Szülők, már korai gyermekkortól kezdve igyekezzetek elérni gyermekeitek szívét!

„Továbbra is neveljétek [gyermekeiteket] Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (EFÉZUS 6:4).

 1. Mi történt Jézus életének egy különösen próbateljes időszakában?

JÉZUS KRISZTUS és a tanítványai úton voltak Jeruzsálem felé. Kevéssel azelőtt Jézus két alkalommal is megmondta tanítványainak, hogy sokat fog szenvedni és halálra adják majd abban a városban (Márk 8:31; 9:31). Ez alatt a Jézus számára különösen próbateljes időszak alatt történt az, amiről a Biblia ezt mondja: „Az emberek hozzá vitték kisgyermekeiket, hogy megérintse őket” (Lukács 18:15).

 2. a) Miért akarták a tanítványok távol tartani az embereket? b) Hogyan reagált Jézus a helyzetre?

² Hogyan reagáltak erre egyesek? Nos, a tanítványok korholták az embereket és megpróbálták elküldeni őket, kétségkívül abban a hiszemben, hogy jót tesznek ezzel Jézusnak, megvédve őt a felesleges zaklatástól és megterheléstől. Jézus azonban felháborodott a tanítványok viselkedése miatt, és ezt mondta: „ ’Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok visszatartani őket’ . . . És karjaiba vette a kisgyermekeket és megáldotta őket” (Márk 10:13–16). Igen, bármi volt is az elméjében és a szívében, Jézus időt szánt a kisgyermekekre.

Mi a tanulság a szülők számára?

 3. Milyen tanulságot vonhatnak le a szülők ebből az eseményből?

³ A szülők a következő tanulságot vonhatják le ebből: Bármilyen egyéb feladataid legyenek is, vagy bármilyen nehézségekkel kell is szembenézned, elsőbbséget kell adni annak, hogy időt tölts a gyermekeiddel. Az együtt töltött idő lehetővé teszi, hogy olyan szellemi értékeket ültess el bennük, amelyek megóvják a gyermekeid szívét és helyes életmódra irányítják azt (5Mózes 6:4–9; Példabeszédek 4:23–27). Eunike és Lois, Timótheus édesanyja és nagyanyja időt fordított arra, hogy olyan tanításban részesítse a gyermeket, amely tanítás megindította annak kis szívét és olyanná formálta életét, hogy Isten odaadó szolgájaként nevelkedett fel (2Timótheus 1:5; 3:15).

 4. Mennyire drágák a gyermekek, és hogyan mutathatják meg a szülők, hogy nagyra értékelik őket?

⁴ A keresztény szülők nem engedhetik meg maguknak, hogy elhanyagolják Jehovától ajándékba kapott gyermekeiket. Igen, a gyermekek Jehovától jövő értékes ajándékok (Zsoltárok 127:3). Töltsünk hát időt velük, érjük el a szívüket, amiként Timótheus édesanyja és nagyanyja mutatott ebben példát. Nem csupán arra kell szánni a velük töltött időt, hogy elbeszélgessünk velük a viselkedésükről és nemcsak fegyelmezni kell őket, de együtt kell étkezni, olvasni, játszani, együtt kell este a lefekvéshez készülni. Ez a gyermekeddel együtt töltött idő létfontosságú számára.

 5. Mondj egy példát olyan apáról, aki komolyan vette szülői felelősségét.

⁵ Egy híres japán üzletember, aki Jehova Tanúja lett, szintén felismerte ezt. A Mainichi Daily News című újság 1986. február 10-i száma „A Japán Államvasutak vezetője lemond, hogy a családjával lehessen” szalagcím alatt a következőket jelentette: „A Japán Államvasutak egyik legfőbb vezetője a lemondást választotta, mintsem azt, hogy távol legyen a családjától . . . Tamura kijelentette: ’Bárki elvállalhatja a vezérigazgatói állást. De én vagyok az egyedüli apja a gyermekeimnek.’ ” Te is ennyire komolyan veszed szülői felelősségeidet?

Miért kell ma különleges erőfeszítéseket tenni

 6. Miért olyan nehéz gyermekeket helyesen felnevelni napjainkban?

⁶ Az emberi történelem során talán még sohasem volt olyan nehéz Isten Szavának tanítása szerint felnevelni a gyermekeket, vagyis „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (Efézus 6:4). Ennek oka az, hogy „az utolsó napokban” élünk, és Sátán és démonai nagy bajt okoznak, mivel tudják, hogy kevés idejük van hátra és ezért nagyon dühösek (2Timótheus 3:1–5; Jelenések 12:7–12). A szülők arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a gyermekeiket istenfélő módon neveljék fel, nagy mértékben akadályozza a jelképes „levegő”, amely felett Sátán hatalmat gyakorol. Ez a „levegő”, vagy az önzés és engedetlenség szelleme éppen olyan átható, mint a betű szerinti levegő, amelyet belélegzünk (Efézus 2:2).

