A szokásosnál nagyobb erővel felruházva

„Ami a szokásos erőt felülmúlja, az az Istené legyen és ne a mienk” (2KORINTHUS 4:7).

 1. Mit tudott Jehova jó előre történelmünk jelenlegi időszakáról, és hogyan figyelmeztette erről az ő szolgáit?

JEHOVA már régen jó előre tudta, hogy milyen válságos idők jönnek a föld összes nemzetére. Előre tudta, hogy az emberiség önzése és gonoszsága végül is a romlottság és az erőszak kegyetlen aratását eredményezi. Isten szelleme arra indította Pál apostolt, hogy a következő világos figyelmeztetést közölje: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, nem lojálisak, természetes vonzalom nélküliek, megegyezésre nem készek, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, büszkeségükben felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Akiknél megvan az isteni önátadás külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak” (2Timótheus 3:1–5). Bizony ez veszélyes légkör azok számára, akik az igazság Istenét szeretnék szolgálni!

 2. Vajon könnyű volt Jehova szolgáinak végrehajtani a rájuk vonatkozó isteni szándékot, és mire volt szükségük ahhoz, hogy ezt sikerrel megtegyék?

² Jehovának azonban szándékában állt, hogy ilyen körülmények között hirdessék nevét és Királyságát az egész földön. De vajon kik hirdessék? Olyan nép végezze ezt, amelynek feltárta nagy jelentőségű nevét és szándékát: Jehova Tanúi (Ésaiás 43:10–12). Előre tudta, hogy ez a nép ellenállással találkozik az uralkodók részéről, akik kihívásnak és vetélytársnak tekintik Isten Királyságát (Zsoltárok 2:2, 3). Azt is tudta, hogy Tanúit is sújtják majd az emberiség közös problémái és szenvedései. Ezért a szokásosnál nagyobb erőre lesz szükségük, nagyobb erőre, mint amivel ők maguk rendelkeznek. Vajon Istenük gondoskodott erről az égető szükségletükről?

 3. A Pál apostolról történt gondoskodáshoz hasonlóan, miről gondoskodott Jehova a szolgái számára ebben a válságos időben?

³ Pál apostol tapasztalata választ ad erre a kérdésre. A 2Korinthus 11:23–27. versében felsorolást olvashatunk néhány olyan veszélyről, amivel az apostolnak szembe kellett néznie. Mivel Pál Jehovától kapott megbízást arra, hogy a nemzetek apostola és tanítója legyen, ez a tanítói munka kötötte le elsősorban a figyelmét (Róma 11:13). De hát hogyan volt képes túlélni minden veszélyt, és elvégezni az Istentől rábízott munkát? Jehova figyelemmel kísérte hű szolgája sorsát, és megszabadította — néha az utolsó pillanatban — minden válságos helyzetből. Hogy Pál sikeresen elvégezhesse keresztényi szolgálatát, Isten „a szokásosnál nagyobb erővel” ruházta fel őt (2Korinthus 4:7). Ezért volt képes Pál elviselni minden szenvedést és nélkülözést. Az apostol nyíltan elismerte ezt az isteni segítséget, amikor ezt írta: „Mindenre van erőm őáltala, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

 4. Elismerte-e Pál ezt az isteni segítséget, és milyen hatással volt az rá?

⁴ Ebből kitűnik, hogy a Pál érdekében történt csodálatos isteni beavatkozáson kívül, Jehova még külön is ’megerősítette’ Pált. Lehetővé tette, hogy az apostol kitartson, és sikeresen elvégezze a szolgálatát. Pál tehát ezt írhatta: „Mert nem szégyellem a jó hírt, hiszen Isten ereje az mindenki megmentésére, akinek van hite” (Róma 1:16). Pál előtt feltárult a jó hír, számos ókori prófécia jelentésével és alkalmazásával együtt, ezért ő meg volt győződve annak szavahihetőségéről. Az igazság ismerete és alkalmazása kétségtelenül nagy erőforrása lett Pál számára.

Jehova csodálatos gondoskodása

 5. Vajon Jehova kevésbé törődik földi szolgáinak a szükségleteivel napjainkban?

⁵ De mi a helyzet Jehova földi szolgáival ma, ezekben az utolsó napokban? Gondoskodik-e róluk Isten? Feltétlenül! Miként Pálnak, nekünk is rendelkezésünkre áll a sok csodálatos prófécia a Szentírásban. Mivel Jehova előre tudja, hogy mire lesz szüksége az ő népének, bőkezűen gondoskodott ezekről az Írásokról megnyugtatásukra és vigasztalásukra. Ezek a próféciák világossá válnak, amint elérkezik a beteljesedésük napja.

