Mit jelent a nemzet megszületése az emberiségnek?
1, 2. a) Vajon Jehova közvetlenül megválaszolja az Ésaiás 66:9-ben feltett saját kérdéseit? b) Az Ésaiás 66:10–14 szerint milyen felhívást közöl?
AHELYETT, hogy nemmel válaszolt volna az Ésaiás 66:9-ben feltett saját kérdésére, Isten a következő győzedelmes felhívást adta Ésaiás szájába:
2 „Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, akik gyászoltatok miatta! Hogy szopjatok és megelégedjetek megvigasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén. Mivel így szólt az Úr [ÚV: Jehova]: Íme kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek [ÚV: nemzetek] dicsőségét, hogy szopjatok; ölben fognak hordozni és térdeiken cirógatnak titeket. Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást! Meglátjátok, és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr [ÚV: Jehova] kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésaiás 66:10–14, Károli).
3. Mihez hasonlítják a helyreállított zsidó száműzötteket, minek örülhetnek ők és kinek a kezét láthatják ebben?
3 A leírás a száműzetésből hazatérőket újszülött csecsemőkhöz hasonlítja, akik így táplálkoznak. A Babilon folyóinak partján élő zsidó száműzöttek számára az anyatej kortyolgatására és az emlők szívására való utalás azt jelentette, hogy, lesz majd egy új Jeruzsálem a lerombolt régi főváros helyén, és anyaként dajkálgatja majd számos lakosát és polgárát, s birodalma többi lakosát is. (Vö. Lukács 13:34.) Miként a Közép-Keleten élő anyák, az újraépült Jeruzsálem is szétterpesztett combjain hordozza gyermekeit, s amikor leül, szeretettel becézgeti őket az ölében. Az akkori zsidók közül azok, akik szerették Jehova látható szervezetét az i. e. hatodik században, örültek ennek és nem szomorkodtak többé, nem gyászolták a pogány földön töltött hetvenéves száműzetést, amely idő alatt Isten választott népének nem volt Jeruzsáleme, nem volt fővárosa. Olyan volt az örömük, mint a 126. zsoltárban leírt öröm, ami szöges ellentétben áll a 137. zsoltárban leírt bánattal, Jehova szolgái az ő kezét látták a szabadulásukban!
4, 5. a) Hogyan reagált a maradék Isten „kezének” az érdekükben történt megnyilvánulására, és mi az, amit minden eddiginél jobban megértettek? b) Milyen további akcióra érkezett el az idő? c) Hogyan írja le ezt Ésaiás?
4 Nem kevésbé volt ez így a szellemi „nemzet” tagjai esetében, amikor az a „nemzet” i. sz. 1919-ben megszületett. Miután meglepő módon megszabadultak az első világháború alatt rájuk kényszerített korlátozásoktól és attól a fenyegetéstől, hogy kiirtják őket, túláradó volt az örömük. Elmúltak számukra a gyász napjai! Minden eddiginél jobban átérezték, hogy Jehova az Istenük, s van egy láthatatlan mennyei szervezete, amely olyan, mintha a felesége lenne. Ez a láthatatlan szervezet a maradék számára az „anya”, a „fenti Jeruzsálem” (Ésaiás 54:1–6; Galata 4:26). Amikor tehát újrarendezték az első világháború alatt megbontott soraikat, örömmel fogadták a szellemi „anya”, Istenük és Atyjuk mennyei „felesége” anyai gondoskodását, becézgetését, szeretetét. Mivel idősebb testvérük, Jézus Krisztus által teljesen átadták magukat Istennek, megvigasztalódtak abban a tudatban, hogy Jehova „keze” működésbe lépett az érdekükben. Ezzel ellentétben eljött az ideje annak, hogy Jehova „megbüntesse ellenségeit”. Ezek közé tartoztak azok, akik ellenséges érzülettel fogadták az újonnan felállított királyság hírnökeit, így nemcsak népének, de Jehovának is személyes ellenségei voltak. Jehova így folytatja a büntetés végrehajtásának bejelentését:
5 „Mert eljön az Úr [ÚV: Jehova] tűzben, harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél. Rájuk zúdítja lángoló haragját és fenyítését lángoló tűzben. Mert tűzzel ítél az Úr [ÚV: Jehova], kardja mindenkit elér, és sokan lesznek, akiket megöl az Úr [ÚV: Jehova]. Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undok állatot és egeret esznek — így szól az Úr [ÚV: Jehova]. Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet!” (Ésaiás 66:15–18, Ökumenikus fordítás).
