A magasból kiárasztott szellem tevékenysége
1. Milyen szellemi állapotba süllyedt a szellemi Izrael maradéka, mielőtt 1918-ban véget ért az első világháború?
MIELŐTT az első világháború 1918. november 11-én véget ért, a szellemi izraeliták üldözött maradékának szellemi állapota igen sivárrá lett. Szellemileg olyanná lett, mint egy pusztaság, melyben nem termettek meg nyilvánosan a ,királysággyümölcsök’ a „Királyság e jó hírének” félelem nélküli prédikálása által a felkent maradék részéről. (Máté 21:43; 24:14) Bizonytalanság és reménytelenség nehezedett a nemzetközileg gyűlölt, elnyomott királyságkövetek maradékára.
2. Mi jelezte, hogy végtelen időkig kell-e ebben a sivár állapotban maradni a maradéknak vagy sem, és mire volt szükség a helyzet megváltoztatásához?
2 Vajon jóváhagyta Jehova Isten, hogy önátadott népe ilyen sivár állapotban maradjon mindvégig? Nem. A keresztény kort megelőző időben úgy döntött, hogy Jeruzsálem és Júda országa meghatározott ideig maradjon pusztán; nem tovább, mint hetven évig. A babiloni birodalom nem élvezhette mindörökre az áldozatai, Jeruzsálem és Júda feletti dicsőségét. Istennek nem állt szándékában az sem, hogy Nagy Babilon áldozatai, nevezetesen a szellemi Izrael maradéka, a végtelenségig ebben a sivár állapotban maradjon. Nos tehát, mire volt szükség ahhoz, hogy megváltozzon a helyzet Istenük, Jehova dicsőségére? A szent szellem velük kapcsolatos különleges ténykedésére!
3. Az Ésaiás 32:15, 16 szerint milyen eseményig kellett fennmaradnia Jehova népe siralmas állapotának?
3 Az Ésaiás 32:15-ben Jehova arról biztosította népét, hogy siralmas helyzetük csak addig tart, „mígnem kitöltetik ránk a szellem a magasból”. És azután mi lesz? „És — folytatódik a jövendölés — a pusztaság gyümölcsössé válik, maga a gyümölcsös pedig valóságos erdőnek számít. És a pusztaságban jogosság lakozik, a gyümölcsösben pedig maga az igazságosság.” — És 32:15, 16, UV.
4, 5. a) Minek kellett bekövetkeznie a szellemi izraeliták maradékára? b) Hogyan biztosította erről a maradékot egy látomás, melyet Ezékiel kapott a száraz csontok völgyéről?
4 Ó igen, a szellemi izraeliták maradékára ki kellett töltetnie a szellemnek és meg kellett szabadulniuk Nagy Babilonból. Ezt a ragyogó kilátást megerősítette az a látomás, melyet Jehova Ezékiel prófétának adott, amikor ez a próféta még száműzetésben volt az ókori Babilonban. A látomásban egy völgyet látott, amely tele volt megszámlálhatatlanul sok halott izraelita szétszórt csontjaival.
5 A halott izraeliták helyzete a látomásban reménytelennek látszott. De reménytelennek látszott az élő izraeliták helyzete is, akik száműzve voltak az ókori Babilonba, sok száz mérföldre pusztán hagyott hazájuktól. De nem volt reménytelen a Mindenható Isten szemszögéből. Ő olyan Isten, aki még a halottakat is képes feltámasztani. Évszázadokkal korábban felhasználta Illés és Elizeus prófétát, hogy betű szerinti halottakat támasszanak fel szent szelleme segítségével. Az Ezékielnek adott látomásban tehát újjáteremtette és megelevenítette a halott izraelitákat. A látomás értelmét magyarázva Jehova azt mondta: „Megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, amikor megnyitom sírjaitokat és kihozlak sírjaitokból [Babilonból], ó népem! Szellememet helyezem belétek, életre keltek és letelepítelek benneteket saját földeteken; s megtudjátok, hogy én magam, Jehova szóltam és meg is cselekedtem.” — Ez 37:13, 14, UV.
