Hogyan adsz tanácsot?

Kértek már tanácsot tőled? Például kérdeztek már tőled ilyeneket: „Mit tegyek?” „Elmenjek erre a társas összejövetelre?” „Jó lesz, ha ezt tűzöm ki életcélként?” „Járjak ezzel a személlyel?”

Lehet, hogy valaki segítséget kér tőled a döntései meghozatalához, és ezek a döntések befolyásolhatják a barátaival, a családjával, sőt a Jehovával ápolt kapcsolatát is. Mire fogod alapozni a válaszodat? Hogyan szoktál tanácsot adni másoknak? Akár jelentéktelennek tűnő, akár nagy horderejű ügyről legyen is szó, „az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen” – jelenti ki a Példabeszédek 15:28. Figyeld meg, hogy a következő öt bibliai alapelv hogyan segíthet neked a tanácsadásban.

 1. Lásd tisztán a helyzetet.

„Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság és megalázó rá nézve” (PÉLD 18:13).

Ahhoz, hogy jó tanácsot tudjunk adni, tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen helyzetben van a tanácsot kérő személy, és hogy neki mi a véleménye. Szemléltetésül: Ha valaki felhívna, és megkérdezné, hogyan tud a legkönnyebben eljutni hozzád, mit kellene először megtudnod, hogy segíthess? Tanácsot tudnál adni neki ebben a kérdésben, ha nem tudod, hol van éppen? Hát persze, hogy nem. Ehhez hasonlóan előbb tisztán kell látnod, hogy aki tanácsot kér tőled, jelképesen hol van éppen, azaz milyen helyzetben van, mi a véleménye, és csak utána tudsz megfelelő útmutatást adni neki. Vajon lehetnek olyan körülmények, amelyekről még nem tudunk, de befolyásolhatják a válaszunkat? Ha nem vagyunk teljesen tisztában az illető helyzetével, előfordulhat, hogy olyan tanácsot adunk, amely még jobban összezavarja őt (Luk 6:39).

Mérd fel, mennyi kutatást végzett már a kérdésben. Jól tennéd, ha először ehhez hasonló kérdéseket tennél fel annak, aki tanácsot kér tőled: „Szerinted milyen bibliai alapelvek érvényesek a helyzetedre?” „Mit gondolsz, milyen előnyökre és hátrányokra számíthatsz?” „Mennyi kutatást végeztél már a kérdésben?” „Milyen segítséget kaptál másoktól, például a gyülekezeti vénektől, a szüleidtől vagy attól, aki tanulmányozza veled a Bibliát?”

A válaszai alapján tisztán láthatjuk majd, hogy mennyi erőfeszítést tett már azért, hogy megoldást találjon a helyzetére. Emellett mi is figyelembe vehetjük a válaszadásnál azt, amit esetleg mások mondtak. Ezenkívül azt is tisztán láthatjuk majd, hogy vajon ez a személy csak olyan tanácsadót keres-e, aki majd csiklandozza a fülét azzal, hogy azt mondja tanácsként, amit ő hallani akar (2Tim 4:3).

 2. Ne hirtelenkedj a válaszadással.

„Legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a szólásra” (JAK 1:19).

Előfordulhat, hogy úgy véljük, egy gyors válasz lenne a segítség. De rendszerint nem bölcs rögtön válaszolni, különösen, ha olyan témáról van szó, amelyet nem is vizsgáltunk meg alaposan. A Példabeszédek 29:20 ezt mondja: „Láttál már beszédében hirtelenkedő embert? Több remény van az ostoba felől, mint felőle.”

Szánj időt arra, hogy megvizsgáld, vajon a véleményed teljesen összhangban van-e Isten bölcsességével. Kérdezd meg magadtól: „A világ szelleme és gondolkodásmódja hatással van rám?” (1Kor 2:12, 13). Ne feledd, hogy a jó szándék önmagában még nem elegendő. Péter apostol a következő tanácsot adta, amikor megtudta, milyen nehéz megbízatás vár Jézusra: „Kedvezz magadnak, Uram; semmiképpen sem lesz ez a sorsod.” Mit tanulhatunk Péter reakciójából? Azt, hogy még ha őszinte indíték vezérel is valakit, ha nem vigyáz, olyasmit támogathat, ami „nem az Isten gondolatai szerint . . . , hanem az emberekéi szerint” való (Máté 16:21–23). Milyen fontos hát, hogy gondolkozzunk, mielőtt beszélünk! Nemde nagyon is korlátozott a tapasztalatunk, ha összevetjük Isten bölcsességével? (Jób 38:1–4; Péld 11:2).

 3. Alázatosan alkalmazd Isten Szavát.

„Semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket” (JÁN 8:28).

Vajon azt fogod mondani, hogy te mit tennél a helyében? Még ha kézenfekvőnek látszik is a válasz, jó volna, ha tanulnánk Jézus példájából, melyet az alázatban és a szerénységben mutatott. Minden embernél sokkal bölcsebb és tapasztaltabb volt, mégis ezt mondta: „én nem önmagamtól indíttatva szóltam, hanem maga az Atya . . . adott nekem parancsolatot, hogy mit mondjak, és mit beszéljek” (Ján 12:49, 50). Jézus tanítása és tanácsa mindig az Atyja akaratán alapult.

