„A jó ember elnyeri Jehova helyeslését”

JEHOVA ISTEN minden élet forrása (Zsoltárok 36:10). Igen, „általa van életünk, általa mozgunk és létezünk” (Cselekedetek 17:28). És vajon nem telik meg hálával a szívünk, amikor arra gondolunk, hogy milyen jutalmat ad azoknak, akik szoros kapcsolatot ápolnak vele? Mint tudjuk, „az ajándék . . . , amelyet az Isten ad, örök élet” (Róma 6:23). Mennyire fontos hát, hogy igyekezzünk elnyerni Jehova helyeslését!

A zsoltáríró arról biztosít minket, hogy ’kegyet ad Isten’ (Zsoltárok 84:11, NW [84:12]). De kinek? Ma az emberek sokszor az iskolázottság, anyagi helyzet, bőrszín, nemzetiség és ehhez hasonlók alapján döntik el, hogy kinek kedvezzenek. Isten kinek ad kegyet? Az ókori Izrael királya, Salamon így válaszol erre a kérdésre: „A jó ember elnyeri Jehova helyeslését, az ármánykodó embert azonban Ő gonosznak nyilvánítja” (Példabeszédek 12:2, NW [12:1]).

Világosan látszik, hogy Jehova a jó, erényes embereket kedveli. A jó ember erényei közé tartoznak az olyan tulajdonságok, mint az önfegyelem, pártatlanság, alázatosság, könyörület és körültekintés. Az ilyen ember gondolatai igazságosak, szavai buzdítók, a tettei pedig helyesek és hasznosak. A bibliai Példabeszédek könyve 12. fejezetének az első része megmutatja, hogy a jóságnak milyen hatással kell lennie a mindennapi életünkre, és rávilágít, hogy milyen előnyök származnak abból, ha kimutatjuk ezt a tulajdonságot. Ha elgondolkodunk ezeken a verseken, az ’éleslátást’ ad majd nekünk, hogy ’jót tegyünk’ (Zsoltárok 36:3, NW [36:4]). Bölcs tanácsainak a megszívlelése segíteni fog, hogy elnyerjük Isten helyeslését.

A fegyelmezés létfontosságú

„Aki szereti a fegyelmezést, szereti az ismeretet, aki viszont gyűlöli a feddést, az oktalan” — jelenti ki Salamon (Példabeszédek 12:1, NW [11:32]). Mivel a jó ember szeretne még jobbá válni, vágyik a fegyelmezésre. Gyorsan alkalmazza a keresztény összejöveteleken, valamint a személyes beszélgetések során kapott tanácsot. A Szentírás, illetve a Biblián alapuló kiadványok szavai olyanok számára, mint az ösztöke: arra serkentik őt, hogy a helyes úton járjon. Keresi az ismeretet, és arra használja, hogy egyenessé tegye az ösvényeit. Igen, az, aki szereti a fegyelmezést, az szereti az ismeretet is.

Mennyire fontos a fegyelmezés az igaz imádóknak, legfőképpen pedig önmagunk fegyelmezése. Talán vágyunk rá, hogy mélyebb ismeretünk legyen Isten Szaváról, hogy hatékonyabban végezzük a keresztény szolgálatot, és a Biblia jobb tanítóivá váljunk (Máté 24:14; 28:19, 20). De önfegyelemre van szükség, hogy megvalósítsuk ezeket a vágyainkat. Az önfegyelem az életünk más területein is fontos. Manapság például számtalan olyan kiadvány van, melyet azzal a céllal jelentetnek meg, hogy tiltott vágyakat ébresszen bennünk. Vajon nincs szükség önmagunk fegyelmezésre, hogy megtiltsuk a szemünknek, hogy illetlenségekre összpontosítson? Minthogy „az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva”, erkölcstelen gondolatok születhetnek elménk rejtett zugaiban (1Mózes 8:21). Önfegyelemre van szükség, hogy az elménk ne időzzön ilyen gondolatokon.

Aki viszont gyűlöli a feddést, az nem szereti sem a fegyelmezést, sem az ismeretet. Ha a bűnös emberi hajlamnak engedve megsértődünk a feddés miatt, akkor egy oktalan állathoz lennénk hasonlók, melynek nincs erkölcsi érzéke. Határozottan ellen kell állnunk ennek a hajlamnak.

„Gyökerök ki nem mozdul”

Egy jó ember persze nem igazságtalan. Tehát az igazságosság is nélkülözhetetlen Jehova helyeslésének az elnyeréséhez. Dávid király így énekelt: „te, Uram, megáldod az igazat [igazságost, NW], körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal” (Zsoltárok 5:13). Salamon következő szavai rávilágítanak, hogy mennyire más az igazságosak helyzete, mint a gonoszoké: „Nem erősül meg ember az istentelenséggel [gonoszság által, »NW«]; az igazaknak [igazságosaknak, »NW«] pedig gyökerök ki nem mozdul” (Példabeszédek 12:2).

