„Óvd a gyakorlati bölcsességet”

Egy nap az egyik férfi megkérdezte a fiút: „Nem tudod, hogy az aranyérme kétszer annyit ér, mint az ezüst?” A fiú elmosolyodott, és így válaszolt: „De igen, tudom.” „Akkor miért az ezüstérmét választottad? – csodálkozott a férfi. – Most kétszer annyi pénzed lehetne!” „Ez igaz – felelte a fiú –, de ha az aranyérmét venném el, abbahagynák a tréfálkozást. El tudja képzelni, mennyi ezüstérmét gyűjtöttem már össze?” A történetben szereplő fiú egy olyan tulajdonságot mutatott ki, amelyet mi is a javunkra fordíthatunk. Ez nem más, mint a gyakorlati bölcsesség.

A Biblia kijelenti: „Óvd a gyakorlati bölcsességet és a gondolkodóképességet”. „Akkor biztonságban jársz utadon, és lábadat sem ütöd meg” (Péld 3:21, 23). Ha tehát megismerjük, hogy mi a gyakorlati bölcsesség, és hogyan tudjuk alkalmazni, az segíteni fog, hogy elkerüljük a hibákat, és ne botoljunk meg a keresztényi életutunkon.

A gyakorlati bölcsesség különbözik az ismerettől és az értelemtől. Ha valaki ismeretet szerez valamiről, pusztán információt és tényeket gyűjt össze. Az értelmes ember már az információk közti összefüggéseket is látja. A bölcs személy pedig képes mindezt a gyakorlatban is alkalmazni.

Például tegyük fel, hogy valaki viszonylag hamar elolvassa és megérti a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. A tanulmányozás közben helyes válaszokat ad. Még az összejövetelekre is elkezd járni, és ügyesen hozzászól. Mindez talán azt jelzi, hogy szépen előrehalad. De vajon bölcsnek is nevezhetjük? Nem feltétlenül. Lehet, hogy csak gyorsan tanul. Akkor lesz elmondható róla, hogy bölcs, amikor a tanultakat már át is ülteti a gyakorlatba. Ha az alaposan átgondolt döntései jó eredményekhez vezetnek, nyilvánvalóvá válik a gyakorlati bölcsessége.

A Máté 7:24–27-ben Jézusnak azt a szemléltetését olvashatjuk, amelyben két férfi házat épített. Az egyik férfit értelmesnek nevezi. Ő sziklára építette a házát, gondolva a lehetséges veszélyekre. Előrelátó és gyakorlatias volt. Nem érvelt úgy, hogy olcsóbb vagy gyorsabb lenne, ha homokra építkezne. Bölcsen a tettei hosszú távú következményeit tartotta szem előtt. Így amikor jött a vihar, az ő háza biztonságban volt. Hogyan fejleszthetjük ki és óvhatjuk mi is ezt az értékes tulajdonságot, a gyakorlati bölcsességet?

Először is, a Mikeás 6:9 szerint akinek gyakorlati bölcsessége van, az féli Isten nevét. Jehova nevének félelme magában foglalja, hogy tiszteljük őt. Ez azt jelenti, hogy nagyra becsüljük mindazt, amit a neve képvisel, köztük az alapelveit is. Ahhoz, hogy tisztelni tudjunk valakit, meg kell ismernünk a gondolkodásmódját. Így képesek leszünk bízni benne, és tanulni tőle, hogy olyan eredményesek legyünk, mint ő. Ha elménkben tartjuk, hogy a tetteink milyen hatással lesznek hosszú távon a Jehovával ápolt kapcsolatunkra, valamint a döntéseinket az ő alapelveivel összhangban hozzuk meg, akkor ezzel a gyakorlati bölcsességünket fejlesztjük.

Másodszor, a Példabeszédek 18:1-ben ezt olvassuk: „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad.” Ha nem vigyázunk, elszakíthatjuk magunkat Jehovától és a népétől. Ahhoz, hogy ne szigetelődjünk el, időt kell töltenünk olyanokkal, akik félik Isten nevét, és tisztelik az alapelveit. Amikor csak lehetséges, legyünk ott a királyságteremben, hogy kapcsolatot ápolhassunk a gyülekezettel. Engedjük, hogy az összejöveteleken elhangzó gondolatok hatással legyenek az elménkre és a szívünkre.

Továbbá, ha kiöntjük a szívünket Jehovának imában, közelebb fogjuk érezni magunkat hozzá (Péld 3:5, 6). Amikor a Bibliában és a kiadványokban olvasottak megérintik az elménket és a szívünket, kirajzolódnak előttünk a tetteink hosszú távú következményei, és így ennek megfelelően tudunk cselekedni. Ezenkívül szívesen kell fogadnunk, ha tanácsot kapunk egy érett testvérünktől (Péld 19:20). Így ahelyett, hogy elutasítanánk a gyakorlati bölcsességet, erősíteni fogjuk magunkban ezt a létfontosságú tulajdonságot.

