’Jelképes dráma’, mely a javunkra válik

MILYEN nehéz lenne megérteni a Biblia egyes részeit, ha máshol benne nem derülne rájuk fény! Az Isten Szavában lévő történelmi beszámolókat szó szerint értelmezhetjük. De némelyik elbeszélés mélyebb igazságokat is tartalmaz, melyek nem annyira maguktól értetődőek. Példa erre az Ábrahám patriarcha családjában élő két asszony története, melyet Pál apostol ’jelképes drámának’ nevezett (Galácia 4:24).

Ez a dráma megérdemli a figyelmünket, mert az, amit jelképez, létfontosságú mindenkinek, aki Jehova Isten áldására vágyik. Mielőtt megvizsgálnánk ennek az okát, beszéljünk azokról a körülményekről, amelyek arra ösztönözték Pált, hogy feltárja a dráma jelentőségét.

Az első századi galáciai keresztények körében volt némi nehézség. Egyesek közülük ’kínos gonddal megtartottak napokat, hónapokat, időszakokat és éveket’ úgy, ahogy a Mózesi Törvény előírta. Azt állították, hogy Isten kegyének elnyeréséhez szükség van a Törvény betartására (Galácia 4:10; 5:2, 3). Pál azonban tudta, hogy az efféle ünnepeket nem kell megtartaniuk a keresztényeknek. Ezt bizonyítandó, egy olyan történetet elevenített fel, amelyet minden zsidó származású ember ismert.

Pál emlékeztette a galáciaiakat arra, hogy Ábrahám, a zsidó nemzet ősatyja nemzette Ismáelt és Izsákot. Az első fiút Hágár, a szolgálólány szülte neki, a másodikat pedig Sára, a szabad asszony. Galáciában azok, akik a Mózesi Törvény iránti engedelmességet hangoztatták, kétségtelenül tisztában voltak vele, hogy Sára eredetileg meddő volt, és odaadta Ábrahámnak a szolgálóját, Hágárt, hogy ő szüljön helyette gyermeket. Tudták, hogy Hágár, miután világra hozta Ismáelt, megvetette úrnőjét, Sárát. Ám Isten ígéretének megfelelően Sára végül időskorában megszülte Izsákot. Később Ábrahám elküldte Hágárt és Ismáelt, mivel Ismáel bántotta Izsákot (1Mózes 16:1–4; 17:15–17; 21:1–14; Galácia 4:22, 23).

Két asszony, két szövetség

Pál magyarázatot is fűzött ennek a ’jelképes drámának’ a részleteihez: „ezek az asszonyok . . . két szövetséget jelentenek: az egyik a Sínai-hegyről való, amely rabszolgaságra hoz világra gyermekeket, és ez Hágár. Ez . . . megfelel a mai Jeruzsálemnek, mert rabszolgaságban van gyermekeivel együtt” (Galácia 4:24, 25). Hágár a szó szerinti Izraelt jelképezte, a fővárosával, Jeruzsálemmel együtt. A zsidó nemzetet a Sínai-hegynél hatályba lépett Törvényszövetség Jehovához kötötte. A Törvényszövetség állandóan arra emlékeztette az izraelitákat, hogy a bűn rabszolgái, és megváltásra szorulnak (Jeremiás 31:31, 32; Róma 7:14–24).

Akkor kit képviselt Sára, ’a szabad asszony’, és a fia, Izsák? Pál arra utalt, hogy Sára, a „meddő asszony” Isten feleségét, szervezetének égi részét jelképezte. Ez az égi asszony olyan értelemben volt meddő, hogy Jézus eljövetele előtt nem voltak szellemmel felkent „gyermekei” a földön (Galácia 4:27; Ézsaiás 54:1–6). I. sz. 33 pünkösdjén azonban kitöltetett a szent szellem egy férfiakból és nőkből álló csoportra, akik ezáltal újraszülettek mint ennek az égi asszonynak a gyermekei. A gyermekek, akiket ez a szervezet hozott világra, örökbe lettek fogadva Isten fiaiként, és társörökösök lettek Jézus Krisztussal egy új szövetségi kapcsolat keretén belül (Róma 8:15–17). Egyikük, Pál apostol ezért ezt írhatta: „A fenti Jeruzsálem . . . szabad, és ő a mi anyánk” (Galácia 4:26).

