1. Mi különbözteti meg az igaz embert a gonosztól?

VAJON mi különbözteti meg az igaz embert a gonosztól, Jehova Isten igaz szolgáit azoktól, akik az Isten ellenségének, az Ördög, Sátánnak a rabságában vannak? Mindennél jobban megkülönbözteti őket az, hogy Jehova Isten igaz szolgái világosságban élnek. Rájuk valóban „felragyog a fény” (Zsoltárok 97:11). A gonoszok ellenben sötétségben járnak. Igen, „az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak meg” (Példabeszédek 4:18, 19, Ökumenikus fordítás).

 2. Hogyan lehetne szemléltetni az igaz ember ösvényét egyre jobban megvilágító világosságot?

² Figyeljük meg, hogy az igazak ösvényén a világosság ragyogása állandóan fokozódik. „Egyre világosabb lesz.” Úgy lehetne szemléltetni ezt, hogy valaki pirkadat előtt felkel és gyalog útnak indul, hogy átutazzon egy vidéken. Messziről megpillantja egy épület körvonalait, de először nem tudja kivenni, hogy pajta-e, avagy lakóház. Amint fokozatosan felkel a nap, az utas pedig egyre közelebb ér, már kiveheti, hogy lakóházat lát. Nemsokára már azt is meg tudja állapítani, hogy fából, nem pedig téglából épült. Még később meg tudja különböztetni a ház színét és sok egyebet is.

 3. Milyen tényezők határozzák meg a fény növekedését?

³ Isten szolgái is éppen ilyesfélét tapasztalnak. Amikor bizonyos időbeli távolságból és csekély megvilágításban látunk valamit, gyakran hiányos, sőt pontatlan elképzelésünk van róla. Ilyen helyzetben korábbi nézeteink is befolyással vannak ránk. De amint a fény egyre ragyogóbb lesz és közelebb jutunk az eseményekhez, jobban megvilágosodik előttünk Isten szándékának a megvalósulása és jobban megértjük azt. A próféciák feltárulnak előttünk, amint Jehova szent szelleme világosságot áraszt azokra, és amint beteljesednek a világeseményekben vagy abban, amit az Isten népe átélt. Hát nem így foglalkozott Jehova Isten már kezdettől fogva az ő szolgáival? De, minden bizonnyal!

ÁBRAHÁM PÉLDÁJA

 4, 5. Hogyan tárta fel Isten fokozatosan a szándékát Ábrahámnak?

⁴ Nézzük például Ábrahámot, a hithű férfit, akit Isten a barátjának nevezett (Ésaiás 41:8; Jakab 2:23). Bár szoros kapcsolatban volt Jehova Istennel, először nem értette meg teljesen Isten szándékát. Ez Ábrahám életének számos fejleményéből látható: az értelme fokozatosan tökéletesedett. Isten felszólította őt, hogy hagyja ott szülőföldjét; közölte vele, hogy nagy nemzetté teszi és általa áldásban részesül a föld minden családja. Ábrahám azonban nem ismert minden részletet; azt olvassuk róla, hogy engedelmeskedett „anélkül, hogy tudta volna, hová megy” (Zsidók 11:8). Később — jóllehet Isten megígérte neki, hogy az ő magvának adja azt a földet — Ábrahámnak fogalma sem volt róla, hogyan fog ez végbemenni. Még azt is kifejezésre juttatta, hogy talán szolgája, Eliézer fogja örökölni az ő házát. Ekkor Jehova világosan megértette Ábrahámmal: „Aki bensődből származik, az lesz a te örökösöd” (1Mózes 12:1–3, 7; 15:2–4). Mivel Ábrahám felesége, Sára meddő volt, arra kérte férjét, hogy kezdjen viszonyt szolgálójával, Hágárral; tőle született Izmael nevű gyermeke. Jehova később feltárta Ábrahámnak, hogy az ígéret örökösének Sárától kell megszületnie (1Mózes 17:15–17).

⁵ Mindebből láthatjuk, hogy bár mindaz, amit Jehova közvetlenül feltárt Ábrahámnak igaz volt, Ábrahám mégsem értette meg pontosan, hogyan valósítja meg a szándékát Jehova. De továbbra is hitet gyakorolt és várt Jehova további felvilágosítására. Hasonlóképpen, amikor Jehova megparancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, Izsákot a Mória hegyén, Ábrahám nem tudta pontosan, mi lesz ennek a következménye. De hitt abban, hogy Isten képes magot támasztani Izsák által még akkor is, ha ezért fel kell támasztania a halottak közül (Zsidók 11:17–19).

DÁNIEL ÉS MÁS PRÓFÉTÁK

 6, 7. a) Dániel mely szavai mutatják, hogy Isten csak a maga idejében tárja fel a dolgokat? b) Hogyan tanúsítja ezt Péter apostol is?

