Emlékezz meg Nagy Teremtődről!

„És emlékezzél meg a te [Nagy] Teremtődről . . . , míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek” (PRÉDIKÁTOR 12:3).

 1. Mire kell vágyniuk azoknak a fiataloknak, akik átadták magukat Istennek, ha az ifjúságuk és erejük felhasználására gondolunk?

JEHOVA erőt ad szolgáinak az akarata cselekvéséhez (Ésaiás 40:28–31). Ezt attól függetlenül megteszi, hogy hány évesek. Ám azoknak a fiataloknak, akik átadták magukat Istennek, különösen vágyniuk kell arra, hogy ifjúságukat és erejüket bölcsen használják fel. Ezért megfogadják „a prédikátornak”, az ókori Izráel királyának, Salamonnak a tanácsát. Ő így ösztönzött: „És emlékezzél meg a te [Nagy, NW (12:1)] Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!” (Prédikátor 1:1; 12:3).

 2. Mit kell tenniük az önátadott keresztények gyermekeinek?

² Először izraelita fiatalembereknek és fiatal nőknek szólt Salamon intése, mely szerint fiatalkorban meg kell emlékezni a Nagy Teremtőről. Ők egy Jehovának átadott nemzet tagjaiként születtek meg. Mi a helyzet ma az önátadott keresztények gyermekeivel? Természetesen nekik is gondolniuk kell Nagy Teremtőjükre. Ha gondolnak rá, akkor tiszteletet mutatnak iránta, és ennek ők maguk is hasznát látják (Ésaiás 48:17, 18).

Múltbeli jó példák

 3. Milyen példát mutatott József, Sámuel és Dávid?

³ A bibliai feljegyzésben szereplő sok fiatal jó példát mutatott abban, hogy megemlékezett Nagy Teremtőjéről. Jákób fia, József gyermekkorától kezdve megemlékezett Teremtőjéről. Amikor Pótifár felesége szexuális erkölcstelenség elkövetésére csábította Józsefet, ő határozottan visszautasította, és így szólt: „hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?” (1Mózes 39:9). A lévita Sámuel nemcsak gyermekkorában emlékezett meg Teremtőjéről, hanem egész életén át (1Sámuel 1:22–28; 2:18; 3:1–5). A Betlehemből származó ifjú Dávid is bizonyára megőrizte emlékezetében a Teremtőjét. Kinyilvánította Istenbe vetett bizalmát, amikor a filiszteus óriással, Góliáttal állt szemben, és kijelentette: „Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad . . . , hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.” Góliát nem sokkal ezután már halott volt, a filiszteusok pedig megfutamodtak (1Sámuel 17:45–51).

 4. a) Mi mutatja, hogy egy Szíriában raboskodó izraelita lányka és a fiatal Jósiás király megemlékezett Nagy Teremtőnkről? b) Hogyan mutatta ki a tizenkét éves Jézus, hogy megemlékezik Teremtőjéről?

⁴ Egy fogoly izraelita lányka is azok közé a fiatalok közé tartozik, akik megemlékeztek a Nagy Teremtőről. Olyan ügyesen tanúskodott a szíriai hadvezér, Naámán feleségének, hogy Naámán elment Isten prófétájához, kigyógyult a leprából, és Jehova imádója lett (2Királyok 5:1–19). A fiatal Jósiás király bátran előmozdította Jehova tiszta imádatát (2Királyok 22:1—23:25). A legjobb példát mégis a názáreti Jézus mutatta azok közül, akik már fiatal éveikben megemlékeztek Nagy Teremtőjükről. Gondolj csak arra, mi történt, amikor Jézus tizenkét éves volt. Szülei elvitték őt Jeruzsálembe a pászkára. Hazafelé menet észrevették, hogy Jézus nincs velük, ezért visszafordultak, hogy megkeressék. A harmadik napon rátaláltak, amint éppen szentírási kérdésekről beszélgetett a tanítókkal a templomban. Édesanyja aggódó érdeklődésére Jézus ezekkel a kérdésekkel felelt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lukács 2:49, Újfordítású revideált Biblia). Jézusnak hasznára volt, hogy szellemileg értékes dolgokról tanult a templomban, ’Atyjának házában’. Ma Jehova Tanúi Királyság-terme kiválóan alkalmas hely arra, hogy pontos ismeretet szerezzünk Nagy Teremtőnkről.

Emlékezz meg Jehováról most!

