HAJÓ

Nagyobb vízi közlekedési eszköz. A Biblia általában csak mellékesen hozza szóba a hajókat, a hajózást és a hajók felszerelését, de segít elképzelnünk azt, hogy milyenek lehettek ezek a vízi járművek a bibliai időkben. Ezenkívül számos nemzet történelmi krónikái, illetve kereskedelmi, hadi- és egyéb hajókról készült ábrázolások segítenek képet alkotni az ókori hajókról.

Egyiptomi hajók: Sokféle egyiptomi vízi járművet készítettek fonott és összekötözött papiruszsásból. Ezek lehettek kisebb evezős csónakok, amelyekben egy vagy csak néhány vadász, illetve halász fért el, és amelyekkel gyorsan lehetett siklani a folyókon, például a Níluson, de lehettek hatalmas vitorlás hajók is, amelyeknek az orra felfelé görbült, és elég masszívak voltak ahhoz, hogy a nyílt tenger habjait szeljék. Az etiópok és a babilóniaiak is papiruszhajókkal közlekedtek. Babilonnak emellett egy hatalmas, evezős hajókból álló flottája is volt.

Medínet-Habunál találtak egy domborművet, amely egyiptomi hajókat ábrázol. Ezeknek a hajóknak árbocuk és vitorlájuk volt, az árboc tetején pedig árbockosár. Evezőkkel is ellátták őket, a hajófarnál pedig volt egy nagy evezőlapát, amely kormánylapátként szolgált. A hajó orrát egy nőstényoroszlán-fej díszítette, és ennek a szájában egy ázsiai férfi látható.

A Földközi-tengeren hosszú utakat tettek meg olyan hatalmas hajókkal, amelyeknek téglalap alakú vitorláik és 20-nál is több evezőjük volt, emellett a hajógerincük feltehetően középen helyezkedett el. Már Mózes idejében is szelték hajók a tenger habjait, amire Jehova szavaiból következtethetünk. Arra figyelmeztette az izraelitákat Moáb síkságán, hogy ha engedetlenek lesznek, visszaviszi őket „Egyiptomba hajókon”, hogy eladják magukat a rabszolgapiacon (5Mó 28:68).

Föníciai hajók: Ezékiel próféta (27:3–7) Tírusz városát egy szép hajóval szemléltette, és olyan részleteket írt le, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy milyen volt egy föníciai hajó. A palánkjai időálló borókafából, egyetlen árboca libanoni cédrusból, evezői pedig Básán „terebélyes fáiból”, feltehetően tölgyből készültek. Az orrát, amely valószínűleg a magasba ívelt, elefántcsonttal kirakott ciprusfából formázták. Vitorlája egyiptomi tarka gyolcsból készült, fedélzeti takarója pedig (ez valószínűleg a fedélzet fölé emelt ponyva volt, amely árnyékot nyújtott) festett gyapjúból. A hajó eresztékei be voltak tömve (Ez 27:27). A föníciaiak ügyes tengerészek voltak, kiterjedt kereskedelmet folytattak a Földközi-tenger térségében, még Társisba (feltehetően Hispániába) is eljutottak. Némelyek szerint a ’Társis-hajók’ vagy a „Társis hajói” kifejezés idővel egy hajófajtára utalt, amelynek a segítségével a föníciaiak ilyen távoli helyen is kereskedtek, vagyis ezek a hajók tengerjárók voltak, amelyek hosszú utakat tudtak megtenni (1Ki 22:48; Zs 48:7; Ézs 2:16; Ez 27:25). Jónás alighanem ilyen hajón utazott. Ennek a hajónak volt fedélzete, így rakodóterében rakományt és utasokat szállíthattak (Jón 1:3, 5).

Szanhérib egyik domborművén egy föníciai hajó látható. Ez két evezősoros, felépítményfedélzettel és vitorlával felszerelt hajó volt, a felső fedélzetén mellvéddel, amelyre pajzsokat függesztettek. Ennek a hadihajónak az orra hosszú volt, és hegyes.

