Béke – és a valóság

KEVESEN mernék bírálni azokat az ideális célokat, amelyek az ENSZ-nek a béke biztosítására irányuló erőfeszítései hátterében meghúzódnak. „’Kovácsoljuk a kardokat ekevasakkáʼ – mondat hirdeti az Egyesült Nemzetek Szervezetének világbékére irányuló célját” – mondja a „The World Book Encyclopedia”, majd hozzáfűzi: „Az Egyesült Nemzetek Szervezetének két fő célja van: a béke és az emberi méltóság”.

A szobor alján olvasható felirat Ésaiás 2. fejezete 4. versében egy bibliai jövendölés szavait tartalmazza átfogalmazásban. Egy mai fordítás szerint ez a vers így hangzik:

„És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják.”

Ezek a nagyszerű szavak adhattak ihletet minden bizonnyal az ENSZ tagállamainak arra, hogy kísérletet tegyenek a tartós béke és a leszerelés biztosítására. De sajnos, e gondolatnak 1945-ben, a második világháború végén történt megszületése idejétől mindmáig az ENSZ története pontosan az ellenkezőjét bizonyította. Miért? Lényegében véve azért, mert az Ésaiás könyvéből idézett fenti szavakat kiragadták környezetéből, amit nem lett volna szabad megtenni, és ezt tették az emberi kormányok is. E szavak szövegösszefüggése rendkívül fontos. Vizsgáljuk meg ennek az okát.

Ésaiás üzenete

Ésaiás próféta volt. Beszélt egy dicsőséges látomásról, amely minden fajból való emberek számára megvalósuló békéről és összhangról szól. Hogy ebből a látomásból valóság legyen, az embereknek is kell valamit tenniük. De mit? Figyeljük meg a 2. és 3. vers lényegét, és nézzük meg, milyen kapcsolatban vannak a 4. verssel:

„[2] És az lesz a napok befejező részében, hogy Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett, és mindenképpen a halmok fölé emelkedik, és hozzá özönlenek majd az összes nemzetek. [3] És bizony sok nép megy el, ezt mondván: ʼJertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő megtanít az utaira, és az ő ösvényein járunkʼ, mert Sionból jön ki a törvény és Jeruzsálemből Jehova beszéde. [4] És ítélkezik a nemzetek között, és sok nép ügyét elrendezi. És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.”

Mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy Teremtőnknek, Jehovának joga van bennünket „utaira” megtanítani, amelyek Ésaiás egy későbbi leírása szerint „magasabbak a mi utainknál” (Ésaiás 55:9). Sokan, különösen a beképzelt világi vezetők nem hajlandók ezt elismerni. Az ő szemükben csak a saját útjuk a jó. Mindazonáltal az a tény, hogy útjaik nem vezettek a világbékéhez és a leszereléshez, egyértelműen azt bizonyítja, hogy hiábavaló lenne útjukat követni.

Másodszor, jegyezzük meg, hogy minden embernek egyénileg is őszintén vágyakoznia kellene Isten törvényének a megtartására: ʼÉs az ő ösvényein járniʼ. Csak ilyen alapon lehetséges a kardokból ekevasakat és dárdákból metszőollókat kovácsolni világviszonylatban. Hogyan remélhető e rég várt célnak a megvalósulása?

Isteni oktatás

Sok embernek van Bibliája, az a könyv, amely tartalmazza Jehova Isten tanítását, de ez önmagában nem elegendő. Ésaiás azt mondja, hogy Jehova törvénye és beszéde „Jeruzsálemből” jön ki. Mit jelent ez? Ésaiás napjaiban a szó szerinti város a királyi hatalom forrása volt, amelyre a hűséges izraeliták örömmel tekintettek fel (Ésaiás 60:14). Később, Jézus Krisztus apostolainak idejében, Jeruzsálem még mindig az a város volt, ahová tanítás végett oda kellett figyelni. Ezek a tanítások az akkori keresztény vezető testülettől jöttek (Cselekedetek 15:2; 16:4).

Mit mondjunk napjainkról? Jegyezzük meg, Ésaiás ezzel a megállapítással vezeti be üzenetét: „És ez lesz a napok befejező részében”. Más fordítások ezt így adják vissza: „Az utolsó napokban” (New International Version). E folyóirat lapjain rendszeresen bizonyítékok olvashatók annak alátámasztásául, hogy mi 1914 óta a jelenlegi világrend utolsó napjaiban élünk. A 3. és 4. vers szerint mire lehet számítanunk?

