MÉH II.

Nőnek, nőstény emlősnek a medencében levő belső nemi szerve; itt történik a megtermékenyített petesejt táplálása és a magzat fejlődése a szülésig. Jehova az anyaméh Teremtője (1Mó 2:22), ő képes azt termékennyé (1Mó 29:31; 30:22; 49:25) vagy terméketlenné (1Mó 20:18) tenni. Sára méhe már „elhalt” volt, azaz képtelen a gyermekszülésre, amikor Jehova helyreállította ezt a képességét (Ró 4:19; 1Mó 18:11, 12; 21:1–3). A Biblia rámutat, hogy Jehova felelős a méhben lévő embrió fejlődésének a folyamatáért; Isten „tervrajza” alapján jön létre az ember az anyaméhben, s nem a véletlen vagy az evolúció folytán (Jób 31:15; vö.: Jób 10:8; Zs 139:13–16; Ézs 45:9). Isten kifejezetten a fajok szaporodására teremtette a méhet, ezért a „bezárt méh” a között a négy dolog között szerepel, mely nem mondja: „Elég!” (Pl 30:15, 16).

A méh a test középső részénél, a has tájékánál található, ezért a héber „has” szó gyakran elsődleges értelemben a ’méhre’ utal, miként az 1Mózes 25:23-ban, az 5Mózes 7:13-ban és a Zsoltárok 127:3-ban. (Lásd: HAS.)

Az anyaméh Tervezője, Isten azt is pontosan látja, hogy mi fejlődik benne. Képes olvasni a meg nem született gyermek örökletes vonásait, és ha úgy kívánja, meg tudja határozni, milyen célra szeretné felhasználni a születendő személyt (Jr 1:5; Lk 1:15; vö.: Ró 9:10–13).

Jehova ezt parancsolta Izraelnek: „Szentelj nekem minden hímnemű elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét Izrael fiai között, embert és jószágot egyaránt. Ők az enyémek” (2Mó 13:2). Az emberek esetében ez az apától származó elsőszülött fiúra vonatkozott. (Lásd: ELSŐSZÜLÖTT, ELSŐ ELLÉS.)

Jézus rávilágított, hogy az anyját, Máriát nem szabad nagyobb tisztelettel övezni Isten bármely más szolgájánál. Egyszer, amikor tanított, így kiáltott fel egy asszony: „Boldog az a méh, amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyeket szoptál!” Mire ő így felelt: „Nem, hanem inkább azok boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják!” (Lk 11:27, 28). Később, amikor elvezették a kínoszlophoz, egy próféciát mondott Jeruzsálem közelgő pusztulásáról. Kijelentette a miatta síró asszonyoknak, hogy jönnek majd napok, amelyekben ezt mondják: „Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek” (Lk 23:27–29). Ez i. sz. 70-ben teljesedett, amikor több mint egymillió zsidó pusztult el, köztük kisgyermekek, és több ezren fogságba vitettek, hogy rabszolgának adják el őket.

Amikor a zsidók egyik elöljárója, a farizeus Nikodémusz meghallotta Jézusnak azt a kijelentését, hogy „ha valaki újra nem születik, nem láthatja az Isten királyságát”, ezt kérdezte: „Hogyan. . .? Talán bemehet másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?” Jézus erre elmagyarázta, hogy ez az új születés nem az anyaméhből történik, hanem „víztől és szellemtől” (Jn 3:1–8).

Jelképes értelem: A „méh” szó olykor valaminek a forrására vonatkozik. A földi teremtésművekről beszélve Jehova kijelenti, hogy a tenger „mintha az anyaméhből tört volna elő” (Jób 38:8). Jehova azt mondja Dávid Urának, hogy azon a napon, melyen hadra kel, készséges önkéntesek lesznek mellette, kik olyanok, mint a „harmatcseppek” ’a hajnal méhéből’ (ahonnan származik a hajnali harmat) (Zs 110:1–3).