⁶ A számos próféta közt, akit Jehova a közvetlen kinyilatkoztatás kiváltságában részesített, ott találjuk Dánielt, az ’igen kedvelt férfiút’ (Dániel 10:11, 19). Jehova sok különleges információt közölt vele mind a saját korára, mind a távoli jövőre vonatkozóan; ámde Dániel nem mindent értett meg ezekből. Néhány látomásra vonatkozóan megjegyezte: „Én pedig hallottam, de nem tudtam megérteni.” Amikor bővebb magyarázatot kért, ezt a választ kapta: „Menj, Dániel, mert e szavak titkot képeznek, le vannak pecsételve a vég idejéig” (Dániel 12:8, 9). Hasonlóképpen Jehova Isten sok igazságot tárt fel szolgái, a próféták előtt. Ámde sok mindent nem voltak képesek megérteni.

⁷ Ezért írhatta Péter apostol: „Pontosan e megmentés után érdeklődtek szorgalmasan és nyomoztak figyelmesen azok a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről jövendöltek. Állhatatosan kutatták, milyen különleges időszakot vagy miféle időszakot jelzett Krisztusra vonatkozóan a bennük levő szellem, amikor az előre tanúskodott Krisztus szenvedéseiről s az ezeket követő megdicsőítéséről. Nekik lett kinyilatkoztatva, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak azzal, amit most kijelentettek nektek azok, akik a jó hírt hirdették számotokra.” Még az angyaloknak sem adatott meg, hogy teljesen és maradéktalanul megérthessék, hogyan fog megvalósulni Isten szándéka (1Péter 1:10–12).

 8. Alámerítő János melyik kérdése bizonyítja, hogy nem értette meg teljesen a dolgokat?

⁸ E próféták között Alámerítő János volt az utolsó. Isten arra használta fel őt, hogy előkészítse az utat a Krisztus Jézus előtt (Lukács 1:16, 17, 76–79). János nagy kiváltságban részesült, amikor Jehovától jelt kapott a Messiás felismerésére és bemutathatta őt Izraelnek (János 1:26–36). János azonban még így sem értette meg világosan a Jézus első eljövetelére vonatkozó összes részletet. Ez abból is kitűnik, hogy amikor János börtönben volt, elküldte tanítványait Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” János kérdése nem a hit hiányára vall, hanem azt a vágyat tükrözi, hogy további igazolást kapjon. Jézus válasza, amely a saját cselekedeteire hívta fel a figyelmet, kétségkívül erőt adott Jánosnak (Máté 11:2–6).

JÉZUS ÉS TANÍTVÁNYAI

 9. Mi mutatja, hogy Jézus sem volt teljesen tisztában Atyja szándékával?

⁹ Isten csak akkor fedi fel akaratát szolgái előtt, ha eljött az ideje és ez még Jézus Krisztus esetében is így volt. Nem kétséges, hogy Jézus közvetlen tájékoztatást is kapott, amíg Atyjával együtt volt a mennyben. De még ő sem tudta, mikor jön el a dolgok jelen rendszerének a befejezése. Ezért bevallotta: „Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, sem a mennyek angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Máté 24:36).

10, 11. a) A Királyságra vonatkozó milyen téves következtetésre jutottak Jézus tanítványai? b) Miért korlátozta Jézus azt, amit az apostolainak a jövőről és egyéb dolgokról mondott?

¹⁰ Jézus teljesen a Példabeszédek 4:18-ban kifejezett alapelv szerint cselekedett a tanítványaival kapcsolatban. Sok mindent elmondott nekik a Királyságról: azt, hogy elmegy, de hosszú idő múlva visszatér és magához veszi őket a mennybe. Ennek ellenére az apostolok ahhoz az elképzeléshez tartották magukat, hogy a messiási Királyság Dávid helyreállított királysága lesz Jeruzsálemben. Ezért tették fel a feltámasztott Jézusnak ezt a kérdést: „Uram, nem ezidőben állítod helyre Izrael számára a királyságot?” Jézus azt válaszolta nekik, hogy vannak dolgok, amiket még nem képesek megérteni: „Nem a ti dolgotok megismerni az időket vagy az időszakokat, amelyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett” (Cselekedetek 1:6, 7).

¹¹ Jézusnak az apostolokhoz intézett szavaiból kitűnik, hogy Isten szándékának bizonyos vonatkozásait csak a megfelelő időben lehet megérteni. Jézus ezt mondta: „Még sok mondanivalóm van a számotokra, de jelenleg még nem vagytok képesek elviselni” (János 16:12). Ez azt mutatja, hogy Isten csak akkor adja meg szolgáinak akaratára vonatkozó teljes megértést, amikor azok képesek felfogni és felhasználni azt. Igaz, Jézus azt mondta tanítványainak, hogy Isten szelleme elvezeti őket „minden igazságra” (János 16:13). De vajon Jézus azt akarta mondani, hogy attól a naptól kezdve, amikor megkapták a szent szellemet, felfognak majd minden igazságot anélkül, hogy később további megértésre lenne szükségük? A tények azt mutatják, hogy nem így volt.

A POGÁNYOK BEVÁLASZTÁSA

12, 13. a) Milyen világosabb értelmet nyertek Jézus követői pünkösdkor, és milyen hatással volt ez rájuk? b) Jóllehet Jézus azzal bízta meg őket, hogy képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, mikor kezdték megtenni ezt és miért csak akkor?