Egy olyan nagy sokaság megjelenésére, akik többé nem tanulnak hadakozást, és akik már „kardjaikat ekevasakká” kovácsolták. És ennek megvalósulásáról csakugyan meggyőződhetünk napjainkban! Több mint 3,5 millió férfi, nő és gyermek minden fajból több mint 200 országban egyesült; ezek békében élnek egymással és hirdetik a bibliai béke üzenetét felebarátaiknak. Világszerte Jehova Tanúiként ismerik őket.

Ezenkívül van egy mai Vezető Testületük, amely a föld különböző országából származó idősebb keresztény férfiakból áll. Ők felügyelnek Isten népe világra kiterjedő tevékenységére. Ezek a férfiak – miként az első századi jeruzsálemi vének is – a hű és értelmes rabszolga osztály felkent tagjai, és Jézustól azt a megbízatást kapták, hogy gondoskodjanak itt a földön Királysága érdekeiről. A történelem tanúsága szerint bízhatunk abban, hogy továbbra is követik a szent szellem irányítását és nem az emberi bölcsességre fognak támaszkodni, amikor Isten nyáját tanítják az igazi béke útjain járni (Máté 24:45–47; 1Péter 5:1–4).

Az igaz imádat

Békében élni többet jelent, mint ismerettel rendelkezni és kívánni az isteni tanítás szerint élni. Létfontosságú a szívbeli önátadás és a Teremtő Jehova imádata. Ez világosan kitűnik Ésaiás szavaiból is.

A próféta megállapítja, hogy „Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett” és „a halmok fölé emelkedik”. Az ősi időkben egyes hegyeken és halmokon bálványimádatot gyakoroltak és hamis istenek számára szentélyeket emeltek. Amikor Dávid király a szent szövetségládát a sátorba hozta és a tengerszint felett kb. 825 m magas Sion hegyén [Jeruzsálemben] felállította, minden bizonnyal isteni utasításra cselekedett így. Később, amikor Mória-hegyén Jehova nagyszerű temploma megépült, a „Sion” kifejezés magában foglalta a templom helyét is, így a templom a környező pogány színhelyektől jóval magasabbra emelkedett ki. Magát Jeruzsálemet „szent hegynek” is nevezték, így Jehova imádata felmagasztalt helyzetben maradt (Ésaiás 8:18; 66:20).

Ma Jehova Isten imádata, mint egy jelképes hegy, magasan kiemelkedik. Szembetűnő módon mindenki számára látható, hiszen olyasvalamit hozott létre, amit egyetlen más vallásnak sem sikerült megvalósítania. Mit? Egyesítette Jehova összes imádóit, akik kardjaikat örömmel ekevasakká kovácsolták és hadviselést többé nem tanulnak. Az országhatárok és a faji különbségek nem választják el többé őket egymástól. Egységes népként, igazi testvéri közösségben élnek, annak ellenére, hogy a világ különböző nemzetei között szétszórtan találhatók (Zsoltárok 33:12).

A döntés ideje

Hogyan érint mindez téged? Nagyon ideillők egy másik héber próféta szavai: „Tömegek, tömegek vannak a döntés völgyében, mert közel van Jehova napja a döntés völgyében” (Jóel 3:14). Az egész emberiségnek sürgősen el kell dönteni: kíván-e az igazi béke útjain járni Isten vezetése mellett, vagy továbbra is azt a fegyver érdekeltségű életet kívánja támogatni, amely hamarosan megszűnik.

Jézus megjövendölte, hogy napjainkban egy nagyszabású prédikáló munka fog végbemenni. Ez a prédikálás arról a „jó hírről” szól, hogy Isten Királysága békét hoz a háborútól tépett nemzeteknek (Máté 24:14). Az elmúlt évben Jehova Tanúi az egész világon több mint 3 millió rendszeres házi bibliatanulmányozást vezettek. Az ilyen heti tanulmányozás némelyike csak bizonyos egyénekkel folyt, de voltak olyan bibliatanulmányozások is, amelyeken egész családok vettek részt. Több millió gyermek biztos reménységet kapott a jövőre és szüleik is biztosítékokat kaptak arra, hogy azok a háborúk, amelyeket átéltek, és amelyekben esetleg részt vettek, Jehova Isten új világában nem lesznek.

Micsoda nagyszerű világ lesz az, ahol kölcsönös béke és bizalom fog uralkodni! Ott senkinek sem kell majd aggódnia a leszerelés miatt, mivel a háborús eszközök a múltéi lesznek. Legyen hát minden köszönet Jehováé, a „békét adó Istené”, aki szeretetében már most megtanít a békére és felkészít arra, hogy Királysága alatt teljes életnek örvendjünk igazságosságban (Róma 15:33).