 5. Hogyan fejeznéd ki saját szavaiddal azt, amit Salamon a Prédikátor 12:3-ban feljegyzettek szerint mondott?

⁵ Aki teljes szívvel imádja Jehovát, az arra vágyik, hogy minél hamarabb az Ő szolgálatába álljon, és élete hátralevő részében Istent szolgálja. Mire számíthat azonban az, aki hiábavalóan töltötte el ifjúságát, mivel nem emlékezett meg a Teremtőről? Isteni ihletés alatt a prédikátor ezt mondja: „És emlékezzél meg a te [Nagy] Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!” (Prédikátor 12:3).

 6. Mi bizonyítja, hogy az agg Simeon és Anna megemlékezett Nagy Teremtőjéről?

⁶ Senki sem leli kedvét „a veszedelemnek napjaiban”, amelyek az idős kort jellemzik. De azok az idősek, akik megőrzik emlékezetükben Istent, jókedvűek. Az agg Simeon például a templomban karjaiba vette a csecsemő Jézust, és boldogan kijelentette: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, a melyet készítettél minden népeknek szeme láttára; világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére” (Lukács 2:25–32). A nyolcvannégy éves Anna szintén megemlékezett Teremtőjéről. Mindig ott volt a templomban, és jelen volt akkor is, amikor a csecsemő Jézust odavitték a szülei. „Ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták” (Lukács 2:36–38).

 7. Milyen helyzetben vannak azok, akik Isten szolgálatában öregedtek meg?

⁷ Ma Jehova Tanúi közül azok, akik Isten szolgálatában öregedtek meg, talán az előrehaladott korral járó fájdalmakat és korlátokat kénytelenek elviselni. Mégis milyen boldogok, mi pedig mennyire értékeljük hűséges szolgálatukat! „Az Úrnak örömét” érzik, mert tudják, hogy amikor beiktatta Jézus Krisztust mint hatalmas égi Királyt, megmutatta a föld feletti hatalmát, amelyen senki sem kerekedhet felül (Nehémiás 8:10). Most van itt az idő, hogy fiatal és idős egyaránt megfogadja a buzdítást: „Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel: dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsoltárok 148:12, 13).

 8., 9. a) Kiknek nem hoznak megelégedést a „veszedelemnek napjai”, és miért van ez így? b) Hogyan magyaráznád el a Prédikátor 12:4-et?

⁸ Az idős korra jellemző „veszedelemnek napjai” nem hoznak megelégedést, sőt talán nagyon is lesújtóak azoknak, akik nem gondolnak Nagy Teremtőjükre, és nem értik az ő dicsőséges szándékait. Nem fogják fel a szellemi dolgokat, így nincs ami ellensúlyozza az idős korral járó megpróbáltatásokat és a bajokat, amelyek azóta sújtják az emberiséget, amióta Sátánt kivetették az égből (Jelenések 12:7–12). Ezért a prédikátor arra ösztönöz minket, hogy emlékezzünk meg Teremtőnkről, „a míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után” (Prédikátor 12:4). Mit jelentenek ezek a szavak?

⁹ Salamon az ifjúkort a palesztinai nyárhoz hasonlítja, amikor a nap, a hold és a csillagok a felhőtlen égről árasztják fényüket. Ilyenkor a dolgok nagyon ragyogónak tűnnek. Amikor azonban az ember megöregszik, olyanok lesznek a napjai, mint a hideg, csapadékos tél, és az egyik bajt zuhogó esőként követi a másik (Jób 14:1). Milyen szomorú lenne, ha az ember ismerné a Teremtőt, de elmulasztaná őt szolgálni az élete nyarán! Az élet telén, amikor már valaki idős, a dolgok elsötétülnek, különösen azoknak, akik hiábavaló törekvéseik miatt elszalasztották az alkalmakat, hogy Jehovát szolgálják ifjan. Mi viszont attól függetlenül, hogy hány évesek vagyunk, ’kövessük tökéletesen az Urat’, mint a hűséges Káleb, Mózes próféta lojális társa (Józsué 14:6–9).

Az öregedés hatásai

10. Mit szemléltetnek a) „a háznak őrizői”? b) „az erős férfiak”?

¹⁰ Ezután Salamon olyan nehézségekre mutat rá, melyek „az időben [lesznek], mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők” (Prédikátor 12:5). A „ház” az emberi testre utal (Máté 12:43–45; 2Korinthus 5:1–8). Az „őrizői” a karok és a kezek, amelyek megvédik a testet, és gondoskodnak a szükségleteiről. Idős korban gyakran remegnek a gyengeségtől, az idegességtől és bénulástól. „Az erős férfiak”, a lábak, már nem szilárd oszlopok, hanem mivel elgyengültek és meghajlottak, csak csoszogva tudnak menni. Ennek ellenére vajon nem vagyunk boldogok, hogy éltes hívőtársainkat ott láthatjuk a keresztény összejöveteleken?