¹² A tanítványok csak i. sz. 33 pünkösd napján kapták meg a szent szellemet, s vele együtt a Jézus feltámadására, mennybemenetelére és az Isten Királysága jelentésére vonatkozó igazság világosabb megértését. Ez az ismeret buzgalommal töltötte el őket és másoknak is el akarták mondani a „jó hírt”. Bár Jézus azt parancsolta nekik, hogy képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, prédikálásukat először csak a zsidókra és a nem zsidó prozelitákra korlátozták, idővel pedig a szamaritánusokra is kiterjesztették. Nem értették meg, hogy a körülmetéletlen pogányokhoz is el kell menniük (Máté 28:19, 20). Jehova kétség kívül visszatartotta még az erre vonatkozó megvilágosodást, mivel Dániel próféciája kijelentette, hogy a Messiás a 70-ik évhét hátralevő része alatt érvényben tartja még a zsidókkal megkötött szövetséget (Dániel 9:24–27).

¹³ Amikor az a „hét” i. sz. 36-ban véget ért, Jehova Isten határozottan cselekedett és megnyitotta a „jó hír” útját a pogányok számára. Péternek valóban helyesbítenie kellett a gondolkodásmódját ahhoz, hogy belépjen egy körülmetéletlen pogány otthonába, mivel a Törvény tisztátalannak jelentette ki az ilyeneket. Ihletett álmában kapta az utasítást: „Ne nevezd tisztátalannak, amit Isten megtisztított!” Péternek és a többi apostolnak tehát meg kellett változtatnia korábbi nézetét ebben a kérdésben. Péter ezt meg is tette, ezért Isten felhasználta őt, hogy tárja fel a pogányok előtt: megnyílt számukra az Isten mennyei Királyságába vezető út (Cselekedetek 10:9–43).

14. Milyen világosabb értelemre jutottak a korai keresztények évekkel később a mózesi törvény előírásaira vonatkozóan?

¹⁴ Mégis 13 évvel később a körülmetélés vita tárgya lett némely keresztény között. Szükség volt tehát arra, hogy Pál és több tanítvány is felmenjen Jeruzsálembe megbeszélni a dolgot az apostolokkal és azokkal a vénekkel, akik abban az időben a keresztény gyülekezet vezető testületét alkották. Ez a testület meghallgatta Péter beszámolóját Kornélius megtéréséről és Pál elbeszélését azokról a hatalmas tettekről, amelyeket Isten a pogányok között véghez vitt Pál nyilvános szolgálata során. Azután megvizsgálták, mint mond ezzel kapcsolatban Isten ihletett Szava. A szent szellem segítségével helyes végkövetkeztetésre jutottak, tudniillik arra, hogy — bár szükség van a viselkedés bizonyos irányadó mértékeire — nem szükséges, hogy a pogányokat körülmetéljék és előírják számukra a mózesi törvény megtartását ahhoz, hogy keresztényekké lehessenek (Cselekedetek 15:1—16:5).

15, 16. a) Pál mely szavai mutatják azt, hogy felismerte: az igazság fokozatosan tárul fel előttünk? b) Milyen hasonló tanúskodást találunk Péter apostolnál?

¹⁵ Mintegy hat évvel az összejövetel után Pál megírta első levelét a korinthusiaknak. Ebben az akkori szellemtől született keresztényeknek a következőket írta: „Mert rész szerint van bennünk az ismeret és rész szerint van a prófétálás; de amikor eljön a teljesség, a rész szerinti meg lesz szüntetve. Mert most fémtükör segítségével elmosódott körvonalakban látunk, akkor azonban szemtől szembe. Most rész szerint ismerek, akkor azonban pontosan fogok ismerni, miként engem is pontosan ismernek.” Tehát ebben a kérdésben a szellemtől született keresztényeket, köztük Pált is, a szent szellem nem vezette el minden igazság teljes ismeretére. Ismeretük még csak rész szerinti volt, addig terjedt, ameddig Isten megadta nekik az értelmet. De mindenképpen elegendő volt az akkori szükségleteiknek megfelelően (1Korinthus 13:9, 10, 12).

¹⁶ Mintegy kilenc évvel Pál fenti levelének megírása után, vagyis i. sz. 64 körül, mit is írt keresztény társainak Péter? Miután elbeszélte a Krisztus színe elváltozásával kapcsolatos élményt, ami megerősítette, hogy Jézus az Isten Fia, így folytatta: „Következésképpen sokkal biztosabb lett nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyelmet szenteltek neki, mint sötét helyen világító lámpásnak, míg felvirrad az a nap, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben” (2Péter 1:16–21). A keresztényeknek tehát továbbra is kutatniuk kell az Írásokat, nagyobb figyelmet kell fordítani a prófétai szóra, amely a sötét helyen világító lámpás szerepét tölti be. Ezt addig kell folytatniuk, amíg a felkent keresztények el nem nyerik jutalmukat Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulásakor.

