Tizenötödik fejezet

A meddő ujjong

Ézsaiás 54:1–17

 1. Miért szeretett volna Sára gyermekeket? Mit kellett átélnie?

SÁRA szeretett volna gyermekeket. Sajnos, meddő volt, és ez nagy szívfájdalmat okozott neki. Akkoriban szégyennek tartották, ha valaki meddő volt, de ezenkívül más is növelte Sára fájdalmát. Nagyon szerette volna látni, hogy beteljesedik a férjének tett isteni ígéret. Úgy volt, hogy Ábrahám utódot nemz, és a magva áldást jelent majd a föld minden nemzetségének (1Mózes 12:1–3). Ám évtizedekkel azután, hogy Isten ilyen ígéretet tett, még mindig nem született Ábrahámnak gyermeke. Sára megöregedett, és gyermektelen maradt. Időnként talán úgy gondolta, hogy hiába reménykedett. Egy nap azonban elkeseredése örömre váltott!

 2. Miért érdekeljen minket az Ézsaiás könyvének 54. fejezetében feljegyzett prófécia?

² Sára nehéz helyzete segít megértenünk az Ézsaiás könyvének 54. fejezetében feljegyzett próféciát. Ott Jeruzsálemhez szólnak úgy, mintha egy meddő asszony lenne, aki abban a nagyszerű örömben fog részesülni, hogy sok gyermeke születik. Az, hogy Jehova úgy ábrázolja együttesen ókori népét, mint feleségét, megmutatja, milyen gyengéd érzésekkel van iránta. Az Ézsaiás könyvének ez a fejezete ezenkívül segít megérteni az egyik fő vonását annak, amit a Biblia „szent titoknak” hív (Róma 16:25, 26). Az „asszony” kiléte és az ebben a próféciában megjövendölt események, amik vele történnek, fontos tudnivalókat közölnek a mai igaz imádatról.

Az „asszony” kiléte

 3. Miért lesz oka a meddő „asszonynak” az örvendezésre?

³ Az 54. fejezet örvendetes kijelentéssel kezdődik: „Ujjongj te meddő [asszony, »NW«], ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr” (Ézsaiás 54:1). Mennyire fellelkesíthették Ézsaiást, hogy elmondhatta ezeket a szavakat! És milyen vigasztaló lesz e szavak beteljesedése a Babilonban raboskodó zsidóknak! Abban az időben Jeruzsálem még mindig elhagyatott lesz. Emberi nézőpontból semmi remény nem lesz arra, hogy valaha is újra benépesüljön, éppen úgy, ahogy egy meddő asszony sem remélheti reálisan szemlélve, hogy gyermekeket szül idős korában. De ennek az „asszonynak” áldásban lesz része a jövőben: termékennyé válik. Jeruzsálem rendkívül örülni fog. Újra ’fiak’, azaz lakosok fogják betölteni.

 4. a) Hogyan segít Pál apostol meglátnunk, hogy az Ézsaiás könyve 54. fejezetének van nagyobb beteljesedése is annál, ami i. e. 537-ben következett be? b) Mi a „fenti Jeruzsálem”?

⁴ Ézsaiás talán nem tudja, de próféciájának több beteljesedése is lesz. Pál apostol az Ézsaiás könyve 54. fejezetéből idéz, és elmagyarázza, hogy az „asszony” valami sokkal fontosabbat jelöl, mint Jeruzsálem földi városát. Ezt írja: „A fenti Jeruzsálem . . . szabad, és ő a mi anyánk” (Galácia 4:26). Mi ez a „fenti Jeruzsálem”? Világos, hogy nem az Ígéret földjén elterülő Jeruzsálem városa. Ez a város földi, nem „fenti”, nem az égi birodalomból való. A „fenti Jeruzsálem” Isten égi ’asszonya’, azaz hatalmas szellemteremtményeiből álló szervezete.

 5. A Galácia 4:22–31-ben körvonalazott jelképes drámában kit ábrázol a) Ábrahám, b) Sára, c) Izsák, d) Hágár és e) Ismáel?

