⁴ Még Jézus csecsemő volt, amikor egy igazságos férfi, Simeon a szent szellem hatására kijelentette, hogy ’a kisgyermek Jézus’ „világosság [lesz] a nemzeteket borító lepel eltávolítására”, ahogyan azt megjövendölte az Ézsaiás 42:6 és 49:6 (Luk 2:25–32). Emellett az Ézsaiás 50:6–9-ben szereplő prófécia írt arról a megalázó bánásmódról, amely Jézusra várt a tárgyalása éjjelén (Máté 26:67; Luk 22:63). I. sz. 33 pünkösdje után Péter apostol egyértelműen úgy azonosította Jézust, mint Jehova „Szolgáját” (Ézs 52:13; 53:11; olvassátok fel: Cselekedetek 3:13, 26). Mit tanulhatunk ezekből a messiási próféciákból?

’Világosság’ és ’szövetség’

11. Milyen értelemben volt Jézus ’a nemzetek világossága’ az első században, és milyen értelemben az mind a mai napig?

¹¹ Az Ézsaiás 42:6 beteljesedéseként Jézus minden kétséget kizáróan ’a nemzetek világosságának’ bizonyult. Földi szolgálata alatt elsősorban a zsidóknak vitte el a szellemi világosságot (Máté 15:24; Csel 3:26). Mégis azt mondta, hogy ő „a világ világossága” (Ján 8:12). Nem csupán azáltal vált szellemi világossággá mind a zsidóknak, mind a nemzeteknek, hogy szellemi fényt árasztott, hanem azáltal is, hogy felajánlotta tökéletes emberi életét váltságul az egész emberiségért (Máté 20:28). A feltámadása után azzal bízta meg a tanítványait, hogy legyenek a tanúi „a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). Pál és Barnabás a szolgálatuk idején idézték ’a nemzetek világossága’ kifejezést, és a nem zsidók körében végzett prédikálómunkájukra alkalmazták (Csel 13:46–48; vesd össze: Ézsaiás 49:6). Ez a munka máig is folyik, amint Jézus földön élő felkent testvérei és a társaik szellemi világosságot árasztanak, és segítenek az embereknek, hogy higgyenek Jézusban, ’a nemzetek világosságában’.

12. Hogyan adta Jehova a Szolgáját ’a népnek szövetségül’?

¹² Ugyanebben a próféciában Jehova így szólt választott Szolgájához: „Megóvlak téged, és a nép szövetségéül adlak” (Ézs 42:6). Sátán állandóan azon mesterkedett, hogy elpusztítsa Jézust, és megakadályozza abban, hogy elvégezze a földi szolgálatát. De amíg el nem érkezett Jézus halálának a meghatározott ideje, Jehova megóvta Szolgáját (Máté 2:13; Ján 7:30). Majd feltámasztotta és ’szövetségül’, azaz zálogként adta az emberiségnek. Ez az ünnepélyes ígéret biztosította, hogy Isten hűséges Szolgája továbbra is ’a nemzetek világossága’ lesz – kiszabadítva a szellemi sötétségben lévőket. (Olvassátok fel: Ézsaiás 49:8, 9.)b