Héber hajók: Amikor az izraeliták letelepedtek az Ígéret földjén, Dánról úgy beszéltek, mint aki hajókon időzik (Bí 5:17), amivel feltehetően arra utaltak, hogy a kijelölt területének az egyik határa a filiszteus tengerpart volt (Jzs 19:40, 41, 46). Áser területe a tengerparton feküdt, és magában foglalta Tírusz és Szidón városát (jóllehet nincs rá bizonyíték, hogy ezeket a városokat Áser valamikor is elfoglalta volna). Három másik törzsnek, Manassénak, Efraimnak és Júdának a területe is határos volt a Földközi-tengerrel, ezért egyáltalán nem állt tőlük messze a hajózás (Jzs 15:1, 4; 16:8; 17:7, 10). Ezenkívül Manassénak, Issakárnak és Naftalinak a földterülete a Galileai-tengernél, illetve annak közelében feküdt.

Noha az izraelitáknak feltehetően már régtől fogva voltak csónakjaik, nyilván Salamon volt az első uralkodó Izraelben, aki nagy hangsúlyt fektetett a kereskedelmi hajózásra. Hírám segítségével teherszállító flottát épített, amely Ecjon-Geberből Ofírba járt (1Ki 9:26–28; 10:22; 2Kr 8:17, 18; 9:21). A hajók legénysége izraelitákból és tapasztalt, tíruszi tengerészekből állt. Háromévente aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak (1Ki 9:27; 10:22).

Josafát, Júda királya később társult Aháziával, Izrael gonosz királyával, és hajókat építettek Ecjon-Gebernél, hogy a hajók aranyat hozzanak Ofírból. Jehova azonban figyelmeztette Josafátot, hogy nem tetszik neki ez a szövetség. A hajók össze is törtek Ecjon-Gebernél, és úgy tűnik, Josafát visszautasította Aháziának azt az ajánlatát, hogy próbáljanak újra hajókat építeni (1Ki 22:48, 49; 2Kr 20:36, 37).

Evezős hajók: Ezek hosszú, lapos fenekű, egy vagy több evezősoros, keskeny hajók voltak, amelyeket főként tengeri ütközetekben vetettek be.

Ézsaiás, Jeruzsálem lakosait képviselve, ezt mondja: „Jehova, a Fenséges lesz ott nekünk a folyók, a széles csatornák helye. Nem fog járni rajta evezős hajók hada, és nem szeli át fenséges hajó. Mert Jehova a Bíránk, Jehova a Törvényadónk, Jehova a Királyunk; ő ment meg minket” (Ézs 33:21, 22). Jeruzsálemnek nem voltak nagy folyói vagy csatornái, amelyek megvédték volna a támadások idején. De ahogyan folyók és csatornák védtek egyes városokat, például Babilont és Nó-Ámont (Ná 3:8), úgy Jehova is megvédi Jeruzsálemet. Az Istentől jövő megmentés ezen ’folyói’ olyan nagy erejűek, hogy a hatalmas ellenséges haderők – melyeket a Szentírás evezős hajók hadával, illetve egy fenséges hajóval szemléltet – hajótörést szenvednek a hatalmas „vizeken”, amennyiben felvonulnak Jeruzsálem ellen. Jehova tehát jelképesen szólva arról biztosította Jeruzsálemet, hogy a Királyaként ő maga fogja védelmezni és megmenteni a várost.

Az i. sz. I. századi hajók: Az i. sz. I. században sokféle kereskedelmi hajó szelte a Földközi-tenger vizét. Némelyikük a partvidéket járta, például az az adramittiumi hajó is, amelyen a rab Pál utazott Cezáreából Mirába (Cs 21:1–6; 27:2–5). Az a kereskedőhajó viszont, amelyre Pál felszállt Mirában, egy búzát szállító, hatalmas hajó volt, az utasainak a száma pedig a legénységgel együtt 276 volt (Cs 27:37, 38). Josephus arról számol be, hogy egyszer egy olyan hajón utazott, amelyen 600-an voltak (Josephus önéletrajza. Rómában).

