A „sáfár” közvetlen Har-magedon előtt

 1. Mi történik majd Armageddonkor, amivel a „sáfár” osztály szembenéz és ki árnyékolta elő ezt a „sáfárt” a jeruzsálemi Ezékiás király idejében?

HAR-MAGEDON [vagy közismerten: Armageddon] annak a helynek héber neve, ahol a „Mindenható Isten nagy napjának csatája” hamarosan lezajlik. A „sáfár” osztály maradéka közvetlenül ez előtt a háború előtt áll. Ebben a csatában a dolgok világi rendszere örökre megsemmisül. A „sáfár” osztály szellemileg éberen őrködik, hogy meglássa a megdicsőített Jézus Krisztusnak, visszatért Uruknak, a Királyság látható ellenségei felett aratandó megsemmisítő győzelmét. E Királyságért így imádkoznak Jehova Istenhez: „Jöjjön el a te Királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10; Jel 16:14–16). Az eseményeknek mai alakulását találóan szemléltetik, illetve megjövendölik azok az állapotok, amelyek Ezékiás jeruzsálemi király felettébb kritikus időben kinevezett királyi sáfárának szolgálata alatt uralkodtak.

 2. Ki volt ez a zsidó és kinek a helyébe lépett a királyi sáfárság szolgálatba Ésaiás 22:15–25 szerint?

² Ez a „sáfár” a zsidó Eliákim, Hilkiás fia volt. A nevét háromszor is említik mint Ezékiás király „házanépe fölé” kinevezett sáfárét (És 36:3, 22; 37:2). Eliákim Sebna helyébe lépett e királyi állás betöltésében. Az Eliákimra és Sebnára vonatkozó isteni rendelkezés Ésaiás 22:15–25 versében maradt megörökítve. Ott ezt olvassuk:

„Így szólt a szuverén Úr, a seregek Jehovája: ,Eredj, menj be ehhez a sáfárhoz, Sebnához, aki a ház feje: Mi érdekel téged itt és ki érdekel téged itt, hogy itt vágtál magadnak sírhelyet? Magaslaton vágja sírhelyét, sziklába vág sírhelyet magának. Íme, Jehova keményen megragad és levet téged erőteljes hajítással, ó életerős férfi. Bizony, szorosan összegöngyöl téged, mint egy labdát, messze földre [elhajít]. Ott fogsz meghalni és ott lesznek dicsőséged szekerei urad házának gyalázatára. És kivetlek tisztségedből; és hivatalos állásodból lerántanak téged.’a

,És azon a napon elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát. És palástodba öltöztetem őt és övedet szorosan köré kötöm és kezébe adom hatalmadat és atyja lesz Jeruzsálem lakosainak és Júda házának. És az ő vállára helyezem Dávid házának kulcsát és amit megnyit, azt senki be nem zárja és amit bezár, azt senki ki nem nyitja. És beverem mint szeget szilárd helyre, és dicsőséges trónja lesz atyja házának, és reá függesztik atyja házának minden díszét, az utódokat és a sarjakat, minden apró edényt és minden tálat, valamint minden korsót.

Azon a napon — ez a seregek Jehovájának kijelentése — a szilárd helyre bevert szeg elmozdul és letörik és leesik és a rajta levő teher összetörik, mert Jehova szólt.’”

 3. a) Mit jelent Eliákim neve, és hogyan teljesült annak jelentése Eliákim esetében? b) Kiket küldött el a király a gyalázkodó beszéd meghallgatására Jeruzsálem falai alá és végül is kihez fordult segítségért?

³ Jehova — a neve jelentésének megfelelően: „Isten felemel” — felmagasztalta Eliákimot Ezékiás király palotájának sáfári tisztségébe. Mikor? Még mielőtt Szanherib asszír király megtámadta volna Júda földjét i. e. 732-ben. Szanherib nem messze Jeruzsálemtől táboroztatta le seregeit. Innen küldte el díszkísérettel szóvivőjét, Rabsakét Jeruzsálem falai alá, hogy megadásra szólítsa fel Jeruzsálemet. Rabsaké küldetése közben becsmérelte Jehova Istent, ellenben Asszíriát és királyát felmagasztalta. Ezékiás király megbízta képviselőit, hogy hallgassák meg Rabsaké gyalázkodó, istenkáromló beszédét. Köztük volt Eliákim, a sáfár és Sebna, a lefokozott titkár is, valamint Joás, a történelemíró. A hallottak miatt mélységesen elmszomorodtak és beszámoltak Ezékiás királynak a gyalázkodó beszédről. A király — reménytelen helyzetének tudatában — Ésaiás prófétához, Jehova képviselőjéhez fordult (És 36:1—37:7).

