A boldogság oly megfoghatatlan
A HARAG, az aggodalom és a depresszió már régóta tudományos kutatás tárgya. Az utóbbi években azonban az élenjáró tudósok egy pozitívabb, kívánatosabb emberi tapasztalatra összpontosítanak a kutatásaikban — a boldogságra.
Mi teheti az embereket boldogabbá? Ha fiatalabbak, gazdagabbak, egészségesebbek, magasabbak vagy vékonyabbak volnának? Mi az igazi boldogság nyitja? A legtöbb ember szerint nehéz, ha nem lehetetlen, válaszolni erre a kérdésre. Figyelembe véve, mennyire sok ember nem tudja megtalálni a boldogságot, némelyek talán könnyebben megmondják, mi nem a boldogság nyitja.
Az élenjáró pszichológusok sokáig az énközpontú filozófiát javasolták a boldogság nyitjaként. Arra buzdították a boldogtalan embereket, hogy kizárólag a saját szükségleteik kielégítésére irányítsák a figyelmüket. Figyelemfelkeltő frázisokat használtak a pszichoterápiában, mint például: „légy önmagad”, „lépj érintkezésbe önmagaddal” és „fedezd fel önmagad”. De ma már azok közül a szakemberek közül, akik egykor ezt a gondolkodásmódot támogatták, néhányan egyetértenek azzal, hogy az ilyen önző magatartás nem eredményez maradandó boldogságot. Az egoizmusnak elkerülhetetlenül fájdalom és boldogtalanság lesz a következménye. Nem az önzés a nyitja a boldogságnak.
A boldogtalanság nyitja
Akik az élvezetek hajszolásával igyekeznek megtalálni a boldogságot, azok rossz helyen próbálkoznak. Vegyük például az ókori Izráel bölcs Salamon királyát. A bibliai Prédikátor könyvében ezt így magyarázza: „Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból” (Prédikátor 2:11). Salamon házakat épített magának, szőlőket ültetett, kerteket, parkokat és víztárolókat csinált magának (Prédikátor 2:5–7). Egyszer ezt kérdezte: „kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül?” (Prédikátor 2:26). A legjobb énekesek és zenészek szórakoztatták, az ország legszebb nőinek társaságát élvezte (Prédikátor 2:9).
Lényeg, ami lényeg, Salamon nem vonta meg magától az élvezetet. Milyen következtetést vont le, miután bőséges élvezetben volt része az életben? Ezt mondta: „És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!” (Prédikátor 2:12).
A bölcs király megállapításai mind a mai napig helytállóak. Vegyünk például egy gazdag országot, mondjuk az Egyesült Államokat. Az elmúlt 30 év alatt az amerikaiak gyakorlatilag megkétszerezték anyagi javaikat, amilyen például az autó és a televízió. De az elmegyógyász szakorvosok szerint az amerikaiak egyáltalán nem boldogabbak. Egy forrás szerint „ugyanezen időszak alatt nagymértékben megnőtt a depressziósok száma. A tizenévesek között háromszor annyi az öngyilkosság. Kétszer annyian válnak el.” A kutatók nemrégiben ugyanilyen következtetéseket vontak le, miután mintegy 50 különböző ország lakosságán belül tanulmányozták a pénz és a boldogság közötti összefüggést. Egyszerűen lehetetlen megvásárolni a boldogságot.
Épp ellenkezőleg, a gazdagság utáni törekvést helyesebben a boldogtalanság nyitjának lehetne nevezni. Pál apostol így figyelmeztetett: „A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal” (1Timótheus 6:9, 10).
Sem a gazdagság, sem az egészség, sem a fiatalság, sem a szépség, sem a hatalom, sem ezeknek bármilyen összetétele nem biztosíthatja a boldogságot. Miért nem? Azért, mert nincs hatalmunkban megakadályozni, hogy rossz dolgok történjenek. Salamon király találóan jegyezte meg: „nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájok hirtelenséggel” (Prédikátor 9:14).
Megfoghatatlan cél
Semennyi tudományos kutatás sem hozakodhat elő ember alkotta recepttel vagy tervvel a boldogságra. Salamon ezt is mondta: „Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek” (Prédikátor 9:13).
Sokan, akik egyetértenek az előbbi szavakkal, arra a következtetésre jutottak, hogy ésszerűtlenség igazán boldog életet várni. Egy neves oktató kijelentette, hogy a „a boldogság képzelet szülte állapot”. Mások azt hiszik, hogy a boldogság nyitja misztikus titok, s hogy a titok nyitjára valószínűleg csak korlátozott számú, intellektualitással megáldott, misztikában hívő személyek jönnek rá.
Az emberek mégis különféle életformákkal próbálkoznak továbbra is, keresve a boldogságot. Elődeik sikertelensége ellenére, boldogtalanságuk orvoslásaként ma sokan mégis gazdagságra, hatalomra, egészségre vagy élvezetre törekszenek. A kutatás csak folytatódik, mivel a szíve mélyén a legtöbb ember hisz abban, hogy a maradandó boldogság nem csak képzelet szülte állapot. Reménykednek abban, hogy a boldogság nem megfoghatatlan álom. „Hogyan találhatom hát meg?” — kérdezheted.