6. Hogyan került sor a szellemi feltámadásra, és mit mondtak csodálkozva a szemlélődő nemzetek azzal kapcsolatban, amit megfigyeltek?
6 A jövendölésnek megfelelően Babilon megszűnt a zsidó nemzet sírjának lenni. Szellemi feltámadás következett be. Mintha csoda történt volna, i. e. 537-ben a száműzött izraeliták egy csoportja és kísérőik kijöttek Babilonból és letelepedtek hazájukban. Hozzáláttak Jeruzsálemnek és templomának újjáépítéséhez és régóta pusztán hagyott szülőföldjük paradicsommá tételéhez. Nem volt többé okuk arra, hogy mellüket verjék, ,siránkozva a kívánatos mezőkért és gyümölcstermő szőlőkért’, amelyeket pusztasággá tettek a babiloni hódítok i. e. 607-ben. Mily nagyszerű megnyilvánulása volt ez a működő szent szellemnek! A szemlélődő pogány nemzeteket ámulatba ejtette! A Zsoltárok 126:2 jegyzi fel, amit mondtak: „Jehova hatalmas dolgot cselekedett azzal, amit velük tett.” (UV)
7. Kire vonatkoznak és miért a Zsoltárok 126:2 szavai a mi huszadik századunkban?
7 Ugyanezt mondták a mi huszadik századunkban is. Kire vonatkozóan? Nem a természetes zsidókra vonatkozóan, akik Palesztinában telepedtek le az első világháború után és később „katonai erővel” harcoltak azért, hogy 1948-ban létrehozzák Izrael köztársaságát. Nem; a Zsoltárok 126:2 prófétai szavait a nemzetközileg gyűlölt és üldözött bibliakutatókra vonatkozóan mondták, akik megszabadultak Nagy Babilon fogságából a háborút követő 1919-es esztendőben. Ezekre a helyreállított keresztényekre, szellemi izraelitákra áradt ki a szellem a magasból. Ez i. sz. 33 pünkösdjére emlékeztette a bibliakutatókat, noha most nem történtek olyan látható jelek, hogy „tűz-nyelvek” szálltak volna a tanítványok fejére, csodálatosan arra képesítve őket, hogy idegen, soha nem tanult nyelveken beszéljenek. — Csel 2:1-4; Joel 2:28, 29; És 32:15.
8. Milyen háború utáni munkára tartogatta Isten a szellemi Izrael maradékát, és miért vehették fel joggal a „Jehova tanúi” nevet?
8 Ennek eredményeként ezek a szellemileg erőre kapott keresztények sokkal élénkebben kezdtek részt venni Jehova tevékeny szolgálatában, mint bármikor azelőtt. Tanúskodni, tanúskodni, tanúskodni, Isten felállított királyságáról — világszerte! — ez lett a jelszavuk. Ez lett ettől kezdve az életük fő célja. A Biblia szerint ezért tartotta őket életben Isten az első világháború alatt, és ezért szabadította meg őket Nagy Babilon fogságából. (Máté 24:9-14) Egybegyűjtötték hát szétszórt tagjaikat és újjászervezték a Királyságról szóló prédikálás kiterjesztését az egész világ végső határáig. Majd elérkezett az 1931-es év. Sok száz millió ingyenes traktátus által, sok tíz millió könyv segítségével, világméretű bibliai előadássorozattal, sok száz rádióállomás igénybevételével világméretű tanúskodást végeztek Jehova nevéről és messiási királyságáról. És mindezt a „gyávaság szellemétől” mentesen végezték. (2Tim 1:7) Az Ésaiás 43:10 szavai csengtek fülükben, amikor Jehova és Krisztus általi királysága ezen felkent bajnokai felvették a bibliai alapokon nyugvó „Jehova tanúi” nevet.
9, 10. a) Kiknek nem sikerült kiirtani a földről ezt a nevet? b) A maradékon kívül kik szánták el még magukat arra, hogy elevenen tartják ezt a nevet, s ezért mit tettek ők?