6. Hogyan szegték meg az Ésaiás idején élő izraeliták a szövetségüket és hogyan szennyezték be magukat?
6 Amikor Ésaiás ezeket a sorokat írta, valamivel több mint egy évszázaddal Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása előtt, az izraeliták durván megsértették Jehovával kötött nemzeti szövetségüket, a Mózes próféta által közvetített törvényszövetséget. Bálványimádat céljára szentelték meg és tisztították meg magukat különleges kertekben, és megszegték Isten törvényét, amely megtiltotta bizonyos ételek fogyasztását. Beszennyezték, bemocskolták magukat szövetségük Istene előtt és semmit sem tettek a dicsőségére.
7. a) Hogyan járt el Jehova a szövetség feltételei szerint, hogy lezárja a vitás ügyet? b) Kivel van Istennek ugyanilyen peres ügye ma?
7 Ezért Isten tüzes haragját, tomboló ítéletét zúdította a szövetség megszegőire, pontosan a szövetség feltételei szerint. Kezébe ragadta az ítéletvégrehajtás „kardját”, hogy lezárja az összes zsidó testtel támadt vitás ügyét. Nem csoda hát, hogy csupán néhány ezren élték túl Jeruzsálem könyörtelen elpusztítását, s ezek is csak azért, hogy hosszú ideig tartó száműzetésbe hurcolják őket a pogány bálványimádó Babilonba. Minden környező nemzetnek és nyelvcsoportnak meg kellett látnia Jehova dicsőségét mint olyan Istenét, aki megtartja szövetségét és sohasem hazudik. Mindez ünnepélyes figyelmeztetés a számunkra: arra emlékeztet, hogy ugyanannak az Istennek sokkal szélesebbkörű vitája van most a modernkori kereszténységgel, amely azt állítja magáról, hogy mint Isten népe, az ókori Izrael helyén áll. Isten a saját dicsőségére használja ezért bosszúálló „kardját”, hogy végül is levágja a kereszténységet.
„Jel” a nemzetek között
8, 9. a) Minek a létrehozása után, és népének milyen háborús tapasztalatát követően valósította meg Jehova a feltett szándékát a saját dicsőségére? b) Hogyan közölte ezt a szándékát az Ésaiás 66:19, 20-ban?
8 A Mindenható Isten — hogy megmutassa dicsőségét minden nemzet előtt — végrehajtotta megmásíthatatlan szándékát mindazzal kapcsolatban, aminek meg kellett történnie, miután ’egy országért csak egy napig kellett vajúdni’ és ’egy nép csak úgy egyszerre megszületett’. Ha az Ésaiás 66:19, 20-ban mondott szavait olvassuk, eszünkbe jut, hogy mit hajtott végre dicsőségesen a szellemi izraeliták maradékának 1919-ben történt nemzetté” születése óta. Ez a maradék az első világháború alatt megszünt szervezett nép lenni, és vajmi kevés reménye lehetett arra, hogy túlélheti a világkonfliktust. Ezt mondja Isten:
9 „Jelet adok nekik [héberül óth; a latin Vulgata szerint: signum], és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Javán népéhez [ÚV szerint: Társisba, Pulba és Ludba, az íjászokhoz, Tubálba és Javánba], aztán a távoli szigetekre, akik soha nem is hallottak rólam és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között. Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak [ÚV: Jehovának] a nemzetek közül: lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák meg őket szent hegyemre, Jeruzsálembe — mondja az Úr [ÚV: Jehova]. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot, tiszta edényekben az Úr templomába [ÚV: Jehova házába]” (Katolikus fordítás).