⁵ Hogyan lehet azonban az, hogy Jehovának két jelképes asszonya van — az egyik égi, a másik meg földi? Van ebben valamilyen ellentmondás? Egyáltalán nincs. Pál apostol rámutat, hogy a válasz abban a prófétai képben található, amelyet Ábrahám családja nyújt (Galácia 4:22–31; lásd az „Ábrahám családja prófétai képet jelent” című részt a 218. oldalon). Sára — „a szabad asszony”, Ábrahám felesége — Jehovának a szellemteremtményekből álló feleségszerű szervezetét ábrázolja. Hágár — a szolgálólány, Ábrahám másodfelesége, vagyis ágyasa — a földi Jeruzsálemet ábrázolja.

 6. Milyen értelemben volt Isten égi szervezete hosszú ideig meddő?

⁶ Ezzel a háttérismerettel kezdjük látni az Ézsaiás 54:1 mélyebb jelentését. Évtizedekig tartó meddőség után Sára kilencvenéves korában megszülte Izsákot. Ehhez hasonlóan Jehova égi szervezete hosszú ideig meddő volt. Még Édenben Jehova megígérte, hogy ’asszonyától’ fog származni a „mag” (1Mózes 3:15). Több mint kétezer évvel később Jehova szövetséget kötött Ábrahámmal a megígért Magra vonatkozóan. De Isten égi ’asszonyának’ még sok évszázadig várnia kellett arra, hogy létrehozza ezt a Magot. Az idő azonban eljött, amikor ennek a korábban „meddő asszonynak” több gyermeke lett, mint a testi Izraelnek. A meddő asszonyról szóló szemléltetés segít meglátnunk, miért sóvárogtak már arra az angyalok, hogy tanúi legyenek a megjövendölt Mag eljövetelének (1Péter 1:12). Mikor történt meg ez végül?

 7. Mikor volt oka a „fenti Jeruzsálemnek” az örvendezésre úgy, ahogy azt az Ézsaiás 54:1 megjövendölte? Miért válaszolsz így?

⁷ Amikor Jézus emberként megszületett, az biztosan örvendezésre adott okot az angyaloknak (Lukács 2:9–14). De nem erről az eseményről jövendölt az Ézsaiás 54:1. Jézus csak akkor lett a „fenti Jeruzsálem” szellemi fia, és ismerte el nyilvánosan maga Isten úgy, mint „az én Fiam, a szeretett”, amikor i. sz. 29-ben szent szellem által nemzett lett (Márk 1:10, 11; Héberek 1:5; 5:4, 5). Isten égi ’asszonyának’ ekkor volt oka örvendezni az Ézsaiás 54:1 beteljesedéseként. Végre létrehozta a megígért Magot, a Messiást! Véget ért az évszázadokig tartó meddősége. Ezzel azonban nem szakadt vége az örvendezésének.

A meddő asszonynak számos fia lesz

 8. Miért volt oka Isten égi ’asszonyának’ az örvendezésre azután, hogy létrehozta a megígért Magot?

⁸ Jézus halála és az azt követő feltámadása után Isten égi ’asszonya’ örvendezett azon, hogy ezt a kedvelt Fiút visszanyerte mint „a halottak közül az elsőszülöttet” (Kolosszé 1:18). Ezután még több szellemi fia lett. I. sz. 33 pünkösdjén Jézus mintegy 120 követője felkenetett szent szellemmel, és ezáltal örökbe fogadták őket mint Krisztus társörököseit. Aznap egy kicsit később további háromezerrel nőtt a számuk (János 1:12; Cselekedetek 1:13–15; 2:1–4, 41; Róma 8:14–16). A fiaknak ez a tömege tovább növekedett. A kereszténység hitehagyásának korai évszázadaiban a növekedés nagyon lelassult. Ám ez megváltozott a XX. században.

 9—10. Mit jelentett egy sátorlakó asszonynak az ókorban az az utasítás, hogy ’szélesítse ki a sátra helyét’? Miért jelentett ez boldog időszakot egy ilyen asszonynak?

⁹ Ézsaiás ezután a figyelemre méltó növekedés időszakáról prófétál: „Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet. Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod [utódod, »KNB«] népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel” (Ézsaiás 54:2–4).

