Miért ’menjünk a hangyához’?
AZ ŐSI Izrael bölcs királya, Salamon ezt a tanácsot adta: „Menj el a hangyához.” Miért mondta ezt? Mit tanulhatunk a hangyáktól?
Salamon hozzátette: „Nézd meg, hogy mit csinál [a hangya] és akkor bölcs leszel: Nincsen főnöke, nincs aki ösztökélné vagy parancsolna neki, nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.” (Példabeszédek 6:6–8, Katolikus fordítás). A mai természettudósok fedezték fel ezen szavak régen kinyilvánított igazságait.
A példabeszédíró, Agur rámutat arra, hogy a hangyák „ösztönösen bölcsek” (Példabeszédek 30:24, 25, New World Translation). Természetesen a bölcsességük nem az értelmes gondolkodás gyümölcse, hanem azon ösztön eredménye, amivel a Teremtő megáldotta őket. A hangyák például az ösztönből kifolyólag gyűjtik össze az eledelüket a megfelelő időben.
A hangyák csodálatosan szervezettek. Rendkívül együttműködőek és figyelmesek a munkatársaikhoz, segítenek visszajutni a fészekbe a sebesült vagy kimerült hangyáknak. Ösztönösen előkészületeket tesznek a jövőre és minden lehetségest megtesznek, hogy teljesítsék a feladataikat.
A hangyák természetes életvitele arra utal, hogy az embereknek is előre kellene tervezniük és kitartó munkásoknak kellene lenniük. Ez érvényes az iskolában, a munkában és a szellemi tevékenységekben is. Ahogyan a hangya hasznot merít a szorgalmából, úgy Isten is azt szeretné, hogy az emberek ’jól éljenek az ő egész munkájukból’ (Prédikátor 3:13, 22; 5:18). Mint a szorgos hangyák, az igaz keresztények is jól végzik a napi munkájukat. ’Ha valamit hatalmukban van cselekedni, azt cselekszik’ nem azért, mert egy felügyelő nézi őket, hanem becsületességből és azzal a vággyal, hogy szorgalmas, hasznos munkások legyenek. (Prédikátor 9:12; Vö. Példabeszédek 6:9–11; lásd még Titus 2:9, 10.)
Valóban boldogok leszünk, ha a ’hangyához megyünk’ és alkalmazzuk, amit tőle tanulunk. És miénk lesz a legnagyobb boldogság, ha szorgalmasan végezzük Jehova Isten akaratát, ahogyan az a Bibliában található.