 7., 8. a) Mit hozhat be az otthonba a televízió, és mégis mit tesz sok szülő? b) Miért jelenti a televízió gyermekmegőrzőként való felhasználása a szülői felelősség sajnálatos elhanyagolását?

⁷ Különösen a televízió viszi be az otthonokba ezt a „világ levegőjét”, ezt a mérgező „levegőt” (1Korinthus 2:12). Valóban, ami a képernyőn megjelenik, azt gyakran erőteljesen befolyásolja a szórakoztató ipar erkölcstelen és homoszexuális szektora (Róma 1:24–32). A gyermekeid különösen fogékonyak a bemutatott istentelen gondolkodásra és erkölcsi aljasságra, akárcsak a betű szerinti szennyezett levegőre. De vajon mit tesz sok szülő?

⁸ Sokan gyermekmegőrzőnek használják a televíziót. „Nem most, aranyom. Most nem érek rá. Menj, nézd a televíziót!” — mondják a gyermekeiknek. Egy kiváló televíziós bemondó szerint ezek „a leggyakrabban elmondott szavak sok amerikai családban”. Elküldeni a gyermekeket, hogy bármit megnézzenek a televízióban, valójában annyi, mintha magukra hagynánk őket (Példabeszédek 29:15). Ez egyenlő a szülői felelősség sajnálatos elhanyagolásával. Amint a fent említett bemondó megjegyezte a gyermekneveléssel kapcsolatban: „Bizony időrabló és nagy felelősség ez a szülői állás és nem lehet másokra átruházni, főleg a televízióra nem.”

 9. Milyenfajta szennyeződéstől kell különösen megóvni a gyermekeket?

⁹ Az idők nyomása következtében, amelyekben élünk, talán te is hajlamos vagy arra, miként a tanítványok, hogy elhárítsd a gyermekeket, mivel nyugodtan akarsz olyasmivel foglalkozni, amit sokkal fontosabbnak tartasz. De vajon mi lehet fontosabb, mint a saját gyermekeid? Szellemi életük forog kockán! Talán emlékszel arra, hogy amikor a Szovjetunióban 1986-ban bekövetkezett a csernobili katasztrófa, a gyermekeket azonnal kitelepítették a környékről, hogy megóvják őket a szennyeződéstől. Hasonlóképpen, ha meg akarod óvni a gyermekeid szellemi egészségét, meg kell védened őket a világ szennyezett „levegőjétől”, amelyet oly gyakran okád magából a televízió (Példabeszédek 13:20).

10. A mérgezett „levegő” milyen egyéb forrásai jelentenek veszélyt a gyermekekre, és milyen bibliai példák igazolják ezt?

¹⁰ Vannak azonban a mérgező „levegőnek” egyéb forrásai is, amelyek képesek tönkretenni az erkölcsi értékeket és megkeményíteni a fiatal elméket. A helytelen társaságok a szomszéd gyermekekkel és az iskolában szintén elnyomhatják a zsenge szívekbe oltott bibliai igazságokat (1Korinthus 15:33). Tanulságul szolgálhat Jákób fiatal leányának, Dínának az esete, aki „el szokott menni, hogy meglátogassa annak a földnek leányait”, és az lett a következménye, hogy egy fiatal férfi megerőszakolta (1Mózes 34:1, 2). A gyermekeket helyesen kell oktatni és arra kell nevelni, hogy elkerüljék az erkölcsi csapdákat egy olyan világban, amely ma még aljasabb, mint akkor volt.

Miért neveljük már kisgyermek korától?

11. a) Mikor kezdjék el a szülők a nevelést? b) Milyen jó eredményre számíthatnak ebben az esetben?

