FÜLBEVALÓ

A külső ékesítésére szolgáló, fülben hordott karika vagy más formájú ékszer. Úgy tűnik, a hébereknek nem volt külön szavuk a „fülbevaló”-ra, mivel az erre az ékszerre használt egyik kifejezésüket (neʹzem) használták az orrkarikára is (Pl 11:22; 2Mó 32:2). A Szentírásban a neʹzem szó szövegkörnyezete, ha nem is mindig, de általában segít eldönteni, hogy fülbevalóról vagy orrkarikáról van-e szó. Valószínűleg sok esetben a fülbevalók és az orrkarikák alakja nem sokban tért el egymástól. A héber ʽá·ghílʹ szó is használatos a fülbevalóra, és egy kör alakú ékszerre vonatkozik (4Mó 31:50; Ez 16:12).

Sok ókori népnél a férfiak, a nők és a gyermekek egyaránt hordtak fülbevalót. Abból, ahogyan az egyiptomiak az idegen népeket ábrázolják az emlékműveiken, látható, hogy sok országban a férfiaknak is volt fülbevalójuk. Azonban az egyiptomiak között valószínűleg nem volt megszokott dolog, hogy a férfiak fülbevalót viseljenek, és az sem bizonyos, hogy az izraelita férfiak hordtak ilyet. A midiániták hordtak fülbevalót, és az izraeliták a hadizsákmány részeként fülbevalókat is elhoztak tőlük (4Mó 31:1, 2, 50). Amikor Áron hozzá akart látni az aranyborjú elkészítéséhez a pusztában, ezt mondta az izraelitáknak: „Szedjétek ki feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléből az arany fülbevalókat, és hozzátok ide nekem” (2Mó 32:1–4).

Az egyiptomi nők fülbevalói általában nagy aranykarikák voltak – némelyik 4-5 cm átmérőjű is lehetett, de voltak ennél még nagyobbak is –, és volt, hogy „egybeforrasztottak” több karikát, akár hatot is. Thébában találtak ezüst fülbevalókat, ám néhány közülük egyszerű, gomb formájú volt. Egyes egyiptomi fülbevalók az asszírokéhoz hasonlóan alaposan kidolgozottak voltak; néhányuk kereszt alakú volt. Szokás szerint úgy tették be a fülbe a fülbevalókat, hogy vagy magát a karikát, vagy egy kampót átdugtak a kilyukasztott fülcimpa lyukán.

Az ókori Egyiptomban a magas rangú személyek egyszer-másszor mérges kígyó formájú arany fülbevalókat hordtak; a kígyó teste ékkövekkel volt kirakva. Előfordult, hogy a közel-keleti fülbevalók olyan karikák voltak, melyeken ékkövek függtek függő gyanánt. Bizonyos fajtákat „fülönfüggő”-nek hívtak (héb.: neti·fóthʹ, mely a ná·tafʹ vagy ná·táfʹ szóból származik [ jel.: ’csepeg’ vagy ’csepp’]). Ez a szó nyilvánvalóan egy csepp alakú ékszerre vagy függőre utal. ’Fülönfüggők’ lehettek például gyöngyök, arany- vagy ezüstgömböcskék, de a Biblia nem ír róluk többet (Bí 8:26). Jehova egyebek között a fülönfüggőket is elvette ’Sion gőgös leányaitól’ (Ézs 3:16, 19).

A hűséges héberek és a hithű keresztények nem hordtak fülbevalókat amulettként, noha az ókorban más személyek igen. A Biblia nem tér ki konkrétan arra, hogy Jákob háznépének a ’fülbevalói’ amulettek lettek volna, azonban Jákob eltemette a háznépe ’idegen isteneit’ és a ’fülbevalóit’ a nagy fa alatt, mely Sikem közelében volt (1Mó 35:2–4). ’Sion gőgös leányainak’ ’díszes varázskagylói’ valamiféle amulettek voltak, melyeket talán egy nyakláncra fűztek, vagy a fülükben hordtak (Ézs 3:20).

Amikor az izraeliták abban a kiváltságban részesültek, hogy adományokat adhattak a hajlék építéséhez, a készséges szívű személyek különféle tárgyakat, például fülbevalókat adományoztak (2Mó 35:20–22). Évszázadokkal később Jehova azt mondta Jeruzsálemnek, hogy sok egyéb más mellett azzal mutatta ki a város iránt érzett szeretetét, hogy fülbevalókat tett a fülébe (Ez 16:1, 2, 12). Salamon pedig jelképesen utalt az arany fülbevalóra, amikor ezt mondta: „A halló fülnek arany fülbevaló és különleges aranyból készült ékszer az, aki bölcsen fedd” (Pl 25:1, 12).