 4. Ennek az ókori drámának mai beteljesedésében kit példáz Szanherib, kit jelképez Eliákim és Ezékiás?

⁴ Ugyanezen tipikus vonások kialakulása ismerhető fel most napjaink válságos helyzetében. Eszerint Szanherib, Asszíria királya Isten Királyságának ellenségét, névszerint Sátánt, az Ördögötb szemlélteti. Ő az, aki Jehova szervezett népét bebörtönzéssel és megsemmisítéssel fenyegetve behódolásra szólítja fel. Ezékiás, a felkent király — nevének jelentése: „Jah megerősített” — az immár uralkodó Királyt, Jézus Krisztust példázza, aki nagyon is tudatában van lojális földi tanítványai gyötrő helyzetének, akik gyalázkodást szenvednek az Ördög szervezete részéről, olykor pedig még a megsemmisítés veszélyével is szembenéznek. Eliákim, Ezékiás király udvari sáfára a „sáfár” osztály maradékát szemlélteti, azokat, akik még most, 1914 óta itt a földön élnek „a dolgok rendszerének befejezésekor”. Eliákim mint előképes sáfár zsidó vagy izraelita volt. A mai maradék is szellemi izraelitákból áll, az uralkodó Király, Jézus Krisztus irányítása alatt.

 5. Azzal, hogy még mindig terjeszti világszerte az Őrtorony folyóiratot, kivel hozza magát kapcsolatba a felkentek maradéka, és mikor utasítottak vissza minden gúnynevet, amellyel illették őket?

⁵ Az egyre fogyatkozó felkent maradék még most is megjelenteti sok-sok nyelven az Őrtorony folyóiratot, amely hirdeti Jehova Királyságát. A teokratikus események 20. századi kibontakozásának logikus folyományaként Jehova Istennel hozzák kapcsolatba magukat, hiszen róla neveztettnek. Igen, az emlékezetes 1931-es évben a felkent maradék több ezer tagja összejött egy nagy kongresszuson az ohiobeli Columbusban és ott július 26-án egyhangúlag elfogadtak egy határozatot, amelyben a bibliailag hiteles „Jehova tanúi” név felvétele mellett döntöttek. Ettől kezdve visszautasítottak minden olyan gúnynevet, amellyel a kereszténység vallásrendszerei a nemzetközi bibliakutatókat illették. Nem telt bele sok idő s a szellemi izraeliták összes gyülekezetei szerte a világon elfogadták ezt a nevet.

 6. Mit vállaltak önként, amikor felvették Isten nevét?

⁶ Ez azt jelentette, hogy vállalták azokat a kötelezettségeket, amelyek Ésaiás próféta izraelita kortársaihoz intézett szavaiból következtek:

„,Ti vagytok az én tanúim’, ez Jehova kijelentése, ,sőt szolgám, akit választottam, hogy megismerhessétek [azt] és higgyetek bennem, és hogy megérthessétek, hogy én ugyanaz az Egy vagyok . . . Ti vagytok hát az én tanúim’, ez Jehova kijelentése, ’és én Isten vagyok’” (És 43:10–12).

A SÁFÁRI KÖTELEZETTSÉGEK

 7. a) A sáfárságra kizárólagos jogot formáló valláspapság hogyan hazudtolta meg saját állítását 1918-ban, az első világháború befejezése előtt? b) A kereszténység papsága mennyiben bizonyult Sebnához hasonlónak?