 6 Hogyan vigasztalja és erősíti Jehova népét ma az Ésaiásnak adott prófécia?

⁶ Az egyik ilyen próféciát Ésaiás, az Ámos fia jegyezte fel, mintegy 700 évvel Jézus Krisztus születése előtt (Ésaiás 1:1). Ésaiás nemcsak a saját nemzete, Izrael ellen használt kemény, vádoló szavakat, de számos környező nagy és kis ország ellen is prófétált. De az ítéletüzenet között elhangzottak jó hírek is Jehova lojális imádói számára, olyan hírek, amelyek vigasztalást nyújtottak nekik sok-sok nyomorúságukban. És ahogyan az Ésaiás korában élt zsidók erőt és reménységet merítettek Jehova jó híréből, úgy a mai lojális szolgáinak is vigasztalást, erősítést és áldást jelent, amikor Jehova nagy ígéretei rajtuk beteljesednek.

 7., 8. a) Hogyan erősítették és buzdították a tiszteletet tanúsító zsidókat Ésaiás idejében az Ésaiás 32:1, 2. versének szavai, és különösen milyen körülményekre való tekintettel volt ez így? b) Hogyan alkalmazhatók ugyanazok a szavak most Jehova Tanúira is?

⁷ Az Ésaiás 32. fejezetében pontosan ilyen bátorítást találunk. Az első két vers egy ígéretet tár elénk, amely ígéret most van teljesedőben: „Ime, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek. Olyan lesz mindegyikük, mint rejtekhely a szél elől, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, mint a magas szikla árnyéka a szomjas földön” (Katolikus fordítás). Mily nagyszerű jó hír volt ez Ésaiás idejében is Isten tiszta szívű imádói számára, miután oly hosszú időn át tapasztalták hűtlen királyok és fejedelmek uralmát!

⁸ De mily nagyszerű jó hír ez ma is Jehova Tanúi számára! Különösen amióta 1919-ben a trónra emelt Király, Jézus Krisztus nagyszerű állapotokat hozott létre földi követői között. Fejedelmeket (héberül: sarim) helyezett el közöttük, akik igazságos és szerető felügyeletet gyakorolnak. A világban oly általános elnyomó és önző uralkodókkal ellentétben, a Király felelős férfiakat adott Isten szervezetének, akiket nem úgy tisztelnek, mint a papi hierarchiában levő „egyházfejedelmeket”, vagy ezekhez hasonlókat. Ők inkább alázatos szolgák, olyan férfiak, akik valóban törődnek azokkal, akiket Jehova egybegyűjtött az egy akolba. Az ilyen férfiak által gyakorolt felügyelet — akik egyben az eljövendő új rend „fejedelmei” lesznek majd — valóban felüdítőnek bizonyul.a

 9. Milyen változás ment végbe Jehova népénél?

⁹ Mily nagyszerű változást idézett ez elő Jehova földi szolgáinak szervezetében! Pontosan úgy történt, ahogyan Ésaiás megállapította a 32:3. versében: „A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel” (Katolikus fordítás). Mivel őszintén igyekeztek tisztelni és szolgálni Jehovát, ő megnyitotta lelki szemeiket és értelmüket. Megadta nekik a szívderítő képességet, amellyel felismerték isteni akaratát. Lojális Tanúi nem tartják magukat demokratikus szokásokhoz és eljárásmódhoz. Tisztában vannak azzal, hogy teokratikus szervezetben szolgálnak, amelyben meggyőződnek Isten akaratáról és azután végrehajtják azt. A nagy Teokratának köszönhető, hogy feltárja szándékát az alázatos, készséges földi szolgái előtt.

10. Milyen csodálatos áldásoknak örvend Jehova felvilágosodott népe ma?

¹⁰ Ha akarod, összeszámolhatod, mennyi áldásban részesültek Jehova szolgái. Egyebek közt pontos ismeretnek örvendhetnek Jézus Krisztus 1914 óta tartó királyi jelenlétét illetően; pontosan meg tudják különböztetni Isten látható szervezetét Sátán szervezetétől; felismerték, hogy messzeható prédikálómunkát kell elvégezniük, mielőtt véget ér Sátán világa; tisztában vannak a vér szent mivoltával, és tudják, hogy mit jelent megadni Istennek azt, ami Istené. Jehova Tanúi szervezetében visszaállt az első századi keresztényeknél szokásban volt ügyintézési és vezetési mód. Nagy áldás az igaz imádók jelenlegi paradicsomi állapota is. Jehova ezen sokféle áldása és még sok egyéb ajándéka nemcsak erőt, de békességet, egységet és elégedettséget is teremt, még a történelemnek ezekben a válságos napjaiban is Jehova népe között.

