Az igaz keresztények tiszteletben tartják az időseket!
„AZ idősek” — mondja Suzanne Steinmetz tudósnő — „a gazdaságilag hasznos élet végén vannak. Pedig ez a hasznosság szabja meg kutúrkörünkben az egyes egyének értékét, és ez biztosítja az egyén számára a társadalmi rangot, a tiszteletet és az elismerést.” A modern társadalmakban ezért az időseket kifejezetten kedvezőtlenül, rosszul ítélik meg. Nem csoda, ha sokszor arról olvasunk, milyen elhanyagoltak az öregek, és milyen mostohán bánnak velük.
Milyen álláspontra helyezkedik a Biblia az öregekkel kapcsolatban? Isten Szava a valóságnak megfelelően elismeri, hogy az öregedés bajokkal, nehézségekkel jár együtt. A zsoltáros így imádkozott: „Ne vess el engem az öregség idején; ne hagyj el, ha elfogy az erőm!” (Zsoltárok 71:9). A zsoltáros is érezte, hogy öregkorában még inkább szüksége van Jehova támogatására. A Biblia világosan kimutatja, mennyire fontos odafigyelni az öregek szükségleteire.
Salamon az öregkort találóan nevezte „vészterhes napok”-nak, amelyekről azt mondta: ’Nem örülök nekik’” (Prédikátor 12:1–3, [12:3–5, Károli]). A Biblia azonban Isten áldását „a napok és az élet éveinek hosszúságával” együtt említi. (Példabeszédek 3:1, 2.) Ábrahámnak pl. azt ígérte Jehova: „Eltemettetel jó vénségben” (1Mózes 15:15, Károli). Bizonyára Isten nem ítélte a hűséges Ábrahámot vigasztalan, „vészterhes napokra”, amelyekben már nincs ’semmi öröm’. Ábrahám idős korában békességet és nyugalmat talált, és nagy megelégedéssel tekintett vissza a Jehova szolgálatában eltöltött éveire. Sőt előre tudott tekinteni ’az igazi alapokkal bíró városra’ is — Isten Királyságára. (Zsidók 11:10.) Így meghalt késő vénségében, „öregen, betelve az élettel” (1Mózes 25:8, Ö.f.).
Miért nevezte akkor Salamon az öregkort „vészterhes napoknak”? Salamon itt az öregkorral együttjáró egészségi állapot feltartóztathatatlan romlására utalt. Az, aki „ifjúságának idején” elmulasztotta, hogy ’megemlékezzék nagy Teremtőjéről’, még végzetesebbnek érzi a hanyatlás éveinek eljövetelét. (Prédikátor 12:1, [12:3, Károli].) Az a megöregedett ember, aki eltékozolta egész életét, nem talál semmi örömet élete alkonyán. Feslett életmódja valószínűleg még egészsége romlását is okozta, és az öregkor kellemetlenségeit ez még csak súlyosbítja. (Vesd össze: Példabeszédek 5:3–11.) Előre tekintve nem lát mást maga előtt, csak a sírt. Aki viszont életét Isten szolgálatában töltötte el, noha érzi a „bajokkal terhes napokat” testi hanyatlásának előrehaladtával, de — Ábrahámhoz hasonlóan — ő is örömet és megelégedettséget talál, mert egész életét Isten szolgálatában töltötte el és e megmaradó erejét is az ő szolgálatában használja fel. „Ékes korona az ősz haj, ha az igazságosság útján találjuk” — mondja a Biblia. (Példabeszédek 16:31.)
Persze az öregkornak is megvannak a maga előnyei. „Az ifjúság és az élet virágzása hiábavalóság” — mondja Salamon. Jóllehet a fiatalok viruló egészségnek örvendhetnek, de gyakran hiányzik náluk a tapasztalat és a jó ítélőképesség. Mire viszont valaki megöregszik, egy egész élettapasztalatra tesz szert. Az idős ember ’távoltartja magától a bajt’, az ifjú viszont meggondolatlanul fejjel megy neki. (Prédikátor 11:10, [12:2, Károli]; 2Timótheus 2:22.) Joggal mondhatta Salamon: „Az öregek ékessége az ősz haj” (Példabeszédek 20:29, Ö.f.).
A Biblia tehát tiszteletben részesíti az öregeket. Hogyan befolyásolja mindez a keresztényeknek az öregekkel kapcsolatos bánásmódját?