⁷ Miként Sebna, Ezékiás király kormányában Ésaiás idejében, úgy a kereszténység papsága is kizárólagos jogot formál a földi sáfárságra a nagyobb Ezékiás, Jézus Krisztus alatt. Jehova tanúi felkent maradékának hűséges tagjai viszont a papsággal ellentétben őszintén arra törekednek, hogy hűséggel betöltsék a Királysággal kapcsolatos sáfári szolgálatukat. Ez egészen nyilvánvaló volt az első világháború befejezése óta, amely köztudottan a kereszténységben robbant ki. Erre az időre a kereszténység háborúra uszító papsága kitörölhetetlen bizonyítékát adta annak, milyen is volt sáfári szolgálata, amelyet állítólag a Királytól, Jézus Krisztustól kapott. Az is nyilvánvalóvá lett ekkor, hogy a „pogányok ideje” vagy „nemzetek meghatározott ideje” 1914 őszén lejárt. Ez egyben azt is jelezte, hogy a megdicsőített Jézus Krisztus mint a Nagyobb Ezékiás elkezdte mennyei uralmát (Ez 21:25–27; Zak 21:24, UV; AV). Vajon a kereszténység papsága sietett-e támogatni Jehova felállított Királyságát? Nem!

 8. A Népszövetség kudarca után milyen akcióba kezdett a kereszténység papsága szöges ellentétben a szellemi izraeliták maradékával?

⁸ 1919-ben a kereszténység papsága a tervezett Népszövetségnek ajánlotta fel sáfári szolgálatait. Ez a Népszövetség azonban 1939-ben véglegesen megbukott. Utóda, a létrehozott békét biztosító szerv: az Egyesült Nemzetek Szervezete lett. A szellemi izraeliták maradéka — a papsággal szöges ellentétben — továbbra is Isten Krisztus alatti Királyságát támogatta.

 9. A történelmi tények szerint milyen válasz adható Jézusnak a Lukács 12:42-ben feljegyzett kérdésére?

⁹ Mióta elkezdődött az isteni ítélet 1918-ban, kik részesültek abban a megtiszteltetésben, hogy sáfárok lehettek és kik erősíttettek meg ebben a szolgálatban? Az 1918 óta lezajló események mint történelmi tények ékesszólóan felelnek kérdésünkre: a szellemi izraeliták felkent maradéka! Ők mint osztály választ adnak Jézus kérdésére: „Ki hát a hű és értelmes sáfár, akit az ő ura szolgaszemélyzete fölé kirendel, hogy kellő időben kiossza élelmüket?” (Luk 12:42). Ők alkotják a mai nagyobb Eliákimot, vagyis azt a „sáfár” osztályt, amelyet a hűséges és értelmes Eliákim példázott Ezékiás király uralma idején (i. e. 745—716 között), abban az időben, amikor az asszírok megszállták Júda földjét.

10. Jézusnak a Lukács 12:43, 44-ben feljegyzett próféciája szerint mi tette „boldoggá” a szellemi izraeliták maradéka által képviselt rabszolga „sáfárt”?

¹⁰ A hű „sáfár” osztály maradéka a kereszténységre és az összemberiségre zúduló jajok ellenére valóban „boldog”, ahogyan azt Jézus jövendölése tartalmazza is: „Boldog az a [rab]szolga, akit az ő ura hazatérésekor ilyen munkában talál!” Miért? Jézus további szavaiban, a ténynek megfelelően így indokolja: „Bizony mondom nektek: kinevezi minden vagyona fölé” (Luk 12:43, 44).

11. Hogyan jövendölte meg Jehova az Ésaiás 22:20, 21 szerint, hogy más valaki lép majd Sebna helyébe?

¹¹ A szellemi izraeliták hűséges maradékával szellemi értelemben ugyanaz történt, mint ami Eliákimmal, Hilkiás fiával, aki a kérkedő Sebna helyébe lépett mint „sáfár” Ezékiás király házában. Jehova így szólt prófétájához, Ésaiáshoz: „És azon a napon [amikor Jehova megfosztotta Sebnát tisztségétől] elhívom szolgámat, Eliákimot, Hilkiás fiát és palástodba öltöztetem őt és övedet szorosan köré kötöm és kezébe adom hatalmadat és atyja lesz Jeruzsálem lakosainak és Júda házának” (És 22:20, 21).

12. 1919 tavasza óta Jézus Krisztus melyik akciója felel meg ennek a jövendölésnek?

