Falánkság — Miért kerüljük?

„EGYÜNK és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” Így vélekedett sok ember az életről, amint arra Pál apostol rámutatott. De vajon azért él az ember, hogy egyen, vagy azért eszik, hogy éljen? Azok, akikről Pál apostol beszélt nyilván úgy következtettek: azért élnek, hogy egyenek és igyanak. (1Kor 15:32) Pedig nagyon tévedtek.

Igaz, Jehova azzal a képességgel teremtette az embert, hogy egyen. Ezért Isten gondoskodott az ember táplálék iránti szükségletének a kielégítéséről és azt mondta az első embernek, Ádámnak: „Ehetsz megelégedésig.” — 1Móz 2:8, 9, 16.

Igen, az embernek lehetősége volt, hogy „egyen megelégedésig”. Ez jót tett a szervezetének és arra képesítette őt, hogy jól szolgálja azt a célt, amely végett teremtették. Ezért mondta a bölcs férfiú a bűnös emberiségről: „Én magam is dicsértem a vigasságot, mert nincs az emberiségnek jobb a nap alatt [azon kívül, hogy Isten célját szolgálja], mint hogy egyen, igyon és örvendezzen, s ez kísérje őket kemény munkájukban életük napjaiban.” — Préd 8:15.

MI A FALÁNKSÁG?

A bőséges táplálék, melyről Isten gondoskodott, az ő céljait kellett hogy szolgálja. A táplálékot nem volt szabad elpazarolni, hiszen a pazarlás a gondoskodás iránti értékelés hiányára vallott volna. Ámde a túl sok evés szintén a helyes hálaérzet hiányának egyik áruló vonása. Ezért kell kerülni a falánkságot.

De mi a falánkság? Az angol nyelvű Webster-féle Új Nemzetközi Szótár (második kiadása) szerint a „falánkság” „túlzás az evésben, az étvágy iránti rendkívüli engedékenység; telhetetlenség”. A szótár úgy írja le a falánk embert, mint „aki mohón és válogatás nélkül eszik vagy túlzott mértékben fal; aki nagyétkű; aki bármilyen módon, de teletömi magát”.

ISTEN ELÍTÉLI A FALÁNKSÁGOT

Az ókori Izraelnek adott törvényében Isten megmutatta, milyen erőteljesen elítéli a falánkságot. Megparancsolta a szülőknek, hogy a javíthatatlanul engedetlen és lázadó gyermeket vigyék a város vénei elé és értesítsék őket: „Ez a fiúnk engedetlen és lázadó; nem hallgat ránk, falánk és iszákos.” Figyeld meg a falánk egyénnel kapcsolatos jellemzőket. Engedetlen és lázadó, így bizonyosan szégyent hoz a szüleire, megalázza azokat mások előtt. — 5Móz 21:18-21; hasonlítsd össze Példabeszédek 28:7. versével!

A Gondviselő célja az, hogy mindenki élvezze a jó eledelt. De ha valaki kapzsi módon igyekszik mindent mohón felfalni, nem mutat se figyelmet, se szeretetet mások iránt. S mivel „Isten szeretet”, ez ellentétben áll a Teremtő tulajdonságaival. — 1Ján 4:8.

MIÉRT KERÜLJÜK?

Isten elítéli a falánkságot és ez a rossz tulajdonság nincs összhangban a szeretet isteni tulajdonságával. A túlzott evés nem adhat igazi megelégedést vagy boldogságot magának a falánknak sem. Mindezeknek arra kellene indítania a gondolkodó egyént, hogy kerülje a falánkságot. De még egyéb okai is vannak.

A falánk egyén — mivel mohó — megfoszt másokat azoktól a jó dolgoktól, melyekről azért gondoskodott Jehova, hogy mindenki élvezze azokat. Egy étkezésnél a falánk egyén lehetetlenné teszi a többiek számára, hogy megelégedésig egyenek. Ezért a falánk egyént idővel megvetik. Igen, amikor önző kapzsiságának enged, valójában elszigetelődik a többiektől. Kapzsisága miatt kerülni fogják az emberek. Ha tehát valaki értékeli mások tiszteletét és társaságát, akkor kerüli a falánkságot. Ennek elmulasztása személyes szempontból döntő jelentőségű számára.

Mivel Jehova Isten teremtette az emberi testet a táplálkozás megfelelő képességével, mindenfajta túlzás károsan hat ránk. Ezt ma orvosi körökben is elismerik. Az Illustrated Medical and Health Encyclopedia (Képes Orvosi és Egészségügyi Lexikon) megjegyzi, hogy a túlzásba vitt evés súlyfelesleget idéz elő, amelyet „régóta számos betegség előidéző tényezői közé sorolnak, különösen idősek és korosodó egyének esetében”.