10. Mi bizonyult annak a „jel”-nek, amelyet Isten a nemzetek között „felállított”?
10 Mi az, ami a nemzetek között Jehova által felállított „jel”-nek bizonyult az első világháború óta? Ez bizony élő „jel” volt! Ésaiás jövendölésében valamivel korábban azt mondja Jehova szószólója: „Íme, én és a gyermekek, akiket Jehova adott nekem, olyanok vagyunk Izraelben, mint jelek és csodák a Seregek Jehovájától, aki a Sion hegyén lakozik” (Ésaiás 8:18). A Zsidók 2:11–13 versében Pál, a keresztény apostol idéz ezekből a prófétai versekből; Jézus Krisztusra, valamint szellemtől született tanítványaira alkalmazza azokat és ezt mondja: „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amint mondja: . . . ’Íme, én és a gyermekek, akiket Jehova nekem adott.’”
11. Mit prédikáltak világszerte 1914 óta azok, akik a „jelet” alkották, és miért volt szükség az egybegyűjtésükre?
11 Ennek megfelelően a „jel”, amelyet Jehova a nemzetek között felállított itt a földön és aki miatt a „Pogányok ideje” 1914-ben véget ért, az a szellemi „nemzet”, amelynek tagjai világszerte prédikálták a „nemzetek kiszabott ideje” végén, vagyis 1914-ben a mennyekben megszületett királyságot, Isten Királyságát (Lukács 21:24; Máté 24:14). Jehova ebből a célból egybegyűjtötte a szellemi Izrael maradékát, akik az első világháború ádáz üldözése alatt szétszóródtak.
12. a) Kikkel kellett kiegészíteni az első világháborút túlélő maradék sorait? b) Különösen mikor került sor a „megszabadultak” kiküldésére?
12 Még másokkal is ki kellett egészíteni az első világháborút túlélő szellemi izraeliták sorait, hogy teljes számban meglegyenek Krisztus szellemi „testvéreinek” akkori maradék tagjai (Máté 25:40). Figyelemre méltó, hogy a Nemzetközi Bibliakutatók első Cedar Point-i kongresszusától kezdve, amelyet Ohio államban, az Egyesült Államokban tartottak meg 1919 nyarán, Jehova kezdte kiküldeni „a nemzetekhez” azokat, „akik megszabadultak” az eredeti maradék tagjai közül. Még határozottabb formában történt ez a Nemzetközi Bibliakutatók 1922. évi kongresszusa alkalmával Sanduskyben, Ohio államban, amikor az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat elnöke a kongresszus résztvevőihez intézett beszéde csúcspontjaként e drámai szavakat mondta ki: „Hirdesd, hirdesd, hirdesd a Királyt és királyságát!” A szellemi izraeliták gyülekezetei attól kezdve Isten felállított Királysága hirdetésére rendezkedtek be, „tanúskodás végett minden nemzetnek”, és tagjai mind kivonultak a szántóföldre „házról házra” és nyilvánosan. Mindannyian a Királyság nagykövetei voltak! (Cselekedetek 20:20).
13. Ésaiás próféciája beteljesedéseként kiket gyűjtöttek egybe minden nemzetből és úgyszólván milyen módon, ami gyorsabb volt a gyalogmenetnél?
13 Ésaiás próféciájának beteljesedéseként mindez a szellemi testvériség hatalmas egybegyűjtését eredményezte. Mintha gyaloglás helyett különféle közlekedési eszközökre szálltak volna, hogy gyorsabban haladjanak! Jehova megmondta, hogy kiküld néhányat a „megszabadultak” közül még a legtávolabbi országokba is, és ezt meg is tette, amikor elküldte azokat, akik élve kerültek ki az első világháborúból, az éhínségből, a járványos betegségekből és a földrengésekből, amelyek az i. sz. 1914—1918-as halált hozó időszakát jellemezték, különösképpen pedig az üldözésből, amely dühöngve zúdult az Istennek átadott Bibliakutatókra, akik lelkesen együttműködtek az egész világon mindenütt az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulattal. Az üldözés főként egyes személyek szellemi halálát okozta, s ezek nem csatlakoztak az első világháborút túlélő maradék egybegyűjtéséhez, amikor a Társulat nyomtatott kiadványaiban s a gyülekezeteket meglátogató utazó képviselőin keresztül elhangzott az egységes akcióra szóló felhívás.