’Kelj fel’ az öreg ember előtt
Isten kötelezővé tette Izrael nemzete számára az öregek tiszteletben tartását. A mózesi törvény kimondta: „Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert” (3Mózes 19:32, Ö.f.). A későbbi időkben ezt a törvényt a zsidók nyilván szó szerint értették, mert dr. Samuel Burder Oriental Customs (Erkölcsök Keleten) című könyvében ezt mondja: „A zsidó írók beszámolnak arról, hogy abban az időben fel kellett állni előttük, ha kb. négy könyöknyire voltak; de mindjárt leülhettek, ha elhaladtak mellettük. Ebből is kitűnik, hogy kfejezetten tiszteletadás céljából álltak fel előttük.” Ez a tiszteletadás azonban nem szorítkozott csupán a tekintélyes férfiakra. „Még azt az öreget is tartsd tiszteletben, aki elveszítette tudását” — szól a Talmud rendelkezése. Egy rabbi úgy érvelt, hogy ez a tiszteletadás vonatkozott a tanulatlan és műveletlen öreg emberre is. „Az a tény, hogy megöregedett — érvelt a rabbi —, már önmagában is tiszteletet érdemel” (The Jewish Encyclopedia).
Jóllehet a keresztények ma nem állnak a mózesi törvény hatálya alatt. (Róma 7:6.) Ez nem jelenti azt, hogy elmulaszthatják az öregeket megillető kötelező tiszteletadást. Ez kitűnik Pál apostolnak a keresztény felvigyázóhoz, Timótheushoz intézett utasításából is: „Az idősebb férfit ne bíráld szigorúan, inkább kérleld őt, mint atyádat, . . . az idősebb asszonyokat, mint anyákat” (1Timótheus 5:1, 2). Pál az ifjú Timótheusnak azt mondta, hogy hatalma van neki ezt „megparancsolni” (1Timótheus 1:3). De ha valaki — például egy felvigyázóként szolgáló testvér — aki nála idősebb, és rosszul ítélne meg valamit vagy nem helyesen fejtene ki valamit, akkor ő, Timótheus ’ne bírálja szigorúan’, mint olyant, aki vele szemben alárendeltségben áll. Inkább tisztelettel ’kérlelje őt, mint atyját’. Hasonlóképpen az idősebb asszonyokat is tiszteletben kellett tartani a gyülekezetben. Igen, jelképesen szólva, ’fel kellett állnia’ az ősz haj előtt.
Krisztus igaz követői tehát olyan vallást alkotnak, amelyben az idősek tisztelete kötelező. Furcsa módon azonban éppen azokban az országokban bánnak nagyon mostohán az ideősebbekkel, ahol keresztényeknek vallják magukat az emberek. Az igaz keresztények azonban ragaszkodnak a bibliai alapelvekhez. Jehova Tanúi soraiban például sok öreg ember található, de őket nem érzik tehernek vagy nyűgnek. A törékeny egészségi állapotuk megakadályozhatja az idősebbeket abban, hogy olyan aktívan szolgáljanak, mint régen, de sokan hosszú időn át hűségesen megmaradtak a keresztényi szolgálatban és ez a fiatalokat arra buzdítja, hogy utánozzák hitüket. (Vö. Zsidók 13:7.)
Az idősekkel szemben a gyülekezetben az elvárás nem az, hogy passzív szerepet töltsenek be. A Biblia őket is buzdítja, hogy járjanak elől jó példával, „legyenek szokásaikban mértékletesek, tisztességesek, józan gondolkozásúak, a hitben egészségesek . . . és viselkedjenek tiszteletre méltóan”, továbbá adják át készségesen tapasztalataikat és tudásukat másoknak. (Titus 2:2, 3.) Joel jövendölése szerint a bibliai üzenet hirdetői között lesznek majd idős férfiak is. (Joel 2:28.) Bizonyára már volt neked is alkalmad megfigyelni, hogy Jehova sok idős tanúja még mindig örömet talál a házról házra végzett prédikáló-szolgálatban való tevékeny részvételben.
Tanúsítsunk irántuk tiszteletet „még teljesebb mértékben”
Jehova Tanúi azon fáradoznak, hogy az idősebbek iránt többféle módon is figyelmesek legyenek. Az évenként megtartott vallási kongresszusokon például külön helyet biztosítanak részükre. Ezenkívül külön-külön is nyújtanak segítséget nekik. Japánban pl. egy tanú a családi autójukban átengedte ülőhelyét egy 87 éves testvérnőnek, hogy ez el tudjon jutni a gyülekezeti összejövetelekre. És ő maga hogyan jut el az öszejövetelekre? Kerékpárral. Brazíliában egy teljes idejű evangélium-hirdető 92 éves. Külső szemlélők arról számolnak be, hogy a helybeli testvérek „milyen nagy tisztelettel veszik őt körül, és milyen szeretettel beszélnek vele. Hasznos tagja a gyülekezetnek”.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek esetleg javítani valók az öregek tisztelete terén. Pál ezt írta a thessalonikai keresztényeknek: „A testvéri szeretetről pedig (nem szükség írnom nektek) . . . egyébként ezt teszitek minden testvérrel egész Macedóniában. Intünk is titeket, testvérek, hogy ezt a továbbiakban még teljesebb mértékben tegyétek meg.” (1Thessalonika 4:9, 10.) Olykor szükségünk van ma is ilyen tanácsra az idősebb testvéreinkkel való bánásmód tekintetében. Egy 85 éves keresztény például nagyon bánkódott amiatt, hogy nem kapott a legújabb bibliai kiadványból egy példányt. Mi volt ennek az oka? Az, hogy erősen nagyot hallott, és nem hallotta meg azt a bejelentést, amely felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy rendeljék meg a könyvet; a gyülekezetben pedig senki sem gondolt arra, hogy neki is meg kellene rendelni. A mulasztást természetesen hamar pótolták. De ez jól szemlélteti, mennyire szükséges odafigyelni az idősebb emberek szükségleteire.