11. Hogyan nevelte és tanította Jehova az ő földi képviselőit, és milyen írásszövegek mutatják, hogy erre szükségük is volt?

¹¹ Jehova szolgái bibliai irányítású lelkiismeretet is kaptak, ezért hallgatnak és figyelnek az ő szavára, emlékeztetéseire, és a gyakorlatban is alkalmazzák azokat a mindennapi életükben (Zsoltárok 25:10). Figyelmeztetést kaptak a tisztátalan és beszennyező szokásokkal kapcsolatban is, amelyeket gyűlöl Jehova. Az önző, erkölcstelen, alattomos dolgokat, amelyeket némelyek közülük a múltban elkövettek, már teljesen elhagyták (1Péter 4:3). Így is kell tenniük mindazoknak, akik egyáltalán a Királyság-áldásokban kívánnak részesülni. Az ilyeneknek szellemileg, erkölcsileg és testileg egyformán tisztáknak kell lenniük, hogy abban a kiváltságban részesülhessenek, hogy Jehova előtt bemutathassák a dicséret áldozatát, „az igazságosságban felajánlott ajándékot” (Malakiás 3:3; Ésaiás 52:11). A biztonság mily nagyszerű érzése hatja át Jehova minden lojális tanúját, amikor olyan sokasághoz tartoznak, amelyet a Teremtő boldog szolgálata kovácsol igazi egységbe!

Isteni oktatás

12. Hogyan teljesednek be Jehova modernkori népénél az Ésaiás 32:4. versének szavai?

¹² Az Ésaiás 32:4 így folytatja: „A meggondolatlanok szíve figyelembe veszi a tudományt, még a dadogó nyelvűek is gyorsan és tisztán beszélnek.” Az első világháború alatt Jehova felkent maradékánál hiányzott a helyes értelem, mivel még babiloni gondolatok, elképzelések ejtettek foltot rajtuk, és nem a teokratikus módszerek érvényesültek minden ténykedésükben. Ámde Isten 1919-ben megszabadította őket a babiloni rabszolgaságból, és megadta nekik az igazság nagyobb ismeretét. Ez az igazság megtanította őket arra, hogy meggondoltak legyenek, nem pedig elhamarkodottak. Ma a hit bizonyosságával szólnak, nem pedig a félelem vagy a bizonytalanság dadogásával. És hogyan lehetünk mi, személy szerint is a jó hír érett, bátor hirdetői? Nos azáltal, hogy teljesen a javunkra fordítjuk az isteni oktatást, amelyet nagyrészt a Jehova Tanúi Királyságtermeiben megtartott összejöveteleken kapunk. Nem kétséges például, hogy a Teokratikus Szolgálati Iskola egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel Jehova megáldotta szolgáit és képessé tette őket arra, hogy bátran és világosan szólják az igazságot.

13. Milyenfajta beszéd ellen kell résen lennünk?

¹³ Ugyanilyen vonalon az isteni oktatás arra is megtanította Isten szolgáit, hogy ne ígérjenek olyasmit, amit nincs szándékukban teljesíteni, és ne beszéljenek senkiről rágalmazó vagy sértő módon. Isten áldásaiban részesülnek mindazok, akik megfogadják az ő tanácsait, amint a Prédikátor 5:2-ben olvassuk: „Ne siessen szólni a szád, és ami a szívedet illeti, ne hirtelenkedje el kimondani a szót az igaz Isten előtt. Mert az igaz Isten a mennyben van, te pedig a földön! Ezért légy kevés beszédű.” Fontos tehát, hogy sohase emeljük fel szavunkat az Úr szervezetének vagy kinevezett szolgáinak keserű bírálatára. Jehova a mindentudó bíró, aki előtt számot kell adnunk az ilyen, és egyéb haszontalan mondásainkért (Máté 12:36, 37; 3Mózes 19:16; Júdás 8).

14. Milyen figyelmeztetés szól Jehova népéhez, és hogyan hangsúlyozza ezt a Példabeszédek 29:20. verse?

¹⁴ Akik megvetik Jehova tanítását, azok között találhatók az olyanok is, akik bírálgatják és kifogásolják Jehova tiszta szervezetét, és a békesség és jó rend érdekében hozott szabályait. Az ilyeneket csupán hajszálvékony demarkációs vonal választja el a nyílt lázadóktól. Koré és társai semmi veszélyeset nem láttak abban, hogy elhamarkodottan szóljanak Isten szolgája, Mózes ellen (4Mózes 16:1–40). Ugyanerről a témáról a Példabeszédek 29:20 kijelenti: Láttál-e beszédében hirtelenkedő embert? Az ostobának is több reménye van, mint neki.”