14. Miről beszéltek a „megszabadultak”, akiket elküldtek erre a feladatra, és a tudatlanság milyen állapotában voltak egyes helyek, ahová elküldték őket?
14 A hűségesek azonban azt tették, amit Jehova előre megmondott; „hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között” (Ésaiás 66:19, Katolikus fordítás). Ezek az engedelmes „megszabadultak” elmentek minden elérhető országba és „nemzethez”, még a „távoli szigetekre” is, hogy hirdessék Jehova Királyságának dicsőségét — azét a Királyságét, amely uralkodó Királya, Jézus Krisztus kezében összpontosult a mennyben. Sok ilyen nemzet és távoli sziget sohasem hallott még az igaz Istenről, Jehováról, sohasem fogta fel addig, hogy az idők előre megjövendölt jelei szerint Isten dicsőséges Királysága megszületett a mennyben (Jelenések 12:1–5, 10).
15. Azok a szellemi „testvérek”, akiket „ajándékul vittek Jehovának”, milyen szellemi állapotban kötelesek megőrizni magukat és miért?
15 Akiket a „megszabadultak” mint szellemi „testvéreket” magukkal vittek, azokat „ajándékul vitték Jehovának”, nem pedig valamelyik vallási szekta emberi vezetőjének, vagy valamilyen földi politikai világhatalomnak, amely a néptől jövő támogatásért versengett. Csakis a tiszta ajándék lehet kedves Jehova előtt. Ezért a jövendölésben úgy szerepel az élő „ajándék” bemutatása, „ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába [ÚV: Jehova házába]” (Ésaiás 66:20, Katolikus fordítás). Ezért van az, hogy az „ajándék”-ként szereplő szellemi testvérek” nem lehetnek része ennek a világnak és ’szeplőtelenül kell megőrizniük magukat a világtól’ (Jakab 1:27). Semlegesnek kell maradniuk a dolgok tisztátalan rendszerének beszennyező politikájával szemben. Ezért Jehova azt mondja róluk, hogy: „felhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe”. Itt nem a modernkori Jeruzsálemről, Izrael politikai államának mai fővárosáról van szó. Az a nemzet, amelynek ez utóbbi a fővárosa, 85 százalékban zsidó, és tagja a világ békéje és biztonsága megőrzését célzó Egyesült Nemzetek Szervezetének.
16. Miért nincs Jehovának a Közép-Keleten egyetlen olyan helye sem, amelyet „szent hegyének” lehetne nevezni?
16 A mai Jeruzsálemnek a Közép-Keleten nincs semmiféle „szent hegye”, amit Jehova magáénak mondhatna vallási értelemben. Vajon miért nincs? Nos azért, mert ami egykor az ő „szent hegye” volt, azt ma egy mohamedán szentély, az úgynevezett Szikladóm koronázza. Nem Jehova, hanem Allah imádói használják, olyan isten imádói, akinek nincs személyes neve.
17. Melyik hát a „szent hegy, Jeruzsálem”, ahová a szellemi „testvéreket” felviszik a nemzet 1919-ben történt megszületése óta?