Többféle mód is kínálkozik arra, hogy Isten népe ezt ma megtegye, méghozzá „teljesebb mértékben”. A keresztényi összejöveteleken kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy az idősebb embereket „buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre” (Zsidók 10.24, 25). A Királyság-teremben Jahova Tanúi — akár fiatalok, akár idősek — közvetlen kapcsolatban vannak egymással, de talán e tekintetben még többet is lehetne tenni. Egyes szülők pl. arra buzdítják gyermekeiket, hogy tisztelettel menjenek oda a gyülekezet idősebb tagjaihoz és beszélgessenek el velük.
Az idősebbek iránti tiszteletadás történhet kötetlenül, minden kényszer nélkül. Jézusnak a Lukács 14:12–14-ben ismertetett alapelvével összhangban talán nagyobb odafigyeléssel meghívhatjuk őket társas együttlétekre. Mégha talán nem is tudnak eljönni, de azt bizonyára jó néven veszik, hogy rájuk is gondoltunk. A keresztényeket arra is buzdítja a Biblia, hogy ’gyakorolják a vendégszeretetet’ (Róma 12:13). Ehhez nem szükséges valamiylen különleges alkalmat kivárni, vagy nagyon kiköltekezni. Egy németországi tanú ezt ajánlja: „Hívd meg az idősebbeket egy csésze teára, és kérd meg, beszéljenek élettapasztalataikról.”
Pál apostol ezt mondta: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Jehova Tanúi között különösen a kinevezett gyülekezeti vének szoktak elöl járni az idősebb keresztények iránti tiszteletadásban. Gyakran nekik megfelelő feladatokkal bízzák meg őket a vének: pl. hogy segítsenek az újaknak az evangéliumhirdetésben, vagy nyújtsanak segítséget a keresztényi összejöveteli helyek fenntartásában. A fiatalabb korú, gyülekezeti vénként szolgáló férfiak azzal is tiszteletet tanúsíthatnak az idősebb felvigyázók iránt, ha kellő alázattal tanácsot kérnek tőlük és jó ítélőképességgel elfogadják érett szempontjaikat. (Példabeszédek 20:5.) A vének összejövetelein az ifjú Elihu bibliai példáját követve előzékenyen viselkednek az idősebb, tapasztalatokban jártas férfiak iránt, és megadják nekik a lehetőséget, hogy előbb ők fejtsék ki véleményüket egy bizonyos dologban. (Jób 32:4.)
Persze azt is el kell ismerni, hogy nem mindig könnyű az idősebbek iránt kellő türelmet tanúsítani, mint pl. olyan esetben, amikor nem tudnak elég gyorsan mozogni vagy olyan gyorsan gondolkodni, mint a fiatalabbak. Dr. Robert N. Butler az öregkorral együttjáró nehézségeket így ecseteli: „Az (idős) ember elveszíti életerejét, meg azt a képességét is, hogy lépést tartson a korral, és ez már önmagában is ijesztő. Ezenkívül tapasztalható náluk bizonyos érzékszervek romlása; romlik pl. a látásuk és a hallásuk.” Ezt figyelembe véve, vajon nem az volna a fiatalok részéről a helyes, ha igazi együttérzést és megértést tanúsítanának az öregekkel szemben? (1Péter 3:8.)
Igen, a mai keresztények kötelesek igazi szeretetet, törődést és tiszteletet tanúsítani a soraikon belül található idősebbek iránt. Jehova Tanúi ebben példamutatók. Mi a helyzet akkor, ha pl. idősebb keresztények — vagy keresztények szülei — megbetegednek vagy nehéz anyagi körülmények közé kerülnek? Kinek a kötelessége a róluk való gondoskodás? A következő cikkekben azt vizsgáljuk meg, hogy a Biblia milyen választ ad ezekre a kérdésekre.
[Képek a 7. oldalon]
Jehova Tanúi gyülekezeteiben az idősek sokféle, megelégedéssel járó feladatot végezhetnek el