11. Jelképesen szólva kik „az őrlő leányok” és „az ablakon kinézők”?

¹¹ „Megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek” — hogy történt ez? A fogak talán lyukasak, vagy néhány már kihullott, ezért már csak kevés van belőlük — ha egyáltalán van még. A szilárd táplálék megrágása gondot okoz, vagy teljesen lehetetlen. „Az ablakon kinézők”, a szem és a látóképesség, meghomályosodnak, vagy teljesen elsötétülnek.

12. a) Hogy lehet az, hogy ’az utcára nyíló ajtók kívül bezáratnak’? b) Mi a véleményed a Királyság éltes hirdetőiről?

¹² A prédikátor így folytatja: „És az [utcára nyíló, Úf (12:4)] ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok” (Prédikátor 12:6). Azoknál az előrehaladott korú embereknél, akik nem szolgálják Istent, a szájuk két ajtaja, az ajkaik már nem nagyon vagy egyáltalán nem nyílnak meg, hogy elmondják, mi van a „házban”, vagyis a testben. Semmit sem küldenek ki az „utcára”, vagyis a külvilágba. Ezzel szemben mit mondhatunk a Királyság buzgó, éltes hirdetőiről? (Jób 41:14). Lehet, hogy lassan ballagnak házról házra, és némelyikük talán nehezen beszél, mégis dicsérik Jehovát! (Zsoltárok 113:1).

13. Hogyan írja le a prédikátor az idősek egyéb gondjait, de mit mondhatunk az idősebb keresztényekről?

¹³ A malom zúgása halkabbá lesz, hiszen az ételt a puszta fogínyükkel rágják meg. Az idős ember nem alszik mélyen. Még egy madár csiripelése is megzavarja. Kevés dalt énekel, és erőtlenül szólaltat meg minden dallamot. „Halkabbakká lesznek minden éneklő leányok”, vagyis a zenei hangok. Az éltes ember rosszul hallja a mások által előadott zenét és éneket. Az idősebb felkentek és társaik viszont, akik közül némelyek már szintén nem olyan fiatalok, még mindig felemelik hangjukat, hogy Istent dicsérjék énekükkel a keresztény összejöveteleken. Mennyire örülünk, hogy mellettünk vannak, és dicsőítik Jehovát a gyülekezetben! (Zsoltárok 149:1).

14. Milyen félelmek gyötrik az időseket?

¹⁴ Milyen szomorú az idősek sorsa, különösen azoké, akik nem törődnek a Teremtővel! A prédikátor ezt mondja: „Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor [kapribogyó, NW (12:5)]; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók” (Prédikátor 12:7). A magas lépcső tetején sok idős fél, hogy leesik. Már attól is szédülnek, hogy felnéznek valamire, ami magas. Ha ki kell menniük a zsúfolt utcákra, rettegnek a gondolattól, hogy megsérülhetnek, vagy tolvaj támadhatja meg őket.

15. Hogyan történik, hogy „a mandolafa megvirágzik”, és hogyan „vonszolja magát” a sáska?

¹⁵ Egy idős emberre igaz, hogy „a mandolafa megvirágzik”, ami nyilván azt jelenti, hogy a haja megőszül. Ősz hajszálai lehullanak, mint a mandulafa fehér virágai. Amint „nehezen vonszolja magát”, és talán előrehajolva lógatja a karját, vagy a csípőjén pihenteti a kezét, könyöke pedig felfelé áll, úgy néz ki, mint egy sáska. De ha valamelyikünk egy kicsit is így fest, a többiek vegyék figyelembe, hogy mindannyian Jehova lendületes, gyors sáskahadához tartozunk! (Lásd: Az Őrtorony 1998. május 1., 8—13. oldal.)

16. a) Mire utal ’a kapribogyó kipattanása’? b) Mi az ember „örökös háza”, és milyen jelek teszik egyértelművé, hogy közeleg a halál?

¹⁶ Az éltes embernek már nem olyan jó az étvágya, még akkor sem, ha az előtte levő étel olyan finom, mint a kapribogyó. Ezt a bogyót régóta használják étvágygerjesztőként. ’A kapribogyó kipattanása’ arra utal, hogy amikor egy idős ember étvágya csökken, még ez a gyümölcs sem képes felébreszteni az étel utáni vágyakozását. Az ilyen dolgok azt jelzik, hogy közeledik „az ő örökös házához”, a sírhoz. Örökre az lesz az otthona, ha nem gondolt Teremtőjére, és olyan gonosz úton járt, hogy Isten nem emlékezik meg róla a feltámadáskor. A gyászos hangok és a panaszos sóhajok, melyek az öreg ember szájának ajtóiból törnek elő, olyan jelek, melyek egyértelművé teszik, hogy közeleg a halál.

