„Mindenfajta jóság” megtermése
„A világosság gyümölcse mindenfajta jóság” (EFÉZUS 5:9).
1., 2. Milyen két csoport létezik az ókori idők óta, és milyen eltérő helyzetben vannak ma?
AZ ÉDENBEN történt lázadás után, amely mintegy hatezer évvel ezelőtt történt, majd Noé napjainak Vízözöne után ismét két csoportra vagy szervezetre szakadt az emberiség: az egyik azokból állt, akik Jehovát igyekeztek szolgálni, a másik pedig azokból, akik Sátánt követték. Vajon még mindig léteznek ezek a szervezetek? Egész biztosan igen! Ésaiás próféta említést tett erről a két csoportról és ezt jövendölte a mi időnkben lévő állapotukról: „Íme, sötétség borítja a földet, és sűrű homály a nemzeti csoportokat, de rajtad felragyog Jehova, és dicsősége meglátszik rajtad” (Ésaiás 60:1, 2).
2 Igen, e két szervezet között valóban olyan nagy a különbség, mint a sötétség és a világosság között. És amiként a fénysugár vonzza a sötétben eltévedt embert, úgy vonzza a Jehovától jövő világosság ragyogása e sötét világban az őszinte szívű emberek millióit Isten szervezetéhez. Amiként Ésaiás a továbbiakban kijelenti: „Nemzetek [a más juhok] jönnek világosságodhoz és királyok a benned támadt fényességhez” (Ésaiás 60:3)
3. Milyen módokon mutathatják ki a keresztények Jehova dicsőségét?
3 Hogyan mutathatja ki Jehova népe Jehova dicsőségét? Az egyik módja ennek, hogy prédikálják az Isten felállított égi Királyságáról szóló jó hírt (Márk 13:10). De ennél többről van szó: utánozzák Jehovát, a jóság legfőbb példáját, és viselkedésük által a világossághoz vonzzák a szelídeket (Efézus 5:1). Pál mondta: „Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrral kapcsolatban. Járjatok úgy, mint a világosság gyermekei.” Majd így folytatta: „A világosság gyümölcse mindenfajta jóság, igazságosság és igazság. Mindig legyetek bizonyosak afelől, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt többé velük együtt a sötétség gyümölcstelen cselekedeteiben” (Efézus 5:8–11). Mit értett Pál a ’mindenfajta jóságon’?
4. Mi a jóság, és hogyan látható az a kereszténynél?
4 Ahogy azt az előző cikkünk bemutatta, a jóság az erkölcsi kiválóság tulajdonsága illetve állapota, erény. Jézus azt mondta, hogy abszolút értelemben csak Jehova jó (Márk 10:18). Mindazonáltal a keresztény utánozhatja Jehovát a jóságnak, a szellem egyik gyümölcsének kifejlesztésével (Galata 5:22). A „jó”-nak fordított görög a·ga·thosʹ szót kommentálva a Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words ezt mondja: „[Ez] azt írja le, ami a jellemben vagy a beállítottságban valójában jó, ezért hatásában előnyös.” A keresztény számára a jóság kifejlesztése azt jelenti: jónak lenni és jót cselekedni. (Vö. 5Mózes 12:28.) Ugyanakkor el fogja kerülni az olyan dolgokat, amelyek ellentétben állnak a jósággal, ’a sötétség gyümölcstelen cselekedeteit’. A Pál által említett „mindenfajta jóság” azokat a különböző módokat jelenti, ahogyan a keresztény kifejezésre juttatja a jóságot a magatartásában. Melyek ezek?
„Továbbra is cselekedd a jót”
5. Mi a jóság egyik fajtája, és miért kell a kereszténynek kifejlesztenie ezt?
5 Pál utalt ezek egyikére a Rómaiakhoz írott levelében. A „felsőbb hatalmasságok” témájáról beszélve ezt mondta: „Azt akarod hát, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Továbbra is cselekedd a jót, és dicséretet kapsz tőle.” A „jót” kifejezéssel arra utal, hogy engedelmeskedjünk a világi hatalmasságok által hozott törvényeknek és elrendezéseknek. Miért kell a kereszténynek alávetni magát ezeknek? Azért, hogy ezáltal elkerülje a szükségtelen konfliktusokat a hatóságokkal, melyek büntetést vonnak maguk után és — ami még sokkal fontosabb —, hogy megőrizze tiszta lelkiismeretét Isten előtt (Róma 13:1–7). Mialatt elsősorban Jehovának tartozik engedelmességgel, a keresztény ’tiszteli a királyt’ és nem lázad fel azon hatóságok ellen, melyek létezését Jehova Isten engedélyezi (1Péter 2:13–17). Ily módon a keresztények jó szomszédok, jó polgárok és jó példát mutatnak.