¹⁰ Itt Jeruzsálemhez úgy szólnak, mintha sátorban lakó feleség és anya lenne, például amilyen Sára. Amikor egy ilyen anyának nő a családja, itt az idő otthonának a kibővítésére. Hosszabb köteleket és sátorlapokat kell feltennie, és új helyekre kell leszúrnia a sátorkarókat. Ez örömteli feladat neki, és ebben a mozgalmas időben könnyen elfelejti azokat az éveket, amikor azon aggódott, hogy lesznek-e valaha gyermekei, akik révén fennmarad a család.

11. a) Hogyan részesült áldásban 1914-ben Isten égi ’asszonya’? (Lásd a lábjegyzetet!) b) Milyen áldásban volt részük a földön levő felkenteknek 1919-től fogva?

¹¹ A földi Jeruzsálem átélt egy ilyen áldott megújulást a babiloni fogság után. A „fenti Jeruzsálem” még nagyobb áldásban részesült.a Felkent ’utódai’ különösen 1919 óta élvezik az újonnan helyreállított szellemi állapotukat (Ézsaiás 61:4; 66:8). ’Népeket vettek örökségbe’, azaz sok országba eljutottak, hogy felkutassák mindazokat, akik szellemi családjukhoz csatlakoznának. Ennek eredményeként robbanásszerű növekedés következett be a felkent fiak begyűjtésében. Úgy tűnik, hogy a 144 000 főt kitevő végső számuk valamikor az 1930-as évek közepén betelt (Jelenések 14:3). Akkor a prédikálómunka már nem a felkentek begyűjtésére összpontosult. A növekedés azonban nem állt meg azzal, hogy begyűjtötték a felkenteket.

12. A felkenteken kívül kiket gyűjtöttek be a keresztény gyülekezetbe az 1930-as évektől?

¹² Jézus maga jövendölt arról, hogy felkent testvéreinek „kicsiny nyáján” kívül még vannak „más juhai” is, amelyeket be kell hoznia az igaz keresztények aklába (Lukács 12:32; János 10:16). Bár nincsenek a „fenti Jeruzsálem” felkent fiai között, a felkentek e hűséges társai fontos és régóta megjövendölt szerepet töltenek be (Zakariás 8:23). Az 1930-as évektől egészen napjainkig már egy „nagy sokaságot” gyűjtöttek be belőlük, és ezzel példa nélküli módon kibővült a keresztény gyülekezet (Jelenések 7:9, 10). Ma ez a nagy sokaság több millió főből áll. Mind e miatt a növekedés miatt égetően szükségessé vált, hogy további Királyság-termeket, kongresszusi termeket és fiókhivatali létesítményeket építsenek. Ézsaiás szavai — úgy tűnik — most találóbbak, mint valaha. Mekkora kiváltság hozzájárulni ehhez a megjövendölt növekedéshez!

Egy anya, aki törődik utódjával

13—14. a) Milyen látszólagos nehézséggel találkozunk néhány olyan kijelentéssel kapcsolatban, amelyet Isten égi ’asszonyához’ intéztek? b) Mibe tekinthetünk bele azáltal, hogy Isten a családi kapcsolatokat használja szemléltetésül?

¹³ Láttuk, hogy a nagyobb beteljesedésben a próféciában levő „asszony” Jehova égi szervezetét ábrázolja. De az Ézsaiás 54:4-et olvasva talán eltűnődünk, hogy ennek a szellemteremtményekből álló szervezetnek el kellett-e viselnie valaha szégyent és gyalázatot. Az ezt követő versek azt mondják, hogy Isten ’asszonyát’ elvetik, gyötrik és támadás célpontjává teszik. Még Isten haragját is felkelti. Hogyan lehet ezeket egy olyan szervezetre vonatkoztatni, amely tökéletes szellemteremtményekből áll, akik sosem követtek el bűnt? A válasz a családi kapcsolatok természetében keresendő.

