Vess igazságosságot, és arasd le Isten szerető-kedvességét!

„ROSSZUL jár, aki kezességet vállal idegenért, aki viszont gyűlöli a kézfogást, gondtalan marad” (Példabeszédek 11:15, NW). Milyen meggyőzően buzdít ez a tömör példabeszéd arra, hogy felelősségérzettel cselekedjünk! Add az aláírásod egy megbízhatatlan kölcsönkérő szerződéséhez, és szinte biztos, hogy gondjaid lesznek. Ám ha nem fogsz kezet (a kézfogás az ókori Izraelben megfelelt egy egyezség aláírásának), nem kerülsz anyagi csapdába.

Világos, hogy itt a következő alapelv érvényesül: „amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7). „Vessetek magatoknak igazságosságban, arassatok szerető-kedvesség szerint!” — mondta Hóseás próféta (Hóseás 10:12, NW). Úgy van, vess igazságosságot, azáltal hogy Istennek tetszően jársz el, és arasd le az ő szerető-kedvességét! Újra meg újra erre az alapelvre tér vissza Salamon, Izrael királya, így buzdít határozottan a helyes viselkedésre, az egyenes beszédre és a megfelelő gondolkodásmódra. Bölcs szavait szemügyre véve igazi ösztönzést érzünk majd, hogy igazságosságban vessünk magunknak (Példabeszédek 11:15–31).

Vess ’kedvességet’, arass „tiszteletet”!

„A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot” — mondja a bölcs király (Példabeszédek 11:16). Ez a vers szembeállítja a maradandó tiszteletet, melyet egy kedves asszony vív ki, a múlandó gazdagsággal, melyre egy hatalmaskodó ember tesz szert.

Hogyan sajátíthatjuk el az olyan kedvességet, mely tiszteletet eredményez? „Őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást! — tanácsolja Salamon. — És lesznek ezek . . . kedvesség a te nyakadnak” (Példabeszédek 3:21, 22). A zsoltáríró pedig arról beszél, hogy ’kedvesség ömledezik a király ajkán’ (Zsoltárok 45:2, 3). Igen, az igaz bölcsesség, a meggondolás és a helyénvaló beszéd növelik az ember értékét és kedvességét. Ez mindenképpen így van egy értelmes asszony esetében. Az ostoba Nábál felesége, Abigail jó példa erre. „Jó eszű és szép termetű” volt, és Dávid király megdicsérte őt ’okosságáért’ (1Sámuel 25:3, 33, Újfordítású revideált Biblia).

Az az istenfélő asszony, aki igazán kedves, biztosan kivívja mások tiszteletét, és jó hírben fog állni az emberek között. Ha férjnél van, a férje tiszteletét is elnyeri. Sőt, az egész családnak tiszteletet szerez. Az őt övező tisztelet nem csupán ideig-óráig tart. „Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb” (Példabeszédek 22:1). Ennek az asszonynak az Istennél szerzett jó hírneve maradandó értékű.

Éppen ellenkezőleg van ez a hatalmaskodó, vagyis „kegyetlen emberrel” (Példabeszédek 11:16, New International Version). Őt Jehova imádóinak ellenségei és a gonoszok közé sorolják (Jób 6:23; 27:13). Az ilyen ember ’nem is gondol Istenre’ (Zsoltárok 54:5). Elnyomja és önző módon kihasználja az ártatlanokat, és ezáltal ’mint a port, úgy halmozza össze az ezüstöt’ (Jób 27:16). De megtörténhet, hogy egyszer lefekszik, és nem kel fel, és bármelyik nap, amikor kinyitja szemét, az utolsó napja lehet (Jób 27:19). Akkor már fabatkát sem ér majd a vagyona és az elért eredményei (Lukács 12:16–21).

Mennyire fontos tanulságot vonhatunk le a Példabeszédek 11:16-ból! Izrael királya tömören elénk tárja, hogy mit aratunk a kedvességgel, és mit a hatalmaskodással, így ösztönözve minket arra, hogy vessünk igazságosságot.

A „szerető-kedvesség” jó eredményeket szül

Salamon egy másik fontos igazságot tanít az emberi kapcsolatokról, amikor ezt mondja: „Ő magával tesz jól a kegyes [szerető-kedvességű, »NW«] férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat” (Példabeszédek 11:17). Egy tudós szerint „a példabeszéd lényege az, hogy akár jól, akár rosszul bánunk másokkal, ez váratlan következményekkel járhat önmagunkra nézve, vagy olyanokkal, amelyeket nem állt szándékunkban előidézni”. Figyeljük meg egy fiatal nő példáját, akit Lisánaka hívnak. Bár jó szándékú, mégis mindig elkésik a megbeszélt találkozóiról. Gyakran előfordul, hogy fél órát vagy még annál is többet késik, amikor más Királyság-hirdetőkkel kellene találkoznia, hogy együtt prédikáljanak. Lisa nem tesz jót magával. Okolhat-e másokat azért, hogy már nincs türelmük értékes idejüket vesztegetni, és nem beszélnek meg vele több találkozót?

