A „nemzet”, amely gyümölccsel tölti be a föld színét

„Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kivirágzik és igazából kihajt; és teljesen betöltik termésükkel a termékeny föld színét” (ÉSAIÁS 27:6).

 1. Hogyan utal Péter apostol a szellemi Izrael nemzetére?

RÖVIDDEL Jeruzsálem i. sz. 70-ben történt pusztulása előtt írta Péter apostol a következő szavakat Krisztus tanítványai gyülekezetének — mint nemzetnek — i. sz. 33-ban történt megszületésével kapcsolatban: „Ti azonban ’választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy széles körben hirdessétek a kiválóságait’ annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki titeket. Mert egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok; azok voltatok, akik iránt nem tanúsítottatok könyörületet; most pedig azok vagytok, akik iránt könyörületet tanúsítanak” (1Péter 2:9, 10). Mily nagy kedvesség ez Isten részéről!

 2., 3. Mint Jehova Isten különleges tulajdonára, milyen kötelezettség hárul a szellemi Izraelre, és Jézus Krisztus mihez hasonlítja őket a János 15. fejezetében?

² Ma, tizenkilenc évszázaddal az után, hogy Péter ezeket a szavakat írta, még mindig van a földön annak a szellemtől-nemzett „nemzet”-nek egy maradéka. Már nem egészen tízezerre csökkent a számuk, az Úr vacsorája évenkénti megünneplésekor kiadott jelentés szerint. ’Jehova különleges tulajdonának szánt népet’ alkotnak ők, és ebben a minőségükben széles körben hirdetniük kell Jehova Isten kiválóságait, aki kihívta őket a világi „sötétségből az ő csodálatos világosságára”. Ez a „világosság” különösen azóta ragyog, amióta, 1914-ben, véget ért „a pogányok ideje”, vagy „a nemzetek kijelölt ideje”a (Lukács 21:24, King James Version; ÚV). A csodálatos világosság isteni Adományozójának „különleges tulajdona”-ként, értékesek ők Jehova szemében. Olyanok a számára mint egy szellemi szőlőskert.

³ Eszünkbe jut most az, amit Jézus Krisztus mondott az apostalainak, akik összes szellemtől-nemzett követőjét képviselték: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt nem terem bennem, lemetsz rólam, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok a tőlem hallott beszédből. Maradjatok egységben velem, én pedig veletek. Amint a szőlővessző nem tud gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok egységben velem. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a vesszők. Aki egységben marad velem, és én egységben vele, az sok gyümölcsöt terem; mert tőlem elkülönülten egyáltalán semmit sem teremhettek” (János 15:1–5).

 4. a) Az Ésaiás 27. fejezetében található melyik leírásra emlékeztet minket Jézus szemléltetése? b) Mikor történt meg ennek mai beteljesedése, és kiken teljesedettt be? c) Mit nem tanúsít többé Jehova az ő népe iránt?

⁴ Ez a Jézus Krisztus által mondott hasonlat vagy példázat Jehova szavaira emlékeztet minket, amelyeket az Ésaiás 27:2–4-ben olvashatunk:

„Azon a napon énekeljétek neki: ’Habzó bort adó szőlő! Én, Jehova, vagyok az őrzője. Minduntalan öntözöm. Hogy senki se fordíthassa a figyelmét ellene, éjjel-nappal vigyázok rá. Már nincs bennem harag. ’ ”

A „habzó bort adó szőlő” ma ezen a földön annak a jelképes „szőlőtőnek” maradék-vesszőihez hasonlítható, amely szőlőtőnek a „szent nemzethez” tartozó szellemtől nemzett keresztények a termékeny tagjai. Következésképpen, kötelesek gyümölcsöt teremni (János 15:5). Ésaiás próféciája szerint, akkor kellett a ’habzó bort adó szőlőről’ szóló éneket énekelni, amikor Jehova népe visszakerült Jehova kegyébe. (Vö. Ésaiás 27:13.) Ez azt jelenti, hogy a ragyogó prófécia mai beteljesedése a háború utáni 1919-es esztendőben vált esedékessé, és a történelmi események mind a mai napig igazolják annak beteljesedését. Jehova ma nem táplál „haragot” népe iránt, sem a „szent nemzet”, sem pedig a „különleges tulajdonnak szánt nép” maradéka iránt, sem azok iránt a lojális keresztények iránt, akik a földi örök életben reménykednek. Irgalmasan kegyet gyakorol irántuk, és ezzel magyarázható szellemi gazdagságuk és termékenységük.