¹² Ez pontosan megfelel a Jézus hű és értelmes „sáfár” osztálya kinevezésének a Királyság javai fölé. A háború utáni 1919-es év tavaszától új fejezet nyílt a vallástörténelemben. Akkor a hű és értelmes „sáfár” osztály maradéka — Eliákimhoz hasonlóan — Jehova Isten felállított Királyságának nagyköveti minőségében a méltóság palástjába öltöztetett (2Kor 5:20). Mint nagykövetek hirdetni kezdték a felállított Királyságot „az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:14; Márk 13:10). Képletesen szólva, a Mindenható Isten fölövezte derekukat e fontos szolgálat elvégzésére, s e célból a sáfári vagy főudvarmesteri szolgálat [héberül: so·khenʹ; görögül: oikonómos, görög Septuaginta ford.] „derékövét” kötötte derekukra. (V. ö. Zakariás 3:1–7.)

¹³ Jehova Isten különösen 1919 tavaszától kezdve azzal a felhívással fordult önátadott népéhez, hogy fussanak ki „Nagy Babilonból”, a hamis vallás világbirodalmából (Jel 18:2, 4). A „sáfár” osztály tagjai ezt meg is tették és most mennyei Uruk, a láthatatlanul jelenlevő Úr Jézus Krisztus arra használja fel őket, hogy a mennyei Királyság várományosainak „kellő időben kiosszák élelmüket”. E tekintetben az Eliákim osztály „atyai” gondviselője mindazoknak, akiket ,Jeruzsálem és Júda házának lakói’ szemléltettek. Ekkénti megbízatásukat vagy „hatalmukat” Jehovától Jézus Krisztus által kapták és e kollektív hű és értelmes „sáfár” él is e „hatalmával”. 1935 óta Krisztus „más juhainak” „nagy sokasága” javára fordítja ezt az atyai gondoskodást, miként azok az „idegen lakosok” is, akik az ősi „Jeruzsálem falain belül” tartózkodtak (2Móz 20:10; Ján 10:16; Jel 7:9–17).

¹⁴ Súlyos felelősség nyugszik most az Eliákim osztály vállán, olyan, mint amelyről Jehova az Ezékiás király házabeli Eliákimmal kapcsolatban beszélt: „Az ő vállára helyezem Dávid házának kulcsát és amit megnyit, azt senki be nem zárja és amit bezár, azt senki ki nem nyitja” (És 22:22). A kollektív „sáfár” osztály érdemesnek bizonyult a „dávidi királyi ház kulcsának” viselésére. Éberen őrködött Isten messiási Királysága földi érdekei fölött. Ezt a Királyságot egyébként „Dávid háza” szemléltette. Örömmel üdvözölte azokat, akiket az Úr kiválaszt, hogy teljessé váljon a Királyság-örökösök maradékának száma. 1935 óta kezdték örömmel üdvözölni a „más juhokat”, is, akiket a Jó Pásztor összegyűjtött, hogy „egy nyájat” alkossanak a felkent maradékkal. Viszont zárt ajtót mutatott azoknak, akik hitehagyottakként ki lettek közösítve és akik megpróbáltak ellenségesen befurakodni azért, hogy megrontsák Jehova tanúit. (V. ö. Jelenések 3:7.)

¹⁵ Az újkori Eliákim osztályra vonatkozó további jövendölésében Jehova ezt mondta: „És beverem mint szeget szilárd helyre és dicsőséges trónja lesz atyja házának, és reá függesztik [mint egy szegre] atyja házának minden díszét, az utódokat és a sarjakat, minden apró edényt és minden tálat, valamint minden korsót” (És 22:23, 24).

¹⁶ A tartósan bevert „szeg”, amelyre rendeltetésszerűen ráaggasztják a háziedényeket, Eliákimot, a Sebna helyébe lépő új sáfárt szemléltette. Ennek megfelelően mint sáfárnak az volt a feladata, hogy éltelt-italt szolgáljon fel a királyi háznép számára. Eliákimnak ilyen minőségben való szolgálati kirendelése azt szemlélteti, hogy a Nagyobb Ezékiás, Jézus Krisztus — dicsőségében való eljövetelekor — hűséges „sáfár” osztályát kijelöli a még földön élő társörökösök maradéka fölé abból a célból, hogy a „szolgaszemélyzet” kellő időben megkapja tőlük a szükséges élelmet, legyen az akár kis, akár nagy adag. Ez egyébként mindig attól függött, hogy a felszolgált étel vagy ital mennyire volt szilárd eledel, vagy erős ital. Ez az „élelem” vagy „táplálék” természetesen mindig Isten Igéjéből származott. Az „edények” — egy másik bibliai nézpőpontból nézve — magukat Isten szolgáit szemléltették, akik a legkülönbözőbb minőségben szolgálnak (2Tim 2:20–22).