A maximalista ember is kegyetlen önmagához. Arra mondjuk, hogy maximalista, aki kirívóan magasra teszi a mércét. Az ilyen ember folyton elérhetetlen célokra törekszik, így valószínűleg kimerül és csalódottá válik. Ellenben ha elérhető, ésszerű célokat tűzünk ki, akkor jót teszünk magunkkal. Talán nem olyan gyors a felfogóképességünk, mint másoknak. Vagy lehet, hogy valamilyen betegség vagy az időskor korlátoz bennünket. Soha ne bosszankodjunk a szellemi fejlődésünk ütemén, inkább folyton ésszerűen tekintsük a korlátainkat. Örülünk annak, amikor ’minden tőlünk telhetőt megteszünk’ (2Timóteus 2:15; Filippi 4:5).

A bölcs király a következő szavakkal fejti ki még részletesebben, hogy miként tesz jót magával az igazságos, és hogyan okoz kárt magának a kegyetlen ember: „A gonosz hamis bért szerez, de igaz fizetséget az, aki igazságosságot vet. Aki szilárdan kiáll az igazságosság mellett, arra élet vár, ám aki a rosszat hajhássza, az a halálba siet. A csalárd szívűeket utálja Jehova, de azokban gyönyörködik, akik feddhetetlenek útjukon. A rossz nem marad büntetlenül, még ha kéz a kézben jár is, az igazságosak utódai viszont meg fognak menekülni” (Példabeszédek 11:18–21, NW).

Ezek a versek különböző megközelítésekből azt az alapigazságot hangsúlyozzák, hogy ha igazságosságot vetünk, learathatjuk a jutalmát. A gonosz talán csaláshoz vagy szerencsejátékhoz folyamodik, hogy a semmiért kapjon valamit. Mivel az így szerzett bér hamis, a gonosz embert csalódás érheti. Aki viszont becsületesen dolgozik, az igaz fizetséget kap, olyan értelemben, hogy biztonságban van. A feddhetetlen ember Isten helyeslésével találkozik, és élet vár rá. De vajon hogy lesz dolga a rossz embernek? „Még ha kéz a kézben jár” is a cselszövésben, akkor sem fogja elkerülni a büntetést (Példabeszédek 2:21, 22). Milyen ragyogó buzdítás ez arra, hogy vessünk igazságosságot!

Az igazi szépség az okos emberé

„Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága” — folytatja Salamon (Példabeszédek 11:22). A bibliai időkben népszerű dísz volt az orrkarika. Az orrcimpába vagy a két orrlyukat elválasztó orrsövénybe rakott arany orrkarika feltűnő ékszer volt a nőknél. Mennyire nem illene egy ilyen finom dísz egy disznó orrába! Hasonló lenne ez egy olyan emberhez, aki kívülről szép, de „nincs okossága”. Az ilyenhez nem illik a dísz, és egyáltalán nem tetszetős rajta, akár nőről, akár férfiról van szó.

Persze természetes, hogy érdekel bennünket, mi a véleményük másoknak a külsőnkről. De miért foglalkoznánk túl sokat az arcunkkal vagy az alakunkkal, és miért elégedetlenkednénk velük? Sok olyan adottságunk van, amelyen nem tudunk változtatni. És a külső nem minden. Nemde átlagos a külseje a legtöbb olyan embernek, akit szeretünk és nagyra becsülünk? Nem a fizikai vonzerő a boldogság kulcsa. Az a belső szépség számít igazán, amely az isteni személyiséget visszatükröző állandó tulajdonságokból fakad. Legyünk hát okosak, és ápoljunk ilyen tulajdonságokat!

„A bőkezű lélek megkövéredik”

„Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag” — jelenti ki Salamon király. Ennek érzékeltetésére még hozzáteszi: „Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik” (Példabeszédek 11:23, 24).

Ha szorgalmasan adakozunk, vagyis átadjuk másoknak Isten Szavának ismeretét, mi magunk is biztosan jobban megértjük annak ’szélességét és hosszúságát és magasságát és mélységét’ (Efézus 3:18). Aki viszont nem használja az ismeretét, az elveszítheti a tudását. Igen, „aki szűken vet, szűken is fog aratni; és aki bőven vet, bőven is fog aratni” (2Korintus 9:6).