9 Nagy Babilon teljes vallási hadereje, politikai, jogi és katonai támogatói egészen a mai napig megpróbálták kiirtani a földről Isten királysága hirdetőinek ezt a nevét, de mindhiába! Ez a név tovább él! És tovább élnek viselői is!
10 Az istenfélő emberek „nagy sokasága” szerte a földön készen áll arra, hogy ez a név élő és jelentőségteljes maradjon, noha ők maguk nem szellemi izraeliták. Megfigyelték, hogy mit tett Jehova Isten az ő nevének népéért, a szellemi Izrael maradékáért. Kikutatták, melyik az a nép, amelyre Isten szelleme kiáradt a magasból. A „nagy sokaság” tagjai tehát azok a „nemzetek közül valók”, akik azt mondják: „Jehova hatalmas dolgot cselekedett azzal, amit velük tett.” (Zsolt 126:2, UV) A „nagy sokaság” azt az Istent akarja imádni és szolgálni, aki képes volt ezt megtenni a szellemi izraeliták ilyen kis maradékával. Nem félve a nemzetközi gyűlölettől és üldözéstől, átadták magukat ennek az Istennek Krisztus által, és felsorakoztak Jehova keresztény tanúinak felkent maradéka mögé. Ők is magukévá tették azt a felelősséget, hogy szégyenkezés nélkül az ő tanúivá legyenek. — Jel 7:9-17; Zak 8:23.
VÉDEKEZÉS A „DÉMONOK ÁLTAL IHLETETT KIJELENTÉSEK” ELLEN
11. Miről brekeg a sárkány, a vadállat és a hamis próféta, és mit hallat ennek ellenére a maradék és a nagy sokaság”?
11 A felkent maradék és a „nagy sokaság” ma egységesen szembefordul az ördögi „sárkánnyal”, a nukleáris hatalmú „vadállattal” és a politikai „hamis prófétával”. A Jelenések 12:17 feltárja, hogy a „sárkány”, Sátán, az Ördög kivonult, hogy hadakozzon a felkent maradékkal. Ebben felhasználja politikai „vadállatát”, és az angol-amerikai „hamis prófétát” itt a földön. Az ő szájukból jönnek ki a démonok által ihletett, békaszerű kijelentések, az állam imádatáról, a nemzeti szuverenitásról, az anyagelvűségről, a világbékéről és biztonságról, melyet az Egyesült Nemzetek biztosít. Jehova tanúi azonban előidézték, hogy az Isten messiási királyságának jó hírét világszerte meghallják az emberek. Ez a Királyság-üzenet több mint kétszáz országba és tengeri szigetre jutott el. A brekegő sárkány, a vadállat és a hamis próféta nyilván el szeretné fojtani a Királyság-üzenetet. A vallásos Nagy Babilon, különösen a kereszténység is szeretné ezt megtenni, hiszen azt állítja, hogy egyedüli szószólója az Istennek.
12. Hogyan hasonlít a jelenlegi helyzet Akháb király hamis prófétáinak és Jehova prófétája, Mikeás helyzetéhez?
12 Éppen olyan a helyzet, mint i. e. 920 körül Jehova prófétája, Mikeás és az izraelita Akháb király hamis prófétái esetében. A hamis próféták katonai győzelmet jósoltak Akháb királynak. Mikeás azonban vereséget jövendölt számára. Rámutatott, hogy Akháb királyt a hamis prófétái szájából származó félrevezető ihletett kijelentés Jehova engedélyével a saját romlásához vezeti. Egy Sedékiás nevű hamis próféta tagadta ezt. Hogy az 1Királyok 22:24-et idézzük: „Ekkor odalépve arcul ütötte Mikeást és azt mondta: ,Hogyan távozott volna el tőlem Jehova szelleme, hogy csak veled beszéljen?’” Jehova azonban Mikeás által beszélt, mert Akháb király sohasem tért vissza a csatából — 1Kir 22:20-38.