17 Miután megvizsgáltunk minden ide vonatkozó részletet, egy fontos tényt állapíthattunk meg: Az Ésaiás 66:20 modernkori beteljesedésében a „szent hegyem” kifejezés a szellemi izraeliták számára egy anyaszerű szervezetre utal, arra a „fenti Jeruzsálemre”, amelyről a Galata 4:26-ban van szó. Arra a Sionra vonatkozik, amely az Ésaiás 66:8 szerint „megszülte fiait”. Ezekből a „fiak”-ból áll az „egy pillanat alatt”, a háború utáni 1919-es évben „megszületett” „nemzet”. Ezért a „nemzet” megszületése óta a „megszabadultak” által egybegyűjtött szellemi „testvéreket” „ajándékul vitték Jehovának” és kapcsolatba hozták királyi szervezetével, a „fenti Jeruzsálem”-mel, amit annak idején az ókori földi Jeruzsálem újjáépítése ábrázolt. Ezek Jeruzsálem „fiai”-ként születtek, bekerültek Jehova egyetemes szervezete látható földi részébe, hogy szellemi értelemben vett jeruzsálemi lakosok legyenek.
Jehova tiszta imádatának helyreállítása
18. Mivel Jehova megígérte, hogy az újszülött „nemzetből” egyeseket mint „papokat és lévitákat” fog kiválasztani, mi volt az, amit a „nemzet” leginkább megtehetett a saját tevékenységi területén?
18 Vajon az újszülött „nemzet” azonnal megkezdte az egyedül élő és igaz Isten, Jehova teljes imádatát a háború utáni szellemi tevékenysége területén? Ez a legnagyobb mértékben így lett volna helyénvaló most, hogy megszabadultak Nagy Babilon uralmától, a hamis vallás világbirodalma elnyomásától. Nos, meg is tették azzal a ténykedéssel összhangban, amit Jehova a maga részéről megigért az újszülött „nemzet”-re vonatkozóan az Ésaiás 66:21-ben: „És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak — mondja az Úr [ÚV: Jehova]” (Katolikus fordítás). Jusson eszünkbe, hogy az izraeliták esetében az ókori Babilonban eltöltött hetvenéves száműzetésük alatt, i. e. 607-től 537-ig szünetelt az ároni főpap, valamint az alpapok és kisegítőik, a léviták aktív papi szolgálata, mivel elpusztult a templom, ahol szolgálhattak volna. Ó, mily pontosan megmondta ezt Jehova jó előre, amikor a Hóseás 3:4, 5 szerint így szólt:
19. Hogyan jelentette be Jehova az imádata helyreállítását a Hóseás 3:4, 5-ben?
19 Mert az Izráel fiai is sok ideig maradnak . . . áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül. Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat [ÚV: Jehovát], az ő Istenüket, és Dávidot, az ő királyukat [a Messiást], és remegve folyamodnak az Úrhoz [ÚV: Jehovához] és az ő jóságához az utolsó időkben” (Károli fordítás).
20. Minek a felépítését tette szükségessé Jehovának ez a cselekedete, hol és milyen leglényegesebb szükségletek érdekében kellett ennek megtörténnie?
20 Azon túlmenően, hogy megszabadította őket Babilonból, Jehova gondoskodott leglényegesebb szükségleteikről: a szellemi szükségleteikről is. Visszaállította hivatalába a törvényes főpapot alpapjaival együtt, ezeket pedig a léviták testülete segítette. Mindez természetesen megkövetelte a jeruzsálemi templom újjáépítését, ahol a papok és léviták elláthatták az „egy pillanat alatt” megszületett „nemzet” számára oly fontos szolgálatukat. Ez abban az „országban” ment végbe, amely „egyetlen nap alatt jött a világra”: szeretett hazájukban. Igen, bármennyire valószínűtlennek látszott is ez korábban (Ésaiás 66:8).
21. Milyen ehhez hasonló dolognak kellett bekövetkezni szellemi értelemben az újszülött „nemzet” esetében 1919-től kezdve?
