Olvasók kérdései
◼ A tudósok vélekedése szerint egyes csillagok kiégnek vagy felrobbannak. Nos, miért mondja akkor Ésaiás 40:26. verse azt, hogy „[a csillagok közül] egyetlen egy sem hiányzik”?
Jehova itt nem azt tárgyalja, hogy eltűnhet-e egy csillag vagy sem. Inkább azt hangsúlyozza ki, milyen nagy az ő bölcsessége és képessége.
Ésaiás próféta Ezékiás király számára ismételten elmondja Istennek azt a figyelmeztetését, hogy a babilóniak a zsidókat fogságba fogják hurcolni (Ésaiás 39:5–7). Vajon végtelen ideig ott tudják tartani Isten népét a babilóniak? Nem! Jehova nem csak azt határozta el, hogy megszabadítja őket a hetven év elmúltával, hanem azt is, hogy ezt meg fogja valósítani. Őt, aki ʼkezével méri meg a vizeket, és araszával méri az egeketʼ, senki sem tudja majd ebben megakadályozni. De tanácskoznia sem kell senkivel, hiszen „a nemzetek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben” (Ésaiás 40:12–17). Jehova bámulatba ejtő képességének hangsúlyozása végett, felhívta Ezékiás király figyelmét a teremtésben megnyilvánuló képességére (Ésaiás 37:16, 17). Isten kijelentette: „Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. ’Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok! Ki teremtette azokat? Ő, aki előhívja seregüket szám szerint, sőt néven szólítja valamennyit. Dinamikus energiájának bősége és tetterős hatalma következtében egyetlenegy sem hiányzik közülükʼ” (Ésaiás 40:25, 26).
A tudósok becslése szerint a Tejút elnevezésű galaxisunkban a csillagok milliárdjai vannak, ilyen galaxisokból pedig mintegy száz milliárd van. Ennek ellenére Isten minden csillagot név szerint ismer, vagy egyéni nevén, vagy valamilyen névszerű megjelölés szerint, valószínűleg isteni nyelven. Ő irányítja mozgásukat, miként egy tábornok, aki csapatai felett seregszemlét tart, Jehova is szemlére szólítja elő a csillagokat. Ilyenkor egy sem „hiányzik” közülük. Minden egyes csillag helyzetét tudja, s még ha némelyek élete természetes módon kialszik is, ez nem meglepő egy olyan Valaki számára, aki ismeri azokat. (Vö. Ésaiás 34:16.)
Csillagászok és fizikusok azt gondolják, hogy a csillagok kiégnek vagy felrobbannak. Robert Jastrow Red Giants and White Dwarfs (Vörös óriások és fehér törpék) c. könyvében ilyen elméleti magyarázatot fűz ehhez a folyamathoz: „A csillagon belül . . . állandó magreakciók játszódnak le, s itt épülnek fel a világegyetem összes más elemei a legfontosabb alkotóelemből, a hidrogénből. Egyszer azután eljön az idő, amikor a magreakciók leállnak, és a csillag élete befejeződik. Amikor elfogy a nukleáris energiának ez a tápforrása, a csillag saját súlyától összeroppan, majd az összeroppanás következtében felrobban, és szétszórja a világűrbe mindazokat az anyagokat, amelyeket élettartama alatt felépített.”
Amikor egyes csillagok elfogyasztják hidrogénjüket, valószínűleg vörös óriásokká, utána pedig fehér törpékké vagy szupernovákká alakulnak, végül pedig neutroncsillagok, vagy elméletileg fekete lyukak lesznek belőlük.
Jóllehet ezeket a magyarázatokat széles körben elfogadják, a végső szót még nem mondták ki; sok minden nem világos. Vizsgáljuk meg pl. a The New York Times 1989. január 24-i számában közölt lényeges dolgokat: „A tudósok úgy vélik, hogy most a világegyetem ʼsötét korszakairólʼ való nagyobb felfedezések küszöbén állunk, annak a kritikus három perces időpontnak a küszöbén, ami a teremtés robbanási pillanatától az óriási galaxisok megjelenéséig eltelt. . . Az anyag keletkezése az idevonatkozó közvetlen bizonyítékok kellő hiányában a tudósokat alaposan zavarba ejti. James S. Trefil, a George Mason Egyetem fizikusa Fairfaxben [Va.] ezt írta: ʼA galaxisok létezésének kozmológiai magyarázata az egyik legkényesebb problémának bizonyult. Tulajdonképpen nem kellene, hogy az legyen, mégis igaz a megállapítás.’”
A cikk azt vizsgálta, mi történhetett „az első három percben”, ahogyan ezt Dr. John Mather asztrofizikus fejtegette. Erről ezt olvassuk: „Dr. Mather érezve, mekkora káoszt okoz az interjúvolónak, ezekkel a szavakkal szakította félbe az általánosan elfogadott teremtési szövegkönyv idézését: ʼTermészetesen, mi majd mindent tisztázunkʼ, amelyen a következtetésekre alapozott elméletek kidolgozását értette.”
Igen, a tudósok ismerete nagyon korlátozott a tekintetben, amit tudnak, és amit tudhatnak igazában. Mennyire más a helyzet a Teremtővel. Az ő tudása és dinamikus ereje előtt minden bizonnyal illő tisztelettel hajolunk meg. Helyesen mondta a zsoltáros: „Megszámlálja a csillagokat; mindegyiket nevükön nevezi. Nagy a mi Urunk, és igen erős; leírhatatlan az Ő értelme. . . Dicsérjétek Jaht!” (Zsoltárok 147:4, 5, 20).