13. Hogyan bizonyult Mikeáshoz hasonlónak a szellemi Izrael felkent maradéka?
13 Annak az eseménynek van egy modernkori párhuzama is, különösképpen 1919 óta, amikor az első világháború győztes katonai szövetségesei elfogadták a Népszövetséget a világ békéje és biztonsága megőrzése céljából. A szellemi izraeliták felkent maradéka úgy tett, mint Mikeás próféta. Szent szellem áradt ki rájuk a magasból, s a jövendölésnek megfelelően azt a hatást váltotta ki bennük, hogy prófétálni kezdtek: Jehova ihletett Bibliájának jövendöléseit szólták. (Joel 2:28, 29) A bibliai jövendölésekből bátran bejelentették, hogy a Népszövetség kudarcot vall. Ugyanakkor figyelmeztető üzenetet is közöltek a Kereszténység királyai vagy politikai uralkodói ellen, akik megfelelnek a hitszegő Izrael királyának, Akhábnak.
14. A Kereszténység uralkodóira vonatkozó milyen jövendölés miatt neheztel a papság és mennyiben cselekszik úgy, mint Jezabel királyné?
14 A maradék kijelentette, hogy a „Mindenható Isten nagy napja eljövendő csatájában”, Har—Magedonkor ezek az állítólagos „keresztény” uralkodók vereséget és pusztulást szenvednek Isten ellenük szóló ítéletének végrehajtása nyomán. Ez annak a ténynek az ellenére is bekövetkezik, hogy a Kereszténység papsága — akárcsak Sedékiás és hamis próféta-csoportja — áldását adta a Kereszténység uralkodóinak kormányaira és haderőire. A papság magának követelte a kizárólagos jogot, hogy Isten nevében beszéljen és az ő szellemével rendelkezzen. Ezért nem tetszik nekik a baljós üzenet, amelyet a maradék hirdetett azokkal a politikai uralkodókkal és hadseregekkel kapcsolatosan, melyekre ők, a papok, az isteni áldást kérték imáikban. Megpróbálták leállítani a felkent maradék által végzett prédikálást, mintha azt nem Isten engedélyezte volna és nem Jehova szelleme által végeznék. Ádáz üldözést szítottak a felkent maradék ellen, miként Akháb felesége, Jezabel királyné tette, aki üldözte Illést és Jehova száz másik prófétáját. — 1Kir 18:13.
15. Mikor válik világossá a Kereszténység papjai előtt, hogy vajon rendelkeztek-e Isten szellemével, és miért nem láthatják meg, hogy a Kereszténység uralkodói győzelmet aratnának?
15 Így a Kereszténység papsága tulajdonképpen arcul ütötte a felkent maradékot és azt mondta: „Hogyan távozott volna el tőlem Jehova szelleme, hogy veled beszéljen?” (1Kir 22:24, UV) A papság előtt nemsokára nyilvánvalóvá válik, hogy vajon rendelkezett-e valaha is Jehova szellemével. Sohasem láthatja meg a Kereszténység uralkodóinak és seregeinek győzelmét. Valójában még csak nem is fog élni, hogy lássa politikai és katonai barátainak pusztulását „a Mindenható Isten nagy napja csatájában”. Miért nem? Azért, mert mielőtt elkezdődne a har—magedoni csata, azok a most még baráti politikai elemek, melyek tevékeny szerepet játszanak az Egyesült Nemzetek Szervezetében, meggyűlölik és megsemmisítik a Kereszténység papságát és Nagy Babilon más vallási vezetőit. — Jel 16:14, 16; 17:3-18.
16. Mit lát meg ezzel szemben a Mikeáshoz hasonló maradék?
16 Mi történik azonban a felkent maradékkal, akikre Jehova kiárasztotta szellemét a magasból? Ők túlélik az arculcsapást, melyet a Kereszténység papsága mér rájuk. Meglátják, hogy igaznak bizonyul az üzenet, melyet Isten szelleme közölt velük a Bibliából. Bizony, meglátják a világ uralkodóinak pusztulását, akiket Har—Magedonhoz vezetett a sárkány, a vadállat és a hamis próféta szájából kibocsátott, békákhoz hasonló propaganda.