¹⁴ Jehova a családi kapcsolatokkal — a férj és feleség, az anya és gyermek között fennálló kapcsolatokkal — közvetít mély szellemi igazságokat, mert ezek a jelképek könnyen érhetők az embereknek. Mindegy, mit és milyen hosszan éltünk át a saját családunkban, valószínűleg el tudjuk képzelni, milyennek kellene lennie a jó házasságnak, vagy a szülők és gyermekek között levő jó kapcsolatnak. Mennyire élénken tanítja hát meg nekünk Jehova azt, hogy szellemteremtményei végtelen sokaságával ápolt kapcsolatát a meghittség és a bizalom jellemzi! És mennyire hatásosan tanítja meg nekünk, hogy égi szervezete törődik a földön levő, szellemmel felkent utódaival! Amikor az emberi szolgák szenvednek, a „fenti Jeruzsálemet” alkotó hűséges égi szolgák is szenvednek. Ehhez hasonlóan Jézus ezt mondta: „amit megtettetek e [szellemmel felkent] testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg” (Máté 25:40).

15—16. Mi az Ézsaiás 54:5, 6 kezdeti beteljesedése? Mi a nagyobb beteljesedése?

¹⁵ Nem meglepő ezek után, hogy azt, amit Jehova égi ’asszonyának’ mondtak, sok vonatkozásában átélték gyermekei a földön. Figyeljük meg ezeket a szavakat: „férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt [feleséget, »Káldi«, 1865]; ezt mondja Istened” (Ézsaiás 54:5, 6).

¹⁶ Ki az a feleség, akihez itt szólnak? A kezdeti beteljesedésben Jeruzsálem, amely Isten népét jelképezi. A hetven évig tartó babiloni fogság alatt a nép úgy érzi majd, mintha Jehova teljesen elvetette és elhagyta volna. A nagyobb beteljesedésben ezek a szavak a „fenti Jeruzsálemre” és arra az élményére utalnak, amikor végül létrehozza a „magot” a 1Mózes 3:15 beteljesedéseként.

Pillanatnyi fegyelmezés, örök áldások

17. a) Hogyan tapasztalja majd a földi Jeruzsálem a „túláradó” isteni haragot? b) Milyen „túláradó” haragot tapasztaltak a „fenti Jeruzsálem” fiai?

¹⁷ A prófécia így folytatódik: „Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; búsulásom felbuzdultában [túláradó haragomban, »Úf.«] elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad” (Ézsaiás 54:7, 8). A földi Jeruzsálemet Isten „túláradó” haragja sújtja, amikor a babiloni erők megtámadják i. e. 607-ben. Hetven évig tartó fogsága talán hosszú időnek tűnik. De ez a megpróbáltatás „egy pillantásig” tart, összehasonlítva azokkal az örök áldásokkal, melyeket azok élveznek majd, akik kedvezően fogadják a fegyelmezést. Ehhez hasonlóan a „fenti Jeruzsálem” felkent fiai úgy érezték, mintha „túláradó” isteni harag sújtotta volna őket, amikor Jehova engedte, hogy Nagy Babilon felbujtására a politikai elemek megtámadják őket. Mennyire rövidnek tűnt később ez a fegyelmezés, az 1919-et követő szellemi áldások korszakával szembeállítva!

18. Milyen fontos alapelvet tanulhatunk Jehovának a népe miatt felgerjedt haragjából? Hogyan érintsen ez bennünket személy szerint?

¹⁸ Ezek a versek egy másik nagy igazságot is kifejeznek: Isten haragja gyorsan elmúlik, de irgalmassága örökké tart. Haragja fellángol a helytelenség miatt, de Isten mindig uralma alatt tartja, és céllal juttatja kifejezésre. És ha elfogadjuk Jehova fegyelmezését, akkor haragja „egy pillantásig” tart, majd tovatűnik. Átveszi a helyét a ’nagy irgalmassága’, azaz megbocsátása és szerető-kedvessége. Ezek „örökre” érvényesek. Amikor bűnt követünk el, sosem szabad vonakodnunk attól, hogy megbánjuk, és igyekezzünk jóvátenni azt Isten előtt. Ha a bűn súlyos, akkor azonnal meg kell keresnünk a gyülekezeti véneket (Jakab 5:14). Igaz, talán fegyelmezésre van szükség, és ezt nehéz lehet elfogadni (Héberek 12:11). De ez rövid ideig fog tartani, összehasonlítva azokkal az örök áldásokkal, amelyek abból fakadnak, hogy elnyerjük Jehova Isten megbocsátását!