¹⁷ Eliákimnak „dicsőséges trónná” [„díszhellyé”] kellett válnia atyjának, Hilkiásnak a házában. Vagyis nem volt szabad szégyent hoznia atyja házára, nem volt szabad jó hírnevét megrabolni, ellentétben Sebnával, a volt sáfárral. Ehelyett fel kellett magasztaltatnia Ezékiás király szolgálatában. Az, hogy „dicsőséges trónná” [„díszhellyé”] lett, ezt mind jelképezte. Ő maga nem ült a királyi székbe, hogy mint királynak neki szolgáljanak, de a király szolgájaként az újonnan kinevezett működési területén vagy birodalmában hatalma és „uralma” volt. Bizonyos fokig ő képviselte Jeruzsálem királyát. Nem volt szégyenére tehát „atyja házának”, inkább a „díszére” vagy „dicsőségére” vált és ezt megtartotta, jelképesen szólva olyan erősen, mint a bevert szeg. Atyja házának „utódai és sarjai” nem szenvedtek hátrányt; éppen Eliákimtól függött a beajánlásuk. Eliákim minden rokona bizton számíthatott arra, hogy Eliákim becsülettel és tisztességgel képviseli őket. Rokonainak magasabb állásba jutása nemes értelemben tőle függött. Rászoruló rokonait arra biztatta, hogy „edényekként” szolgáljanak a Király szolgálatában, tekintettel arra, hogy ilyen komoly támogatásuk volt.

¹⁸ Ma a „hűséges sáfár” osztályra ugyanilyen súlyos felelősség hárul. Királyi felelősségről, megtisztelő felelősségről van szó, amely Jehova beiktatott Királyának, Jézus Krisztusnak szolgálatából fakad. Ez a szellemi felelősség megnyilvánul mind azok iránt, akik a Királyság-reménységben az Eliákim osztályhoz tartoznak, mint akik szellemi Atyjuk „utódai és sarjai”. A „sáfár” osztálytól függnek és mint „szegre” akaszkodnak reá, s közben hasonlítanak olyan értelmes, élő „edényekhez”, amelyekben változó mennyiségű élelmiszer van a többi szellemi rokonaik számára.

¹⁹ Az ókorban, i. e. 8. században, Eliákim olyan időben kapta meg a királyi sáfárságot, amelyben Jehova előképes királyságának válságos időszaka volt Jeruzsálemben. Eliákim maga is hallotta azokat a szörnyű fenyegetéseket, amelyeket a támadó asszír király, Szanherib küldöttsége üvöltözött feléjük. Eliákim híven elismételt mindent urának, Ezékiás királynak. Ezékiás király nem rohant katonai segítségért Egyiptomba, hanem Jehova Istent hívta segítségül. Válaszul Jehova Ésaiás prófétán keresztül a legmegnyugtatóbb választ közölte vele. Mi történt hát Jehova kihívó üzenetének teljesüléseképpen? Ezt olvassuk:

²⁰ „És kivonult Jehova angyala és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezret. Amikor korán reggel felkeltek, mindenütt holt tetemek voltak ott. Erre Szanherib, Asszíria királya felkerekedett és elvonult; visszatért és Ninivében telepedett le. És történt egyszer, amikor leborult istenének, Niszróknak házában, Adramélek és Sarézer, saját fiai, karddal levágták őt” (És 37:36–38; 2Kir 19:35–37).

²¹ Jehovának az akkor ott Jeruzsálem királysága érdekében megvívott csatája előárnyékolta az ő nagyobb aktusát, a „Mindenható Isten nagy napja csatájában” Armageddonkor. Pusztító angyala akkor egy Arkangyal lesz, a beiktatott Király, Jézus Krisztus, aki parancsnokol az összes mennyei angyalok felett (Jel 16:14–16; 19:11–21). A „sáfár” osztály maradéka most szembenéz ezzel a soha meg nem ismétlődő háborúk háborújával. A „sáfár” osztály, akinek feladata a „táplálék” vagy „élelem” kiosztása Isten Igéjéből, 1919 óta különösen alkalmas eszköz volt Jehova kezében az eljövendő armageddoni „háború” figyelmeztető bejelentésében. Miként Eliákim Ezékiás király napjaiban, ők is szembenéznek a nagyobb „asszír”, Sátán az Ördög és hordái közeledő támadásával (Mik 5:5, 6). Továbbra is figyelmeztetik a mennyei Uruk házanépének összes tagjait és az egész emberiséget.