„A DICSŐSÉG SZELLEME, SŐT ISTEN SZELLEME”
17. Miért nem jelenti a „dolgok jelen rendszerének végén” a maradékra és a „nagy sokaságra” zúdított gyalázkodás és üldözés azt, hogy ők nem rendelkeznek Isten szellemével?
17 Ádáz üldözésben részesül a felkent maradék és tanútársai, Krisztus „más juhai”-nak „nagy sokasága”. (Ján 10:16) Vajon azt jelenti ez, hogy Jehova mindezen keresztény tanúi nem rendelkeznek az ő szellemével? Nem! Ez éppen az ellenkezőjét bizonyítja, mert Krisztus megjövendölte, hogy ez történik „a dolgok rendszerének befejezésekor”. Igazi tanítványait az összes nemzetek gyűlölik, amiért tanúskodnak a messiási királyság mellett. (Máté 24:3, 9-14) A gyűlölet, a szidalmazás, az üldözés, amiért ragaszkodnak Krisztus nevéhez, mint a most uralkodó királyéhoz, valójában nem ok a szégyenkezésre, mintha valami rosszat cselekednének.
18. Az 1Péter 4:14 szerint miért valóban boldogok azok, akiket a Krisztus nevéért gyaláznak?
18 Az egyik első századbeli keresztény vértanú, Péter apostol írta: „Ha szidalmaznak titeket a Krisztus nevéért, boldogok vagytok, mert a dicsőség szelleme, sőt Isten szelleme nyugszik rajtatok.” (1Pét 4:14, UV) Vagy ahogy az Új Angol Biblia mondja: „Ha Krisztus nevét sértésként vágják a szemetekbe, boldognak mondjátok magatokat, mert az a dicsőséges szellem, mely Isten szelleme, az nyugszik rajtatok.”
19. Milyen okból gyaláznak minket az emberek a Krisztus nevéért, mégis milyen fajta szellem az, melyet Isten megad nekünk?
19 Azok, akik gyaláznak minket, amiért engedelmeskedünk Isten parancsainak Krisztus által, szeretnék, ha annyira szégyenkeznénk, hogy otthagyjuk Isten szolgálatát és ne prédikáljuk többé a „Királyságnak ezt a jó hírét” világraszóló tanúskodás végett. De a szellem, melyet Isten a királyság prédikálóiba helyezett, nem szégyenérzetre indítja őket és nem a bűntudat érzését kelti bennük, mintha valami rosszat cselekedtek volna. A tisztelet, a dicsőség érzését kelti bennünk, mert Isten ragyogó dicsőségével van kapcsolatban. Olyan szellem ez, amely arra indít, hogy „övendezzünk a nyomorúságban is, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás pedig helyeselt állapotot; a helyeselt állapot viszont reménységet, a reménység pedig nem vezet csalódáshoz; mert az Isten szeretete áradt a mi szívünkbe a szent szellem által, amelyet megkaptunk.” — Róma 5:3-5, UV.
20. A Zsoltárok 69:10 szerint a ránk zúduló gyalázkodás vajon csupán Krisztus neve miatt történik?
20 Mi, akik Jehova keresztény tanúi vagyunk, abban a kiváltságban részesülünk, hogy nem csupán „a Krisztus nevéért” szidalmaznak minket. Abban a kiváltságban van részünk, hogy főként Annak nevéért szidalmaznak, akiért maga Jézus is szidalmazást szenvedett. „[A] Krisztus sem önmagának kedvezett; hanem, amint írva van: ,A te gyalázóidnak szidalmai hullottak rám.’” (Róma 15:3, UV) A Zsoltárok 69:10-ből itt idézett szavak szerint ez a gyalázott személy nem más, mint Jehova. Az ő imádatháza iránt érzett oly nagy buzgóságot Jézus Krisztus. — Ján 2:17.
