Szerezz bölcsességet és fogadd el a fegyelmezést!

JEHOVA ISTEN népének Nagy Oktatója. Nem csupán azért tanítja népét, hogy jobban megismerjék őt, hanem az élet különböző területein is oktatja őket (Ésaiás 30:20; 54:13; Zsoltárok 27:11). Izráel nemzetének például Jehova prófétákat, lévitákat — főként a papokat — és más bölcs embereket adott, hogy tanítsák a népet (2Krónika 35:3; Jeremiás 18:18). A próféták arra tanították őket, hogy mi Isten szándéka, milyen tulajdonságai vannak, és ismertették, hogy milyen életutat kövessenek. A papok és a léviták felelőssége volt, hogy Jehova Törvényét tanítsák. A bölcs férfiak pedig, vagyis a vének, bölcs tanácsokat adtak a mindennapi élet során felmerülő kérdésekben.

Izráel bölcsei közül kiemelkedett Dávid fia, Salamon (1Királyok 4:30, 31). Az egyik legelőkelőbb látogatója, Sába királynője, látva dicsőségét és gazdagságát, elismerte: „nékem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, a melyet hallottam felőled” (1Királyok 10:7). Mi volt Salamon bölcsességének a titka? Amikor i. e. 1037-ben Salamon Izráel királya lett, azért imádkozott, hogy „bölcseséget és tudományt” kapjon. Jehovának tetszett Salamon kérése, ezért adott neki ismeretet, bölcsességet és értelmes szívet (2Krónika 1:10–12; 1Királyok 3:12). Nem csoda hát, hogy Salamon ’háromezer példabeszédet szerzett’! (1Királyok 4:32). Ezek közül néhány — ’Agurnak beszédeivel’, valamint „Lemuel király” szavaival együtt — a bibliai Példabeszédek könyvében lett feljegyezve (Példabeszédek 30:1; 31:1). E példabeszédek által kifejezett igazságok Isten bölcsességét tükrözik vissza, és így örök érvényűek (1Királyok 10:23, 24). Bárkinek, aki szeretne boldog és sikeres életet élni, ezek ma ugyanolyan nélkülözhetetlenek, mint amikor először elhangzottak.

Siker és erkölcsi tisztaság — Hogyan?

A Példabeszédek könyvének témáját a bevezető szavai fogalmazzák meg: „Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának példabeszédei, hogy az ember bölcsességet és fegyelmet tanuljon, hogy az értelmes mondásokat megértse, hogy elfogadja a fegyelmezést, amely éleslátóvá, igazságossá, igazzá és becsületessé teszi, hogy eszessé tegye a tapasztalatlant, hogy ismeretet, valamint gondolkodóképességet adjon az ifjúnak” (Példabeszédek 1:1–4, NW).

Milyen magasztos célt szolgálnak ’Salamon példabeszédei’! Az a céljuk, hogy „az ember bölcsességet és fegyelmet tanuljon”. A bölcsesség azt jelenti, hogy a dolgokat a maguk valóságában látjuk, és ezt az ismeretet felhasználjuk a problémák megoldásához, céljaink eléréséhez, a veszélyek elkerüléséhez vagy elhárításához, és ahhoz, hogy másoknak is segítsünk így tenni. Az egyik forrásmű kijelenti: „A Példabeszédek könyvében a »bölcsesség« a körültekintő életmódot jelenti — azt a képességet, hogy valaki bölcs döntéseket tud hozni, és sikeres életet él.” Milyen fontos hát, hogy bölcsességre tegyünk szert! (Példabeszédek 4:7).

Salamon példabeszédei fegyelmezést is tartalmaznak. Vajon szükségünk van erre a nevelésre? A Szentírásban a fegyelmezés magában hordozza a helyreigazítás, a feddés vagy fenyítés gondolatát. Egy bibliatudós szerint „erkölcsi nevelésre utal, amelyben benne van a helytelenségre való hajlam kiigazítása”. A fegyelmezés, legyen az saját magunktól vagy másoktól jövő, nem csupán visszatart minket a helytelenség elkövetésétől, hanem arra is ösztönöz, hogy jó irányba változzunk. Igen, szükségünk van a fegyelmezésre, ha szeretnénk erkölcsileg tiszták maradni.

Ezeknek a példabeszédeknek tehát két céljuk van: bölcsességet közölnek és fegyelmeznek. Az erkölcsi fegyelmezésnek és az éleselméjűségnek sok oldala van. Az igazságosság és a jogosság például az erkölcsöt meghatározó tulajdonságok, amelyek segítenek, hogy ragaszkodjunk Jehova magas irányadó mértékeihez.