19—20. a) Mi a szivárványszövetség? Hogyan vonatkozik ez a babiloni foglyokra? b) A ’békesség szövetsége’ miről biztosítja a felkent keresztényeket napjainkban?

¹⁹ Jehova most vigasztaló gondolatokkal nyugtatja meg népét: „Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvíze; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom [szerető-kedvességem, »NW«] tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ézsaiás 54:9, 10). A Vízözön után Isten szövetséget kötött Noéval és minden más élő lélekkel — néha úgy hívják ezt, hogy szivárványszövetség. Jehova megígérte, hogy soha többé nem hoz pusztulást a földre világméretű özönvíz által (1Mózes 9:8–17). Mit jelent ez Ézsaiásnak és népének?

²⁰ Vigasztaló tudni, hogy a büntetés, amelyet el kell szenvedniük — a hetven évig tartó babiloni fogság —, csak egyszer fog bekövetkezni. Amikor letelik, többé nem következik be. Utána érvénybe lép Isten ’békességének szövetsége’. A „béke” jelentésű héber szó nemcsak azt a gondolatot hordozza, hogy nincs háború, hanem a jólét minden fajtájára is utal. Isten részéről ez a szövetség örök érvényű. Előbb fognak a hegyek és a halmok eltűnni, mint a hűséges népe iránt érzett szerető-kedvessége véget érni. Sajnos földi nemzete végül a maga részéről nem tesz majd eleget a szövetségnek, és azzal vet véget a békéjének, hogy elutasítja a Messiást. A „fenti Jeruzsálem” fiai azonban sokkal jobban boldogultak. Mihelyt véget ért a fegyelmezésből adódó megpróbáltatásuk időszaka, biztosak lehettek az isteni védelemben.

Isten népének szellemi biztonsága

21—22. a) Miért mondja azt Jehova, hogy a „fenti Jeruzsálem” szegény és szélvésztől hányt? b) Isten égi ’asszonyának’ áldásos körülményei mit jeleznek a földön levő ’utódaival’ kapcsolatban?

²¹ Jehova a továbbiakban biztonságról jövendöl hűséges népének: „Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba [kemény habarccsal, »NW«] rakom köveidet, és zafirokra alapítalak. Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből; és minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad” (Ézsaiás 54:11–15).

²² Jehovának a szellemi birodalomban levő ’asszonya’ természetesen sosem élt át közvetlenül lesújtottságot, és nem is volt szélvésztől hányt. De szenvedett, amikor felkent ’utódai’ szenvedtek a földön, különösen akkor, amikor szellemi értelemben fogságban voltak az 1918—19-es időszakban. Éppen így, amikor az égi „asszonyt” felmagasztalják, ez azt tükrözi, hogy az utódai is felmagasztaltatnak. Figyeljük meg ezután a „fenti Jeruzsálem” színpompás leírását. A kapukban levő drágakövek, a költséges „kemény habarcs”, az alapok és még a határ is — egy forrásmű szavai szerint — „szépségről, pompáról, tisztaságról, erőről és mozdíthatatlanságról” árulkodnak. Hogyan kerültek a felkent keresztények ilyen biztos és áldott körülmények közé?

23. a) Milyen hatással volt az utolsó napokban a felkent keresztényekre az, hogy „az Úr tanítványai”? b) Milyen értelemben élvezi Isten népe azt az áldást, hogy ’drágakövekből vannak a határai’?

