MASSA

1. Ábrahám leszármazottja Ismáel vonalán (1Mó 25:12–14; 1Kr 1:29, 30). Massa utódai valószínűleg valahol É-Arábiában telepedtek le. III. Tiglát-Pilészer krónikái Maszát (a bibliai Massa?) Témával és más, É-Arábiában lévő helységekkel együtt említi (ANET. 283. o.). Massát Ma·sza·noival hozzák összefüggésbe, amely a görög földrajztudós, Ptolemaiosz (i. sz. II. század) szerint „Dúmától” (az É-Arábiában lévő Dumat-el-Gandal nevű területtől?) ÉK-re helyezkedik el.

A héber masz·száʼʹ szó megtalálható a Példabeszédek 30:1-ben (a héb. ha határozott névelővel) és a Példabeszédek 31:1-ben is (névelő nélkül). Emiatt születtek a következő fordítások: ’Ágúr, a masszái Jáke fia’ és „Lemúél masszái király”. (Vö.: ÚRB, Kat., KNB, Káldi.) Csakhogy Agur és Lemuel nyilvánvalóan izraeliták voltak, ezért a masz·száʼʹ szót helyénvalóan fordítják a következőképpen: „próféczia” (Kár.), „beszéd” (IMIT), „fontos üzenet” (ÚV; vö. a Pl 30:5, 9; 31:30-at a Zs 12:6; Ró 3:1, 2-vel).

2. (próba; próbatétel): Az egyik neve annak a Refidim közelében lévő helynek, ahol az izraeliták csoda útján vizet kaptak. Jehova utasítására Mózes és Izrael vénei közül néhányan a sziklához mentek a Hóreben. Mózes itt ráütött a kősziklára. Az itt fakadó víz folyóvá duzzadt a pusztában. Mózes ezután elnevezte ezt a helyet Massának ( jel.: ’próba; próbatétel’), mert az izraeliták próbára tették Jehovát hitetlen zúgolódásukkal, a veszekedésük miatt pedig Meribának ( jel.: ’veszekedés’) is nevezte (2Mó 17:1–7; Zs 105:41).

Nem sokkal a halála előtt Mózes figyelmeztette Izraelt, hogy ne tegye próbára Jehovát, ahogy Massánál tette (5Mó 6:16; lásd még: 5Mó 9:22). Majd amikor megáldotta Izraelt, újra megemlítette ezt az eseményt, utalva rá, hogy ez próbatétel volt Lévinek (5Mó 33:8). Ebben az esetben a Lévi név a két törzsfőre, Mózesre és Áronra vonatkozhatott.

Később a zsoltáríró figyelmeztette az izraelitákat, hogy ne keményítsék meg a szívüket, mint az a nemzedék, amely a pusztában vándorolt. A Meribára és Massára való hivatkozása nyilván arra vonatkozik, amikor Izrael a víz hiánya miatt zúgolódott Refidimben, hiszen ez az eset a 40 éven át mindvégig tartó hitetlenségüknek a jelképévé vált (Zs 95:8–11). Úgy tűnik, ezt a gondolatot hordozza magában a hébereknek írt levél 3. fejezetében az a részlet is, amely idézi a zsoltáríró szavait (a gör. Septuaginta szerint): „ne keményítsétek meg szíveteket, mint a keserű harag [Meriba] előidézésekor, mint a próbára tétel [Massa] napján a pusztában, ahol ősatyáitok próbára tettek engem, noha látták cselekedeteimet negyven éven át” (Héb 3:8, 9). Mind a Zsoltárok 95:8, mind a Héberek 3:8 utalhat egy későbbi esetre is, amikor Izrael a Kádes vidékén lévő Meribánál zúgolódott a víz hiánya miatt (4Mó 20:1–13).