A bölcsesség több tényező együttese, ilyen a megértés, az éleslátás, az eszesség és a gondolkodóképesség. A megértés az a képesség, hogy egy dolog mélyére látunk, felismerjük a felépítését azáltal, hogy átlátjuk az egészet és a benne rejlő részek kapcsolatát, vagyis teljesen felfogjuk azt. Az éleslátás megkívánja, hogy ismerjük az okokat, és tisztán lássuk, hogy egy bizonyos eljárás miért helyes vagy helytelen. Egy értelmes ember például felismeri, ha valaki rossz irányba tart, és azonnal figyelmeztetheti őt a veszélyre. De éleslátást kíván meg részéről, hogy megértse, miért halad az illető abba az irányba, és így a legjobb módszert tudja felhasználni a segítségnyújtásban.

Az éles eszű emberek körültekintőek, és nem lehet könnyen rászedni őket (Példabeszédek 14:15). Képesek előre meglátni a bajt, és felkészülni rá. A bölcsesség pedig képessé tesz arra, hogy építő gondolataink és terveink legyenek, amelyek céltudatosan vezetnek az életben. A bibliai példabeszédek tanulmányozása valóban jutalommal jár, mivel úgy jegyezték fel azokat, hogy bölcsességet és fegyelmezést kaphassunk általuk. Még a „tapasztalatlan” személyek is, akik figyelnek a példabeszédekre, tisztánlátásra tehetnek szert, az „ifjú” pedig ismeretre és gondolkodóképességre.

Példabeszédek a bölcseknek

A bibliai példabeszédek azonban nem csupán a tapasztalatlanoknak és a fiataloknak szólnak. Azoknak is szólnak, akik elég bölcsek ahhoz, hogy figyeljenek a szavaira. Salamon király ezt mondja: „Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére” (Példabeszédek 1:5, 6). Az, aki már bölcsességet szerzett, még inkább előrehaladhat tudásban, ha figyel a példabeszédekre; az értelmes ember pedig csiszolhatja képességeit, hogy ezáltal sikeresen irányítsa életét.

A példabeszédek általában mély igazságokat fejeznek ki mindössze néhány szóval. Egy bibliai példabeszéd kifejezésmódjának megértése talán fejtörést okozhat (Példabeszédek 1:17–19). Néhány példabeszéd olyan, mint egy rejtvény — gondolkodóba ejtő, nehezen érthető kijelentés, amelyet meg kell fejteni. Egy példabeszéd tartalmazhat hasonlatokat, metaforákat, és más szóképeket is. Megértésük időt és elmélkedést igényel. Salamon, aki sok példabeszédet szerzett, biztosan mélyrehatóan felfogta ezeknek a példabeszédeknek az értelmét. A Példabeszédek könyvében azt a feladatot vállalta magára, hogy a megértésnek ezt a képességét átadja olvasóinak, ez pedig olyan valami, aminek egy bölcs személy biztosan figyelmet kíván szentelni.

Kezdet, amely célba visz

Hol kezdje valaki a bölcsesség és a fegyelmezés keresését? Salamon így válaszol: „Jehova félelme az ismeret kezdete. A bölcsességet és a fegyelmezést csak a bolondok vetik meg” (Példabeszédek 1:7, NW). Az ismeret Jehova félelmével kezdődik. Ismeret nélkül nincs bölcsesség és fegyelmezés. Jehova félelme tehát a bölcsesség és a fegyelmezés kezdete (Példabeszédek 9:10; 15:33).

Az istenfélelem nem valamiféle beteges rettegés. Inkább mélységes, félelemmel vegyes tisztelet. E félelem nélkül nem létezhet igaz ismeret. Jehova Istentől származik az élet, és persze az élet alapfeltétel bármilyen ismeret megszerzéséhez (Zsoltárok 36:10; Cselekedetek 17:25, 28). Ezenkívül Isten teremtett mindent, tehát minden emberi ismeret az ő teremtésművének tanulmányozásán alapul (Zsoltárok 19:2, 3; Jelenések 4:11). Isten ihlette írott Szavát is, amely „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16, 17). Ezért minden igaz ismeret középpontjában Jehova áll, és aki szeretné megszerezni ezt az ismeretet, annak tiszteletteljes félelmet kell éreznie iránta.

Milyen értéke van az emberi ismeretnek és a világi bölcsességnek Isten félelme nélkül? Pál apostol ezt írta: „Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?” (1Korinthus 1:20). Az istenfélelem hiánya miatt az a személy, aki világi szemmel nézve bölcs, rossz következtetéseket vonhat le az ismert tényekből, és így egyszerűen „bolonddá” válik.

„Aranyláncz a te nyakadra”

A bölcs király ezután a fiatalokhoz szól: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását [fegyelmezését, NW], és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra” (Példabeszédek 1:8, 9).