¹¹ De hát mikor kezdjék el a szülők a gyermeknevelést? A Biblia azt mondja, hogy Timótheus „korai gyermekkorától” kezdve jó nevelésben részesült (2Timótheus 3:15). Érdekes módon az itt használt bre΄phos görög szót gyakran alkalmazzák a még meg nem született gyermekekre, mint például a Lukács 1:41, 44. versében. Ott a csecsemő Jánosról azt mondják, hogy ujjongva megmozdult az anyja méhében. De a bre΄phos kifejezést az izraelita újszülöttekre is alkalmazzák, akik akkor éltek Egyiptomban, amikor Mózes megszületett (Cselekedetek 7:19, 20). Timótheus esetében a szó kefejezetten egy csecsemőre vagy kisbabára utal, és nem egyszerűen kisgyermekre. Timótheus olyan életkorában részesült oktatásban az Írásokból, amely időre képes visszaemlékezni, vagyis, amikor még szinte csecsemő volt. És mily nagyszerű eredménye lett! (Filippi 2:19–22). De hát az újszülött csecsemők képesek valóban hasznot meríteni az ilyen korai oktatásból?

12. a) Mikor kezdhetik el a csecsemők felfogni a bonyomásokat és az információkat? b) Mikor és hogyan kezdjék el a szülők a gyermekeik szellemi oktatását?

¹² „A pszichológia egész területének egyik legizgalmasabb fejleménye az egészen kis gyermek tanulási képességének új értelmezése” — jelenti dr. Edward Zigler, a Yale Egyetem professzora 1984-ben. A Health magazin ezt mondja: „Még az anyaméhben levő magzat is képes látni, hallani, ízlelni — és emóciókat ’érezni’, sejtetik a legújabb kutatások.” Nyilvánvaló, hogy a szülők számára sohasem túl korai a gyermekeik oktatása (5Mózes 31:12). Azzal kezdhetik, hogy képeket mutatnak nekik könyvekből és történeteket mondanak el. „A kritikus évek — mondja Masaru Ibuka, a Kindergarten Is Too Late című könyv szerzője — a születéstől három éves korig terjedő esztendők.” Ez azért van így, mert a fiatal elme különösen jól formálható, sokkal könnyebben fogadja be az információkat, ahogyan az a gyermek gyors nyelvtanulási készségéből is kiderül egy-egy új nyelv tekintetében. A korai gyermekévekkel kapcsolatos oktatás egyik professzora a New York-i Egyetemen még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy „a szülőknek már akkor el kellene kezdeni a gyermekeiket olvasni tanítani, amikor hazaviszik őket [szülés után] a kórházból”!

13. Mi szemlélteti a kisgyermekek tanulási készségét?

¹³ Egy kanadai anya ezt írja a gyermeke olvasás-tanulási készségeiről: „Egy napon egy történetet olvastam fel négy és féléves gyermekemnek, Shaun-nak Az én könyvem bibliai történetekről című kiadványból. Amikor egy bizonyos helyen megálltam, legnagyobb meglepetésemre a kisfiam szóról szóra folytatta a történetet, ahogyan az a Bibliai történetek könyvben szerepel. . . . Újra meg újra megpróbáltam, ő pedig mindegyiket emlékezetből elmondta. . . . Valóban emlékezetből tudta szóról szóra az első 33 történetet a nehezen ejthető helységnevekkel és emberek neveivel együtt.”a

14. a) Kiket nem lep meg a kisgyermekek teljesítménye? b) Mi legyen a keresztény szülők célja? c) Mire kell a gyermekeket felkészíteni és miért?

¹⁴ Azok, akik tisztában vannak a kisgyermekek tanulási képességével, nem lepődnek meg ezeken a tényeken. „Ha már a csecsemőket kezdenénk tanítani, nem pedig a gyermekeket, a világ tele lehetne olyan szellemi óriásokkal, mint Einstein, Shakespeare, Beethoven és Leonardo da Vinci” — állítja dr. Glenn Doman, Az Emberi Teljesítőképességet Vizsgáló Intézet igazgatója. Természetesen a keresztény szülők célja nem az, hogy szellemi óriásokat neveljenek, hanem az, hogy elérjék a gyermekeik szívét és azok sohase térjenek el Isten szolgálatától (Példabeszédek 22:6). Az ilyen irányú erőfeszítéseket már jóval azelőtt meg kell tenni, mielőtt a gyermekek kezdenek iskolába járni, hogy felkészüljenek az ott rájuk váró próbákra. Az óvodai vagy napközi programok például már magukban foglalják a születésnapi és ünnepnapi rendezvényeket, amelyek jó szórakozást jelentenek a gyermekeknek. A gyermeknek tehát meg kell értenie, hogy miért nem vesznek részt azokban Jehova szolgái. Máskülönben a gyermek úgy nő fel, hogy meggyűlöli a szülei vallását.

