24—25. a) Milyen meghívást hirdet ki Jehova, és miért lehetünk biztosak az ígéretei beteljesedésében? b) Mit követel meg jogosan Jehova?

²⁴ Jehovát az irgalma arra indítja, hogy ezt a meghívást hirdesse ki: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ézsaiás 45:22–25).

26. Hogyan válaszol egy ’minden nemzetből való nagy sokaság’ Jehovának arra a meghívására, hogy térjen hozzá?

²⁶ Ám Isten meghívása, hogy térjenek hozzá, nem korlátozódik az ókori Babilonban levő foglyokra (Cselekedetek 14:14, 15; 15:19; 1Timóteus 2:3, 4). Ez a meghívás még mindig hallható, és egy ’minden nemzetből való nagy sokaság’ válaszol rá, ezt hirdetve: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük . . . és a Báránynak [Jézusnak]!” (Jelenések 7:9, 10; 15:4). Minden évben gyarapodik a nagy sokaság azáltal, hogy újabb százezrek Istenhez térnek, teljes mértékben elismerik szuverenitását, és nyilvánosan kijelentik, hogy engedelmességgel tartoznak neki. Ezenkívül lojálisan támogatják a szellemi Izraelt, „Ábrahám magvát” (Galácia 3:29). Azzal fejezik ki, hogy szívesen fogadják Jehova igazságos uralmát, hogy világszerte hirdetik: „Csak az Úrban van . . . minden igazság és erő.”a Pál apostol a rómaiaknak írt levelében a Septuagintából idézi az Ézsaiás 45:23-at, hogy rámutasson: végül minden élő elismeri majd Isten szuverenitását, és szüntelenül dicséri nevét (Róma 14:11; Filippi 2:9–11; Jelenések 21:22–27).