²³ Az Ézsaiás könyve 54. fejezetének 13. verse adja meg a választ: mindnyájan „az Úr tanítványai lesznek”. Jézus maga is alkalmazta ezt a verset felkent követőire (János 6:45). Dániel próféta megjövendölte, hogy „a végső időben” a felkentek bőségesen meg lesznek áldva az igaz ismerettel és szellemi éleslátással (Dániel 12:3, 4). Az ilyen éleslátás képessé tette őket arra, hogy a történelem eddigi legnagyobb oktatási kampányát vezessék, és az egész földön terjesszék az isteni tanítást (Máté 24:14). Ugyanakkor ez az éleslátás segített nekik meglátni a különbséget az igaz és a hamis vallás között. Az Ézsaiás 54:12 beszél ’drágakövekből álló határairól’. Jehova 1919 óta egyre érthetőbbé tette a felkenteknek a határokat — a szellemi demarkációs vonalakat —, amelyek elkülönítik őket a világ hamis vallásától és istentelen elemeitől (Ezékiel 44:23; János 17:14; Jakab 1:27). Így elkülönültek mint Isten tulajdon népe (1Péter 2:9).

24. Hogyan biztosíthatjuk azt, hogy Jehova tanítványai legyünk?

²⁴ Ezért jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: Jehova tanítványa vagyok? Nem részesülünk magától értetődően ebben a tanításban. Erőfeszítést kell tennünk. Ha rendszeresen olvassuk Isten Szavát, és elmélkedünk az olvasottakon, valamint ha képezzük magunkat azzal, hogy „a hű és értelmes rabszolga” által kiadott, Biblián alapuló irodalmat olvassuk, illetve felkészülünk és eljárunk a keresztény összejövetelekre, akkor valóban Jehova tanítványai leszünk (Máté 24:45–47). Ha igyekszünk alkalmazni azt, amit tanulunk, és szellemileg éberek és körültekintők maradunk, akkor az isteni tanítás megkülönböztet majd bennünket azoktól, akik ebben az istentelen világban vannak (1Péter 5:8, 9). Mi több, segít, hogy ’közeledjünk az Istenhez’ (Jakab 1:22–25; 4:8).

25. Mit jelent korunkban Isten népének az az ígéret, amelyet Isten a békéről mondott?

²⁵ Ézsaiás próféciája szintén rámutat, hogy a felkentek a béke bőségét élvezik. Ez azt jelenti, hogy sosincsenek támadás alatt? Nem, de Isten biztosítja a felkenteket arról, hogy nem fog ilyen támadást elrendelni, és azt sem engedi majd, hogy sikeresen támadják meg őket. Ezt olvassuk: „Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ézsaiás 54:16, 17).

26. Miért megnyugtató tudni azt, hogy Jehova az egész emberiség Teremtője?

²⁶ Jehova Ézsaiás könyvének ebben a fejezetében másodszor emlékezteti szolgáit arra, hogy ő a Teremtő. Korábban azt mondja a jelképes feleségének, hogy ő a ’Teremtője’. Most azt mondja, hogy az egész emberiség Teremtője. A 16. vers bemutat egy kovácsot, aki parazsat éleszt, hogy gyilkos fegyvert készítsen, valamint egy harcost, egy „pusztítót is a vesztésre”. Az ilyen férfiak talán félelmetesen festenek embertársaik előtt, de hogyan is reménykedhetnének abban, hogy legyőzik Teremtőjüket? Így hát napjainkban még akkor is, ha e világ leghatalmasabb erői támadnak Jehova népe ellen, semmi esélyük sem lesz arra, hogy végül győzelmet arassanak. Hogyan lehetséges ez?

27—28. Miben lehetünk biztosak ezekben a nyugtalan időkben? Honnan tudjuk, hogy Sátán ellenünk irányuló támadásai eredménytelenek lesznek?

²⁷ Az Isten népe elleni, valamint a szellemmel és igazsággal végzett imádatuk elleni pusztító támadás ideje már a múlté (János 4:23, 24). Jehova megengedte, hogy Nagy Babilon egyszer támadásba lendüljön, és ez a támadás átmenetileg sikeresnek bizonyult. Egy pillanatig a „fenti Jeruzsálem” azt látta, hogy utódai szinte elhallgatnak, mivel a prédikálómunka a földön gyakorlatilag leállt. Soha többet! Most ujjong fiainak, mert szellemi értelemben legyőzhetetlenek (János 16:33; 1János 5:4). Igaz, vannak ellenük készített fegyverek, és még több is fog készülni (Jelenések 12:17). De ezek nem voltak és nem is lesznek sikeresek. Sátánnak nincs olyan fegyvere, amely legyőzné a felkentek és társaik hitét és töretlen buzgalmát. Ez a szellemi béke „az Úr szolgáinak öröksége”, ezért senki sem ragadhatja el tőlük erőszakkal (Zsoltárok 118:6; Róma 8:38, 39).

