TÓFET
Egy hely Jeruzsálemen kívül, ahol a hitehagyott izraeliták – köztük Aház és Manassé – gyermekáldozatokat mutattak be. Végül Jósiás király alkalmatlanná tette az imádatra (2Ki 23:10; 2Kr 28:3; 33:6; Jr 7:31–33; 19:3–14; 32:35). A Tófet valószínűleg a Hinnom-völgy k. részén helyezkedett el, a Cserép kaputól (Szemét kapu) nem messze (Jr 19:2, 6, 14; lásd: HINNOM-VÖLGY).
A 2Királyok 23:10-hez írt kommentárjában a zsidó szövegmagyarázó, Dávid Kimhi (1160? – 1235?) a következő lehetséges magyarázatot fűzi a Tófet szóhoz: „Annak a helynek a neve, ahol átvitették a fiaikat [a tűzön] Moloknak. Tófetnek nevezték ezt a helyet, állítólag azért, mert az imádat bemutatása alatt táncoltak, és tamburint [héb.: tup·pímʹ] ütögettek, hogy az apák ne hallják fiaik sírását, amikor átvitetik őket a tűzön, és ne szoruljon össze a szívük, nehogy kivegyék a gyermeküket azoknak a kezéből, akik az áldozatot bemutatták. Ez a hely egy Hinnom nevű ember tulajdonában lévő völgy volt, melyet úgy neveztek, hogy »Hinnom-völgy« és »a Hinnom fiának völgye« . . . És Jósiás beszennyezte ezt a helyet, tisztátalanná téve azzal, hogy tetemeket és mindenféle tisztátalan dolgot hintett szét rajta, hogy soha többé ne merüljön fel senkinek a szívében, hogy a fiát vagy a lányát átvitesse a tűzön Moloknak” (Biblia Rabbinica. Jeruzsálem, 1972).
Az Ézsaiás 30:32, 33-ban azt olvashatjuk, hogy a büntetést, amelyet Jehova Asszíriára mér, ’tamburinok [héb.: bethup·pímʹ] és hárfák kísérik majd. Mert már régóta készen áll a Tófetje. Tűz és fa bőven van. Úgy ég ellene Jehova lehelete, mint a kénes patak.’ Itt a Tófet jelképes értelemben olyan helyet jelöl, amely tűzben ég, szemléltetve ezzel az Asszíriára váró pusztulást.