21 Ugyanez történt szellemi értelemben — a szellemi Izrael maradékával, amióta Jehova Isten megszabadította őket Nagy Babilonból (a hamis vallás világbirodalmából) a háború utáni 1919-es esztendőben. Előbb a szellemi szükségleteikről gondoskodott. Világosan megértette velük a Messiás Király, Jézus Krisztus főpapi szerepét. Megtisztította őket minden vallási tisztátalanságtól, ami még rájuk tapadt a Nagy Babilonnal való kapcsolatuk és a rabszolgaságban eltöltött idő alatt. Mint „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép”, a Legfelségesebb Isten népének tagjai, minden eddiginél világosabban megértették, hogyan és miért szükséges szigorúan semlegesnek maradniuk a modern világ politikai ügyeiben. Észrevették, hogy eljött az idő az egyedül élő és igaz Isten számára, hogy ’nevet szerezzen magának’. Ráébredtek, hogy kötelességük felmagasztalni Isten személyes Jehova nevét minden más név fölé. Megértették, hogy tanúskodniuk kell Istenük mellett, akinek nevét évszázadokon át homályba burkolták az emberek. Ezért nagyon helyesen, felvették a „Jehova tanúi” nevet, az igen emlékezetes 1931-es év nyarán (1Péter 2:9; Ésaiás 43:12; 63:12).
22. Bár a teremtmények megmentését is érinti, mégis mi a Biblia legfontosabb vitakérdése és tanítása, és vajon miért van ez így?
22 Bár a Bibliában kellő figyelmet érdemel, az emberi faj megmentése a bűntől és a haláltól, valamint a Sátán rabságából és szervezetéből, egyáltalán nem a legfontosabb dolog és nem a Szent Biblia legfontosabb tantétele. „Feddhetetlenség” című fő cikkében, az Őrtorony 1941. augusztus 15-i száma ezt mondta: „Jehova feltett szándékát, tudniillik hogy a világot az ő igazságos kormányzata irányítsa, számtalanszor kihangsúlyozza a Szentírás. Isten kormányzata a teokrácia, amely fölé Krisztus Jézust tette meg Királynak. . . . AZ EGYETEMES URALOM volt az első vitapont, amelyet Sátán kihívó módon felvetett, és ma is az” (1, 19. bekezdés). Ezért a Legfelségesebb Isten fő célja egyetemes szuverenitásának az igazolása. Ezt a szuverén uralmat egyedül ő gyakorolja. Ezt dicsőségesen igazolni fogja rövidesen „a mindenható Isten nagy napjának csatájában”, Armageddon harcmezején (Jelenések 16:14–16). A szellemi Izrael „szent nemzetének” feladata, kiváltsága és megtisztelő osztályrésze, hogy megőrizze Jehova egyetemes uralma vagy szuverenitása iránti feddhetetlenségét és ezzel Sátánt hazugnak bizonyítsa.
23. Az ellenséges nemzetek mely erőfeszítései vallanak kudarcot Jehovának az Ésaiás 66:22-ben mondott szavai szerint?
23 Mind a mai napig hiábavalónak bizonyult a Sátán látható szervezetéhez tartozó világi nemzetek minden arra irányuló erőfeszítése, hogy eltöröljék Jehova „nemzetét”, amely 1919-ben született az új keletű „országában”. Ezzel is beteljesedett az Egyetemes Uralkodó biztos igérete, amely az Ésaiás 66:22 szerint így szól: „Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek megállnak én előttem, szól az Úr [ÚV: Jehova], azonképpen megáll a ti magvatok es nevetek” (Károli fordítás).
24. a) Milyen biztosítékkal rendelkezik a szellemi Izrael maradéka arra vonatkozóan, hogy Isten új egei és új földje mindörökké megmaradnak? b) Minek a részévé lesz a maradék a megfelelő időben?
24 Ó nem! Bármit kísérel is meg Sátán, az Ördög láthatatlan démonaival és látható földi szervezetével együtt a közeljövöben a szellemi Izrael maradéka ellen, nem lesz képes kiirtani a maradékot és eltörölni a nevét. Sátán szervezetének földi ivadéka viszont a nevével együtt eltűnik. Ezzel szemben Jehova egyetemes szervezetének ivadéka, a szellemi Izrael maradéka továbbra is megmarad; az ellenség nem lesz képes kitörölni és elfeledtetni a nevét. Amilyen biztos, hogy az Egyetemes Szuverén Úr, Jehova által létrehozott új egek és új föld mindörökké megállnak, úgy lesz az Izrael szellemi maradékával és méltó nevével is! Ez nem jelenti azt, hogy a szellemi Izrael maradéka mindörökké a földön tartózkodik. Nem, mert kellő időben elragadtatnak és egyesülnek Főpapjukkal, Jézus Krisztussal az „új egekben”, hogy a szellemi templomban alpapokként szolgáljanak.