Mások figyelembevétele
6. a) Mi a jóság egy másik oldala? b) Kit említ a Biblia, aki megérdemli figyelmünket?
6 Jehova jósága megnyilvánul azon gondoskodásában is, amelyet a föld minden lakója érdekében tesz, ’esőt adva az égből és gyümölcsöző évszakokat’. Ez azt eredményezi, hogy ’bőséggel van élelem és vidámság’, valóban figyelmes Istenént mutatja őt be (Cselekedetek 14:17). Mi is utánozhatjuk őt ebben a vonatkozásban, ha figyelmességet tanúsítunk mások iránt kis és nagy dolgokban egyaránt. Különösen kik iránt? Pál főként a vénekre utal, „akik keményen munkálkodnak közöttetek, elnökölnek felettetek az Úrban és intenek titeket.” Arra buzdítja a keresztényeket, hogy „munkájukért tanusítsatok irántuk túláradó szeretetet és figyelmességet” (1Thessalonika 5:12, 13). Hogyan tehetjük meg ezt? Ha teljes mértékben együttműködünk velük — például részt veszünk a Királyság-teremben végzendő szükséges munkákban. Miközben bármikor bátran közeledhetünk a vénekhez segítségért, amikor szükséges, nem lehetünk ésszerűtlenül követelőzők. Ehelyett inkább, ahogyan csak módunk van rá, próbáljunk könnyíteni e nehéz munkát végző pásztorok terhén, akik közül soknak családi felelősségeik is vannak a gyülekezeti kötelezettségeiken kívül.
7. Milyen módokon mutathatunk figyelmességet az idősebbek iránt?
7 A fizikai öregség is figyelmességet érdemel a részünkről. A mózesi törvény egy különleges parancsa a következő volt: „Az ősz haj előtt állj fel és tanúsíts tiszteletet az idős férfi személye iránt, és féld a te Istenedet! Én vagyok Jehova!” (3Mózes 19:32). Miképpen tanúsíthatunk ilyen figyelmességet? A fiatalabbak önként felajánlhatják, hogy segítenek nekik bevásárolni vagy más házi munkában. A vének figyelmesen utánanézhetnek, hogy nincs-e szüksége valamelyik idős személynek segítségre, hogy részt vegyen az összejöveteleken. A gyűléseken a fiatal, erős személyek elkerülik majd, hogy lökdössék a lassan mozgó idősebbeket türelmetlen kísérletet téve a továbbhaladásra, és türelmesek lesznek, ha egy idősebb személy kissé lassabban foglal helyet vagy veszi el az élelmét.
8. Hogyan mutathatunk figyelmességet egy másik csoport iránt, amelyet a Biblia kiemel?
8 A zsoltáros egy másik figyelmet érdemlő csoportot is megemlít: „Boldog az, aki tekintettel van az alacsony sorban levőre” (Zsoltárok 41:1 [41:2, Károli]). Könnyű tekintettel lenni a kimagasló vagy gazdag személyekre, de vajon mi a helyzet az alacsony sorban levőket vagy szegényeket illetően? A bibliaíró, Jakab arra mutatott rá, hogy az egyforma tisztelet kimutatása igazságosságunk és keresztény szeretetünk próbája. Kiállhatjuk ezt a próbát, ha a körülményeikre való tekintet nélkül mindenki iránt figyelmesek vagyunk (Filippi 2:3, 4; Jakab 2:2–4, 8, 9).
„Legyetek irgalmasok továbbra is”
9., 10. Miért kell a keresztényeknek irgalmasnak lenniük, és hogyan mutathatják ki a jóságnak ezt a fajtáját?