Pál sokat utazott hajón, és már háromszor szenvedett hajótörést a szóban forgó út előtt (2Ko 11:25). Ezen az úton egy vitorlás hajó szállította, amelynek volt fővitorlája és elővitorlája, és amelyet a hajófarnál lévő két hatalmas evezőlapáttal kormányoztak. Az ilyen hajókon gyakran valamilyen istent vagy istennőt ábrázoló orrfigura volt. (Annak a hajónak, amelyre Pál később felszállt, „Zeusz fiai” voltak az orrfigurái; Cs 28:11.) A hajó mögé egy kisebb csónak, egy mentőcsónak volt kötözve. Amikor a part közelében vetettek horgonyt, ezzel a csónakkal eveztek partra. Vihar idején felhúzták, nehogy vízzel teljen meg vagy összetörjön. Pálnak ezen az útján olyan heves vihar tört ki, hogy a matrózok alulról átkötözték a hajót (valószínűleg kötelekkel vagy láncokkal alulról összefogták a hajótestet), leengedték a kötélzetet, megszabadultak a búzarakománytól, kidobálták a felszerelést, és eloldozták a kormánylapátok köteleit (nehogy kár keletkezzen a lapátokban) (Cs 27:6–19, 40).

A Galileai-tengeren: Az evangéliumokban többször szó esik arról, hogy csónakok voltak a Galileai-tengeren. Ezek nyilván halászcsónakok voltak, amelyekből főleg hálóval halásztak (Mt 4:18–22; Lk 5:2; Jn 21:2–6), de előfordult, hogy horoggal is fogtak halat (Mt 17:27). Jézus olykor csónakba szállt, mert onnan jól tudott prédikálni a közeli parton összegyűlt sokaságnak (Mt 13:2; Lk 5:3), ezenkívül ő is, és az apostolai is gyakran csónakkal mentek egyik helyről a másikra (Mt 9:1; 15:39; Mk 5:21). Ezek a csónakok evezőkkel vagy egy kisebb vitorlával voltak felszerelve (Mk 6:48; Lk 8:22, melyben az „elindultak” kifejezést úgy is lehet fordítani, hogy „felvonták a vitorlát”). Bár a Biblia nem részletezi, hogy milyenek voltak ezek a halászcsónakok, némelyikük elég nagy volt ahhoz, hogy 13 vagy még több ember is elférjen bennük (Mk 8:10; Jn 21:2, 3; lásd: HAJÓS).

Horgony: Amennyire tudjuk, eleinte a horgonyok kőből készültek, és a hajóorrból eresztették le őket. A Földközi-tengeren később horog alakú fahorgonyokat használtak, amelyekre követ vagy fémet erősítettek nehezékként. Némelyik horgonynak ólomból készült karjai voltak. Egy Ciréne közelében talált horgony például kb. 545 kg-ot nyom. Végül olyan horgonyokat kezdtek használni, amelyek teljes egészében fémből készültek; némelyiknek megszokott volt a formája, más horgonyok pedig kétágúak voltak. Annak a hajónak a matrózai, amelyen Pál utazott, négy horgonyt is kivetettek a hajófarból (ezt néha azért tették, hogy kivárják, míg elül a vihar) (Cs 27:29, 30, 40). A víz mélységét egy mélységmérő ónnal mérték (Cs 27:28).

Pál apostol a ’horgony’ szót jelképes értelemben használta, amikor azokhoz szólt, akik szellemi testvérei a Krisztusban, és az eléjük helyezett reménységet ’a lélek horgonyának’ nevezte (Héb 6:19; vö.: Ef 4:13, 14; Jk 1:6–8).