ÉZSAIÁS

(Jehovától jövő megmentés):

Próféta, Ámóc fia (nem Ámós prófétáé). Júda királyai közül Uzziásnak, Jótámnak, Aháznak és Ezékiásnak az idejében szolgált Júdában és Jeruzsálemben (Ézs 1:1). Ézsaiás prófétai szolgálatának idején Péka és Hósea király uralkodott Izrael északi királyságában, amely i. e. 740-ben ért véget. Vele egy időben prófétált Mikeás, Hóseás és Oded is. Ézsaiás nyilván később kezdett el prófétálni, mint Hóseás, de korábban, mint Mikeás (2Kr 28:9; Hó 1:1; Mi 1:1).

Amikor Ézsaiás prófétaként szolgált Júdában, a királyság siralmas erkölcsi állapotban volt, főleg Aház király napjaiban. A fejedelmek és a nép folyton lázadozott, Jehova szemében a nemzet ’szíve és feje beteg’ volt. Isten az uralkodókat ’Szodoma vezéreinek’ nevezte, a népet pedig ’Gomorra népéhez’ hasonlította (Ézs 1:2–10). Ézsaiásnak Jehova előre megmondta, hogy süket fülekre fog találni. Elmondta, hogy ez a nemzet összeomlásáig így lesz, és hogy csak „egy tizedrész”, „szent mag” marad meg, mint ahogy megmarad egy terebélyes fának a tönkje. Ézsaiás prófétai munkája biztos megvigasztalta ezt a kicsiny csoportot, és megerősítette a hitüket annak ellenére, hogy a nemzetből a többiek nem voltak hajlandók hallgatni a figyelmeztetésre (Ézs 6:1–13).

Bár Ézsaiás Júdára összpontosított, Izraellel és a környező nemzetekkel kapcsolatban is mondott próféciákat, ugyanis hatással voltak Júda helyzetére és történelmére. Hosszú ideig volt próféta: kb. i. e. 778-ban kezdte a szolgálatát, amikor Uzziás király meghalt, vagy talán korábban, és valamikor Ezékiás uralkodásának 14. éve (i. e. 732) után még próféta volt (Ézs 36:1, 2; 37:37, 38).

Ézsaiás családja: Ézsaiás nős ember volt, és a feleségét ’prófétanőnek’ nevezték (Ézs 8:3), ami minden bizonnyal többet jelent annál, hogy egy prófétának a felesége volt. Nyilván a bírák idejében élő Debórához és a Jósiás uralma idején élő Huldához hasonlóan Ézsaiás felesége is prófétai megbízást kapott Jehovától (Bí 4:4; 2Ki 22:14).

A Biblia Ézsaiásnak két fiát nevezi meg, akik azért adattak neki, hogy ’jelek és csodák legyenek Izraelben’ (Ézs 8:18). Seár-Jásub elég nagy volt már Aház napjaiban ahhoz, hogy amikor apja, Ézsaiás üzenetet vitt a királynak, ő is vele tartson. A Seár-Jásub név jelentése: ’csak egy maradék (a megmaradtak) tér(nek) vissza’. Ez prófétai név volt abban az értelemben, hogy amilyen biztos volt, hogy Ézsaiás fia ezt a nevet kapta, olyan biztos, hogy Júda királysága idővel megdől, és csak egy maradék tér vissza, miután száműzetésben él egy ideig (Ézs 7:3; 10:20–23). Ez az esemény, mármint a kicsiny maradéknak a visszatérése, i. e. 537-ben következett be, amikor Círusz, Perzsia királya kiadott egy rendeletet, melynek köszönhetően 70 éves száműzetés után kiszabadultak Babilonból (2Kr 36:22, 23; Ezs 1:1; 2:1, 2).

Ézsaiásnak egy másik fiát már a fogantatása előtt elnevezték, és ezt a nevet fel is írták egy táblára, amit megbízható tanúk igazoltak. Ezt nyilván titokban tartották, míg meg nem született a fiú, és ekkor a tanúk előállhattak és bizonyíthatták, hogy a próféta már megjövendölte a gyermek születését, ami igazolta, hogy ennek az egésznek prófétai jelentősége van. A fiút Isten parancsára Máher-Sálál-Hás-Báznak nevezték el, amelynek a jelentése: ’Siess, ó, zsákmány! Rohant fosztogatni.’; v. ’sietve a zsákmányhoz, rohant fosztogatni’. Előre meg lett mondva, hogy mielőtt a fiú így tudna szólni: „Apám!” és: „Anyám”, a szírek és Izrael tíztörzs-királyságának összeesküvése már nem jelent veszélyt Júdára (Ézs 8:1–4).