9 A jóság egy további fajtája megfigyelhető Jézus néhány példázatában. Az egyikben Jézus egy szamaritánusról beszélt, aki egy kirabolt, csúnyán összevert és az úton otthagyott emberre akadt. Egy lévita és egy pap elment a sebesült férfi mellett, megtagadva tőle a segítséget. Egy szamaritánus azonban megállt és segítséget nyújtott neki sokkal többet téve, mint amennyi ésszerűen elvárható lett volna. A történetet gyakran emlegetik az irgalmas szamaritánus példázataként [angolban a jó szamaritánusnak mondják]. Milyenfajta jóságot nyilvánított ki a szamaritánus? Irgalmat. Amikor Jézus megkérte hallgatóit, hogy nevezzék meg, ki bizonyult a sérült ember felebarátjának, a pontos válasz így hangzott: „Az, aki irgalmasan cselekedett vele” (Lukács 10:37).
10 Az irgalmas keresztények Jehovát utánozzák, akiről Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Jehova, a te Istened irgalmas Isten. Nem hagy cserben és nem hagy elpusztulni, se nem feledkezik meg az ősatyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel erősített meg nekik” (5Mózes 4:31). Jézus megmutatta, hogy Isten irgalmának hogyan kell hatnia ránk: „Legyetek irgalmasok továbbra is, mint amilyen irgalmas a ti Atyátok” (Lukács 6:36). Hogyan mutathatunk irgalmat? Az egyik módja ennek, ahogy Jézus példázatából is kitűnik, ha készek vagyunk segíteni társainkon még akkor is, ha ez kockázatos vagy kényelmetlen. Egy jó ember nem veszi semmibe testvére szenvedését, ha olyan helyzetben van, hogy tehet valamit érte (Jakab 2:15, 16).
11., 12. Jézusnak a rabszolgáról szóló példázata alapján mit foglal magában az irgalom, és hogyan nyilvánulhat ez meg napjainkban?
11 Jézus egy másik példázata azt mutatta, hogy az irgalmas jóság magában foglalja a másoknak történő megbocsátás készségét. Egy rabszolgáról beszélt, aki tízezer talentummal tartozott urának. Mivel képtelen volt megfizetni, a rabszolga irgalomért könyörgött, ura pedig kedvesen elengedte neki hatalmas, 60 000 000 dénáros adósságát. A rabszolga azonban, amikor kiment, találkozott egy másik rabszolgával, aki csupán száz dénárral tartozott neki. A bocsánatban részesült rabszolga irgalmatlanul börtönbe vetette az adóst, míg ki tudta fizetni a pénzt. Nyilvánvaló, hogy az irgalmat nem ismerő rabszolga nem volt jó ember, és amikor ura meghallotta, mi történt, számadásra hívta (Máté 18:23–35).
12 Mi ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint az a rabszolga, akinek megbocsátottak. Jézus áldozata alapján Jehova elengedte bűnünk hatalmas adósságát. Bizonyos hát, hogy nekünk is készeknek kell lennünk megbocsátani másoknak. Jézus azt mondta, hogy készeknek kell lennünk megbocsátani „hetvenhétszer is”, korlátozás nélkül (Máté 5:7; 6:12, 14, 15; 18:21, 22). Ezért az irgalmas keresztény nem táplál haragot. Nem táplál neheztelést vagy helytelen érzéseket és s így nem hárítja el, hogy beszélgessen egy keresztény társával. Az irgalom hiánya nem a keresztény jóság ismertetőjele.
Nagylelkűség és vendégszeretet
13. Mit foglal magában még a jóság?
13 A jóság nagylelkűségben és vendégszeretetben is kifejezésre jut. Egy alkalommal egy fiatal férfi ment Jézushoz tanácsért. Ezt mondta: „Tanító, mi jót kell tennem, hogy elnyerjem az örökké tartó életet?” Jézus elmondta neki, hogy állandóan be kell tartania Isten parancsolatait. Igen, a Jehova parancsai iránti engedelmesség a jóság egyik sajátossága. A fiatalember úgy gondolta, hogy ő a képességei szerint már a legjobbat teszi. Nyilvánvalóan szomszédai is úgy tekintettek rá, mint egy jó emberre, valami azonban hiányzott nála. Jézus ezért ezt mondta: „Ha tökéletes kívánsz lenni, add el mindenedet, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz az égben, és jöjj, légy az én követőm” (Máté 19:16–22). A fiatalember szomorúan eltávozott. Nagyon gazdag volt. Ha követte volna Jézus tanácsát, ezzel azt mutatta volna, hogy nem anyagias. És valódi önzetlen nagylelkűségét bizonyította volna egy ilyen jó cselekedet megtételével.