17. a) Milyen új igazságokat ismerhettek meg a keresztények, amikor megkapták a Jelenések könyvét? b) Mikor áradt még több fény ennek a könyvnek a tartalmára?

¹⁷ Körülbelül 32 évvel Péter második levelének megírása után, vagyis mintegy 63 évvel i. sz. 33 pünkösdje után, János apostol egy sor látomást kapott és jegyzett fel, és ez képezi ma a Jelenések könyvét. Ezekben a látomásokban első ízben tárult fel a szellemtől született keresztények előtt egy sor Isten szándékával kapcsolatos igazság. Megtudták például, hogy 144 000 férfi és nő részesül megváltásban minden nemzetből, hogy Jézus Krisztus társörökösei legyenek a mennyben és királyként, papként és bíróként uralkodjanak az 1000 éves messiási Királyságban (Jelenések 7, 14. és 20. fejezet). Még abban a korai időszakban élő keresztények sem rendelkeztek teljes ismerettel. Isten Szavának tanulmányozói ma láthatják, hogy a Jelenések látomásai — bár igen tanulságos és buzdító hatásúak lehettek a János idejében élő keresztény szemében — azok számára különleges értékűek, akik az „Úr napján”, vagyis a mi időnkben élnek (Jelenések 1:10). A Jelenések 5:1–14 élénk színekkel ecsetel előttünk egy könyvtekercset, amelynek pecsétjeit fel kell törni ahhoz, hogy a tekercset felnyithassák. Ez arra utal, hogy a Jelenésekben található próféciák teljesedésének idején az ismeret és az értelem fokozatos kiteljesedése várható abban a mértékben, ahogyan az egyes pecséteket egymás után feltörik.

18. Hogyan tárta fel Jehova Isten az igazságot szolgáinak az ókorban és az első században?

¹⁸ Láthatjuk tehát, hogy mind Jehova hű szolgái a keresztény korszak előtti időben, mind pedig az időszámításunk első századában a felkent keresztényekből álló gyülekezet tagjai, kivétel nélkül hiányos ismerettel rendelkeztek és nem értették meg teljesen a dolgokat. További ismeretet kellett szerezniük, helyesbíteniük kellett a dolgok értelmét azáltal, hogy megfigyelték és tapasztalták, hogyan valósul meg fokról fokra Jehova szándéka. Számukra természetesen olyan volt az igazak ösvénye, mint a ’felragyogó világosság, amely egyre fényesebb lesz’ (Példabeszédek 4:18). A világosság növekedésével nőtt az ismeretük, jobban megértették Jehova nagyszerű igazságait, amelyeket fokozatosan feltárt előttük.

19. Mit mondott Isten Dánielnek a „vég idején” feltáruló ismerettel és megértéssel kapcsolatban?

¹⁹ De mit mondhatunk Jehova vég idején élő szolgáiról? Az angyal így szólt Dánielhez: „Ó Dániel, tartsd titokban e szavakat és pecsételd le a könyvet a vég idejére. Sokan tudakozódnak majd felőle [Isten Igéjében] és [ennek eredményeként] bőséges lesz az igaz ismeret” (Dániel 12:4). A 10. versben további kijelentést olvasunk Isten szolgáiról: „Sokan megtisztítják, megfehérítik magukat és nemesebbé lesznek. A gonoszok pedig gonoszul cselekszenek, és egyetlen gonosz sem fogja megérteni ezt; a bölcsek azonban megértik.” Ez a világosság talán mind egyszerre jön? Ahhoz, hogy Isten szolgái bölcsnek bizonyuljanak, vajon az kell, hogy teljes, részletes ismerettel rendelkezzenek, hogy mindent megértsenek, hogy ne kelljen később se kiigazítani vagy megváltoztatni bizonyos tanítással vagy egyéb dolgokkal kapcsolatos nézeteiket? Ezeket és az ehhez hasonló kérdéseket a következő cikkekben fogjuk megvizsgálni.

A világosság növekedése a modern időkben

„Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz a teljes délig” (Példabeszédek 4:18).

 1. A Példabeszédek 4:18 beteljesedésének mely bizonyítékait vizsgáltuk meg eddig?

A BIBLIAI feljegyzés a Genezis könyvétől a Jelenések könyvéig azt mutatja, hogy Jehova szolgáinak ösvénye valóban olyan, mint az egyre növekvő, felragyogó világosság (Példabeszédek 4:18). Jézus és apostolai idejében a Messiásra vonatkozó számos prófécia vált érthetővé, amit Máté és több evangélista is tanúsít. Isten szellemének pünkösdi kitöltését, valamint a „jó hír” eljuttatását a pogányokhoz pedig az Isten Igéjére vonatkozó újabb világosság kiáradása kísérte (Cselekedetek 2:14–36; 10:34–43; 15:6–21).

 2. a) Melyik időszak számít a Krisztus állítólagos tanítványaira szakadó sötétség korszakának? b) Minek van döntő szerepe a szétválasztó aratási munkában?