25. a) Mikor kezdte el Jehova az „új egek” létrehozását? b) Különösen mikortól kezdtek megjelenni az „új föld” jövendőbeli tagjai?
25 Jehova Isten i. sz. 1914-ben, „a nemzetek kiszabott idejének végén”, megkezdte az „új egek” megteremtését, amikor mennyei trónjára ültette megdicsőített Fiát, Jézus Krisztust, hogy uralkodjon mint királyok Királya és uraknak Ura. Ő a „Dávid fia”, és amikor tökéletes emberként a földön volt, az Egyetemes Szuverén Úr, Jehova szövetséget kötött vele az örökké tartó királyságra (Máté 21:15). A Király Jézus Krisztus mennyei trónjáról uralkodik földgolyónk felett. Az „új föld” létrehozása nem jelenti és nem teszi szükségessé betű szerinti földünk elpusztítását. Egyáltalán nem, hiszen a Föld-bolygó „mindörökké megmarad” (Prédikátor 1:4). Isten Krisztus általi Királysága örökké tartó Paradicsommá alakítja át a földet. Ennek egyáltalán nem mond ellent az a tény, hogy az „új föld” a Jehova által létrehozott új emberi társadalmat jelenti, amely társadalom teljesen összhangban lesz Istennel és az igazságos „új egekkel” (2Péter 3:13). Ennek az „új föld” társadalomnak már több millió jövendőbeli tagja él itt a földön. Különösen i. sz. 1935 óta mutatkoznak meg a világ előtt.
26. a) Hogyan utal az Ésaiás 66:12 verse arra, hogy a „nagy sokaság” kapcsolatba kerül a szellemi izraeliták maradékával? b) Ez a „sokaság” most hol szolgálja Jehovát?
26 Ezek minden nemzetből, fajból, népből és nyelvből való emberek, akik átadták magukat Jehova Istennek a Főpap, Jézus Krisztus által, és önátadásukat azzal szimbolizálták, hogy a Jó Pásztort, Jézus Krisztust utánozva, vízben alámerítkeztek (János 10:14, 16). Az Ésaiás 66:12 versében Jehova korábban azt mondta, hogy a szellemi Izrael maradékára, a „fenti Jeruzsálem” képviselőire is kiterjeszti „mint kiáradt patakot” azt, amit „a nemzetek dicsőségének” nevez. A „nemzetek dicsőségének” a szellemi maradékra való kiterjesztése 1935 óta a Jó Pásztor, az uralkodó Király, Jézus Krisztus „más juhai” „nagy sokaságának” formájában ment végbe (Jelenések 7:9–17). Mivel ez a „nagy sokaság” lojális maradt Jehova Krisztus alatti teokratikus kormányzatához, a Jó Pásztor „egy nyájjá” tette őket a szellemi izraeliták maradékával. Jehova szellemi templomához vezetik őket, amely az „imádság házának hivatik minden népek számára”! (Ésaiás 56:7; Márk 11:17, Károli). Az ilyen, nemzetközi imádság számára létesített szellemi templomban a dicsőséges „nagy sokaság” „szent szolgálatot végez [Istennek] éjjel és nappal” (Jelenések 7:15).
27, 28. Milyen gyakran találkozik a „minden testből” való „nagy sokaság” a maradékkal, és milyen eredménnyel jár az, hogy együtt végzik a tanúskodás munkáját”?
27 Ez a csodálatos modernkori fejlemény megegyezik azzal, amit Jehova mond az Ésaiás 66:23-ban [Ökumenikus fordítás szerint]: „Azután újholdról újholdra és szombatról szombatra eljön minden ember és leborul előttem mondja az Úr [ÚV: Jehova]” (Aggeus 2:7–9).
