-
„A mi Istenünk nyilvános szolgái” életbe vágó helyreállító munka úttörőiŐrtorony – 1979 | február 1.
-
-
4. A változásnak mely időszakában válhatott valóra Ésaiás próféciája; hogyan és hol mutatott rá erre Jézus?
4 Az első század helyreállító munkása, Jézus Krisztus mutatott rá, mikor kezdenek majd teljesedni Ésaiás próféciájának ezek a szavai. Ennek az ideje akkor érkezett el, amikor egy több évszázados nemzet összetörik és egy új és jobb nemzet kezd létrejönni. Az új nemzetnek Jézus Krisztus tanítványaiból kellett kialakulnia, akiket az Isten szelleme nemzett. Szellemi Izraellé kellett válnia. De hogyan mutatott rá Jézus Ésaiás fentebb idézett próféciája teljesedésének az idejére? Ezt akkor tette, amikor idézett annak bevezető szavaiból és magára alkalmazta azokat. Jézus abban az időben az otthonának, Názáretnek zsinagógájába látogatott el, valamivel az i. sz. 30. pászkaünnepe után. Felállt olvasni. Kibontotta Ésaiás próféciájának könyvtekercsét azon a helyen, amit most a 61. fejezetnek jelölnek meg és felolvasta legalább egy részét az első két versnek. Aztán azt mondta hallgatóinak: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet éppen hallottatok.” — Luk 4:16-21.
5, 6. a) Milyen fordítás szerint idézte a görögül író történész, Lukács Jézus szavait Ésaiásból? b) Hogyan szól az Ésaiás 61:1-3 az eredeti héber szövegben?
5 Lukács, a történész, aki feljegyezte ezt a jelenetet, a Szeptuaginta Változatként ismert görög fordításból idézte a szöveget. Hogyan hangzott azonban a prófécia az eredeti héber szöveg szerint, amelyet Jézus mint palesztinai zsidó kétségtelenül olvasott. A következőképpen:
6 „A Szuverén Úr, Jehova szelleme van rajtam, azért mert Jehova felkent engem, hogy jó hírt mondjak a szelídeknek. Elküldött engem, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a foglyul ejtetteknek és szemük tágra nyitását a foglyoknak; hogy hirdessem a jóakarat esztendejét Jehova részéről és Istenünk bosszúállásának a napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; hogy megjelöljem azokat, akik gyászolják Siont, hogy fejdíszt adjak nekik hamu helyett, örvendezés olaját gyász helyett, dicsőség palástját az elcsüggedt szellem helyett; és az igazságosság nagy fáinak kell hívni őket, Jehova ültetvényének az ő ékesítésére.” — És 61:1-3.
-
-
„A mi Istenünk nyilvános szolgái” életbe vágó helyreállító munka úttörőiŐrtorony – 1979 | február 1.
-
-
8. A prófécia beteljesedése idején érzelmileg milyen embereknek kell lenniük, és miért lenne szükséges sürgős figyelmet fordítani rájuk?
8 Figyeljük meg, hogy Ésaiás próféciájának beteljesedésekor „szelídek”, „megtört szívűek”, „fogságba vitettek”, sőt „rabok” és „Siont gyászolók” kellett hogy legyenek. Ezeknek sürgősen megfelelő figyelmet kell szentelni. Az idő éppen megérett erre, mert ez az úgynevezett „jóakarat esztendeje Jehova részéről”. Annak a megérkezése, akit „Jehovának, a Szuverén Úrnak szelleme” kent fel, iktatta be a jóakarat esztendejét. Azt a jelképes „esztendő”-t fogja követni „a mi Istenünk bosszúállásának a napja”. Ez valóban nagyon sürgőssé tette a szabadulás és szabadság szellemtől felkent hirdetőinek a munkáját.
9. Milyen változást jelentett be Jézus názáreti hallgatóinak, ők pedig hogyan nyilvánították ki, hogy nem elég „szelídek” a „jó hír” elfogadására?
9 Jézus megváltoztatta földi foglalkozását. Míg 30 éves nem lett, ács volt a galileai Názáretben. Az ottani zsinagógában olvasta fel Jézus Ésaiás próféciájának nagy jelentőségű szavait. Hivatásának ezt a megváltozását jelentette be názáreti hallgatóinak, midőn befejezte az Ésaiás 61:1, 2 felolvasását és így szólt: „Ma teljesedett be ez az írás, amelyet éppen hallottatok.” Azután bemutatta ezt a tényt egy bibliai előadás megtartásával, melyre honfitársai azt gondolták, hogy egy hajdani ács nem képes. Hallották, hogy Jézus orvos lett. Azt óhajtották, hogy ,gyógyítsa meg magát’, vigyen véghez gyógyításokat „saját területén”, saját városának népén. Bibliai példázatokkal értésükre adta, hogy miért nem teszi meg ezt. Erre nagyon elégedetlenek lettek vele és megpróbálták megölni őt. Nyomatékosan bebizonyították, hogy nem elég „szelídek” a „jó hír” elfogadásához. — Luk 4:21-30.