15. Hogyan alkalmazhatók ma Jehova szolgáira az Ésaiás 32:5, 6. versének szavai?

¹⁵ Jehova bölcsességgel is megáldotta népét, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. Óvakodnak tehát azoktól, akik sima beszéddel, szép szavakkal, sőt talán ajándékokkal közelednek hozzájuk, hogy megcsalják az elővigyázatlanok szívét. (Vö. 1Timótheus 6:20, 21; Judás 16.) Vallásoskodók talán megpróbálnak olyan jó hírt hozni nekik, ami eltér attól, amit már Jézus Krisztustól és az apostoloktól kaptak. Azonkívül egyetlen esztelen és elvtelen egyén sem kaphat kinevezést Jehova szervezetében. Ez összhangban van a következő szavakkal: „Nem nevezik többé az esztelent előkelőnek, és az aljast sem mondják nemesnek, mert az esztelen csak esztelenséget beszél, és a szíve azon van, hogy másnak bajt csináljon, és hitehagyóan éljen és önfejűen [„esztelenül”, Delitzsch] szóljon Jehova ellen, éhezni hagyja az éhes embert és megvonja az italt a szomjazótól” (Ésaiás 32:5, 6).

16. a) Milyen elképzeléseket próbáltak többek közt terjeszteni a hitehagyott egyének? b) Mit mond ezzel kapcsolatban az Ésaiás 32:7. verse?

¹⁶ Nem úgy van-e, hogy akik az évek során kiváltak közülünk, mivel nem voltak „közülünk valók”, és akik megpróbálják, hogy másokat is magukkal rántsanak ugyanabba az életveszélyes életmódba, elvágják magukat a szilárd szellemi eledel és a felüdítő szellemi vizek forrásától? (1János 2:19). Ezek az esztelenek, ahelyett, hogy nagylelkűek és bőkezűek lennének azok iránt, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, semmi szükségét nem látják annak, hogy szervezett prédikálómunka folyjék napjainkban. Azt tanácsolják, hogy mindenki hagyja magát vezetni az egyéni bibliaolvasása és bibliaértelmezése szerint, ahelyett, hogy olyan néppel egységben végezné azt, amely Isten Szavának magas szintű alapelvei és figyelmeztetései alapján nyert kiképzést (Zsoltárok 133:1–3; 1Korinthus 1:10). Azzal a tévhittel próbálnak félrevezetni másokat, hogy Jehova a végtelenségig megbocsát a bűnösöknek mindaddig, amíg a megbánás külső jeleit felmutatják. Ezzel kapcsolatban érdekes az, amit az Ésaiás 32:7 mond az ókori Izrael hitehagyott tagjairól: „Az aljasnak [a céljának megvalósítására szolgáló] eszközei gonoszak, magában gátlástalan tetteket tervez, hogy hazug beszéddel tönkretegye a bajban levőt, még ha a szegény igazat beszél is.”

17. a) Kiket választott ki Jézus követőiként? b) Milyen kérdések vetődnek fel jövőbeni tevékenységüket illetően e világ egyre rosszabbodó körülményei között?

¹⁷ Jézus őszinte követői, akiket azért választott ki magának, mert tudatában vannak szellemi szükségleteiknek, biztosan ’azt mondják, ami igaz’. Az esztelen ellenkezőket azonban nem érdekli az igazságot kereső emberek igazi jóléte. Az a szándékuk, hogy követőket vonjanak maguk után, tekintet nélkül arra, hogy milyen veszélybe sodorják ezzel önmagukat, de másokat is. De vajon Jehova megengedi, hogy a becsületes szívű egyének a hamis okoskodás csapdájába essenek? Nem gondoskodott-e olyasmiről, ami saját szolgáinak és a világméretű prédikálószolgálatnak áldására van?

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Hogyan erősíti meg Jehova az ő Tanúit ma?

◻ Hogyan vonatkoznak Jehova Tanúira az Ésaiás 32:1, 2. versének a szavai?

◻ Milyen áldásokban részesül Isten felvilágosodott népe?

◻ Hogyan alkalmazható ma az Ésaiás 32:5, 6. verse?

[Kép a 21. oldalon]

Vajon elutasítod-e, hogy meghallgasd Jehova szervezetének keserű bírálgatását? El kell utasítanod!