² Az apostolok halála után azonban a sötétség korszaka borult fokozatosan Jézus Krisztus állítólagos követőire. Bekövetkezett az „elnyomó farkasok” térhódítása (Cselekedetek 20:29, 30). Az történt, amit Jézus egyik példázatában megjövendölt. Abban a példázatban a mennyek Királyságát olyan emberhez hasonlította, „aki jó magot vetett a földjébe”. Azután „jött az ellensége és gyomot vetett rá a búza közé”. Az lett az eredmény, hogy a világraszóló vallási szántóföldben hosszú ideig a konkoly kerekedett felül. De az aratás idején bekövetkezik a szétválasztás. Ez az aratási idő most eljött számunkra, mivel „az aratás a dolgok rendszerének befejezése”. Szerencsére az igaz keresztények „búza” osztályának begyűjtésére már sor került. A tények arról beszélnek, hogy e keresztények ösvényére kiáradó, egyre növekvő világosságnak döntő szerepe van abban, hogy különváljanak a törvénytelen „konkolytól”, azoktól, akiknek végsorsuk a pusztulás (Máté 13:24–30, 36–43).a

VILÁGOSSÁG JEHOVA ISTENRE ÉS AZ Ő SZAVÁRA VONATKOZÓAN

 3, 4 Milyen tényeket értettek meg a Teremtő Jehova Istenre vonatkozóan nagyon korán a bibliakutatók?

³ Az 1870-es évek elején buzgó, nyílt szívű bibliakutatók egy csoportja gyűlt össze Isten Szavának tárgyilagos tanulmányozására. A kereszténység hitvallásai helyett az ihletett Írásokat tekintették vezérkönyvüknek. A bibliai üzenet bölcsessége, ésszerűsége, összhangja és ereje megragadta a szívüket. Meggyőzte őket arról az alapvető igazságról, hogy — az uralkodó ateista és evolúciós tanításokkal ellentétben — valóban létezik egy értelmes Teremtő. Felismerték, hogy csak „megfelelő okból jöhet létre megfelelő okozat” és hogy a „teremtés hatalmas méretei, szimmetriája, szépsége, rendje, harmóniája és változatossága a Teremtő mint nagy Tervező mellett tanúskodik”b (Róma 1:20). Világosan felfogták a Teremtő személyiségét, négy alapvető vagy fő tulajdonságát, éspedig végtelen bölcsességét, korlátlan hatalmát, tökéletes igazságosságát és páratlan szeretetét (5Mózes 32:4; Zsoltárok 62:11 [Károli: 62:12]; Példabeszédek 2:6, 7; 1János 4:8).

⁴ Megtanulták továbbá értékelni azt, hogy ’öröktől fogva mindörökké’ létezik, és hogy az ő neve: Jehova (Zsoltárok 83:18 [Károli: 83:19]; 90:2). Rájöttek arra, hogy a kereszténység fő dogmája — a háromságtan — ellenkezik a józan ésszel és ellentétes a Bibliával is. A bibliai igazság fénye megmutatta nekik, hogy az Isten: „egy Jehova”, Jézus pedig az Isten Fia (aki saját maga tanúskodik arról, hogy az Atyja ’nagyobb őnála’), s hogy Isten szent szelleme egyáltalán nem a háromság harmadik személye, hanem ’Isten energiája, amelyet különféle eredmények elérésében felhasznál’c (Márk 12:29; János 14:28; Cselekedetek 2:17, 18).

 5. Mi volt az igazságot szerető egyének álláspontja a Bibliával kapcsolatban?

⁵ Bátran és meggyőződéssel prédikálták, hogy a Biblia Isten ihletett Szava; hogy Isten tulajdonságainak figyelembevételével ésszerűen feltételezhető, hogy a Teremtő isteni kinyilatkoztatásról gondoskodik az ember vezetése, irányítása céljából. A Bibliát a „civilizáció és a szabadság fáklyájá”-nak nevezték. Ez a létező „legrégibb könyv; kiállta harminc évszázad minden viharát”. Azonkívül „az összes többi könyv együttesen sem volt képes meghozni a sóhajtozó teremtésnek azt az örömet, békességet és áldást, amit a Biblia meghozott”.d Ezek az őszinte kutatók a bibliaírók önzetlen, önfeláldozó életéből azok tiszta indítékára következtettek. Mindent összegezve arra a meggyőződésre jutottak, hogy ’a Biblia ésszerű és egybehangzó módon adja meg minden rossznak az okát, de megmondja azt is, hogy mi annak az ellenszere és mi a végeredmény; útmutatást ad és megerősíti Jehova Isten szolgáit’.

JÉZUS KRISZTUS ÉS A KIRÁLYSÁG

 6. Milyen igazságokat értettek meg Jézus Krisztusra vonatkozóan ezek a bibliakutatók?

⁶ Ezek a buzgó bibliakutatók, ahogyan magukat nevezték, világosan megértették a Jézus Krisztusra vonatkozó alapvető igazságokat. Jézus Isten ’egyszülött Fia’. Már emberként való megszületése előtt is létezett. Odaadta életét ’váltságdíjul mindenkiért’. Szellemi életre támadt fel, és mint szellem ment fel a mennybe; szellemként kellett visszatérnie, Isten Királyságának láthatatlan Messiás-királyaként. Igen fontos Krisztus második eljövetelének témája: Miért, hogyan és mikor? (János 3:16; 17:5; 1Timótheus 2:5, 6; 1Péter 3:18).