17. Hogyan szakad el „az ezüst kötél”, és mit szemléltethet „az aranyedény”?

¹⁷ Arra kapunk buzdítást, hogy emlékezzünk meg Teremtőnkről, „minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska [aranyedény, Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás (12:6)], és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba” (Prédikátor 12:8). Az „ezüst kötél” a gerincvelő lehet. Ha az ingereknek ez az agyhoz vezető, bámulatos pályája helyrehozhatatlanul megsérül, az biztos halál. Az „aranyedény” az agyra utalhat, amely az edényszerű koponyában helyezkedik el; ehhez csatlakozik a gerincvelő. Ha az agy — melynek értékességére utal az arany — felmondja a szolgálatot, az halált jelent.

18. Mi a jelképes „veder . . . a forrásnál”, és mi történik, ha eltörik?

¹⁸ „A veder . . . a forrásnál” a szív, amely befogadja a véráramot, majd újra kibocsátja, hogy keringjen a testben. Amikor valaki meghal, a szíve olyan lesz, mint egy forrásnál összetört veder, mivel már nem képes befogadni, tárolni és kipumpálni a vért, amely létfontosságú szerepet játszik a test táplálásában és felfrissítésében. A ’kútba beletört kerék’ nem forog többé, vagyis megszűnik az életfenntartó vér keringése. Ezzel Jehova jóval azelőtt tárta fel Salamonnak a vérkeringés tényét, hogy a XVII. században William Harvey orvos bebizonyította, hogy a vér kering.

19. Hogyan alkalmazhatók a Prédikátor 12:9 szavai arra, amikor valaki meghal?

¹⁹ A prédikátor hozzátette még: „És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek [szellem, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása (12:7)] pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt” (Prédikátor 12:9). Mivel a „kerék” eltörött, az emberi test, amely eredetileg a föld porából alkottatott, visszatér a porba (1Mózes 2:7; 3:19). A lélek meghal, mert az Istentől kapott szellem, vagyis életerő visszatér Teremtőnkhöz, és nála marad (Ezékiel 18:4, 20; Jakab 2:26).

Milyen jövő vár azokra, akik megemlékeznek Teremtőjükről?

20. Mit kért Mózes, amikor a Zsoltárok 90:12-ben feljegyzettek szerint imádkozott?

²⁰ Salamon nagyon hatásosan mutatta meg, mennyire fontos megemlékeznünk Nagy Teremtőnkről. Igen, azok, akik megőrzik Jehovát az emlékezetükben, és teljes szívből cselekszik az akaratát, többre számíthatnak egy viszonylag rövid és bajokkal terhes életnél. Akár fiatalok, akár idősek, ugyanúgy gondolkodnak, mint Mózes, aki így imádkozott: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Isten alázatos prófétája őszintén vágyott arra, hogy Jehova mutassa vagy tanítsa meg neki és Izráel népének, hogyan gyakoroljanak bölcsességet, amikor felmérik ’esztendeik napjainak’ értékét, és az Isten által helyeselt módon használják fel azokat (Zsoltárok 90:10, 12).

21. Mit kell tennünk, hogy Jehova dicsőségére számlálhassuk napjainkat?

²¹ Különösen a keresztény fiataloknak kell elhatározniuk, hogy megfogadják a prédikátor tanácsát, és gondolnak Teremtőjükre. Milyen remek lehetőségeik vannak arra, hogy szent szolgálatot végezzenek Istennek! Attól függetlenül azonban, hogy hány évesek vagyunk, ha megtanuljuk Jehova dicsőségére számlálni napjainkat ebben a „végső időben”, akkor talán örökké számlálhatjuk majd őket (Dániel 12:4; János 17:3). Ehhez természetesen meg kell emlékeznünk Nagy Teremtőnkről. Ezenkívül teljesítenünk kell Isten iránt az egész kötelezettségünket.

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért buzdítják a fiatalokat arra, hogy emlékezzenek meg Teremtőjükről?

◻ Többek között kiknek a példájáról olvashatunk a Bibliában, akik megemlékeztek Nagy Teremtőjükről?

◻ Az idős kor hatásai közül melyeket említette meg Salamon a leírásában?

◻ Milyen jövő vár azokra, akik gondolnak Jehovára?

[Képek a 15. oldalon]

Dávid, a fogoly izraelita lányka, Anna és Simeon megemlékezett Jehováról

[Képek a 16. oldalon]

Jehova éltes Tanúi örömmel végeznek szent szolgálatot Nagy Teremtőnknek