 5. Ennek a jelképes szőlőskertnek milyen termése vidámítja meg az embereket, és mit mondhatnak el róla?

⁵ Ez a szellemi „nemzet”, keményen dolgozó társaival együtt, olyan, mint a jól termő szőlő, amely „habzó bort” ad. Szellemi szőlő ez, amely megvidámítja Jehova és az ember szívét (Bírák 9:13). Ezért a szellemi italtól megvidámított emberek örömmel énekelhetnek és elbeszélhetik mindazt, amit az isteni Szőlőműves tett ezért a jelképes „szőlőért”. Jelképes értelemben szólva, jól ’megöntözte’ ezt a „szőlőt”, hogy állandóan friss maradjon, lédús, zamatos, vidámságra fakasztó gyümölcsöt teremjen.

Ennek az ellenkezője — „a föld szőlőtőkéje”

 6. Ezzel szemben, mit tapasztal „a föld szőlőtőkéje”, a Jelenések 14. fejezete szerint?

⁶ Ámde nem ez a helyzet azzal, amit a Biblia legutolsó könyve „a föld szőlőtőkéjének” nevez. Nemsokára elhangzik majd az isteni parancs a mennyei kivégző osztagok felé: „Ereszd neki éles sarlódat és gyűjtsd össze a fürtöket a föld szőlőtőkéjéről, mert (szőlő)szemei beértek! ” Igen, amint a prófétai Jelenések a továbbiakban megmutatják, „az angyal ráeresztette sarlóját a földre és leszüretelte a föld szőlőtőkéjét, és belevetette az Isten haragjának hatalmas borsajtójába. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak kantárának magasságáig, ezerhatszáz stadion távolságra” (Jelenések 14:18–20). Ez történik majd az Ördög földi szervezetének látható kormányzati részével, amelynek ő a megművelője; ez pedig pontosan az ellenkezője az „igazi szőlőtő”-nek, amelynek a Megművelője Jehova Isten. „A föld szőlőtőkéje” számára sohase jön el a helyreállítás!

 7—9. Milyen kettős beteljesedése van az Ésaiás 27:7–13. versének, és mikor történik meg az?

⁷ Mindazonáltal, az Ésaiás 27. fejezetének próféciája valójában a helyreállításról szóló jövendölés: elsősorban a természetes Izrael, azután pedig a szellemi Izrael helyreállításáról szól, és ez utóbbi tekintetében most, a XX. században következik be. Ez abból is kitűnik, amit a jövendölés a 7–13. versben mond a fejezet végén. Ott ezt olvassuk:

⁸ „Vajon az őt verőnek verése szerint kell-e verni őt? Vagy az ő megöletteinek lemészárlása szerint kell-e megölni őt? Rémületet keltő kiáltással perelsz majd vele, amikor elbocsátod. Erős fuvalattal sodorja el a keleti szél napján. Ezért ily módon lesz kiengesztelés Jákob vétkéért, és bűne eltávolításának ez lesz minden gyümölcse, amikor összes oltárkövét olyanná teszi, mint a mészkövek, amelyeket porrá zúztak, úgy, hogy a szent oszlopok és tömjéntartók nem kelnek fel többé! Mert a megerősített város lakatlanná lesz, a legelő magára marad és elhagyatott lesz, akár a puszta. Borjú legelészik ott és elhever; és ő elemészti annak gallyait. Amikor elszáradnak hajtásai, asszonyok jönnek és letörik és meggyújtják. Mert nem éles eszű nép ez! Ezért nem könyörül meg rajta Alkotója, és nem tanúsít iránta kegyet Formálója.