14. Milyen nagyszerű tanácsot adott Jehova és Jézus a nagylelkűségre vonatkozóan?
14 Jehova arra buzdította az izraelitákat, hogy legyenek nagylelkűek. Például ezt olvashatjuk: „Mindenképpen adnod kell neki [nyomorgó felebarátodnak], és a szíved ne legyen fösvény, amikor adsz neki, mert ezért megáld téged Jehova a te Istened minden tettedben és minden vállalkozásodban” (5Mózes 15:10; Példabeszédek 11:25). Jézus Krisztus személyesen is buzdított a nagylelkűségre: „Adakozzatok és nektek is adni fognak. Jó, megtömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel öntenek az öletekbe” (Lukács 6:38). Ezenkívül Jézus maga is nagyon nagylelkű volt. Egy alkalommal külön vonult, hogy kicsit pihenjen. A tömeg felfedezte tartózkodási helyét, és odament hozzá. Jézus nagylelkűen lemondott a pihenésről, és a tömeg érdekében feláldozta az idejét. Később nagylelkűséget tanúsított, amikor élelemről gondoskodott ezen nagy tömeg számára (Márk 6:30–44).
15. Hogyan mutattak kiemelkedő példát Jézus tanítványai a nagylelkűség kimutatásában?
15 Jehova és Jézus tanácsához hűen Jézus sok tanítványa figyelemreméltóan nagylelkű és vendégszerető volt. A keresztény gyülekezet első napjaiban sokan azok közül, akik a pünkösd megtartására jöttek i. sz. 33-ban, hallották az apostolok prédikálását és hívőkké váltak. Mivel az ünnep után is ott maradtak, hogy még többet tanuljanak, élelmiszer készleteik kifogyóban voltak. Ezért a helyben lakó hívők eladták vagyonukat, a pénzt pedig szétosztották, hogy új testvéreik ott maradhassanak még és ezáltal még jobban megerősödjenek a hitben. Micsoda nagylelkűség! (Cselekedetek 4:32–35; lásd még Cselekedetek 16:15; Róma 15:26).
16. Nevezz meg néhány módot, ahogyan napjainkban vendégszeretők és nagylelkűek lehetünk!
16 Ma is a Krisztuséhoz hasonló nagylelkűség figyelhető meg, amikor a keresztények időt és pénzt áldoznak helyi gyülekezeteikre és a világméretű prédikálómunkára. Ez nyilvánvalóvá válik, amikor igyekeznek enyhíteni testvéreik természeti katasztrófa vagy háború okozta szenvedésein. Ez a körzetfelvigyázó rendszeres látogatásai alkalmával is megnyilvánul. Vagy amikor az „apátlan fiúkat” (és apátlan lányokat) nagylelkűen meghívják, hogy vegyenek részt a kikapcsolódásban és a családi bibliatanulmányozásokon más keresztény családokkal, ez a vendégszeretet is a keresztény jóság egyik megnyilvánulása (Zsoltárok 68:5 [68:6, Károli]).
Igazat szóljunk!
17. Miért jelent kihívást ma az igazmondás?
17 Amikor Pál leírta a világosság gyümölcsét, a jóságot az igazságossággal és az igazsággal hozta kapcsolatba, és ezzel pontosan azt mondta, hogy az igazmondás a jóság egy másik fajtája. A jó emberek nem hazudnak. Mindazonáltal különleges kihívás igazat szólni ma , amikor a hazugság annyira elterjedt. Sokan hazudnak, amikor kitöltik adóbevallásukat. Az alkalmazottak hazudnak az általuk elvégzett munkát illetően. A diákok hazudva csalnak feladataik és vizsgáik során. Hazudnak az üzletemberek, amikor üzleti szerződéseket kötnek. Hazudnak a gyermekek, hogy elkerüljék a büntetést. A rosszindulatú pletykálkodók hazugság által rombolják össze mások hírnevét.
