„Az ember egész kötelezettsége”
„Az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga [az ember egész kötelezettsége, NW]!” (PRÉDIKÁTOR 12:15).
1., 2. Miért helyénvaló átgondolnunk Isten iránti kötelezettségünket?
„MIT kiván az Úr te tőled”? Ezt a kérdést tette fel egy ókori próféta. Majd pontosan meghatározta, mit kíván meg Jehova — azt, hogy cselekedj igazságosságot, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Istennel (Mikeás 6:8).
2 Az egyéniségnek és a függetlenségnek ebben a korszakában sokan kényelmetlennek érzik azt a gondolatot, hogy Isten megkíván tőlük valamit. Nem akarják, hogy kötelezettségük legyen. Mit mondhatunk azonban arról a végkövetkeztetésről, amelyre Salamon a Prédikátor könyvében jutott? „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez; az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga [az ember egész kötelezettsége, NW]!” (Prédikátor 12:15).
3. Miért kell komoly gondot fordítanunk a Prédikátor könyvére?
3 Bármilyenek is a körülményeink vagy az életfelfogásunk, nagy hasznot meríthetünk abból, ha megvizsgáljuk, mi áll ennek a végkövetkeztetésnek a hátterében. Salamon király, ennek az ihletett könyvnek az írója, megfigyelt néhány olyan dolgot, amely a mindennapi életünk részét alkotja. Egyesek azt az elhamarkodott következtetést vonhatnák le, hogy az elemzés, amelyet végzett, alapjában véve romboló. Ez azonban isteni ihletés alatt történt, és segítségünkre lehet abban, hogy értékrendünket és tevékenységeinket kiértékeljük, amely fokozott örömet eredményez.
Eleget tenni a fontosabb érdekeltségeknek az életben
4. Mit vizsgált meg és fejtegetett Salamon a Prédikátor könyvében?
4 Salamon alaposan megvizsgálta ’az emberek fiainak foglalatosságát’. „Adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt.” A „foglalatosság” alatt Salamon nem szükségszerűen a foglalkozást vagy a munkát értette, hanem inkább azon dolgok egész körét, amellyel a férfiak és nők az életük folyamán el vannak foglalva (Prédikátor 1:13). Vizsgáljunk meg néhány fontosabb érdekeltségi kört vagy elfoglaltságot, majd pedig hasonlítsuk össze ezeket a saját tevékenységeinkkel és értékrendünkkel.
5. Melyik az egyik fő elfoglaltságuk az embereknek?
5 Sok ember érdekeltségi körének és tevékenységének a középpontjában természetesen a pénz áll. Senki sem mondhatja joggal, hogy Salamon is olyan közömbösen szemlélte a pénzt, mint némely gazdag ember. Készségesen elismerte, hogy szükség van valamennyi pénzre, mivel jobb, ha van elég bevétel, mint ha nélkülözve vagy szegénységben kell élni (Prédikátor 7:11, 12). Azt azonban biztosan észrevetted, hogy a pénz, a rajta megvásárolható anyagi javakkal együtt, a legfőbb céllá válhat az életben — a szegényekében éppúgy, mint a gazdagokéban.
6. Mit tanulhatunk a pénzről Jézus egyik példázatából és Salamon saját tapasztalatából?
6 Emlékezz vissza Jézusnak a gazdag emberről szóló példázatára, aki — mivel sohasem volt elégedett — azért dolgozott, hogy még többet szerezzen. Isten esztelennek ítélte. Vajon miért? Mert ’nem a vagyonnal való bővölködésben van az életünk’ (Lukács 12:15–21). Salamon saját tapasztalata — amely valószínűleg sokkal átfogóbb, mint a miénk — alátámasztja Jézus szavait. Olvasd el a Prédikátor 2:5–10-ben található leírást! Salamon egy ideig annak szentelte magát, hogy vagyonra tegyen szert. Pompás házakat épített, és csodaszép kerteket alakított ki. Megengedhette magának a szépséges ágyasokat, és megszerezte őket. Vajon a gazdagság — és amit ez elérhetővé tett számára — mély megelégedéssel töltötte el, az igazi teljesítmény érzésével, és értelmet adott az életének? Ezt az őszinte választ adta: „tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Prédikátor 2:12; 4:8).