²⁸ Nem! Semmi, amire Sátán világa képes, nem fogja soha megállítani Isten önátadott szolgáit abban, hogy végezzék munkáját, és kitartóan gyakorolják tiszta imádatát. A „fenti Jeruzsálem” felkent utódai nagymértékben vigaszt merítenek ebből a megerősítésből. A nagy sokaság tagjai szintúgy. Minél többet tudunk Jehova égi szervezetéről és arról, milyen viszonyban van ez a szervezet Jehova földön levő imádóival, annál erősebb lesz a hitünk. Ameddig erős a hitünk, addig Sátán fegyverei eredménytelenek lesznek az ellenünk vívott harcban!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 218., 219. oldalon]

Ábrahám családja prófétai képet jelent

Pál apostol elmagyarázta, hogy Ábrahám család­tagjai egy jelképes dráma szereplői, és prófétailag megjelenítik azt a kapcsolatot, amelyet Jehova az égi szervezetével és Izraelnek a mózesi törvényszövetség alatt levő földi nemzetével ápol (Galácia 4:22–31).

Ábrahám mint családfő Jehova Istent ábrázolja. Az, hogy Ábrahám kész volt áldozatként felajánlani drága fiát, Izsákot, előrevetíti azt, hogy Jehova kész áldozatként felajánlani szeretett Fiát az emberiség bűneiért (1Mózes 22:1–13; János 3:16).

Sára Isten égi „feleségét”, szellemteremtményekből álló szervezetét ábrázolja. Ezt az égi szervezetet megfelelően festik le úgy, mint amely Jehova felesége, mivel bizalmas kapcsolatban van Jehovával, alárendeli magát főségének, és teljes mértékben együttműködik vele szándékainak a beteljesítésében. „Fenti Jeruzsálemnek” is hívják (Galácia 4:26). Ugyanerről az „asszonyról” beszél az 1Mózes 3:15, és őt jeleníti meg a Jelenések 12:1–6, 13–17-ben olvasható ­látomás.

Izsák jelképezi Isten asszonyának szellemi Magvát. Ez elsődlegesen Jézus Krisztus. Később azonban Krisztus felkent testvérei is a mag részévé váltak. Szellemi fiakként örökbe fogadták őket, és társörökösök lesznek Krisztussal (Róma 8:15–17; Galácia 3:16, 29).

Hágár — Ábrahám másodfelesége, azaz ágyasa — rabszolga volt. Helyénvalóan ábrázolja a földi Jeruzsálemet, ahol a mózesi törvénygyűjtemény volt hatályban, amely a bűn és a halál rabszolgájának jelentett ki minden olyan személyt, aki ez alatt a törvény alatt volt. Pál azt mondta, hogy „Hágár pedig a Sínait jelenti, egy Arábiában levő hegyet”, mert a Törvényszövetséget ott kötötték meg (Galácia 3:10, 13; 4:25).

Ismáel — Hágár fia — az első századi zsidókat szemlélteti, Jeruzsálem fiait, akik még mindig a Mózesi Törvény rabszolgái voltak. Ahogy Ismáel üldözte Izsákot, azok a zsidók is üldözték a keresztényeket, pedig ők a jelképes Sára, a „fenti Jeruzsálem” felkent fiai voltak. És éppen úgy, ahogy Ábrahám elküldte Hágárt és Ismáelt, Jehova végül elvetette Jeruzsálemet és lázadó fiait (Máté 23:37, 38).

[Kép a 220. oldalon]

A megkeresztelkedése után Jézus felkenetett szent szellemmel, és az Ézsaiás 54:1 legfontosabb beteljesedése kezdett bekövetkezni

[Kép a 225. oldalon]

Jehova „egy pillantásig” elrejtette arcát Jeruzsálem elől

[Kép a 231. oldalon]

Hogyan is győzhetné le a harcos és a kovács a Teremtőjét?