerete; a tisztán látó ember pedig higgadt szellemű” (Példabeszédek 17:27). Az az ember, aki ismeri Isten Szavát, ahelyett, hogy engedné a szavait zuhatagként szabadon ömleni, visszatartja beszédét. Különösen akkor, amikor haragos. Jehovához fűződő kapcsolatának és az Isten szervezetében elfoglalt helyének tudatában nem fogja engedni a harag hevét eluralkodni magán. A „tisztán látó ember” inkább a higgadt és kiegyensúlyozott gondolkodásra törekszik. Egy ilyen szellemmel te is ura lehetsz azoknak a körülményeknek, amelyek egy bolond embert bűnbe sodornának.

Mindezzel kapcsolatban ezt olvassuk: „Aki lassú a haragra, bővelkedik jó ítélőképességgel; a türelmetlen azonban fokozza ostobaságát” (Példabeszédek 14:29). Felkavart érzelmekkel türelmetlennek lenni ostoba cselekedetekhez vezethet. Mennyivel jobb lenne előre megfontolni azt: mit eredményez a féktelen beszéd vagy viselkedés. Máskülönben az ember türelmetlenségében olyat tehet, ami esztelen, így „fokozza ostobaságát”. Ezért légy „lassú a haragra”, ahogy Isten, és akkor el fogod kerüli a türelmetlen és esztelen cselekedeteket (2Mózes 34:6).

Kerüld a kevélységet!

Kevélységében az ember tapintatlan, sőt indulatos lehet másokkal. Ezért ezt olvassuk: „A haragos ember viszályt szít, és aki hajlamos a dühkitörésre, sok vétket követ el” (Példabeszédek 29:22). Ha valaki nem fékezi meg az indulatait, hanem „haragos”, az ’viszályt szít’, még barátok között is. És ha valaki „hajlamos a dühkitörésre, sok vétket követ el”. Biztos lehet abban, hogy a bűn olyan valami, aminek elkövetését a bölcs és istenfélő ember el szeretné kerülni.

Soha ne felejtsd el, hogy Jehova elveti a kevély és öntelt dühkitöréseket (Példabeszédek 16:18). Sokkal jobb Isten segítségét kérni egy próba elviseléséhez és alázatosan cselekedni, mintsem engedni a kevély haragnak és dühnek (Példabeszédek 29:23).

Cselekedj szelídséggel!

Ha egy tekintélyes ember megdorgál téged, alázatosságra van szükséged. Pedig mi lenne az első gondolatod ilyen esetben? Talán elhamarkodottan, meggondolatlan szavakkal válaszolni. De a Biblia ezt tanácsolja: „Amikor a fejedelem szelleme felgerjed ellened, ne hagyd el a helyedet; mert a higgadtság nagy bűnöket lecsendesít” (Prédikátor 10:4, [10:1, Károli]). Mennyivel bölcsebb dolog szelíden felelni! Valóban, „a szelíd válasz elhárítja a haragot” (Példabeszédek 15:1). A szelíd válasz önuralmat igényel. Az ilyen bölcs reagálás elsimítja a problémákat és erősíti a békés kapcsolatokat.

Ha igazságtalanul dorgálnak meg, remélhetőleg az a tekintélyes ember meg fogja engedni, hogy kifejtsd álláspontodat. Természetesen minden észrevételt szelíd szellemben kell megtenni, abban a reményben, hogy a téves nézőpont így kiigazítódik. A tekintélyes embernek féken kell tartania indulatát ahhoz, hogy az ilyen magyarázatot megengedje és ez megmutatja, hogy valóban van bölcsessége és tekintélye.

Legyen bár egy keresztény hatalmi pozícióban vagy azon kívül, emlékeznie kell rá, hogy „mint egy áttört, fal nélküli város, olyan a férfi, aki nem tartja féken szellemét” (Példabeszédek 25:28). Az, aki nem szelíd természetű és nem tartja féken az indulatait, sebezhető, mert védtelen a betolakodó, helytelen gondolatokkal szemben, amelyek rossz utakra vezethetik. Jézus Krisztus, aki tökéletes példát adott, „szelíd természetű és alázatos szívű” volt (Máté 11:29). A szelídség Isten szent szellemének gyümölcse, amiért a keresztényeknek imádkozni kell (Lukács 11:13; Galata 5:22, 23).

Miért tartsd féken az indulataidat?

Mi értékeljük a szelíd szavakat, de gyakran nem tudjuk, mi váltott ki egy-egy dühkitörést. Egy elvtelen egyén még a valós vagy vélt sérelem miatt érzett haragját és bosszúvágyát is képes elrejteni mások elől. Képmutatóan várhat a megfelelő pillanatra, amikor valami sértőt mondhat egy olyan emberről, akivel szemben benne gyűlölet fejlődött ki. Biztos, hogy egy keresztény nem engedheti meg annak az indulatnak a kifejlődését, amiről János apostol ezt írta: „Aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította a szemeit.” János ezt is mondta: „Aki gyűlöli a testvérét, az gyilkos, és ti tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örökké tartó élete” (1János 2:11; 3:15).

Ha kevélység, képmutatás vagy bármely más istentelen jellemvonás rejtőzik valakiben, az ilyen álcázással nem csapja be Istent. Sem a fennhangon tett kijelentések, sem az önelégültség nem rejtheti el Isten elöl azt, ami a szívben van. A Példabeszédek 16:2. ezt mondja: „Az embernek minden útja tiszta a saját szemében, de Jehova ítéli meg a szellemet.” Istent soha nem lehet becsapni.

A saját jóléted és az Írásokból megismert okok miatt légy olyan, mint Jézus és más bölcs személyek, akik kerülték a kevélységet és szelídséggel cselekedtek. Feltétlenül tartsd féken indulataidat!