⁹ „És bekövetkezik azon a napon, hogy Jehova leveri a gyümölcsöt a Folyam vizétől Egyiptom zuhatag-medréig, titeket pedig egyenként szednek össze, ó Izrael fiai! És bekövetkezik azon a napon, hogy megfújják a nagy kürtöt, és eljönnek, akik Asszíria országában pusztulnak és akik Egyiptom országában szóratnak szét, és leborulnak Jehova előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.”

10. Melyik világhatalom volt uralmon Ésaiás jövendölésének idején, és hogyan végződött a Juda királyságának fővárosa elleni támadása?

¹⁰ Ésaiás e próféciájának napjaiban Asszíria lett az uralkodó világhatalom a földön, elmozdítva helyéről a hét világhatalom közül az elsőt, Egyiptomot, jóllehet az továbbra is fennmaradt mint másodlagos hatalom. Izrael tíz-törzs királysága elszakadt a Juda törzséből való Dávid király házának uralmától. Ezért Asszíria királya Jeruzsálem városa ellen vonult és teljes megadását követelte, ha a város nem akart elpusztulni. Jehova azonban harcba indult Juda királyságáért és a büszke Szanherib királyt csúfos vereséggel kényszerítette visszavonulásra (Ésaiás 36. és 37. fejezet).

11. Melyik világhatalom császára döntötte meg Juda királyságát, és hogyan utal erre az eseményre az Ésaiás 27. fejezete?

¹¹ Ezután egy következő világhatalom, a babiloni világhatalom császára kapott felhatalmazást arra, hogy elpusztítsa Jeruzsálem szent városát és templomát. A bibliai időszámítás szerint, ez i. e. 607-ben, Nebukadnezár császár kezétől következett be. Ő vitte fogságba a foglyokat Babilon földjére, hogy ott 70 évig száműzetésben éljenek. Jogosan merült fel tehát a kérdés Jeruzsálem küszöbön álló pusztulásával és 70 éves fogságával kapcsolatban:

„Vajon az őt [Izrael nemzetét] verőnek verése szerint kell-e verni őt?” (Ésaiás 27:7).

I. e. 1513-tól kezdődő nemzeti történelme során Isten nemzetét sohasem sújtotta még akkora csapás, mint i. e. 607-ben, olyan csapás, amely csaknem a teljes pusztulását okozta. Az ostromlott Jeruzsálem városában igen nagyméretű volt az elhalálozás. Igen, Jehova látta, mennyire lényeges volt ez a drasztikus intézkedés, és hogy feltétlenül be kellett következnie. Látta, milyen égetően szükség volt arra, hogy perlekedjen azokkal, akik kötelesek lettek volna megmaradni az ő barátainak, az ő maga választotta barátainak, akikkel Mózes közvetítésével Törvényszövetségre lépett.

12. Izrael tapasztalatával kapcsolatban milyen kérdés felvetésére ihlette Jehova Ésaiás prófétát, és milyen kihatással volt az Izrael Jehovával való kapcsolatára?

¹² Ezért Jehova így folytathatta a kérdését:

„Vagy az ő megöletteinek lemészárlása szerint kell-e megölni őt [Izrael vagy Jákob nemzetét]?” (Ésaiás 27:7).

Ó igen, mert most szükségessé lett, hogy Jehova perbe szálljon az egykor nagy kegyben tartott népével; félelmetes kilátást, „rémületet keltő” kiáltást hallasson a harmadik világhatalommá lett babiloni világhatalom haderejének szájából. Ezért így szólt az isteni kijelentés:

„Rémületet keltő kiáltással perelsz majd vele, amikor elbocsátod. Erős fuvalattal sodorja el a keleti szél napján [ami arra utal, hogy melyik irányból jön majd a rémületet keltő harci kiáltás]” (Ésaiás 27:8).

Ilyen előzmények után bocsátja el a hűtlen nemzetet, amely egykor jelképes asszonya, felesége volt mint látható szervezete a földön. Most elbocsátotta Istentől kapott hazájából; a babiloni hódítók kezébe adta őt, hogy távoli országba kerüljön, mintha időlegesen elvált volna tőle. (Vö. Ésaiás 50:1.)