21. Mit mondhatunk a rajtunk nyugvó szellemről, amikor Jehova neve miatt gyaláznak minket?
21 Dicső megtiszteltetés Jézus Krisztusért, az Isten Fiáért szenvedni gyalázatot. De még nagyobb megtiszteltetés Jehova Istenért, Jézus Krisztus Atyjáért szenvedni gyalázatot, hiszen az Atya nagyobb a Fiúnál. (Ján 14:28) Mivel „Isten szelleme” nyugszik rajtunk, akiket a Krisztus nevéért szidalmaznak, még nagyobb mértékben kell, hogy ez a szellem rajtunk nyugodjon, amikor az ő Atyjának és Istenének, Jehovának a neve miatt tűrjük el a gyalázkodást. Ha megőrizzük Isten iránti feddhetetlenségünket mindaddig, amíg a gyalázkodók el nem pusztulnak a közelgő „nagy nyomorúságban”, akkor sohasem távozik el tőlünk az Istentől származó „dicsőség szelleme”. — Jel 7:14-17; 1Pét 4:14.
„A SZELLEM ÉS A MENYASSZONY”
22. Miért nem vezet minket is a világ uralkodóival együtt a „sárkány”, a „vadállat” és a „hamis próféta” szájából jövő békaszerű propaganda, és milyen szellem ellen kapunk védelmet?
22 Még több gyalázkodásra számíthatunk az ördögi „sárkány”, a politikai „vadállat” és az angol-amerikai „hamis próféta” részéről, amiért nem haladunk együtt a politikai uralkodókkal és azok hadseregeivel Har—Magedon csatamezeje felé. Békaszerű propagandájuk és Jehova tanúi iránt érzett gyűlöletük sohasem fogja előidézni, hogy Jehován kívül bárkit vagy bármit is istenként imádjunk, hogy megtagadjuk Isten egyetemes szuverenitását, vagy hogy ne az ő messiási királyságának értékes javait keressük elsősorban. Azért rendelkezünk a ,dicsőség szellemével, sőt Isten szellemével’, hogy ellensúlyozzunk minden démoni „ihletett kijelentést”, mely az összes nemzeteket „a Mindenható Isten nagy napjának csatájához”, Har—Magedonhoz vezeti. (Jel 16:13-16; 19:19-21) Mi azokat az „ihletett kijelentéseket” hallgatjuk és szívleljük meg, amelyek Isten szent Igéjéből, a Bibliából erednek. Életmódunkat összhangba hozzuk ezekkel az ihletett kijelentésekkel. Így Jehova szelleme — amely a Biblia megírására ihlette a prófétákat — gyakorol hatást az életünkre. Megóv minket attól, hogy „a világ szelleme” megfertőzzön bennünket. — 1Kor 2:12.
23. Ennek megfelelően kinek a hangját hallatjuk ma mindenütt, és ki számára tartja meg magát szűzen a maradék?
23 Ennek megfelelően tehát az egész földön hallatjuk „a szellem és a menyasszony” hangját. Felismerjük, hogy ki ez a menyasszony. Azoknak a szellemtől nemzett tanítványoknak a gyülekezete, akiket házasság céljára ígértek oda a mennyei Vőlegénynek, Jézus Krisztusnak. Az a felkent maradék képviseli ma ezt a szervezetet a földön, amely maradék rövidesen egyesül Krisztussal a mennyben. Ezért a „menyasszony”-osztály maradéka semmiképpen nem vesz részt abban a vallási paráznaságban, melyet Nagy Babilon követ el a föld politikai uralkodóival. A „menyasszony”-osztály maradéka ahelyett, hogy beleavatkozna a politikába és a világ barátjává lenne, megőrzi magát szűzen mennyei Vőlegénye, Jézus Krisztus számára, akit mindenütt úgy jelent be az embereknek, mint az Isten jobbján uralkodó mennyei királyt. — Jel 17:5, 18; 21:2-14, 21-24; Jak 4:4.