„A bőkezű lélek megkövéredik [sikeres lesz] — folytatja a király —, s aki bőven öntöz, maga is bőven öntözött lesz” (Példabeszédek 11:25, NW). Ha bőkezűen adunk az időnkből és anyagi javainkból az igaz imádat előmozdítására, azzal kedvére vagyunk Jehovának (Héberek 13:15, 16). ’Meg fogja nyitni az egek csatornáit, és áldást áraszt ránk bőségesen’ (Malakiás 3:10). Hiszen látjuk, milyen szellemi jólétben élnek ma a szolgái!

Salamon egy másik példát is felhoz arra, hogy milyen ellentétesek a kívánságai az igazságosaknak és a gonoszoknak: „A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van” (Példabeszédek 11:26). Jövedelmező lehet felvásárolni a javakat olyankor, amikor alacsonyak az árak, és visszatartani őket addig, amíg a készletek megfogyatkoznak, és felmennek az árak. Igaz, van némi haszna a fogyasztás korlátozásának és a tartalékolásnak, de az emberek általában megvetik azt, aki önzésből teszi ezt. Ellenben az az ember, aki nem akar nagy hasznot húzni egy vészhelyzetből, megnyeri az emberek tetszését.

Izrael királya a következő szavaival arra buzdít minket, hogy mindig jó, azaz igazságos dolgokat kívánjunk: „A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az. A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak” (Példabeszédek 11:27, 28).

Az igazságos ember lelkeket nyer meg

Salamon így szemlélteti, hogy az ostoba viselkedés rossz következményekkel jár: „Aki kitaszítottá teszi saját házát, annak szél lesz a birtoka” (Példabeszédek 11:29a, NW). Ákán a bűnével ’kitaszítottá tette magát’, és vele együtt a családtagjait is megkövezték (Józsué 7. fejezet). Ma egy keresztény család feje és a családjából mások helytelenségbe keveredhetnek, ami oda vezethet, hogy kiközösítik őket a keresztény gyülekezetből. Az az ember, aki nem tartja be Isten parancsolatait, és eltűri családjában a súlyos helytelenséget, kitaszítottá teszi saját házát. Őt és talán családjának más tagjait is kiközösítik a keresztény közösségből mint megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvőket (1Korintus 5:11–13). És mi lesz az osztályrésze? Pusztán szél, vagyis olyan valami, aminek nincs igazi tartalma és értéke.

„A bolond szolgája a bölcs elméjűnek” — olvashatjuk a vers folytatásában (Példabeszédek 11:29b). Mivel a bolond híján van a gyakorlati bölcsességnek, nem lehet nagy felelősséget bízni rá. Személyes ügyeinek hibás irányítása miatt az is lehet, hogy valamilyen módon lekötelezettjévé válik egy másik embernek. Nagyon is valószínű, hogy egy ilyen oktalan ember „szolgájává” válik „a bölcs elméjűnek”. Ezért hát nyilvánvaló, hogy létfontosságú jó ítélőképességgel és gyakorlati bölcsességgel intézni minden ügyünket.

A bölcs király a következőkről biztosít minket: „Az igaznak [igazságos embernek, »NW«] gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs” (Példabeszédek 11:30). Mit jelent ez? Az igazságos ember a beszédével és viselkedésével szellemileg táplál másokat. Arra ösztönzi őket, hogy szolgálják Jehovát, és így végül lehet, hogy elnyerik azt az életet, mely Isten ajándéka.

A bűnös még inkább elnyeri jutalmát

Milyen meggyőzően buzdítanak az eddig említett példabeszédek, hogy vessünk igazságosságot! Salamon még másképp is alkalmazza azt az alapelvet, hogy „amit vet az ember, azt fogja aratni is”. Kijelenti: „Ímé, az igaz [igazságos, »NW«] e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!” (Példabeszédek 11:31).

Bár az igazságos ember törekszik rá, hogy helyesen cselekedjen, néha mégis vétkezik (Prédikátor 7:20). Hibáiért fegyelmezés formájában „megnyeri jutalmát”. Akkor mi a helyzet azzal a bűnös emberrel, aki szántszándékkal a helytelen utat választja, és semmilyen erőfeszítést sem tesz, hogy a becsületesség útjára lépjen? Nem érdemel-e nagyobb ’jutalmat’, magyarán szigorú büntetést? „Ha az igazságos nehezen részesül megmentésben — írta Péter apostol —, hol mutatkozik majd az istentelen és a bűnös?” (1Péter 4:18). Határozzuk hát el, hogy mindig igazságosságban vetünk magunknak!

[Lábjegyzet]

[Kép a 28. oldalon]

’Kedvességével’ Abigail „tiszteletet” vívott ki

[Képek a 30. oldalon]

’A gonosz hamis bért szerez, az igazságos pedig igaz fizetséget’

[Kép a 31. oldalon]

’Vess bőven, és arass bőven’