7. a) Mit bizonyít a tapasztalat a pénz értékét illetően? b) Te személy szerint mit látsz, ami beigazolja Salamon végkövetkeztetését?
7 Ez a valóság; egy olyan igazság, amelyet sok ember élete beigazol. El kell ismernünk, hogy ha több a pénzünk, az még nem old meg minden gondot. Néhányat megoldhat, például megkönnyítheti az élelem és a ruházat beszerzését. Az ember azonban egyszerre csak egy viseletet hordhat, és csak bizonyos mennyiségű ételt és italt élvezhet. Emellett olyan gazdagokról is olvasol, akiknek az életét megkeseríti a válás, az alkohollal vagy a kábítószerrel való visszaélés és a rokonokkal való konfliktusok. J. P. Getty többszörös milliomos ezt mondta: „Nem szükségszerű, hogy a pénznek bármi köze is legyen a boldogsághoz. Talán inkább a boldogtalansághoz.” Salamon jó okkal sorolta a hiábavalóságok közé az ezüst szeretetét. Hasonlítsd össze ezt a tényt Salamon megfigyelésével: „Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni” (Prédikátor 5:10–12).
8. Milyen okunk van arra, hogy ne becsüljük túl a pénz jelentőségét?
8 Ami a jövőt illeti, sem a pénz, sem az anyagi javak nem eredményezik a megelégedettség érzését. Ha több pénzed és anyagi javaid lennének, valószínűleg a megóvásuk iránti aggodalmad is megnövekedne, és még azt sem tudnád, mit hoz a holnap. Lehet, hogy mindet elveszíted, az életeddel együtt? (Prédikátor 5:13–17; 9:13, 14). Ennélfogva nem lehet nehéz megérteni, hogy az életünknek vagy a hivatásunknak miért kellene hogy magasztosabb és maradandóbb értelme legyen a pénznél és az anyagi javaknál.
Család, hírnév, hatalom
9. Miért helyénvaló, hogy a családi élet is megjelent Salamon vizsgálódásában?
9 Az, ahogyan Salamon az életet elemezte, a családdal való elfoglaltság kérdését is magában foglalja. A Biblia hangsúlyt fektet a családi életre, beleértve azt az örömet is, amelyet a gyermekek vállalása és nevelése jelent (1Mózes 2:22–24; Zsoltárok 127:3–5; Példabeszédek 5:15, 18–20; 6:20; Márk 10:6–9; Efézus 5:22–33). Mégis, vajon ez az élet alapvető területe? Sokan mintha így gondolnák, ha tekintetbe vesszük, milyen hangsúlyt fektetnek egyes kultúrákban a házasságra, a gyermekekre és a családi kötelékekre. A Prédikátor 6:3 viszont rámutat, hogy még ha száz gyermeke van is valakinek, akkor sem ez a megelégedést hozó élet nyitja. Gondold el, hány szülő hoz áldozatokat a gyermekei érdekében azért, hogy jó kezdetet biztosítson nekik, és megkönnyítse az életüket. Ez ugyan nemes dolog, de a Teremtőnknek igazából nem az volt a szándéka, hogy a létünk fő célja pusztán az élet továbbadása legyen a következő nemzedéknek, ahogy azt az állatok ösztönösen teszik, hogy fenntartsák a fajukat.
10. Miért bizonyulhat hiábavalóságnak, ha az ember túlzottan a családra összpontosít?
10 Salamon a lényeget átlátva idézett fel néhány tényt a családi életből. Egy férfi talán arra összpontosít, hogy gondoskodjon a gyermekeiről és az unokáiról. De vajon azok bölcseknek bizonyulnak majd? Vagy ostobán járnak majd el azzal, amit ő igyekezett összegyűjteni nekik? Ha ez utóbbi történne, micsoda „hiábavalóság és nagy baj” lenne az! (Prédikátor 2:18–21, Katolikus fordítás [2:19–22]; 1Királyok 12:8; 2Krónika 12:1–4, 9).
11., 12. a) Milyen törekvésekre összpontosítanak sokan az életben? b) Miért mondható el az, hogy kiválóságra törekedni „szélkergetés”?