A Lukács 22:49-ben például azt olvassuk, hogy Jézus tanítványai megkérdezték, harcoljanak-e, amikor Jézust letartóztatják. Az egyik tanítvány használta is a kardját. Érdemes azonban megfigyelni a párhuzamos beszámolóban, a Máté 26:52–54-ben, hogy Jézus még ebben a helyzetben is időt szánt arra, hogy megértesse a tanítványaival, mi Jehova akarata. Az 1Mózes 9:6-ban rejlő alapelv ismeretében, valamint a 22. zsoltárban és az Ézsaiás 53. fejezetében olvasható próféciák ismeretében Jézus bölcsen olyan útmutatást tudott adni, amely kétségkívül életeket mentett meg, és tetszett Jehovának.

 4. Használd a teokratikus könyvtáradat.

„Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben?” (MÁTÉ 24:45).

Jézus kinevezett egy megbízható rabszolga osztályt, amely létfontosságú szellemi eledelt oszt ki. Amikor valamilyen fontos kérdésben adsz tanácsot és útmutatást, szánsz időt arra, hogy alapos kutatást végezz a Biblián alapuló kiadványokban?

Az Őrtorony-kiadványok indexe és a Watchtower Librarya bőséges és érthető felvilágosítást bocsát a rendelkezésünkre. Milyen nagy hiba lenne, ha figyelmen kívül hagynánk ezt a sok-sok információt! Ezek a kiadványok több ezer témára és számtalan cikkre utalnak segítségképpen azoknak, akik tanácsra vágynak. Milyen ügyesen tudsz segíteni másoknak abban, hogy bibliai alapelvek után kutassanak, és hogy alkalmazni tudják Isten Szavát az életükben? Éppen úgy, ahogy egy GPS megmutatja, hogy pontosan hol vagyunk, és elvezet minket egy célállomásra, úgy a kutatási eszközök is segítenek meglátni, hogy merre tartunk, és hogyan maradhatunk az élet ösvényén.

Sok vén megtanítja a hírnököknek, hogyan keressenek bizonyos cikkeket az Indexben vagy a Watchtower Libraryben, hogy a saját életükre tudják alkalmazni a Szentírást. A hírnökök így megtanulják, hogy ne csak akkor kutassanak, és támaszkodjanak a kiadványokra, melyekről Jehova gondoskodik, amikor gondjaik vannak, hanem a mindennapi élet során is. Ezáltal „edzett érzékelőképességük [lesz] a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héb 5:14).

 5. Ne akarj mások helyett dönteni.

„Ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni” (GAL 6:5).

A végén mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik tanácsot követi. Jehova mindannyiunknak biztosítja a döntési szabadságot abban a kérdésben, hogy az alapelvei szerint élünk-e, vagy sem (5Móz 30:19, 20). Vannak olyan helyzetek, amelyekben több bibliai alapelv is szóba jöhet, és végül annak a személynek kell meghoznia a döntést, aki a tanácsot kérte. A helyzet természetétől és a tanácsot kérő személy életkorától függően ezt is megkérdezhetnénk magunktól: „Tényleg az én hatáskörömbe tartozik ennek a kérdésnek a megválaszolása?” Néhány ügyet legjobb volna a gyülekezeti vénekre bízni, vagy ha a kérdező fiatal, a szüleire.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/​kép a 8. oldalon]

Kutatnivaló a családi imádatra

A családi imádatotokon kutatásképpen utánanézhettek, hogy mit válaszoljatok azokra a kérdésekre, amelyeket mostanában tettek fel nektek. Milyen cikkeket és bibliai alapelveket találtok, amelyekkel segíthetnétek a kérdezőknek? Tegyük fel, hogy egy testvér vagy egy testvérnő kikéri a véleményeteket, hogy járjon-e egy bizonyos személlyel. Az Indexben vagy a Watchtower Libraryben először keressétek ki azt a témakört, amely közvetlenül kapcsolódik a kérdéshez. Az Indexben például kikereshetnétek a „Randevúzás” vagy a „Házasság” címszavakat. Majd ezeken belül vizsgáljátok meg a kérdező helyzetére illő témaköröket. Címszavak esetében nézzétek meg, hogy van-e alattuk „Lásd még” utalás, mivel ez elvezethet benneteket olyan címszavakhoz is, amelyek még inkább kapcsolódnak a szóban forgó kérdéshez.

[Kiemelt rész a 9. oldalon]

Jehova jóvoltából a szervezete gondoskodik mindarról, ami által a lehető legjobb tanáccsal szolgálhatunk másoknak, és mi magunk is a legjobb tanácsot kaphatjuk. A Prédikátor 12:11 kijelenti: „A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, s mint a bevert szögek, olyanok azok, akik belemerülnek a mondások gyűjteményébe; ezek egy pásztortól valók.” Az ösztökéhez, vagyis az igavonó állatok vezetésére használt hegyes végű bothoz hasonlóan a szeretetteljes és helytálló tanács is helyes irányba vezeti azt, aki tanácsot kér. Ezenkívül miként a bevert szögeknek köszönhetően egy építmény nem ingadozik, úgy az sem fog ingadozni, akinek jó tanácsot adunk. A bölcsek „belemerülnek a mondások gyűjteményébe”, vagyis határtalan örömmel kutatnak azok után a mondások után, melyek Pásztoruknak, azaz Jehovának a bölcsességét tükrözik.

Utánozzuk a Pásztort, amikor tanácsot adunk. Micsoda kiváltság, hogy jó hallgatók lehetünk, és hathatós tanáccsal szolgálhatunk, amikor csak tudunk! Ha a tanácsunk valóban bibliai alapelveken nyugszik, helytállónak fog bizonyulni, és örökre javára válhat annak, aki hallja.