 7. Mit tárt fel az egyre növekvő világosság Isten Királyságáról és annak áldásairól?

⁷ Az egyre növekvő világosság felismerhetővé tette e keresztények előtt, hogy Jehova Királysága, mint az emberiség bajainak egyedüli ellenszere, igen fontos dolog. Ez a Királyság Jézus Krisztusból és 144 000 társából áll, akiket az emberek közül megváltottak erre a célra, és akik királyokként és papokként uralkodnak Jézussal 1000 esztendeig. Krisztus váltságáldozata alapján a Király az emléksírokban levő összes megváltottat feltámasztja majd örökkétartó, paradicsomi, földi életre. A Biblia tehát kétféle sorsot helyez kilátásba a megváltott embereknek: egy mennyei sorsot a Királyság-örökösök „kicsiny nyája” számára és egy földi életet Jézus „más juhai” számára, akik között ott lesznek a föld legnagyobb „nyomorúságát” túlélők, valamint az emléksírokban levő embermilliók, akik előjönnek majd, hogy életnek örvendhessenek a paradicsomi földön (Lukács 12:32; János 5:28, 29; 10:16; Jelenések 7:9, 14; 14:1, 4; 20:6).

 8. Mit értettek meg az emberi lélek és a halottak állapota kérdésében?

⁸ Az egyre növekvő világosság azt is feltárta az őszinte bibliakutatók előtt, hogy teljesen hamis, amit a kereszténység tanít az emberi lélek természetéről és a halottak állapotáról! Ők világosan látták, hogy amikor Isten megteremtette Ádámot, ez a teremtmény ’élő lélekké lett’, s amikor engedetlensége miatt visszatért a porba, mint lélek meghalt, vagyis egyszerűen megszűnt létezni. Igen, visszatért a porba, ahonnan először vétetett. A halál állapotában sem tudat, sem tevékenység nincs (1Mózes 2:7; 3:19; Prédikátor 9:5, 10). A „bűn zsoldja a halál”, nem pedig az örökké tartó kínzás, gyötrelem. A tüzes pokol és a gyötrelmes tisztítótűz csak a félrevezetett vallástagok elméjében létezik. Mivel a halál alkalmával az ember megszűnik létezni, feltámadásra van szüksége ahhoz, hogy javára fordíthassa Krisztus váltságáldozatát (Róma 6:23).

KERESZTÉNYI KÖTELESSÉGEK

 9. Mi volt a felvilágosított keresztények álláspontja a szentség tekintetében?

⁹ Ezek a keresztények komolyan vették azt is, amit a Biblia az igazi szentségről mond. Ez nem tévesztendő össze a színlelt ájtatossággal vagy szenteskedéssel. E keresztények felismerték, hogy olyan bibliai alapelvek szerint kell élniük, mint például a következő: „Legyen tiszteletre méltó mindenki előtt a házasság és szeplőtelen a házaságy, mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsidók 13:4). Megértették, hogy nem húnyhatnak szemet és nem tűrhetik meg soraikban a tisztátalan gyakorlatot: a paráznaságot, a házasságtörést és a homoszexualitást, amit a Biblia elítél (1Korinthus 6:9, 10). Úgyszintén kerülniük kell mindenfajta törvényszegést, meg kell adniuk „a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené”. Becsületesen kell bánniuk mindenkivel a krisztusi szabály alapján: „Amint kívánjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy bánjatok velük” (Máté 22:21; Lukács 6:31).

10. Milyen igazságot értettek meg már kezdetben ezek a keresztények krisztusi megbízatásukra vonatkozóan?

¹⁰ A bibliakutatók fő gondja nyilván a Krisztuséhoz hasonló egyéniség ápolása volt. Azzal is tisztában voltak, hogy tanúskodniuk kell Istenről és Jézusról. Felismerték, hogy a keresztények az igazság világosságát kötelesek másokra is kiárasztani. Felismerték, hogy Isten szolgáivá kell lenniük, úgy kell élniük, hogy keresztényi viselkedésük és kimondott szavuk egyformán világosságot sugározzon (Máté 5:14–16). Tulajdonképpen már a kezdet kezdetén elhangzott a felhívás: „1000 prédikálóra van szükség!” Ez a különleges felhívás azoknak szólt, akiket nem korlátoztak családi kötelezettségek; akik idejük felét vagy annál is többet áldozhattak a „jó hír” sajtótermékek útján történő terjesztésére.

11. Milyen lépéseket kell megtennie annak, aki keresztény szolga szeretne lenni, és miért kellett elutasítani a papok-laikusok megkülönböztetést?