Az ókori Izráelben a szülőknek Istentől kapott felelősségük volt, hogy tanítsák gyermekeiket. Mózes így sürgette az apákat: „ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7). Az anyáknak is fontos szerepük volt ebben. Férjük hatalmát figyelembe véve a héber feleségek érvényre juttathatták a család törvényeit.

A Bibliában a család mindenütt az oktatás alapvető egységeként kerül megemlítésre (Efézus 6:1–3). Ha a gyermekek engedelmeskednek hívő szüleiknek, az jelképes értelemben olyan számukra, mint az ékes koszorú, és mint a díszes nyaklánc.

„Tulajdon életét veszi el”

Egy ázsiai apa, mielőtt útjára engedte volna fiát az Egyesült Államokba, hogy tovább tanuljon, azt tanácsolta 16 éves fiának, hogy ne keveredjen rossz társaságba. Ez a tanács Salamon figyelmeztetését visszhangozza: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket” (Példabeszédek 1:10). Salamon kifejti azt is, hogyan csábítanak az ilyen személyek: „azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak” (Példabeszédek 1:11–14).

A csábítás kétségkívül a gazdagság. A gyors meggazdagodásra alapozva a „bűnösök” bevonnak másokat erőszakos tetteikbe és tisztességtelen mesterkedéseikbe. Az anyagi nyereségért ezek a gonosz emberek a vérontástól sem riadnak vissza. ’Elnyelik azokat, mint a sír elevenen, és egészen’ — elrabolva mindenüket, mint ahogyan a sír elnyeli az egész testet. A bűnözés sikereivel csábítanak, meg akarják ’tölteni házaikat zsákmánnyal’, a tapasztalatlanokat pedig ráveszik, hogy ’sorsukat közéjük vessék’. Milyen időszerű figyelmeztetés ez nekünk! Hát nem hasonló módszereket használnak a fiatalokból álló bandák és a kábítószer-kereskedők? Vajon nem a gyors meggazdagodás ígéretével csábítanak sokakat kétes üzleti vállalkozásokba?

A bölcs király ezt a tanácsot adja: „Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek.” Megjósolva katasztrofális végüket, így folytatja: „De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben. Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak. Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el” (Példabeszédek 1:15–19, Újfordítású revideált Biblia).

„Minden kapzsi ember” kárt vall életútján. A gonoszok maguk fognak beleesni a csapdába, mellyel másokat akartak elejteni. Vajon a szándékos gonosztevők meg fogják változtatni életútjukat? Nem. Lehet, hogy egy háló tökéletesen látható, a madarak — a „szárnyas” teremtmények — mégis beleszállnak. Ehhez hasonlóan a gonoszokat megvakítja kapzsiságuk; akkor is követik bűnös életmódjukat, ha előbb vagy utóbb elfogják őket.

Ki figyel a bölcsesség hangjára?

Vajon a bűnösök tudatában vannak annak, hogy életútjuk végzetes lehet? Figyelmeztette őket valaki is arra, hogy mi lesz tetteik következménye? A tudatlanság nem lehet mentség, mivel mindenki számára nagyon is egyértelmű figyelmeztetések hangzanak el.

Salamon ezt mondja: „A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit” (Példabeszédek 1:20, 21). Hangosan és érthetően kiált a bölcsesség mindenhol, mindenki számára jól hallhatóan. Az ókori Izráelben a vének bölcs tanácsokat adtak, és bírói döntéseket hoztak a városkapukban. Jehova az igaz bölcsességet feljegyeztette Szavában, a Bibliában, amely széles körben elterjedt. Szolgái pedig ma mindenütt nyilvánosan és buzgón hirdetik a Biblia üzenetét. Valóban, az isteni bölcsesség mindenkinek hirdettetik.

És mit mond az igazi bölcsesség? A következőt: „Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kivánják meg a csúfolók a csúfolást? . . . hivtalak, de ti vonakodtatok, kinyujtottam kezemet, de senki sem figyelt.” Az ostobák nem figyelnek a bölcsesség hangjára. Ezért „egyenek hát az útjok gyümölcséből”. ’Megátalkodottságuk és gondatlanságuk veszti el őket’ (Példabeszédek 1:22–32, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

De mit mondhatunk arról, aki időt szakít arra, hogy figyeljen a bölcsesség hangjára? „Lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől” (Példabeszédek 1:33). Bárcsak azok között lennénk, akik bölcsességet szereznek és elfogadják a fegyelmezést, azáltal hogy figyelünk a bibliai példabeszédekre!

[Kép a 15. oldalon]

Az igazi bölcsesség mindenki számára elérhető