²² A nemzetközi „nagy sokaság” hallgatott a figyelmeztetésre és továbbította azt másoknak is (Jel 7:9–17). Buzdításukra szolgál, ami Eliákimmal, Ezékiás király sáfárával és Jeruzsálem többi lakóival történt. Ők ugyanis megmenekültek, amikor az asszír hódítókat tömegpusztulás érte. E „vég idején” a „sáfár” osztály és Krisztus „más juhainak” „nagy sokasága” szintén megmentésben részesül, amikor a dolgok e világi rendszere a „Mindenható Isten nagy napja csatájában” Armageddonkor megsemmisül (Dán 12:4). Jehova győzelme után a nagyobb Szanherib, Sátán az Ördög és démonangyalai a Nagyobb Ezékiás, Jézus Krisztus ezeréves uralmának idejére a mélységbe vettetnek.

²³ A „hű sáfár” pedig mindaddig, míg uralkodó Ura, Jézus Krisztus kegyesen felhasználja, továbbra is kiosztja az „eledelt” vagy „élelmet” túlélő társainak, az Úr „más juhai” „nagy sokaságának”. E ragyogó kilátás valóra válása érdekében a juhokhoz hasonló embereknek ébereknek kell maradniuk, nehogy „levágassanak” Armageddonkor mint azok, akik az alkalmatlanná vált „szegbe”, a Sebna-osztályba kapaszkodnak a kereszténységben (És 22:17–19, 25). Boldogok mindazok, akik tisztázták önmaguk előtt és elfogadták a helyes választ Jézusnak erre a kérdésére: „Ki hát a hű és értelmes sáfár”? A sáfársága iránti lojalitással fogadják el továbbra is kellő időben a szükséges „élelemadagjukat” a „hű sáfár”, a Nagyobb Eliákim kezéből. Ez a jelképes „szeg” — az isteni előretudás szerint — „szilárd helyre” veretett be Isten segítségével. Így teljes lojalitással, bizton rá lehet kapaszkodni!

[Lábjegyzetek]

Tudnál-e válaszolni ezekre az ismétlő kérdésekre?

◻ Ki volt Eliákim és ki volt Sebna?

◻ Kiket ábrázol ma Eliákim és Sebna?

◻ Kinek az előképe volt Szanherib és kinek Ezékiás király?

◻ Mit támogat az Eliákim-osztály, ellentétben azzal, amit a Sebna-osztály támogat?

◻ Kiket ábrázolnak „Jeruzsálem . . . és Júda házának lakói”?

◻ Kik részesülnek még a modern teljesedésben ’Jeruzsálem és Júda lakóin’ kívül az Eliákim-osztály atyai gondoskodásában?

◻ Mit ábrázol „Dávid háza”?

◻ Ki az Ésaiás próféciájában szereplő „szeg” és kit ábrázol?

◻ Mit jelképez az a tény, hogy ez a „szeg” „dicsőség trónjává” lesz?

13. Mikor menekült ki a kollektív „sáfár” osztály Nagy Babilonból és kik fölött terjesztette ki sáfári „hatalmát”?

14. Hogyan tett eleget a „sáfár” a reá bízott feladatnak, melyet a „Dávid háza kulcsának” Eliákim vállaira helyezése szemléltet?

15. Mint mit kívánta beverni Jehova szilárd helyre Eliákimot és miket akart „ráaggatni”?

16. Kinek a helyébe lépett Eliákim és milyen szolgálatra nevezték ki az ellenképi Eliákimot a „szolgaszemélyzet” javára?

17. Mi módon lehetett Eliákim „dicsőség trónjává” atyja házában és hogyan vált hasznára ez atyja „utódainak és sarjainak”?

[Kép a 17. oldalon]

A felkent maradék és munkatársaik számos nyelven terjesztik világszerte az ŐRTORONY folyóiratot