¹¹ Ahhoz, hogy valaki keresztény szolga lehessen, hinnie kell Isten Szavában, meg kell bánnia bűneit, meg kell térnie, és hitet kell gyakorolnia Istenben és Jézus Krisztusban mint az emberiség Megváltójában. Oda kell „szentelnie” magát Isten akaratának cselekvésére, és vízben teljesen alá kell merítkeznie (Cselekedetek 3:19; Máté 28:19, 20). Mivel ezek a keresztények mindannyian Isten szolgái voltak, elutasították a papok-laikusok megkülönböztetését. Azt azonban felismerték Isten Szavából, hogy ki kell nevezni arra alkalmas férfiakat mint „véneket” és „diakonusokat”, hogy gondoskodjanak a gyülekezetek szükségleteiről (Filippi 1:1; 1Timótheus 3:1–10, 12, 13).

12. Milyen igazságot tanultak meg értékelni az igaz keresztények a szervezetekre vonatkozóan, és logikusan mi következett ebből?

¹² Ahogy tovább növekedett a világosság, a keresztények egyre jobban megértették, mennyire fontos Jehova nevének, valamint Királyságának mint az emberiség egyedüli reménységének széles körű ismertetése. Felismerték, hogy csak két szervezet létezik a világegyetemben és mindenki tartozik valahová: vagy Isten szervezetéhez vagy Sátánéhoz. Ez utóbbi a kiterjedt üzleti világból, politikából és vallásból áll. Isten lojális szellemi teremtményekből álló mennyei szervezetét, szervezetbe tömörült tanúi képviselik itt a földön (Galácia 4:26; 2Korinthus 4:4). Ebből az következik, hogy a keresztények nem folyhatnak bele a politikába, nem vehetnek részt a nemzetek közt dúló erőszakos cselekményekben; még a hazafias nacionalista ünnepségeken sem vehetnek részt. Jehova Isten szolgái az ő Királyságát támogatják és az ő Királyságáért szállnak síkra, jóllehet nem testi fegyverekkel harcolnak (Máté 26:52; János 15:19; 18:36; 2Korinthus 10:4; Jakab 1:27; 4:4).

13. Melyik nagy horderejű vitakérdés késztette a bibliakutatókat arra, hogy felvegyék a „Jehova tanúi” nevet, és miért volt annyira rájuk illő ez a név?

¹³ Jehova hű szolgái idővel rájöttek, hogy az emberiség előtt álló nagy vitakérdés: Jehova nevének igazolása; ez pedig még az emberi teremtmények megmentésénél is fontosabb. Ez valóban olyan éles fénysugár volt, amely több fényt vetített előre, mint bármely korábbi felismerés. Ez a meglepő igazság még szembeötlőbbé tette a különbséget az igazi keresztények és a látszatkereszténység között. Miután ezt a nagy horderejű igazságot felismerték, nem váratott sokáig magára, míg ezek a keresztények tudatára ébredtek annak, hogy nevük (bibliakutatók) bár nem helytelen, mégsem különbözteti meg őket eléggé. Mindenekelőtt életük elsődleges küldetése és célja nem egyszerűen az, hogy a Biblia kutatói legyenek, hanem az, hogy Jehováról tanúskodjanak. A „bibliakutatók” elnevezés nem különböztette meg őket azoktól az embermillióktól, akik szintén azt állították magukról, hogy a Bibliát tanulmányozzák, s akik ennek ellenére magukévá tettek sok hamis tantételt. Jehova szent szellemének megvilágosító ereje tehát arra indította a tanúkat, hogy felismerjék a számukra megfelelő és egyedül csak rájuk illő elnevezést, amely az Ésaiás 43:10–12-ben található: „Jehova tanúi”. Ezért 1931-ben örömmel vették fel ezt a nevet.

FÉNY DERÜL A PRÓFÉCIÁKRA ÉS A PÉLDÁZATOKRA

14. A helyreállításra vonatkozó próféciák milyen értelmezését tette lehetővé az egyre növekvő világosság?

¹⁴ Addig az időpontig sokan vallották azt a nézetet, hogy a zsidók visszatérése hazájukba a bibliai prófécia beteljesedését jelentette. Ámde a helyreállításra vonatkozó szép és buzdító próféciák elsődleges beteljesedése az i. e. hatodik századra nyúlik vissza, amikor a zsidók visszatértek Babilonból; nagybani beteljesedése azonban napjainkban ment végbe a szellemi Izraelen. Látjuk a beteljesedés bizonyítékait abban a szellemi paradicsomban, amelyben a modernkori ’Isten Izraele’ és lojális társaik élnek (2Korinthus 12:4; Galácia 6:16).

15, 16. Hogyan vált világossá Jézus két példázata?

¹⁵ Sor került Jézus példázatainak pontosabb megértésére is. Ennek kiemelkedő példája a Máté 25:31–46-ban feljegyzett juhokról és kecskékről szóló példabeszéd. Sokáig azt hitték, hogy ez a példabeszéd Krisztus 1000 éves uralma alatt fog beteljesedni. De azután Jehova tanúi felismerték, hogy ez egyszerűen nem történhet meg abban az időben. Ennek oka többek között az, hogy Krisztus millenniumi uralma idején „testvérei” nem lesznek itt a földön, ezért nem lehetnek betegek és nem is üldözhetik őket. A példázatnak tehát most kell teljesednie, amikor a trónra emelt mennyei Jézus ítéletre gyűjti egybe a nemzeteket s ezt a beteljesedés számos megfigyelhető jele igazolja.