13. Ésaiás próféciája szerint, hogyan kellett Izraelnek kiengesztelést szereznie Isten szövetségének megszegéséért?

¹³ Elérkezett hát az idő Izrael vagy Jákob nemzete számára, hogy engesztelést szerezzen „vétkéért” valamilyen költségesebb módon, mint amilyennek a jeruzsálemi templom oltárán bemutatott állatáldozatok voltak. Ezt írta elő Jehova a feleségszerű szervezete számára, e szavakkal:

„Ezért ily módon lesz kiengesztelés Jákob kedvéért, és bűne eltávolításának ez lesz minden gyümölcse, amikor összes oltárkövet olyanná teszi, mint a mészkövek, amelyeket porrá zúztak úgy, hogy a szent oszlopok és tömjéntartók nem kelnek fel többé! ” (Ésaiás 27:9).

Mily jogos e prófécia beteljesedése, az isteni düh vagy harag megnyilvánulása! A bálványimádati szent oszlopok és tömjéntartók soha többé nem kelnek fel a megbüntetett nemzeten belül.

14. Milyen pusztassággá kellett lennie Izrael országának, és hogyan bántak vele úgy, mint egy jelképes fával?

¹⁴ Rámutatva arra, hogy milyen sivárság vár jelképes feleségére, az ókori Izrael nemzetére, Jehova hozzátette:

„Mert a megerősített város lakatlanná lesz, a legelő magára marad és elhagyatott lesz, akár a puszta.”

Az egykor oly népes ország elnéptelenedik, olyanná lesz, mint a legelő.

„Borjú legelészik ott és elhever; és ő [Jehova, az eszközei által] elemészti annak gallyait. Amikor elszáradnak hajtásai, asszonyok jönnek és letörik és meggyújtják [hogy elégessék]” (Ésaiás 27:10, 11).

Jehova jelképes asszonyszerű nemzete egyszerű tüzelőanyaggá lesz, mert a női nem minden nehézség nélkül a maga javára használhatja azt, ami megmaradt belőle. Milyen szomorú állapotra jut Izrael jelképes asszonyhoz hasonló szervezete, így összezsugorodva! De hát miért kell a férjhez hasonló Istenségnek, Jehovának ilyen lépéshez folyamodnia? Nos, hallgassuk meg:

15. Tekintettel Jehova különleges bánásmódjára, milyenfajta népnek bizonyulhatott volna Izrael nemzete, de mégis miért lett olyanná, mint a bálványimádó nemzetek?

¹⁵ „Mert nem éles eszű nép ez! Ezért nem könyörül meg rajta Alkotója, és nem tanúsít iránta kegyet Formálója” (Ésaiás 27:11).

Azok után, ahogyan Jehova gondoskodott csodálatosan megformált szervezete oktatásáról és felvilágosításáról, az izraeliták kötelesek lettek volna éles eszű népnek bizonyulni. Kellően éles elmével és értelemmel meg kellett volna látniuk a bálványimádás hiábavalóságát és értelmetlenségét, amit a tudatlan nemzetek gyakoroltak, amelyek nem tartoztak az egyedüli élő és igaz Isten, Jehova szövetsége alá. De mivel mennyei Alkotójuk és Formálójuk láthatatlan volt, elvesztették hitüket, látható, ember alkotta istenek felé fordultak, a saját vesztükre. Ezért vonta meg Isten a további kegyét és irgalmát ettől az önfejű néptől.

Kiszabadítás a fogságból

16. Népe helyreállítása végett merre irányította Jehova figyelmét?

¹⁶ Ahhoz, hogy helyreállítsa imádatát az izraeliták hazájában, Jehovának Babilónia országa felé kellett fordítania a figyelmét, ahol a nagy „folyam”, az Eufrátesz folyt keresztül. Dél felé is figyelnie kellett, Egyiptom felé, mert ezekre a helyekre került száműzetésbe az ő népe, fenyítésképpen. E tekintetben Jehovának teljesítenie kellett a következő kijelentését:

„És bekövetkezik azon a napon, hogy Jehova leveri a gyümölcsöt a Folyam [az Eufrátesz] vizétől Egyiptom zuhatag-medréig [az Ígéret földje északnyugati határán levő vádi-ig, ahol csak esőzéskor van víz], titeket pedig egyenként szednek össze, ó Izrael fiai! ” (Ésaiás 27:12; vö. 4Mózes 34:2, 5).

