ÉN-GEDI
(a kecskegida forrása):
Júda területén egy városnak és az azt körülvevő pusztának a neve (Jzs 15:62; 1Sá 24:1). A várost rendszerint Tell-Dzsurnnal (Tel-Gorennel) azonosítják, amely a mai Én-Gedi nevű település közelében, Jeruzsálemtől úgy 37 km-re D-DK-re található a Holt-tenger partján.
Sulamit, amikor ’az Én-Gedi szőlőiben lévő hennafürtöt’ említette, arra célzott, hogy milyen bőven termő az a vidék (Én 1:14). És ez még nem is adja vissza a teljes képet arról, hogy a mai napig milyen gazdag ott a növényvilág. Annak köszönhetően, hogy Én-Gedi a Holt-tenger vidékén lévő mélyföldön helyezkedik el, szubtrópusi növények, például pálmák és balzsamfák nőnek ott, és rengetegféle gyümölcs terem, Én-Gedi valóságos oázis a rendkívül kietlen Júda pusztájában. (Lásd: JÚDA PUSZTÁJA.)
De Én-Gedi nemcsak emiatt a gazdag növényzet miatt volt ideális búvóhely a Saul király elől menekülő Dávid számára, hanem amiatt is, hogy ez a vidék szinte megközelíthetetlen. Ezért beszél a Biblia ’Én-Gedi nehezen megközelíthető helyeiről’ (1Sá 23:29). Akik napjainkban látogattak oda, hasonlóképpen jellemezték a területet, és azt mondták, hogy veszélyes és hirtelen esésű, sziklás hágók vannak azon a vidéken. Az is jelzi, hogy ennek a területnek az egyes részei nem valami barátságosak, hogy a Biblia ’a kőszáli kecskék kopár szikláit’ említi (1Sá 24:2). Néhány tudós ezt tulajdonnévnek veszi, és így fordítja: „zergesziklák” (IMIT [24:3]) vagy „a vadkecskék (= zergék) szikláján” (Káldi, lábj. [24:3]). Ezzel egy olyan helyre utalnak, ahol nagy valószínűséggel gyülekeztek össze a kecskék, miként az napjainkban is történik Én-Gedi vidékén. Mások viszont úgy vélik, hogy ez a kifejezés egyszerűen csak egy leíró megfogalmazás arra, hogy az itt található vad, kúp alakú hegyekben és hegyláncokban kecskék éltek. Én-Gedi szikláiban egymást érték a tágas barlangok. Dávid és az emberei is egy ilyen barlangban rejtőzhettek el (1Sá 24:3). Néhányan úgy gondolják, hogy azok a ’kő juhaklok’, amelyeknél Saul megállt, talán ezek a barlangok lehettek, amelyek elé faragatlan kövekből falat emeltek, hogy védekezzenek az időjárás viszontagságai ellen (1Sá 24:2–10).
Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének egyesített csapatai Josafát király napjaiban Júda ellen vonultak ’Hacácon-Támár, vagyis Én-Gedi’ érintésével (2Kr 20:2; lásd: HACÁCON-TÁMÁR). Ezékielnek a tengervíz ’meggyógyulásáról’ szóló látomásában meg lett jövendölve, hogy a halászok „Én-Geditől egészen Én-Eglaimig” fognak állni (Ez 47:8–10).