A tökéletlen ember nagyon könnyen kibillen az egyensúlyból, s a dolgokról szélsőséges nézetet alkot. Salamon király tehát ezt a tanácsot adta: „Ne légy felettébb igazságos, se ne mutasd magad túlságosan bölcsnek. Miért okoznál magadnak pusztulást? Ne légy felettébb gonosz, se ne légy balga. Miért halnál meg, amikor még nem jött el a te időd? Jobb, ha megragadod az egyiket, de a másiktól se vond vissza a kezed; mert aki féli az Istent, mindegyikkel előbbrejut.” — Préd 7:16-18, UV.

Hogyan kerülhetjük el az ártalmas túlzásokat? Alapvetően fontos Jehova félelme, mely korlátozza a helytelen cselekvést és arra indítja az embert, hogy túlzásoktól mentes, kiegyensúlyozott életet éljen. Aki féli Istent, az igyekszik igazságos és bölcs lenni, de kerüli, hogy szőrszálhasogatóan igaz legyen, vagy hogy bölcsnek tüntesse fel magát. Mivel az istenfélő személy egészséges módon élvezi az életet, a szélsőségesek valószínűleg bűnösnek tartják őt, mint ahogy Jézus Krisztust is helytelenül az iszákosok és falánkok közé sorolták. — Máté 11:19.

A valóságban azonban a lelkiismeretes, kiegyensúlyozott személy kordában tartja saját viselkedését és nem válik a gonoszság gyakorlójává. Az istenfélő embert nem érik azok a nehézségek és bonyodalmak, melyeket azok élnek át, akik figyelmen kívül hagyják a két fontos alapszabályt: 1) „ne légy felettébb igazságos, se ne mutasd magad túlságosan bölcsnek”, 2) „ne légy felettébb gonosz”. A kiegyensúlyozott egyén Salamon tanácsának megfelelően ,megragadja az egyiket, de a másiktól se vonja vissza a kezét’. Megragadja az igazságosságot, de nem olyan végletesen szigorúan, hogy megvalósíthatatlan követelményeket állítana önmaga vagy mások elé, vagy hogy lemondana az élet élvezetének egészséges örömeiről.