Az asszony gyermekei

A bibliai beszámoló szerint Ismáel üldözte Izsákot. Ehhez hasonlóan az i. sz. első században a rabszolgává tett Jeruzsálem gyermekei gúnyolták és üldözték a fenti Jeruzsálem gyermekeit. „Mint ahogy akkor a test szerint született [Ismáel] üldözni kezdte a szellem szerint születettet [Izsákot], úgy most is” — magyarázta Pál (Galácia 4:29). Amikor Jézus Krisztus megjelent a földön, és elkezdte hirdetni a Királyságot, a zsidó vallási vezetők ugyanúgy viselkedtek, ahogyan Hágár fia, Ismáel viselkedett Ábrahám igazi örökösével, Izsákkal. Gúnyolták és üldözték Jézus Krisztust, és közben nyilván úgy gondolták, hogy ők Ábrahám törvényes örökösei, és Jézus a betolakodó.

Jézus röviddel azelőtt, hogy a test szerinti Izrael vezetői halálra adták, így szólt: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek — mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit! De ti nem akartátok. Íme! Elhagyatottá lesz nektek a házatok” (Máté 23:37, 38).

Az első századi eseményekről szóló ihletett feljegyzés rámutat, hogy a Hágár által szemléltetett test szerinti nemzet pusztán a származása révén nem hozott világra olyan fiakat, akik társörökösök lettek Jézussal. Azokat a zsidókat, akik gőgjükben azt hitték, hogy származásuknál fogva joguk van ehhez az örökséghez, Jehova elkergette, elutasította. Természetesen voltak olyan egyének az izraeliták között, akik társörökösök lettek Krisztussal. Ezt a kiváltságot azonban a Jézusba vetett hitük alapján kapták, nem pedig a származásuk alapján.

I. sz. 33 pünkösdjén Krisztus számos társörökösének a kiléte nyilvánvalóvá vált. Idővel Jehova másokat is felkent mint a fenti Jeruzsálem fiait.

Pál azért fejtette ki ezt a „jelképes drámát”, hogy szemléltesse, mennyivel magasabb rendű az új szövetség, mint a Mózes által közvetített Törvényszövetség. Senki sem nyerheti el Isten tetszését a Mózesi Törvény betartásával, mivelhogy minden ember tökéletlen, és a Törvény csak kiemelte, hogy az emberek a bűn rabságában vannak. De ahogy Pál mondta, Jézus azért jött el, hogy „megvásárlás által megszabadítsa a törvény alatt levőket” (Galácia 4:4, 5). Ennélfogva a Krisztus áldozatának értékébe vetett hitük megszabadította az embereket a Törvény általi elítéléstől (Galácia 5:1–6).

Hogyan válik a javunkra?

Miért érdekeljen minket Pál ihletett magyarázata erről a drámáról? Egyrészt azért, mert általa megérthetünk olyan szentírási részleteket, amelyeket egyébként homály fedne. A magyarázat megszilárdítja a Biblia egységébe és összhangjába vetett bizalmunkat (1Tesszalonika 2:13).

Másrészt, amit a dráma jelképez, az nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövőben boldogok lehessünk. Ha nem jelentek volna meg a fenti Jeruzsálem fiai, nem lenne más kilátásunk, csak az, hogy a bűn és a halál rabszolgaságában maradunk. Ámde Krisztusnak és azoknak a szerető irányítása alatt, akik vele együtt öröklik Isten Ábrahámnak tett ígéretét, ’a föld minden nemzete áldást nyer’ (1Mózes 22:18). Ez akkor következik be, amikor örökre megszabadulnak a bűn, a tökéletlenség, a bánat és a halál következményeitől (Ézsaiás 25:8, 9). Micsoda dicsőséges idő lesz az!

[Kép a 11. oldalon]

A Törvényszövetség a Sínai-hegynél lépett életbe

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Kép a 12. oldalon]

Mi a Pál apostol által említett ’jelképes dráma’ jelentősége?