A prófécia szerint hamar kellett jönnie az enyhülésnek Júdára; és el is jött, amikor Asszíria megzavarta Recinnek, Szíria királyának és Pékának, Izrael királyának a Júda elleni hadjáratát. Az asszírok elfoglalták Damaszkuszt, és később, i. e. 740-ben kifosztották és lerombolták Izrael királyságát, teljes mértékben beteljesítve ezzel a fiú nevének jelentésében rejlő próféciát (2Ki 16:5–9; 17:1–6). De mivel Aház király nem Jehovában bízott, hanem úgy próbálta elhárítani a Szíriától és Izraeltől jövő veszedelmet, hogy megvesztegette Asszíria királyát, hogy védje meg őt, Jehova megengedte Asszíriának, hogy nagy veszedelmet jelentsen Júdára nézve, sőt, hogy beözönöljenek az országba, egészen Jeruzsálemig, ahogy Ézsaiás előre figyelmeztette őket (Ézs 7:17–20).

Ézsaiás sokszor beszélt ’jelekről’, melyeket Jehova ad; ezek közt volt két fia és egy esetben maga Ézsaiás is. Jehova megparancsolta neki, hogy három évig járjon mezítelenül és mezítláb jelként meg előjelként Egyiptom ellen és Etiópia ellen, ami azt jelképezi, hogy Asszíria királya fogolyként fogja elvezetni őket (Ézs 20:1–6; vö.: Ézs 7:11, 14; 19:20; 37:30; 38:7, 22; 55:13; 66:19).

Próféciák a száműzetésről és a helyreállításról: Ézsaiás abban a kiváltságban is részesült, hogy megjövendölhette: nem Asszíria lesz az a nemzet, amely megfosztja Júda királyait a tróntól, és nem ő fogja elpusztítani Jeruzsálemet, hanem Babilon (Ézs 39:6, 7). Abban az időben, amikor Asszíria elárasztotta Júdát „nyakig”, Ézsaiás azt a vigasztaló üzenetet vitte Ezékiás királynak, hogy az asszír seregek nem tudnak majd bejutni a városba (Ézs 8:7, 8). Jehova a szava megerősítéseként elküldött egy angyalt, hogy pusztítson el 185 000 asszír vitézt és vezetőt, s így megszabadította Jeruzsálemet (2Kr 32:21).

Kétségtelenül az a kiváltság szerezhetett Ézsaiásnak leginkább örömet, hogy Jehova megbízásából sok helyreállítási próféciát mondhatott el és írhatott le szeretett Jeruzsáleméről. Leírta, hogy bár Jehova a későbbiekben hagyni fogja, hogy a népét száműzetésbe vigyék Babilonba, amiért lázadoznak Vele szemben, és Ellene fordulnak, ám idővel Isten meg fogja ítélni Babilont rosszindulatáért, és azért, hogy örökre fogságban akarja tartani Isten népét. Ézsaiás számos próféciája Isten Babilon feletti ítéletét mondja el, és hogy majd elhagyatott rommá lesz, amit sosem fognak újjáépíteni (Ézs 45:1, 2; 13., 14., 46–48. fej.).

Az Ézsaiás könyvét átszövő helyreállítási próféciák Jehovának a népe iránti és az egész emberiség iránti ki nem érdemelt kedvességét és irgalmát dicsőítik. Arról az időről jövendölnek, amikor Jeruzsálem új, magasztosabb helyzetbe kerül Jehova szemében, oly dicsőséges helyzetbe, melyet minden nemzet látni fog, és amikor áldássá lesz minden nemzetnek. Jeruzsálemet csakugyan helyreállították, újjáépítették, és áldás volt számára a Messiás jelenléte, aki „világosságot bocsátott. . . az életre és a romlatlanságra a jó hír által” (2Ti 1:10). Jeruzsálem helyreállításának volt egy nagyobb és nagyszerűbb beteljesedése is, amelynek még be kellett következnie (Ró 15:4; 1Ko 10:11; Ga 4:25, 26).

Ézsaiás munkájának a hatása: Ézsaiás nemcsak a nevét viselő bibliai könyvet írta, hanem minden bizonnyal legalább még egy történelmi könyvet, amely Uzziás királyról szólt, és kétségtelenül részét képezte a nemzet hivatalos feljegyzéseinek (2Kr 26:22). Mivel hűségesen elvégezte a prófétai munkát, mellyel Jehova megbízta, nagy hatással volt a nemzet történelmére, főleg annak köszönhetően, hogy az igazságos Ezékiás királynak tanácsot és útmutatást adott. Ézsaiás sok próféciájának van nagyobb beteljesedése is, amely a Messiásra és az ő Királyságára vonatkozik. A Keresztény Görög Iratok sokszor idézi Ézsaiás könyvét, és jó néhányszor utal rá. A keresztény írók sok esetben Jézus Krisztusra vonatkoztatják Ézsaiás próféciáit, vagy egy napjaikban bekövetkező teljesedésre mutatnak.