SION

Eredetileg az a jebuszita erőd, amelyet később ’Dávid városának’ neveztek (1Ki 8:1; 1Kr 11:5). Dávid, miután elfoglalta a Sion-hegyet, ide helyezte királyi rezidenciáját (2Sá 5:6, 7, 9; lásd: DÁVID VÁROSA). Jehova a következő szavakkal utalt arra, hogy a felkentje, Dávid a Sionról uralkodik: „Én, igen, én iktattam be királyomat szent hegyemen, a Sionon” (Zs 2:6). A Sion-hegy akkor vált különösen szentté Jehova szemében, amikor Dávid odavitette a szent ládát (2Sá 6:17). Később a „Sion” elnevezés magában foglalta a templom területét a Mórija hegyén (ahová Salamon uralma idején vitték a szövetségládát), és a név lényegében egész Jeruzsálemre vonatkozott. (Vö.: Ézs 1:8; 8:18; lásd: TALÁLKOZÁS HEGYE.) Mivel a szövetségláda kapcsolatban állt Jehova jelenlétével (2Mó 25:22; 3Mó 16:2), és mivel Sion az égi valóságok jelképe volt, ezért Sionról úgy beszéltek, mint ami Isten lakóhelye (Zs 9:11; 74:2; 76:2; 78:68; 132:13, 14; 135:21), illetve mint az a hely, ahonnan segítség, áldás és megmentés jön (Zs 14:7; 20:2; 50:2; 53:6; 134:3).

Az izraeliták hűtlensége miatt Jehova megengedte a babilóniaiaknak, hogy elpusztítsák Siont, azaz Jeruzsálemet (Si 2:1, 4, 6, 8, 10, 13). Később a próféciákkal összhangban Jehova visszavitte bűnbánó népének maradékát Sionba, vagyis Jeruzsálembe (Ézs 35:10; 51:3; 52:1–8; Jr 50:4, 5, 28; 51:10, 24, 35). Ez tette lehetővé, hogy Jézus Krisztus bevonulhasson Jeruzsálembe egy szamárcsikón, és királyként mutatkozhasson be Sionnak, beteljesítve ezzel Zakariás próféciáját (Za 9:9; Mt 21:5; Jn 12:15). Csak egy maradék reagált kedvezően, a vallási vezetők viszont elutasították Jézust mint királyt, és a halálát akarták. Ez előremutatott arra, hogy Isten elveti a földi Jeruzsálemet, vagyis Siont, és csapás vár rá (Mt 21:33–46).

Mivel a földi Jeruzsálemben elvetették Jézust, ezért ez nem lehetett az a hely, ahová Jehova a Fiát mint „kipróbált követ, biztos alap értékes szegletét” helyezte (Ézs 28:16; Ró 9:32, 33; 1Pt 2:6). Ehelyett ennek abban a Sionban kellett történnie, amelyről a héber keresztényeknek ezt mondták: „hanem egy Sion-hegyhez járultatok, és az élő Istennek egy városához, az égi Jeruzsálemhez, és angyalok sokaságához, általános gyűlésen, és az egekbe írt elsőszülöttek gyülekezetéhez és Istenhez, mindenek Bírájához, és a tökéletessé tett igazságosak szellemi életéhez és Jézushoz, egy új szövetség közvetítőjéhez” (Héb 12:22–24). Kétségtelen, hogy ezen az égi Sion-hegyen áll a Bárány, Krisztus Jézus a 144 000-rel, akiket a földről vásároltak meg (Je 14:1–3; lásd: JERUZSÁLEM; ÚJ JERUZSÁLEM).