Hogyan érhetjük el a gyermek szívét

15., 16. Mit használhatnak fel a szülők segítségül arra, hogy elérjék a gyermekük szívét, és hogyan lehet eredményesen felhasználni ezt a gondoskodást?

¹⁵ Jehova Tanúi azért adták ki a Hallgass a Nagy Tanítóra! című könyvet, hogy segítsenek a szülőknek elérni a gyermekeik szívét. Ez a könyv beszél az ünnepi lakomákról és arról, hogy „a jó társaság sok örömet okozhat”, abban a fejezetben, amelynek a címe: „Két férfi, aki születésnapot ünnepelt.” A fejezet azonban megmagyarázza, hogy a Bibliában megemlített két születésnapi ünnepséget pogányok tartották meg, akik nem imádták Jehovát, és mindkét ünnepség alkalmával ’fejét vették’ valakinek (Márk 6:17–29; 1Mózes 40:20—22). Vajon hogyan használhatnád fel ezt a tudósítást arra, hogy elérd a gyermeked szívét?

¹⁶ Felhasználhatod a Nagy Tanító könyv vonzó módszerét, és ezt mondhatod: „Nos, tudjuk, hogy mindaz, ami a Bibliában van, bizonyos okból került oda.” Ezután megkérdezheted: „Szerinted mit mond nekünk Isten a születésnapi ünnepségekről?” A gyermekedet ezzel hozzásegíted ahhoz, hogy gondolkozzon, érveljen, és helyes következtetéshez jusson el. A Nagy Tanító könyvön kívül egyéb irodalom is készült a szülők számára, a többi között Az én könyvem bibliai történetekről, valamint a „Jézus élete és szolgálata” című sorozat Az Őrtorony minden egyes számában 1985 áprilisa óta. Vajon felhasználod-e ezeket a cikkeket a gyermeked és saját magad oktatására?

17. Milyen gyakorlati javaslatokat kínálnak itt fel a szülőknek?

¹⁷ Szükséges, hogy újra meg újra átvedd a gyermekeddel azt az anyagot, amely azokat a vitakérdéseket és helyzeteket tárgyalja, amelyekkel a gyermeked az iskolában szembekerül. Hadd tudja meg a gyermeked, hogy mindketten számadással tartoztok Jehovának (Róma 14:12). Hangsúlyozd, milyen nagyszerű dolgokat tett értünk Jehova, és ezzel indítsd a gyermeked kis szívét arra, hogy akarjon tetszeni Jehovának (Cselekedetek 14:17). Tedd kellemessé a tanulásra szánt időt! A gyermekek szeretik a történeteket, ezért törekedj arra, hogy az oktatás eleven legyen és elérje a gyermeked szívét. Sok család elszalasztja ezeket a csodálatos alkalmakat például azzal, hogy nem étkeznek rendszeresen együtt. Ti vajon együtt étkeztek mint család? Ha nem, vajon nem tudnátok-e javítani a helyzeten? (Vö. Cselekedetek 2:42, 46, 47.)

18., 19. a) Hogyan tervezzék meg a szülők a gyermekeik oktatását, és mit nem lehet eléggé hangsúlyozni? b) A szülői nevelés mai példája mely jellegzetes vonásai gyakorolnak rád nagy benyomást, és szerinted mit eredményezne az, ha a szülők ezt a nevelési módot alkalmaznák?

¹⁸ A tanulási alkalmakat a gyermek életkorához kell igazítani. Egy egészen kis gyermekkel, akinek még igen korlátozott a figyelési képessége, napjában többször is lehet rövid leckéket tartani. Később pedig fokozatosan növelni lehet az időtartamot és bővíteni a tananyagot. Az a lényeg, hogy rendszeres időközönként tanítsd a gyermekeidet, s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni (1Mózes 18:19; 5Mózes 11:18–21). Egy apa, aki most a hetvenes éveiben jár, jó példát mutatott ezen a téren, amikor felnevelte a fiát, aki jelenleg keresztény vén. Évekkel ezelőtt így írta le a programját:

¹⁹ „Amikor a fiúnk körülbelül egyéves volt, kezdtem neki lefekvéskor bibliai történeteket elbeszélni, részletesen és színesen ecsetelve a dolgokat, hogy élénk benyomást tegyek rá. Amikor kétéves korában alighogy beszélni kezdett, letérdeltünk az ágya mellé és elismételtem vele mondatról mondatra az ’Úr imáját’. . . . Amikor hároméves volt, elkezdtem vele a rendszeres bibliatanulmányozást . . . Ő a könyvében követte a tanulást, és énutánam ismételte a szavakat. Így azután megtanulta helyesen kiejteni azokat, és világosan, érthetően mondta még a hosszú szavakat is. . . . Hogy segítsünk neki abban, hogy a bibliai igazságok mély gyökeret verjenek a szívében, már hároméves korában elkezdtük megtanítani egyszerűbb bibliai szövegrészek emlékezetből való elmondására. Később, amikor óvodába ment, mintegy harminc szöveget ismert, a múlt év szeptemberében, amikor első osztályos lett, már hetven szöveget idézett emlékezetből. . . . Mielőtt a fiúnk aludni megy, elmondatok vele néhányat ezekből az írásszövegekből. Néha előfordul, hogy reggel a felkeléskor üdvözlésként néhány bibliaszöveget mond el.”

20. Mit kell feltétlenül belevenni az oktatási programba, és hogyan lehet élvezetessé tenni egy gyermek számára a házankénti szolgálatot?

²⁰ Az ilyen fokozatos oktatási programm, a szülői példa és a következetes fegyelmezés gyakorlása mellett igen jó kezdés lesz a gyermek számára az élethez, amiért örökké hálás lesz (Példabeszédek 22:15; 23:13, 14). A program lényeges részéhez tartozik az is, hogy kora gyermekkorától kezdve szoktatni kell őt a nyilvános szolgálatra. Legyen örömteli élmény számára, amikor felkészíted a jelentőségteljes közreműködésre. A fentebb említett apa ezt így mondta el a saját fiával kapcsolatban: „A bibliaidézetek elmondása iránti készsége igen tevékennyé teszi őt a házankénti szolgálatban, s ezért sok házigazda elcsodálkozik és képtelen ellenállni a gyermek szájából elhangzó bibliai folyóirat-felkínálásnak. Már hároméves kora óta részt vesz ebben a keresztény szolgálatban, és most [6 évesen] gyakran még eredményesebben helyez el az embereknél bibliai irodalmat, mint a feleségem és én” (Ébredjetek! 1965. január 22-i száma, 3—4. oldal, angolban).

21. a) Mi a legnagyszerűbb ajándék, amit a szülők a gyermekeiknek adhatnak? b) Milyen tanácsot kapnak a szülők, és mit tegyen minden olyan szülő, akinek kiskorú gyermeke van?

²¹ Valóban a keresztény szülőknek csodálatos örökségük van: Jehova ismerete, valamint az, hogy gyermekeik lehetnek és egyúttal kilátásuk lehet egy vég nélküli életre, békére és boldogságra a dicsőséges új világban (Példabeszédek 3:1–6, 13–18; 13:22). És minden egyéb felett kifejleszthetitek kicsinyeitek szívében a nagyszerű jövő valóságának a reménységét azzal a vággyal együtt, hogy Jehovát szolgálják. Tegyétek az igaz imádatot természetes és boldog élménnyé a számukra (1Timótheus 1:11). Ültessétek el már csecsemőkortól kezdve bennük a Jehova iránti bizodalmat. És soha, igen, soha ne hanyagoljátok el a rendszeres tanulást velük! Adjatok elsőbbséget az ilyen tanulásnak, folytonosan megvizsgálva újra meg újra, hogy milyen információra van szükségük, és hogyan tudnátok a legjobban elérni azzal az információval a szívüket. Nagyon elfoglaltak vagytok és nagy nyomás nehezedik rátok; Sátán és világa gondoskodik erről! De jusson eszetekbe Jézus példája! Soha ne legyetek túl elfoglaltak ahhoz, hogy rendszeresen tanuljatok a gyermekeitekkel!

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál rá?

◼ Milyen bibliai bizonyíték mutatja, hogy a szülőknek elsőbséget kell biztosítaniuk arra, hogy kielégítsék a gyermekeik szükségleteit?

◼ Miért van ma különleges erőfeszítésre szükség ahhoz, hogy a szülők védelmet biztosíthassanak a gyermekeiknek?

◼ Miért annyira létfontosságú az, hogy már csecsemőkortól neveljük a gyermekeinket?

◼ Milyen gyakorlati javaslatokat kapnak a szülők arra, hogy elérjék a gyermekeik szívét?

◼ Mit ne hanyagoljanak el soha a keresztény szülők?

[Kép a 25. oldalon]

Nem lehet elég korán kezdeni a szülői nevelést?