Úgy tűnhet, mintha a gonoszok jól boldogulnának. Gondoljunk például arra, hogy mit élt át a zsoltáríró Aszáf. Ezt mondta: „De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.” Mi volt ennek az oka? Aszáf így válaszol erre: „irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét” (Zsoltárok 73:2, 3). De amikor bement Isten templomának szentélyébe, felismerte, hogy Jehova síkos földön helyezte el őket (Zsoltárok 73:17, 18). A gonoszok bármiféle látszólagos sikere csak időleges, miért is irigykednénk rájuk?

Azok viszont, akik Jehova helyeslését élvezik, biztos talajon állnak. Egy fa erős gyökérzetét használva hasonlatként, Salamon ezt mondja: „az igazaknak . . . gyökerök ki nem mozdul” (Példabeszédek 12:2). Egy olyan hatalmas fának, mint például az óriás mamutfenyőnek a földben megbújó gyökérzete több mint másfél hektárt felölelhet, és így biztos horgony, jöjjön bármilyen vízáradat vagy erős szél. Az égbe nyúló mamutfenyőnek olykor még egy erőteljes földrengés sem árt.

Tanulva a tápláló földben lévő gyökerektől, szívünkkel és elménkkel nekünk is jócskán bele kell mélyednünk Isten Szavába, és magunkba kell szívnunk a benne rejlő életadó vizet. Így a hitünk szilárdan gyökerező és erős lesz, a reménységünk pedig biztos és szilárd (Héberek 6:19). Nem fogunk ’ide-oda sodródni’ a hamis „tanítás minden szelében” (Efézus 4:14). Természetesen mi is érezni fogjuk a viharos próbák hatását, sőt, még félhetünk is a csapásoktól, de a ’gyökerünk nem fog kimozdulni’.

„A derék asszony koronája az ő férjének”

Sokan ismerik azt a mondást, hogy minden sikeres férfi mögött ott van egy jó asszony. Salamon ezekkel a szavakkal mutat rá, hogy mennyire fontos, hogy egy nő támogassa a férjét: „A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő” (Példabeszédek 12:3). A „derék” szó a jóság sok jellemzőjét magában foglalja. A Példabeszédek könyve 31. fejezetében részletesen olvashatunk a jó feleség erényeiről; ezek közé tartozik a szorgalom, a hűség és a bölcsesség. A férj koronája az a nő, akinek ilyen tulajdonságai vannak, mivel a jó magaviselete tiszteletet szerez a férjének, és növeli mások nagyrabecsülését iránta. Az ilyen nő sohasem állítja magát becsvágyóan előtérbe, és nem is verseng a férjével az elismerésért, hanem inkább a férj kiegészítője, segítője.

Mikor viselkedik egy nő megszégyenítően, és mi lesz ennek a következménye? A szégyenteljes viselkedés a zsémbeskedéstől kezdve a házasságtörésig sok mindent magában foglalhat (Példabeszédek 7:10–23; 19:13). Az ilyen feleség csak azt éri el, hogy romlásba dönti a férjét, olyan ő, mint a férj „csontjaiban való rothadás”, méghozzá azért, mert „tönkreteszi őt, mint egy betegség, mely legyengíti a szervezetet” — írja egy forrásmű. Egy másik könyv szerint „ennek a kifejezésnek a modern megfelelője a »rák« szó lehetne, egy olyan alattomos betegség, mely fokozatosan elveszi a személy életerejét”. A keresztény feleségek törekedjenek elnyerni Isten helyeslését azáltal, hogy kimutatják a derék feleség erényeit.

Gondolat, tett és következmény

A gondolatok tettekhez vezetnek, a cselekedeteknek pedig következményeik vannak. Salamon most feltárja, hogy milyen folyamat vezet a gondolatoktól a tettekig, és közben összehasonlítja az igazságosakat a gonoszokkal. „Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat” (Példabeszédek 12:4, 5).

A jó emberek még a gondolataikban is erkölcsösek, pártatlanok és becsületesek. Mivel az igazságosakat az Isten és embertársaik iránti szeretet vezérli, jók az indítékaik is. A gonoszokat viszont az önzésük ösztönzi, ezért a terveik — azok a módszerek, melyekkel a céljaikat törekszenek elérni — csalásnak bizonyulnak, a tetteik pedig alattomosak. Szemrebbenés nélkül csapdát állítanak az ártatlanoknak, esetleg úgy, hogy a bíróságon hamisan vádolják őket. Szavaik „leselkednek a vér után”, mivel ártani akarnak ártatlan áldozataiknak. Az igazak — akik tudatában vannak a gonosz mesterkedéseknek, és kellően bölcsek ahhoz, hogy óvatosak legyenek — elkerülik ezt a veszélyt. Még arra is képesek lehetnek, hogy figyelmeztessék az elővigyázatlanokat, és megmentsék őket a gonoszok csalásaitól.