A gyakorlati bölcsesség megóvja a családokat. Például a Biblia arra ösztönzi a feleségeket, hogy „mélységes megbecsüléssel” legyenek a férjük iránt (Ef 5:33). Hogyan érdemelheti ki egy férj ezt a mélységes megbecsülést? Ha erőszakosan vagy durván akarná kikövetelni, az nem sok jót eredményezne. Lehet, hogy a felesége a béke kedvéért a jelenlétében kimutatna némi tiszteletet. De vajon akkor is tisztelettel beszélne a férjéről, ha nincs vele? Valószínűleg nem. A férjnek át kell gondolnia, hogy mi vezetne hosszú távon jó eredményre. Azzal nyerheti el a felesége mélységes megbecsülését, ha megtermi a szellem gyümölcsét, azaz szeretettel és kedvesen bánik vele. Természetesen egy keresztény feleségnek mindig tisztelnie kell a férjét, függetlenül attól, hogy az kiérdemli-e, vagy sem (Gal 5:22, 23).

A férjeknek azt tanácsolja a Biblia, hogy szeressék a feleségüket (Ef 5:28, 33). Azért, hogy ne veszítse el a férje szeretetét, egy feleség talán eltitkol előle valamit, amiről egyébként joga lenne tudni. Gyakorlati bölcsességre vallana ez? Mi történne, ha később kiderülne az igazság? Vajon a férj jobban szeretné a feleségét? Ezt nehéz elképzelni. Ha a feleség ehelyett egy megfelelő időpontban higgadtan megbeszéli a dolgot a férjével, akkor ő biztosan értékelni fogja az őszinteségét, és a köztük lévő szeretet is elmélyül.

A gyermekeknek engedelmeskedniük kell a szüleiknek, akik Jehova gondolkodásmódja szerint fegyelmezik őket (Ef 6:1, 4). Ez vajon azt jelenti, hogy a szülőknek egy terjedelmes szabálygyűjteményt kell készíteniük? Sokkal többről van szó annál, hogy a gyermek tisztában van az otthoni szabályokkal vagy a helytelenségért járó büntetéssel. A gyakorlati bölcsesség segít a szülőknek megértetni a gyermekeikkel, hogy miért kell engedelmeskedniük.

Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy gyermek tiszteletlenül beszél az egyik szülővel. Egy nyers válasszal vagy egy dühből fakadó büntetéssel a szülő azt talán eléri, hogy a gyermek elszégyelli magát és elhallgat. Az elfojtott haragja viszont odavezethet, hogy eltávolodik a szülőtől.

Ha egy szülő gyakorlati bölcsességet fejleszt ki, akkor átgondolja, hogyan fegyelmezze a gyermekeit, és hogy ez milyen hatással lesz a jövőjükre. Nem lenne jó, ha hirtelen reagálna csak azért, mert kínosnak érzi a helyzetet. Esetleg amikor kettesben vannak, higgadtan és szeretettel elmagyarázhatja a gyermekének, hogy Jehova azt várja el tőle, hogy tisztelje a szüleit, mert ez egy örökkévalóságon át a javára válik. Így a gyermek felismeri, hogy amikor tiszteletet mutat a szülei iránt, azzal azt fejezi ki, hogy Jehovát is tiszteli (Ef 6:2, 3). Az ilyen kedves megközelítés hatással lesz a gyermek szívére. Érezni fogja a szülei őszinte törődését, és így még jobban fogja őket tisztelni. Ez jó alapot jelent ahhoz, hogy később bátran forduljon segítségért a szüleihez fontos kérdésekben.

Néhány szülő nem fegyelmezi a gyermekét, mert fél, hogy fájdalmat okozhat neki. De mi lesz, ha a gyermeke felnő? Félni fogja Jehovát, és felismeri majd, hogy mennyire hasznos alkalmazni az alapelveit? Hajlandó lesz elfogadni Jehova vezetését, vagy inkább a saját feje után megy majd? (Péld 13:1; 29:21).

Egy jó szobrász tervet készít, mielőtt nekilát egy műalkotás elkészítésének. Nem kezd csak úgy farigcsálni, hátha valami szép lesz az anyagból. Azok az istenfélő szülők, akik gyakorlati bölcsességgel szeretnék nevelni a gyermekeiket, időt szakítanak arra, hogy tanulmányozzák Jehova alapelveit, és alkalmazzák azokat az életükben. Ha nem szigetelik el magukat Jehovától és a szervezetétől, azzal fejlesztik a gyakorlati bölcsességüket, és építik a családjukat.

Naponta kerülünk szembe olyan döntésekkel, amelyek évekig hatással lehetnek az életünkre. Ahelyett, hogy a pillanat hevében hoznánk meg egy döntést, álljunk meg és gondolkodjunk el egy kicsit. Gondosan mérlegeljük a hosszú távú következményeket. Keressük Jehova vezetését, és fordítsuk a javunkra a tőle jövő bölcsességet. Így megóvhatjuk a gyakorlati bölcsességet, ami életet fog jelenteni nekünk (Péld 3:21, 22).