17. Hogyan szabadította meg Jehova az ő népét száműzött állapotából, és milyen eszközzel végezte el ezt?

¹⁷ Ahhoz, hogy hazatelepíthesse népét Juda földjén levő hazájukba, Jehovának le kellett szakítania, mint a gyümölcsöt, ezt a száműzött népet, ki kellett szabadítani őket. Ezt úgy vitte véghez, hogy megdöntötte Babilónia uralmát és elősegítette a Méd-Perzsa Birodalom — a bibliai történelem negyedik világhatalma létrejöttét. Nagy Cyrus perzsa uralkodó dekrétuma, az uralma kezdetén, szabadságot biztosított Jehova száműzött népének és lehetővé tette visszatérésüket az ősi Jeruzsálembe, hogy ott újra felépítsék Jehova templomát. Erre a visszatérésre i. e. 537-ben, a zsidó száműzetés 70. évének a végén került sor.

18. Hogyan kellett reagálniuk a száműzötteknek a szabadulásukat jelentő rendeletre?

¹⁸ A Babilóniában, Asszíriában és Egyiptomban fogva tartott, megfenyített izraeliták Jehova tulajdonát képezték, ezért joga volt leszakítani őket mint jelképes gyümölcsöket a kényszerű száműzetésből és szétszóratásból, hogy ezzel mutassa meg nekik irgalmát és ki nem érdemelt kedvességét. Ó, hogy örülhettek ezek az ókori izraeliták Cyrus rendeletének, s mily buzgón igyekezhettek a javukra fordítani a számukra felkínált csodálatos lehetőséget! Milyen kijelentésnek kellett tehát elhangzania azzal a „kedvező nap”-pal kapcsolatban?

19. a) A prófécia értelmében ki előtt kellett leborulniuk az Asszíriában és Egyiptomban szétszórtan élő izraelitáknak? b) Mit jelentett ez azzal az imádattal összefüggésben, amit Jehovának kellett végezniük eredeti temploma helyén, és mit jelentett a mai szellemi nemzet tekintetében?

¹⁹ „És bekövetkezik azon a napon, hogy megfújják a nagy kürtöt, és eljönnek, akik Asszíria országában pusztulnak és akik Egyiptom országában szóratnak szét, és leborulnak Jehova előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben” (Ésaiás 27:13).

Vajon mi mást jelenthetne ez, mint az Ígéret földjének felépítését Izrael újjáélesztett nemzete nagy Formálójának és Alkotójának az imádata céljára? Ennek kellett bekövetkeznie Ésaiás próféta korábbi, a 6. versben leírt szavai értelmében. A hazájába visszatért nép országa olyan lakosokkal telt meg, akik elkezdték Jehova imádatát gyakorolni az ő templomában, jóllehet ez az imádati hely nem érte el a Salamon által épített nagyszerű templom méreteit és pompáját. Ily módon előárnyékolta a mai, szellemi vonakozású beteljesedését „Isten Izraelével” kapcsolatban, tudniillik, hogy az betölti az egész „termékeny földet” életadó gyümölcsökkel vagy „terméssel” (Galata 6:16; Ésaiás 27:6).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál rá?

□ Mikor és hogyan tapasztalta a természetes Izrael az Ésaiás 27:7-ben megjövendölt „verést”?

□ Hogyan „eresztett gyökeret” Izrael? (Ésaiás 27:2, 6).

□ Kiket érint a mai időben az Ésaiás 27. fejezetében leírt prófécia beteljesedése?

□ Hogyan lettek ezek hasonlók „habzó bort” adó termékeny szőlőskerthez?

[Kép a 25. oldalon]

Jehova súlyos csapást mért a babiloniak által i. e. 607-ben