Mi lesz a sorsa az igazságosaknak és a gonoszoknak? Salamon így válaszol erre a kérdésre: „Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll” (Példabeszédek 12:6). A „ház” szó egy forrásmű szerint „az otthoni dolgokra utal, és mindenre, ami értékes valakinek, és ami lehetővé teszi, hogy teljes életet éljen”. Utalhat akár az igazságosak családjára és leszármazottjaira is. Bármi legyen is a szó jelentése, világos, hogy mit akar tanítani ez a példabeszéd: az igazságosak még a szerencsétlenségek idején is szilárdan fognak állni.

Az alázatosak jobban járnak

A tisztánlátás értékét hangsúlyozva Izrael királya kijelenti: „Az embert dicsérik szájának értelméért, az elferdült szívűt viszont megvetik” (Példabeszédek 12:8, NW [12:7]). A tisztán látó személy nem engedi, hogy elhamarkodott szavak csússzanak ki a száján. Gondolkodik, mielőtt mondana valamit, és békés kapcsolatnak örvend másokkal, mivel „szájának értelme” arra indítja, hogy gondosan megválogassa a szavait. Amikor ostoba vagy számító kérdést tesznek fel neki, a tisztán látó ember képes rá, hogy ’megtartóztassa beszédét’ (Példabeszédek 17:27). Az ilyen személy dicséretet kap, és tetszik Jehovának. Mennyire más ő, mint az, akinek elferdült gondolatok jönnek elő ’elferdült szívéből’!

Igen, az értelmes embert dicsérik, a következő példabeszéd viszont az alázatosság értékét tanítja meg nekünk. Ezt olvashatjuk: „Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű” (Példabeszédek 12:8). Salamon szavai azt sugallják, hogy jobb, ha az alázatos, kis vagyonú személynek csupán egy szolgája van, minthogy elkölti a megélhetésre szánt pénzt, hogy fenntartsa magas társadalmi rangját. Mennyire józan tanács ez nekünk: csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér!

Újabb két lecke a jóságról

A földművelést és az állattartást felhasználva példaként, Salamon két leckét tanít a jóságról. „Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen [a gonoszok irgalma azonban kegyetlen, »NW«]” — mondja (Példabeszédek 12:9). Az igazságos ember kedvesen bánik az állataival, ismeri a szükségleteiket, és szeretné, ha jól éreznék magukat. A gonosz viszont talán mondja, hogy törődik az állataival, de valójában hidegen hagyják azok szükségletei. Indítékai önzőek, és aszerint bánik az állataival, hogy mennyi hasznot remélhet a tartásukból. Az, amit egy ilyen személy megfelelő állatgondozásnak tart, valójában lehet, hogy kegyetlen bánásmód.

A házi kedvencekre is vonatkozik az az alapelv, hogy kedvesen kell bánni az állatokkal. Micsoda kegyetlenség lenne befogadni egy állatot, majd az elhanyagolásával vagy rossz bánásmóddal szükségtelen szenvedést okozni neki. Ha egy állat valamilyen súlyos betegség vagy sérülés miatt rettenetesen szenved, a kedvesség arra indíthatja a gazdáját, hogy végleg elaltattassa.

A földművelés egy jellegzetességét, a szántást hozva fel példaként, Salamon ezt mondja: „A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel.” Az értelmes, kemény munkának valóban gazdag jutalma van. De „a ki . . . követ hiábavalókat, bolond az” (Példabeszédek 12:10). A „bolond”, aki híján van a jó ítélőképességnek vagy megértésnek, hiábavaló, kockázatos és mihaszna vállalkozásokba kezd. Egyértelmű a tanulság ebből a két versből: legyünk irgalmasak és szorgalmasak.

Az igazságosak gyümölcsöző élete

„Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját” — mondja a bölcs király (Példabeszédek 12:11a). Miként teszi ezt a gonosz ember? Nyilvánvalóan úgy, hogy vágyakozik a gonosz eszközökkel megszerzett zsákmány után.

Mit mondhatunk a jó emberről? Ő szereti a fegyelmezést, mélyen meg van gyökerezve a hitben, igazságos, becsületes, körültekintő, alázatos, könyörületes és szorgalmas. „Az igaznak gyökere ád gyümölcsöt” — jelenti ki Salamon (Példabeszédek 12:11b). „Az igazságos gyökere örökre megmarad” — írja egy másik fordítás (An American Translation). Az ilyen személy biztos talajon áll, biztonságban van. Csakugyan igaz az, hogy „a jó ember elnyeri Jehova helyeslését”. Ennélfogva ’bízzunk az Úrban és cselekedjük a jót’ (Zsoltárok 37:3).

[Kép a 31. oldalon]

Egy egészséges fához hasonlóan az igazságos hite is szilárdan meg van gyökerezve