28 A jelentések szerint a „minden test”-ből való „nagy sokaság” a szellemi Izrael maradékaival együtt rendszeres összejöveteleken vesz részt mintegy „újholdról újholdra [havonta] és szombatról szombatra [hetenként]”. Lojálisan csatlakoznak a felkent maradékhoz a nyilvános és házankénti tanúskodásban, hogy beteljesedjen a jövendölés, amit Jézus mondott a „dolgok rendszerének befejezéséről”: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” (Máté 24:3, 11). A „minden testből” való emberek, akik válaszolnak a prédikálásra, „eljönnek és leborulnak” a Szuverén Úr, Jehova előtt.
29, 30. a) Hogyan mutatja meg az Ésaiás 66:24 verse, hogy a „minden testből” való imádók túlélik a „nagy nyomorúságot”, ami véget vet a dolgok jelen rendszerének? b) Minek az alapját képezik ők, utána pedig kiket vezetnek be a mennyei és földi dolgok Alkotójának imádatába?
29 Túlélve a „nagy nyomorúságot”, amelynek már a küszöbéhez érkezett ez a világ, tanúi lesznek annak, hogyan igazolja Jehova egyetemes felsőbbségét, amikor elpusztítja saját ellenségeit és az ő ellenségeiket is a világméretű „nyomorúságban”. Ezért Ésaiás így fejezi be a próféciáját: „És amikor [a nyomorúság túlélői] kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el és tűzük nem alszik ki, iszonyodni fog tőlük minden ember” (Ésaiás 66:24, Katolikus fordítás).
30 Miként a Jézus példázatában szereplő megátkozott „kecskék” — amely példázat „a dolgok jelen rendszerének a végén” teljesedik be —, a Szuverén Úr, Jehova ellen lázadók „elmennek az örökké tartó kivágattatásra”, az örök pusztulásra (Máté 24:3; 25:31–46). Azután pedig a földi Paradicsom ezen juhokhoz hasonló örökösei, mint az „új föld” alapjai, örömmel fogadják és üdvözlik majd körükben az összes feltámadottat, akik életre kelnek hústestben itt földön. Ezeket a feltámadt testeket azután bevezetik majd az „új egek” és az „új föld” igazolt Alkotójának egységes imádatába (Ésaiás 65:17; 2Péter 3:13).
Hogyan válaszolnál az Ésaiás 66:8–20 versein alapuló alábbi kérdésekre?
8. vers: Hogyan született meg Jehova szellemi „nemzete” a szellemi „országában” 1919-ben?
9–14. vers: Hogyan táplálta és dédelgette Jeruzsálem a „fiait”? Hogyan vonatkozik ez a szellemi fiakra ebben a modern korban?
15–18. vers: Milyen szokások idézték elő Jeruzsálem pusztulását i. e. 607-ben, és milyen mai eseményeknek vetítették előre az árnyékát?
19., 20. vers: Milyen „jelet” állított fel Jehova a „nemzetek között”? Milyen célból tette ezt?
Hogyan válaszolnál az Ésaiás 66:19–24 alapján az alábbi kérdésekre?
19. vers: Hogyan küldtek ki némelyeket a „megszabadultak” közül a „nemzetek”-hez? Milyen eredménnyel jártak?
20. vers: Milyen értelemben vittek „Izrael fiai” „ajándékot” Jehova házába?
21. vers: Milyen módon választottak ki egyeseket, hogy „papokként” szolgáljanak?
22. vers: Az „új egek” és az „új föld” bizonyosságára utalva, milyen biztosítékot ad Jehova a helyreállított népére vonatkozóan?
23. vers: Milyen értelemben látjuk, hogy „minden test” leborul Jehova előtt „újholdról újholdra és szombatról szombatra”?
24. vers: Minek a szemtanúi lesznek majd a „nagy nyomorúság” túlélői a Jehova ellen lázadók sorsával kapcsolatban?
[Kép a 18. oldalon]
Miután „megszabadultak” „Nagy Babilonból”, Jehova tanúi kivonultak a Királyság-üzenettel