24. Melyik az a „szellem”, amelyet a Jelenések 22:17 megemlít?
24 Éppen a mi napjainkra utalva mondja a Jelenések 22:17: „És a szellem és a menyasszony azt mondja: ,Jöjj!’ És mindenki, aki hallja, azt mondja: ‚Jöjj!’ És mindenki, aki szomjas, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Az itt említett „szellem” Jehova tevékeny ereje, amely a bibliai jövendölésekben található ihletett kijelentések által szólal meg. Ez a szellem tevékenykedik a „menyasszony”-osztály maradéktagjaiban.
25. Kik kezdtek el cselekedni a „szellem és a menyasszony” által közölt felhívás nyomán, és kihez jöttek el ők a szomjat oltó „vízért”?
25 Van-e valaki a földön, aki ma hallgat és reagál „a szellem és a menyasszony” által elterjesztett felhívásra? Igen, van, különösen i. sz. 1935 óta. Abban az évben vált ugyanis világossá a „menyasszony”-osztály maradéka előtt a Jelenések 7:9-17-ben említett „nagy sokaság” kiléte. Válaszul az isteni meghívásra, az „élet vizét” szomjazó ezrek jöttek ki az aszály sújtotta Nagy Babilonból. Elfordultak a tönkrement, világi „víztárolóktól”, melyek képtelenek arra, hogy életfenntartó „vizet” tároljanak a haldokló emberiség számára. Jézus Krisztus, a mennyei Vőlegény által eljöttek Jehova Istenhez, az „élő vizek forrásához”, az „élet forrásához”. — Jer 2:13; Zsolt 36:10.
26. Minek a cselekvésében csatlakoztak a „menyasszony”-osztály maradékához a „nagy sokaság” tagjai, s mi lett ennek az eredménye?
26 A „nagy sokaság” tagjai — akik szellemileg felfrissülnek azáltal, hogy isznak az „élet vizéből” — csatlakoznak a „menyasszony”-osztályhoz a meghívás másokra való kiterjesztésében. Így egyre jobban szélesedik a vízből ivók „nagy sokasága”. Jehova kiárasztotta szellemét a „nagy sokaság” tagjaira, ők pedig nem szégyenkeznek, amiért gyalázzák őket az ő nevéért és Krisztus nevéért. Így az egységes maradék és „nagy sokaság” által még erőteljesebben folyik a jó hír prédikálása. Megismertetik Isten gondoskodását az engedelmes férfiakkal és nőkkel, hogy örök életet nyerjenek itt a földön, paradicsomi otthonban Isten messiási királysága alatt. Ezt a „jó hírt” prédikálják továbbra is világszerte, míg el nem jön a vég a dolgok jelen gonosz rendszerére, melyet a „sárkány”, a „vadállat” és a „hamis próféta” kormányoz.
27. a) Egyedül minek tulajdonítható a világméretű Királyság-prédikálás egészen mostanáig? b) Minek a számára kell most vetnünk az örök élet kilátásával?
27 „A Királyság e jó hírének” világméretű prédikálása mindezideig egyszerűen csodálatos volt. Minek tulajdoníthatjuk ezt? Semmi másnak, mint annak, hogy a szent szellem még mindig működik. Isten annak érdekében hozta működésbe szellemét, amit előre bejelentett: nevezetesen a Királyság jó hírének az egész lakott földön való prédikálása érdekében, ami a minden nemzetnek való tanúskodás végett történik, mielőtt elérkezik a vég. Sem emberek, sem démonok nem tehetnek semmit, ami megállíthatná az ő szellemét. Változhatatlan törvényére való tekintettel — mely szerint „amit az ember vet, azt fogja learatni” — szűnjünk meg romlott testünk számára vetni; ehelyett vessünk inkább Isten szent szelleme számára. Ha annak az isteni szellemnek vetünk kellő időben, attól a szellemtől aratunk örök életet Isten új rendjében. (Gal 6:7, 8) Minden hálánk szálljon Jehova Istenhez Jézus Krisztus által, amiért e sürgős szükség idején minden igazságosságot és békét szerető ember javára oly erőteljesen működteti az ő szellemét!