11 A másik végletbe esve sokan annak az elhatározásuknak rendelik alá a normális családi életet, hogy hírnévre vagy mások feletti hatalomra tegyenek szert. Ez a hiba a férfiak körében talán sokkal gyakoribb. Az iskolatársaid, munkatársaid vagy a környezetedben élők körében is látsz ilyet? Sokan közülük elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy felfigyeljenek rájuk, hogy valakivé váljanak, vagy hogy hatalmat gyakoroljanak mások felett. De igazából mennyi értelme van ennek?
12 Gondolj arra, milyen küzdelmet folytatnak egyesek azért, hogy híresek legyenek, akár csekély, akár jelentős mértékben. Ezt látjuk az iskolában, a környezetünkben élők körében és különféle társadalmi csoportosulásokban. Azoknál is ez az ösztönzőerő, akik a művészetekben, a szórakoztatóiparban, illetve a politikában kívánnak híressé válni. Ámde alapjában véve ez is hiábavaló erőfeszítés, nem igaz? Salamon helytállóan nevezte „szélkergetésnek” (Prédikátor 4:4, K. f.). Még ha egy fiatal kiemelkedő lett is valamelyik klubban, sportegyletben vagy együttesben — vagy valamilyen vállalathoz vagy közösséghez tartozó valamely nő és férfi hírnévre tett is szert —, valójában hányan tudnak erről? A föld egy másik részén (vagy akár az ugyanabban az országban) élő emberek többsége vajon tudja, hogy létezik egy ilyen személy? Vagy egyszerűen tovább élik életüket úgy, hogy egyáltalán nem tudnak arról a csekély hírnévről, amely az ilyen férfinak vagy nőnek van? És ugyanez mondható el bármilyen hatalomról vagy tekintélyről is, amelyre valaki a munkája kapcsán, a városában vagy egy csoportosulásban szert tesz.
13. a) Hogyan segít a Prédikátor 9:6, 7 abban, hogy helyes szemléletünk legyen a kiválóságra és a hatalomra való törekvésről? b) Milyen tényekkel kell szembenéznünk, ha ez az élet minden? (Lásd a lábjegyzetet.)
13 Mennyit ér az efféle kiválóság vagy tekintély hosszú távon? Ahogy egyik nemzedék jön, a másik pedig megy, a kiemelkedő vagy hatalommal bíró emberek letűnnek a színről, és feledésbe merülnek. Ez ugyanúgy igaz az építészek, zenészek és más művészek, illetve társadalmi reformerek — és így tovább — esetében, mint ahogy a legtöbb politikus és katonai vezető esetében is. Hány konkrét személyről tudsz, aki 1700 és 1800 között élt, s ezen hivatásokat űzte? Helytálló Salamon megállapítása, aki ezt mondta: „jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán. Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak . . . emlékezetök elfelejtetett” (Prédikátor 9:6, 7). Ha pedig ez az élet minden, akkor a kiválóságra vagy a hatalomra való törekvés tényleg hiábavaló.a
Amire összpontosítunk, és ami a kötelezettségünk
14. Nekünk személy szerint miért kellene hogy segítsen a Prédikátor könyve?
14 Sok tevékenységhez, célhoz vagy kedvteléshez — amelyekre az emberek az életüket összpontosítják — Salamon nem is fűzött magyarázatot. Mégis, amit írt, az elegendő. Ha megvizsgáljuk a könyvét, az nem kell hogy rémisztő vagy romboló legyen, mivel tárgyilagosan áttekintjük a Biblia egyik könyvét, amelyet Jehova Isten kifejezetten a mi javunkra ihletett. Ez mindannyiunknak segíthet abban, hogy kiigazítsuk az életszemléletünket, és azt, hogy mire összpontosítunk (Prédikátor 7:2; 2Timótheus 3:16, 17). Ez különösen így van azoknak a következtetéseknek a fényében, amelyekre Salamon Jehova segítségével jutott.
15., 16. a) Mi volt Salamon nézete az élet élvezetéről? b) Milyen helyénvaló feltételhez kötötte Salamon az élet élvezetét?
