Boldoggá tud tenni a gazdagság?

Salamon király ismerte a pénz értékét. Ezt írta: „Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket” (Prédikátor 10:16). Nagyon élvezetes lehet együtt enni a barátainkkal, de pénzre van szükség ahhoz, hogy megvegyük a kenyeret vagy a bort. Mivel pénzen vehetjük meg az anyagi dolgokat, az „szerzi meg mindezeket”.

BÁR Salamon mesés jómódban élt, tudta, hogy a gazdagságnak is megvannak a maga korlátai. Felismerte, hogy az anyagias életút nem nyitja meg a boldogság kapuját. Ezt írta: „A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel” (Prédikátor 5:10).

Tegyük fel, egy jómódú ember még nagyobb gazdagságra tesz szert. Salamon ezt mondja: „Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is” (Prédikátor 5:11). Ahogyan egyre több ’jószága’, vagy java lesz valakinek, több emberre lesz szüksége, hogy mindezekkel törődjön. Szerelőket, felügyelőket, szolgákat, biztonsági embereket és még másokat is mind meg kell fizetni a szolgálatukért. Ehhez viszont még több pénzre van szükség.

Egy ilyen helyzet közvetlen hatással van az illető boldogságára. A görög történész, Xenophón, aki i. e. a negyedik században élt, leírta egy szegény ember észrevételeit, aki gazdaggá vált:

„Azt hiszed talán . . ., hogy most annyival kellemesebb az életem, amennyivel nagyobb a vagyonom? Tudod, most sem eszem, iszom vagy alszom jobb ízűen, mint amikor szegény voltam. Mindössze annyi hasznom van a gazdagságból, hogy most többre kell vigyáznom, többet kell szétosztanom, és többféle gondom van, mint azelőtt. Hiszen most sereg szolgát kell etetnem, itatnom és ruháznom. Ennek orvosra van szüksége, az egy juhot hoz, amit farkas tépett szét, vagy egy ökröt, amelyik szakadékba zuhant, amaz meg jelenti, hogy betegség tört ki a nyájban; úgyhogy a nagy vagyon több bosszúságot okoz most nekem, mint régen a kicsiny.”

Másik oka annak, amiért az emberek egyre nagyobb jómódra törekszenek, az, hogy elcsábítja őket, ahogyan Jézus Krisztus nevezte, „a gazdagságnak csalárdsága” (Máté 13:22). Be vannak csapva, mivel ebben a gazdagságban, amelyre oly hevesen törekszenek, sosem találják meg azt a megelégedést vagy boldogságot, amelyben reménykedtek. Úgy érvelnek, hogy amit nem tudnak elérni, ha kevés javuk van, elérik, ha több van. Így tehát állandóan többre igyekeznek.

A pénz szeretete nem vezet boldogsághoz

A javai miatti aggodalom megakadályozhatja a gazdag embert, hogy békés éjszakai nyugalmat élvezzen. Salamon ezt írja: „Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni” (Prédikátor 5:12).

Ha valaki túlságosan aggodalmaskodik amiatt, hogy elveszítheti a gazdagságát, akkor nem csak álmatlanság fordulhat elő. A fösvényről szólva Salamon ezt írja: „egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri!” (Prédikátor 5:16, Újfordítású revideált Biblia [5:17]). Nem lel boldogságra a gazdagságban, hanem inkább „bosszúsággal” eszik, mintha még az ennivalóra költött pénzt is sajnálná. Az ilyen beteges szemléletmód hozzájárulhat ahhoz, hogy rossz lesz az egészsége. Emiatt viszont a fösvény még jobban aggodalmaskodik, mivel a betegsége meggátolja abban, hogy még nagyobb vagyont halmozzon fel.

Ez talán eszedbe juttatja, amiről Pál apostol írt: „A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek . . . magokat általszegezték sok fájdalommal” (1Timótheus 6:9, 10). A pénz hajszolása közben az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, prostitúcióra adják a fejüket, sőt még ölnek is. Ennek következményeként az illetőt érzelmi, fizikai és szellemi fájdalmak szegezik át, amiért megpróbálja megszerezni és megtartani a gazdagságot. Vajon ez úgy hangzik, mint a boldogsághoz vezető út? Aligha!

Legyünk elégedettek azzal, amink van

Salamon még többet is mondott arról, hogyan tekinthetjük kiegyensúlyozottan a gazdagságot. Ezt írta: „A mint kijött az ő anyjának méhéből, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne. Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része” (Prédikátor 5:15, 18).

Ezek a szavak azt mutatják, hogy a boldogság nem abban rejlik, hogy igyekszünk vagyont felhalmozni egy olyan időszakra, amely talán sosem jön el számunkra. Sokkal jobb, ha elégedettek vagyunk, és élvezzük kemény munkánk eredményét. Pál apostol hasonló gondolatot fejtett ki Timótheushoz írt ihletett levelében, ezt mondván: „semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; de ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Timótheus 6:7, 8; vesd össze: Lukács 12:16–21).

A boldogság nyitja

Salamon bővében volt a gazdagságnak és az isteni bölcsességnek egyaránt. A boldogságot mégis a bölcsességgel kötötte össze, nem a pénzzel. Ezt mondta: „Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!” (Példabeszédek 3:13–18).

Miért áll felette a bölcsesség az anyagi javaknak? Salamon ezt írta: „oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van” (Prédikátor 7:12, Úf). A pénz ugyan nyújt némi oltalmat, mert lehetővé teszi, hogy a tulajdonosa megvegye, amire szüksége van, de a bölcsesség megóvja az embert olyasmitől, amivel esetleg kockáztatja az életét. Ha valakinek igazi bölcsessége van, az nemcsak a korai haláltól óvhatja meg, hanem, mivel ez a bölcsesség Isten helyénvaló félelmén alapul, ahhoz vezet, hogy elnyeri az örökké tartó életet.

Miért vezet az isteni bölcsesség boldogsághoz? Azért, mert az igazi boldogság csakis Jehova Istentől származhat. A tapasztalat azt mutatja, hogy valódi boldogságot csakis a Legfelségesebb iránti engedelmesség által lehet nyerni. A maradandó boldogság attól függ, hogy helyeselt állapotban vagyunk-e Isten előtt (Máté 5:3–10). Ha alkalmazzuk, amit a bibliatanulmányozás által tanulunk, akkor fejleszteni fogjuk „a felülről való bölcsességet” (Jakab 3:17). Ez boldogságot szerez nekünk, amit a gazdagság sosem tudna megadni.

[Képek a 4–5. oldalon]

Salamon király tudta, mi teszi boldoggá az embert. Te tudod?