18. Hogyan tekinti Jehova a hazugokat?
18 A hazugság visszataszító Jehova előtt. A ’hét dolog’ között, melyet ő gyűlöl ott szerepel a „hamis nyelv” és „a hazugságot szóló hamis tanú” (Példabeszédek 6:16–19). A ’hazugokat’ a gyávákkal, a gyilkosokkal és a paráznákkal együtt említik és egyetlen ilyennek sem lesz helye Isten új világában (Jelenések 21:8). Továbbá a példabeszéd ezt mondja: „Aki egyenességében jár, féli Jehovát, aki azonban tisztességtelen az útaiban, az megveti őt” (Példabeszédek 14:2). A hazug tisztességtelen úton jár. Ezért a hazug Jehova iránti megvetésének adja bizonyítékát. Micsoda rettenetes gondolat! Mondjunk mindig igazat még akkor is, ha ez fegyelmezéshez vagy pénzügyi veszteséghez vezet (Példabeszédek 16:6; Efézus 4:25). Aki igazat mond, az Jehovát, ’az igazság Istenét’ utánozza (Zsoltárok 31:5 [31:6, Károli]).
Fejlesszük a jóságot!
19. Mi tapasztalható némelykor a világban, amely azt tükrözi, hogy a Teremtő tiszteletet érdemel?
19 Ez csupán néhány fajtája a jóságnak, amelyet a kereszténynek ki kell fejlesztenie. Igaz, az emberek a világban mutatnak bizonyos fokú jóságot. Néhányan például vendégszeretők, mások pedig irgalmasok. Ami a jó szamaritánusról szóló példázatot oly figyelemre méltóvá tette az az volt, hogy Jézus egy nem zsidóról beszélt, aki irgalmat tanúsított, amit a zsidó gyülekezetben lévő vének viszont nem tettek meg. Valóban elismerést jelent az ember Teremtője iránt, hogy ilyen jellemvonás természettől fogva még hatezer évnyi tökéletlenség után is megtalálható némely emberben.
20., 21. a) Miért kell a keresztény jóságnak különböznie attól a jóságtól, amely a világban élő embereknél figyelhető meg? b) Hogyan fejlesztheti ki a keresztény a jóságot, és miért kell ezt oly szorgalmasan tennünk?
20 A keresztények számára a jóság azonban többet jelent, mint csupán egy olyan tulajdonságot, amely talán vagy megvan, vagy nincs meg valakiben. Ezt a tulajdonságot ki kell fejleszteniük minden tekintetben, mivel ők Isten utánzói akarnak lenni. Hogyan lehetséges ez? A Biblia elmondja, hogy megtanulhatjuk a jóságot. „Taníts engem jóságra” — imádkozott a zsoltáros Istenhez. Hogyan? Így folytatja: „Mert parancsaidban hitet gyakoroltam.” Majd hozzátette: „Te jó vagy és jót cselekszel. Taníts meg a te rendeléseidre” (Zsoltárok 119:66, 68).
21 Igen, ha megtanuljuk Jehova parancsait és engedelmeskedünk azoknak, ki fogjuk fejleszteni a jóságot. Mindig emlékezzünk arra, hogy a jóság a szellem egyik gyümölcse. Ha Jehova szellemének elnyerésére törekszünk ima, a keresztény testvéreinkkel ápolt kapcsolatunk és bibliatanulmányozás által, akkor bizonyára segítséget kapunk e tulajdonság kifejlesztéséhez. A jóság azonkívül erőteljes. Még a gonoszt is képes legyőzni (Róma 12:21). Mennyire életfontosságú hát, hogy jót tegyünk mindenkivel, kiváltképp keresztény testvéreinkkel (Galata 6:10). Ha így teszünk, azok között leszünk, akik „dicsőséget, tiszteletet és békességet” élveznek, amelyre ígéretet kapott „mindenki, aki azt teszi, ami jó” (Róma 2:6–11).
Tudsz válaszolni?
◻ Hogyan cselekedhetünk jót a felsőbb hatalmasságokat illetően?
◻ Többek között kik érdemlik meg a figyelmünket?
◻ Milyen módokon nyilvánul meg az irgalom?
◻ A nagylelkűség és vendégszeretet mely tettei jellemzik ma a keresztényeket?
◻ Hogyan fejleszthető a jóság?
[Kép a 20. oldalon]
A mások iránti figyelmesség a jóság egyik formája
[Kép a 23. oldalon]
Mint Nagy Tanító, Jézus nagylelkűen feláldozta önmagát