15 Az egyik részlet, amelyet Salamon ismételten kiemel, az, hogy az igaz Isten szolgái örömet kell hogy találjanak az őelőtte végzett tevékenységeikben. „Azt találám tehát: hogy legjobb vig kedvvel lenni, és jót cselekedni ez életben. Mert minden ember a’ ki eszik, iszik és örömmel veszi hasznát minden munkájának, Isten’ ajándékából nyeri ezt” (Prédikátor 2:25; 3:12, 13, Báró Szepessy-féle fordítás; 5:18; 8:15). Figyeld meg, hogy Salamon nem a dorbézolásra buzdított, és nem is ilyenfajta beállítottságot támogatott: ’Együnk, igyunk, vígadjunk, holnap úgyis meghalunk!’ (1Korinthus 15:14, 32–34). Ő azt értette ez alatt, hogy a normális örömökben kell hogy kedvünket leljük, mint amilyen az evés és az ivás is, miközben ’jót cselekszünk az életünkben’. Ez vitathatatlanul a Teremtő akaratára összpontosítja életünket, aki meghatározza, mi az, ami igazán jó (Zsoltárok 25:8; Prédikátor 9:3; Márk 10:17, 18; Róma 12:2).
16 Salamon ezt írta: „No azért egyed vígasággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!” (Prédikátor 9:9–11). Igen, az a férfi vagy nő, aki valóban tartalmas és kielégítő életet él, olyan cselekedetekben tevékeny, amelyekben Jehova örömet talál. Ez megkívánja tőlünk, hogy állandóan vegyük őt figyelembe. Mennyire különbözik ez a szemlélet az emberek többségének felfogásától, akik emberi érvelések alapján közelítik meg az életet!
17., 18. a) Hogyan reagálnak sokan az élet tényeire? b) Milyen végeredményt tartsunk mindig elménkben?
17 Bár néhány vallásnak vannak tanításai a túlvilágra vonatkozóan, sokan úgy gondolják, hogy igazából ez az élet minden, amelyet biztosra vehetnek. Láthatod, amint úgy reagálnak, ahogy Salamon leírja: „Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek” (Prédikátor 8:11). Még azok is, akik nem merülnek bele a hitvány cselekedetekbe, kimutatják, hogy legfőképpen az érdekli őket, hogy itt és most mi van. Ez az egyik oka annak, amiért a pénznek, az anyagi javaknak, a tekintélynek, a hatalom mások feletti gyakorlásának, a családnak vagy más érdekeltségi körnek túlzott jelentőséget tulajdonítanak. Salamon azonban nem hagyta annyiban ezt a gondolatot. Ezt fűzte hozzá: „úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik. A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent” (Prédikátor 8:12, 13, Újfordítású revideált Biblia). Salamon nyilvánvalóan meg volt győződve arról, hogy jó dolgunk lesz, ha ’féljük az Istent’. Mimódon lesz jó dolgunk? A választ abban az ellentétben találhatjuk, amelyet felállított. Jehova tudja ’hosszúra nyújtani az életünket’.
18 Azoknak, akik még viszonylag fiatalok, különösképpen el kellene gondolkodniuk azon a teljesen megbízható tényen, hogy jó dolguk lesz, ha félik Istent. Ahogy a saját szemeddel láthatod, a leggyorsabb futó is eleshet, és elveszítheti a versenyt. Egy hatalmas hadsereg is vereséget szenvedhet a csatában. Egy talpraesett üzletember is szegénységben találhatja magát. És sok más bizonytalanság is meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi az életet. Efelől azonban teljesen biztos lehetsz: az a legbölcsebb és legbiztosabb életút, ha élvezzük az életet, mialatt jót cselekszünk Isten erkölcsi törvényein belül és akaratával összhangban (Prédikátor 9:13). Ez magában foglalja, hogy a Bibliából megtanuljuk, mi Isten akarata, átadjuk neki az életünket, és megkeresztelt keresztényekké válunk (Máté 28:19, 20).
19. Milyen módon használhatják fel életüket a fiatalok, de melyik a bölcs életút?
19 A Teremtő nem fogja arra kényszeríteni a fiatalokat vagy másokat, hogy kövessék vezetését. Belemerülhetnek az oktatásba, akár egy egész életen át tanulmányozhatják az emberi tudáson alapuló számtalan könyvet. Ez végső soron fárasztónak bizonyul a testnek. Vagy tökéletlen szívük útjai szerint járhatnak, illetve azt követhetik, ami vonzó a szemnek. Ez kétségtelenül bosszúsággal jár majd, és az így eltöltött élet idővel merő hiábavalóságnak fog bizonyulni (Prédikátor 12:1–14; 1János 2:15–17). Salamon olyasmivel fordult a fiatalokhoz, amelyet komolyan fontolóra kell vennünk, akármilyen korúak vagyunk is: „És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!” (Prédikátor 12:3).
