Mire gondolt a bölcs férfiú?
A bölcsesség felsőbbrendű értéke
Nagy értéket jelent az örökség. De mi haszna lehet valakinek az örökségből, ha hiányzik hozzá a bölcsessége, hogy helyesen használja fel? Salamon király azt írta: „Jó a bölcsesség az örökséggel együtt és előnyére van azoknak, akik a napot látják. A bölcsesség védelmül szolgál, de a tudás előnye az, hogy maga a bölcsesség életben tartja a tulajdonosait.” — Préd 7:11, 12, UV.
A bölcsességet tehát úgy mutatják be, mint ami nagyobb értékű az anyagi javaknál. Akinek nincs bölcsessége, hamar elherdálja az örökségét. Bár a pénz bizonyos mértékű védelmet jelent, mivel lehetővé teszi a tulajdonosának, hogy megszerezze, amire szüksége van, mégis elveszthetik vagy ellophatják. A gazdag ember sokszor rablás és erőszak célpontjává lesz. Másrészt a bölcsesség, vagyis az a képesség, hogy az ismeretet nehézségek megoldására vagy bizonyos célok elérésére használjuk fel, megóvhat valakit attól, hogy ostoba kockázatot vállaljon, mely az életét fenyegetheti. Megmentheti az egyént a korai haláltól és amikor az Isten helyénvaló félelmén alapszik, az örök élet elnyeréséhez vezethet.
A bölcsességnek kimondottan védelmi értéke van. A bölcs férfi mondta: „Maga a bölcsesség erősebb a bölcs számára, mint tíz hatalmas férfi, aki a városban van.” (Préd 7:19, UV) Védelmi értéke következtében a bölcsesség többre képes, mint „tíz férfi”, vagyis a harcosok kerek létszáma egy ostrom alatt levő város lakosainak a védelmében.
Tekintettel arra a tényre, hogy minden ember tökéletlen, mi nem nélkülözhetjük azt a bölcs vezetést, melyről Jehova Isten gondoskodott az Igéjében. Mint bűnösök, az emberek messze eltértek Isten tökéletes irányadó mértékétől. Salamon azt mondta: „Mert egy igazságos ember sincs e földön, aki jót cselekedne és ne vétkezne.” (Préd 7:20, UV) Ezért feltétlenül magunkévá kell tennünk a Bibliában feltárt bölcsességet. Ez képessé tesz minket arra, hogy sikerrel járjunk mind most, mind a jövőben.
Dolgok, melyeket az ember nem képes megváltoztatni
Számos dolog van ebben a tökéletlen világban, amely kívül áll az ember hatáskörén. Noha nem kívánatosak, mégsem lehet változtatni rajtuk. Salamon király megjegyezte: „Lásd az igaz Isten cselekedeteit, mert ki teheti egyenessé azt, amit Ő görbévé tett?” (Préd 7:13, UV) Más szóval, ki az, aki az emberek közül képes kiigazítani a hiányosságokat és tökéletlenségeket, amelyeket Isten megenged? Senki, mert nemcsak valamilyen szándék rejtőzik minden dolog mögött, amelyet maga a Legfelségesebb tesz, hanem szándék, cél van a mögött is, aminek a bekövetkezését megengedi.
Ezért tanácsolja Salamon: „A jó napján élj a jóval és a balsors idején lásd meg, hogy az igaz Isten tette ezt is pontosan olyanná, azzal a szándékkal, hogy az emberiség egyáltalán ne tudjon kitalálni semmit azok után.” (Préd 7:14, UV) Tanácsa szerint értékelni kell azt a napot, amelyen jól mennek a dolgok és ezt azáltal tehetjük meg, ha jóságot, nagylelkűséget, kedvességet és vidámságot tükröznek vissza a szavaink és cselekedeteink. Az embernek úgy kell tekintenie egy sikeres napot, mint Isten ajándékát. De mit szóljon valaki, ha az a nap bajt, nehézséget hoz? „Lássa meg”, vagyis ismerje el, hogy Isten megengedte a bajt, a csapást. De vajon miért? Salamon azt mondja: „azért, hogy az emberiség ne tudjon kitalálni semmit azok után”.
Az a tény, hogy Isten megengedi nekünk mind az örömöket, mind a bajokat, lehetőséget ad a kitartás gyakorlására, de ugyanakkor — amint arra Salamon rámutat — elménkbe vési azt is, hogy képtelenek vagyunk előre kitalálni, hogy mit hoz a jövő. Nincs kivétel: a baj mind az igazakat, mind a gonoszokat elérheti. Sőt, az igazak szenvedhetnek, mialatt a gonoszoknak látszólag jól megy a dolguk. Salamon így folytatja: „Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain. Van olyan igaz, aki az ő igazságosságában elvész és van gonosz ember, aki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.” — Préd 7:15, UV.
Ez az állapot természetesen sok embert zavarba ejt. Sokan még a Legfelségesebbre is haragszanak. De az ilyesmit kerülni kell. Ehelyett bíznunk kell Istenben, arra emlékezve, hogy Ő a szeretet Istene. (1Ján 4:8) Bármit enged is meg, az sohasem eredményezi senkinek a tartós kárát. Az a tény, hogy mind a jó, mind a rossz egyformán érhet valakit, megérteti velünk, hogy mennyire fontos Istenben bízni, nem pedig önmagunkban. Noha talán nem értünk meg most bizonyos dolgokat, továbbra is biztosak lehetünk abban, hogy miután minden a maga rendje szerint lefolyt, az, amit Isten megengedett, hasznos célt szolgált az összes érdekeltek számára.
Péter apostol is megérteti ezt, amikor az akkori hittestvéreinek magyarázva szenvedéseit ezt mondja: „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rettenetes dolog történne veletek. Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek sőt az Istennek szelleme.” (1Pét 4:12-14, UV) „Miután egy kicsit szenvedtetek, a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene, aki az ő örökkévaló dicsőségébe hívott el titeket egységben a Krisztussal, maga fejezi be nevelésteket, Ő tesz szilárdakká, Ő tesz, erősekké titeket” — 1Pét 5:10, UV.