SÁFRÁNY

(héb.: kar·kómʹ):

Ezt a héber szót, amely csak az Énekek énekében (4:14) jelenik meg, általában a jóféle sáfránnyal (Crocus sativus) azonosítják. Ez egy ősszel virágzó, hagymagumós növény, amelynek fűszerű levelei meg lila virágai vannak, és igen hasonló a tavaszi sáfrányhoz. Mindössze 28 g sáfrány (egy sötét narancssárga anyag, amely a virág szárított bibeszálaiból és bibéjéből tevődik össze) előállításához mintegy 4000 virágra van szükség. Amikor a virágok kinyílnak, illetve nem sokkal azután, eltávolítják a bibét és a bibeszál felső részét, majd megszárítják azokat. A sáfránnyal ételeket színeznek és ízesítenek. Ma már nem annyira, de régen többet használták arra, hogy sárgára fessék vele a ruhaanyagokat. Az orvoslásban is alkalmazták, és illatszerként is használták.

A héber chavac·ceʹleth szó – amelyet különféleképpen fordítottak, például ’őszikének’, ’liliomnak’, ’rózsának’ és ’sáfránynak’ (vö.: Kár., Káldi, ÚV) – feltehetően egy hagymagumós növényre utal (Én 2:1, Rbi8, lábj.; Ézs 35:1, Rbi8, lábj.). A héber szótárszerkesztő, Gesenius szerint a chavac·ceʹleth alapszavának a jelentése valószínűleg ’hagymagumó’, és úgy véli, hogy az eredeti nyelven ez a szó leginkább a „kikericsnek” felel meg (Hebräisches und chaldäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. 5. kiad. Lipcse, 1857, 1. rész, 266–267. o.). Koehler és Baumgartner héber és arámi lexikonja a chavac·ceʹleth szót egy olyan akkád szóval hozza összefüggésbe, amelynek a jelentése ’szár’, és a liliomfélék családjába tartozó egyik növénnyel, az ’aszfodélosszal’ azonosítja (Hebräisches und Aramäisches Lexikon zum Alten Testament, Leiden, 1967, 275. o.).