20. Mi a kiegyensúlyozott nézet a Prédikátor könyve üzenetéről?
20 Milyen következtetést vonjunk le ezek után? Nos, mi a helyzet azzal a végkövetkeztetéssel, amelyre Salamon jutott? Ő látott, vagyis megvizsgált „mindent, ami csak végbemegy a nap alatt és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés” (Prédikátor 1:14, K. f.). A Prédikátor könyvében nem egy cinikus vagy elégedetlen ember szavait találjuk. Ezek a szavak Isten ihletett Szavának részei, és megérdemlik a figyelmünket.
21., 22. a) Az élet milyen területeit vette fontolóra Salamon? b) Milyen bölcs végkövetkeztetésre jutott? c) Milyen hatással van rád a Prédikátor könyve tartalmának vizsgálata?
21 Salamon áttekintette az ember küszködését, vesződségeit és törekvéseit. Eltűnődött azon, hogyan végződnek a dolgok az élet megszokott menetében, és a csalódást okozó és értelmetlen végeredményen is elmerengett, amelyet oly sok ember tapasztal. Az emberi tökéletlenség valós voltát és ennek eredményét, a halált is fontolóra vette. A halottak állapotára és a jövőbeli életkilátásra vonatkozó, Istentől kapott ismeretet is számításba vette. Mindez egy olyan ember kiértékelése, akinek Istentől származó, megnövekedett bölcsessége volt, igen, a valaha élt egyik legbölcsebb emberé. Majd pedig a végkövetkeztetést, amelyre jutott, belefoglalták a Szentírásba, mindazok javára, akik igazán értelmes életet akarnak élni. Nem kellene vajon egyetértenünk vele?
22 „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga [az ember egész kötelezettsége, NW]! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Prédikátor 12:15, 16).
[Lábjegyzet]
a Az Őrtorony egy ízben ezt az éleslátásról tanúskodó észrevételt tette: „Nem szabad hiábavalóságokra pazarolnunk a jelenlegi életet . . . Ha ez az élet minden, akkor semmi sem fontos. Ez az élet olyan, mint egy labda, amelyet feldobunk a levegőbe, és amely nem sokkal azután újra leesik a porba. Egy tovatűnő árnyék ez, hervadó virág, fűszál, amelyet levágnak, és hamar elszárad . . . Az örökkévalóság mércéjével mérve a mi életidőnk jelentéktelen porszem. Az idő áramlatában még csak nem is egy jól megtermett csepp. Biztos, hogy . . . [Salamonnak] igaza van, amikor áttekinti az ember számos érdekeltségi körét és tevékenységét az életben, s hiábavalóságnak jelenti ki őket. Olyan hamar meghalunk, hogy akár soha meg sem kellett volna születnünk azon milliárdok egyikeként, akik születnek és meghalnak, és azon kevesek között, akik egyáltalán tudták, hogy itt voltunk. Ez a szemlélet nem kiábrándult vagy komor, borúlátó vagy beteges. Ez az igazság; egy tény, amellyel szembe kell hogy nézzünk, egy gyakorlatias szemlélet, ha ez az élet minden” (1957. augusztus 1. [ang.], 472. oldal).
Emlékszel?
◻ Milyen bölcs kiértékelés létezik az anyagi javaknak az életedben elfoglalt szerepére vonatkozóan?
◻ Miért ne helyezzünk túlzott hangsúlyt a családra, a hírnévre vagy a mások feletti hatalom gyakorlására?
◻ Milyen isteni hozzáállásra buzdított Salamon az élvezeteket tekintve?
◻ Hogyan válik javadra a Prédikátor könyvének vizsgálata?
[Képek a 15. oldalon]
A pénz és az anyagi javak nem biztosítják a megelégedettséget
[Kép a 17. oldalon]
A fiatalok biztosak lehetnek abban, hogy jó dolguk lesz, ha félik Istent