Jézus Krisztus, az Isten Fia, jól ismerte a túlzott evés káros fizikai hatását. Ezért figyelmeztette tanítványait, amikor ezt mondta: „Ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha el ne nehezedjék túlzott evés és sok ivás miatt.” (Luk 21:34) Ez az állapot rossz hatással lenne az illető egyén elméjére és szívére, lustává, álmossá és figyelmetlenné tenné őt. Ebben az állapotban nehézkesnek bizonyulna Jehova akaratának cselekvése iránt és igen hanyagnak a vele kapcsolatos kötelességeinek teljesítésében. Ha meg nem változtatja viselkedési módját, könnyen rászolgál Isten nemtetszésére és elveszíti az életét.

A vízözön előtt, Noé napjaiban az emberek túlzott evésnek, ivásnak és élvezethajhászásnak adták át magukat. Ezt oly mértékben tették, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a küszöbön álló pusztulásról elhangzott figyelmeztetést, amelyet Noé és családja hangoztatott. Az emberek valósággal az evésnek és az ivásnak éltek. Ennek következménye az lett, hogy elvesztették az életüket. — Máté 24:37-39.

Jézus Krisztus apostolainak az idejében egyesek szintén túlhajtották az élvezeteket. Ezért, amikor Pál Timótheust és Titust oktatta, hogy miként szolgáljanak felelős beosztásukban a keresztény gyülekezetben, óva intette őket a kapzsi egyénektől, és meghatározta, hogy akiket kiválasztanak, azok legyenek „mértéktartók a szokásaikban”. (1Tim 3:1-13; Titus 1:5-9) Ez nyilvánvalóan kizárta a falánkokat. Az ilyen „mohó személyek” nem öröklik Isten királyságát. — 1Kor 6:9, 10.

TOVÁBBI OKOK, AMIÉRT KERÜLNI KELL

Szeretetteljes tanácsként mondja Jehova: „Ne légy azok közül való, akik erős borivók; azok közül, akik falánk húsevők. Mert a részeges és a falánk szegénységre jut.” (Péld 23:20, 21) Ha nem akarunk szellemi szegénységre jutni, és esetleg anyagi szegénységre is, jól tesszük, ha megfogadjuk e szavakat és kerüljük a falánkságot.

Ma, amikor az emberek többsége megveti Isten törvényét és lázadozik minden ellen, ami illendő, mindazok, akik szeretnék elnyerni az isteni helyeslést, figyelmet kell fordítsanak Péter apostol ihletett tanácsának, aki azt mondta: „Elég volt számotokra, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát műveltétek, amikor a laza viselkedés cselekedeteiben, testi kívánságokban, túlzott borivásban, dorbézolásban és ivótársakkal jártatok.” (1Pét 4:3) Mit tegyünk tehát? Nos, Pál így ad rá feleletet: „[Az éjszaka véget ér, a nappal közeleg. Járjunk tehát illedelmesen, miként nappal, nem dorbézolásban és ivászatokban . . . Öltözzük fel az Úr Jézus Krisztust és ne tervezzünk többé [önző módon, talán falánk módon] a test kívánságainak.” — Róma 13:12-14.

Amint már megjegyeztük, a falánkság nem tanúsít kellő értékelést Isten szerető gondoskodása iránt, aki eledellel látta el az emberiséget, hogy ehessen megelégedésig. Nem tanúsít szeretetet sem Isten, sem embertársai iránt. Káros az egyén saját jólétére és boldogságára. Gyakorlati bölcsességet jelent tehát, ha kerüljük a falánkságot.

Igaz, ha valakinek már szokásává lett a túlzott evés, valódi erőfeszítésbe kerül ,távol tartania magát az asztaltól’, vagyis kerülnie az élvezetek túlhajtását. De a falánksággal kapcsolatos bibliai tanácsra, valamint arra a tényre való tekintettel, hogy a falánk egyének nem öröklik Isten királyságát, teljes komolysággal kell megvizsgálnunk ezt a kérdést. Buzgó imádkozásra van szükség, hogy legyőzzük a túlzott evés iránti hajlamot. Igen, szükség van arra, hogy imádkozzunk Isten szelleméért és azért, hogy Jehova segítsen megteremni annak gyümölcseit, melyek közé tartozik az önuralom is. (Luk 11:13; Gal 5:22, 23) Nagyon fontos kerülnünk a falánkságot, s Jehova segít azoknak, akik buzgón kérik a segítségét ebben a dologban is.

Ma, az emberiség részéről megnyilvánuló mohóság miatt sokaknak nincs elegendő élelmük, hogy jóllakjanak. Ezért némelyek Istent átkozzák, azt állítva, hogy megnehezíti az életüket. Jehova a nagy Gondviselő, Ő lát el élelemmel és elvárja, hogy azt kellő tisztelettel és értékeléssel használjuk fel.

Isten, Jézus Krisztus és az ő királysága által a közeljövőben elpusztítja a törvényszegő falánkokat. Akkor azok, akik megszívlelték Jehova szerető tanácsát és nem barátkoztak a falánkokkal, nem éreznek többé éhséget. Élvezik majd az alábbi ihletett szavak teljes beteljesedését: „Ő [Jehova] kielégíti a [szomjúságtól] kiszáradt lelket; és az éhező lelket jóval tölti be.” — Zsolt 107:9.