¹⁶ Ugyanúgy a gazdag ember és Lázár példázatára is fény derült. Beigazolódott, hogy a gazdag ember nem az egész zsidó nemzetet, hanem csupán a Jézus korabeli képmutató, befolyásos vallásvezéreket, s ennek megfelelően a mai kereszténység valláspapságát szemléltette (Lukács 16:19–31).

17. Milyen figyelemre méltó felismerésre jutottak a Jelenések könyvére vonatkozóan?

¹⁷ A megnövekedett világosság azt is megértette Jehova szolgáival, hogy a Jelenések könyve teljesedésének csúcspontja az „Úr napjával”, vagyis 1914-től veszi kezdetét, nem pedig a keresztény gyülekezet egész történelme folyamán kerül sor az apostolok idejétől kezdve napjainkig ezekre az eseményekre, ahogyan azt korábban gondolták (Jelenések 1:10). Azt is megértették, hogy az ’Úr napjának’ kezdetét egy mennyben kitört háború fémjelezte, amelyben Mihály (a trónra emelt Jézus Krisztus) és angyalai kivetették Sátánt és angyalait a mennyből (Jelenések 12:1–12). Jehova népe nagyon örült annak, hogy Királyság-munkáját előre megjövendölték, főleg a Jelenések 2, 3, 6–11. fejezeteiben.

TEOKRATIKUS REND

18. Mit tanultak meg a keresztény gyülekezetek teokratikus rendje tekintetében és hogyan lépett az hatályba?

¹⁸ Még számos példát hozhatnánk fel a világosság modernkori növekedésére, helyszűke miatt azonban csak még egyet említünk meg. Ez pedig a teokratikus törvényre, vagyis Isten kormányzati eljárásmódjára vonatkozik. A 19. század vége felé a bibliakutatók demokratikus formában igazgatták gyülekezeteiket; elvetették az egyeduralom hierarchia rendszerét. Ámde 1938-ban megértették, hogy ennek a demokratikus elrendezésnek nincsen bibliai alapja. Nincs összhangban azzal a teokratikus renddel, amelyben az uralom fentről, Istentől halad lefelé, nem pedig lentről, az emberektől felfelé (Ésaiás 60:1, 17–19). Ezért a közelmúltban, a szent szellem irányításával a „hű és értelmes rabszolga”e kijelölte azokat a férfiakat, akik a gyülekezetekben mint vének és kisegítők szolgálnak (Cselekedetek 20:28). Ezeknek rendelkezniük kell az 1Timótheus 3:1–13 és a Titus 1:5–9 versekben felsorolt Biblia szerinti képesítésekkel.

19. Miért nem várhatták, hogy egyszerre és azonnal teljes világosság áradjon mindenre?

¹⁹ Valóban mindaz, amit eddig megvizsgáltunk, azt bizonyítja, hogy Jehova népének ösvénye olyan volt és még ma is olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz (Példabeszédek 4:18). Amikor kijöttek ’Nagy Babilonnak’, a hamis vallás világbirodalmának sűrű sötétségéből, nem várhatták, hogy mindent azonnal teljes fényben lássanak (Jelenések 17:5). A feltáruló igazság ragyogása vakító erejű, sőt talán zavarólag ható lett volna szellemiségükre. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, amikor valaki egy teljesen elsötétített szobából hirtelen kilép a ragyogó napfényre. Időbe telik, amíg az ember szeme hozzászokik a ragyogó nap váratlan verőfényéhez.

20. a) A dolgok milyen széles skáláját ölelte fel az igazság egyre növekvő világossága? b) Milyen kérdések várnak még megvizsgálásra?

²⁰ Amint láttuk, az igazság fokozatos világossága igen széles skálájú. Felöleli a tantételek, a próféciák, a keresztényi viselkedés, a keresztényi küldetés, Jézus példázatai jelentésének, valamint a gyülekezeti szervezet, stb. finomabb, árnyaltabb megértését. Mindez elég világos előttünk. Néhányan talán mégis azt kérdezik: Miért van akkor az, hogy az igazi keresztények ösvénye nem látszik mindig nyílegyenesnek? Mi a magyarázat erre? Ezekre a kérdésekre az olvasó a következő cikkben kaphat választ.

„Jézus Krisztusnak az Istentől kapott kinyilatkoztatása, hogy megmutassa rabszolgájának a hamarosan végbemenő dolgokat. Elküldte az angyalát és kijelentette általa jelekben a János rabszolgájának, aki tanúskodott az Isten szaváról és Jézus Krisztus tanúskodásáról, valóban mindenről, amit látott. Boldog a hangosan olvasó, és akik hallgatják ennek a prófétálásnak a szavait, és megtartják a bennük megígért dolgokat, mert a meghatározott idő közel van” (Jelenések 1:1–3).

[Lábjegyzetek]