10. Milyen alkalommal kenetett fel Jézus szent szellemmel?
10 Annak ellenére, hogy lakóhelyén ilyen bánásmódban részesítették, Jézus előrehaladt a cél felé, amelyre felkenetett „a Szuverén Úr, Jehova szellemével”. I. sz. 29 őszén elhagyta Názáretet, s elment a Jordán folyóhoz, hogy alámerítkezzék János, Zakariás pap fia által. Nyomban azután, hogy kijött az alámerítési vízből, Alámerítő János látta a szent szellemet leszállni rá egy galamb megnyilatkozásában. Ugyanakkor hallotta Jehova hangját a mennyből szólani: „Ez az én szeretett fiam, akit elismertem.” (Máté 3:13-17; Luk 3:21, 22; Ján 1:29-34) Ugyanez a szellem indította Jézust arra, hogy visszavonuljon Júdea pusztaságába 40 napra.
11. Miért rendelkezett Jézus még mindig a felkenetés szellemével, midőn beszédet tartott a názáreti zsinagógában?
11 A böjt, illetve az Atyjával, Jehovával való beszélgetés 40 napja után Sátán, az Ördög három kísértést helyezett elé. Ha Jézus engedett volna azoknak a kísértéseknek, elvesztette volna a felkenetés szellemét. De azáltal, hogy ellenállt a Kísértőnek, megőrizte szellemi felkenetését. Rendelkezett vele még akkor is, amikor megtartotta beszédét a názáreti zsinagógában. — Máté 4:1-13; Luk 4:1-21.
12. Tekintettel arra, ami a zsidók országában i. e. 537-ben végbement, milyen kérdés merül fel a zsidókkal kapcsolatban Jézus felkenetésének idején?
12 Jézusnak a szent szellemmel való felkenetése i. sz. 29-ben, 565 évvel azután történt, hogy Jézus népe megszabadult a babiloni fogságból i. e. 537-ben és visszatért elpusztult szülőföldjére, Júdea tartományába. Ott ,felújították az elpusztított városokat’ az országban, beleértve Jeruzsálemet is, amelynek templomát újjáépítették. Helyreállították az ,elhagyatott helyeket’, amelyek az elmúlt 70 éven át pusztán hevertek és mintegy paradicsommá változtatták az országot. A zsidók évi három ünnepén Sion vagy Jeruzsálem imádók millióival telt meg. Miért kellett hát Jézus felkenetésekor megtört szívű zsidóknak vagy izraelitáknak lenni? Miért ,foglyul vitetteknek’? Miért ,raboknak’? Miért lennének ,Sion gyászolói’? Miért lennének szegény, alázatos „szelídek”, akiknek szükségük van „jó hírre”? Miért volna ilyen bárki is i. sz. 29-ben?
AKIKNEK „JÓ HÍRRE”, SZABADÍTÁSRA ÉS VIGASZRA VAN SZÜKSÉGÜK
13. Miután a zsidó „foglyok” megszabadultak Babilonból és hazatértek, milyen rabszolgaságba kerültek?
13 Erre Izrael nemzetének szellemi állapota miatt volt szüksége. Igaz, Jehova végrehajtotta „bosszúállásának napját” a babiloni világhatalmon, amely nem volt hajlandó ,megnyitni a hazafelé vezető utat a foglyok előtt’. (És 14:17; Jer 50:15, 28; 51:6, 11, 36) Amikor végül visszatértek lakóhelyükre, ezek a zsidó foglyok nem kerültek betű szerinti faragott bálványok rabszolgaságába, hanem még egy ennél is nagyobb rabságba jutottak, a júdaizmus vallásrendszerének rabságába. Ezt a rendszert emberek hagyományai és előírásai uralták, melyek erőtelenné tették Jehova Isten törvényét és parancsolatait. A hivatalos írástudók és farizeusok e vallásrendszer előkelőségeiként léptek elő. Megvakították a népet az igazság iránt azáltal, hogy elvették tőlük „az ismeret kulcsát”, megakadályozva őket abban, hogy bemenjenek Isten királyságába, továbbá nehéz terheket kötöztek a köznépre, amelyet ők maguk még meg sem érintettek. — Luk 11:52.
14. Jézus napjaiban milyen oka volt a zsidó maradéknak arra, hogy „gyászolja Siont”?
14 Azonkívül a júdaizmusnak ezek a vezetői mint vak vezetők olyan útra vezették a vak népet, amely nemzeti katasztrófában végződött. Úgy irányították és befolyásolták Siont vagy Jeruzsálemet, hogy elvesse Jézust az igazi Messiást, és halálra adja Őt a fán, mintha hamis Krisztus lett volna. Azok a vallási vezetők a próféták gyilkosainak útján tartották Jeruzsálemet, aki megkövezi az Istentől hozzá küldött személyeket. (Máté 23:1-37) Volt-e hát ezek szerint szükségük „jó hírre” ilyen nemzet „szelídeinek”? Kellett-e szabadságot hirdetni a „fogságba vitetteknek”? Voltak-e „foglyok”, akiknek szükségük volt arra, hogy ,szemeiket tágra nyissák’, hogy kijuthassanak a vallásos sötétség börtönéből? Olyan sivár vallási állapotban volt-e Sion vagy Jeruzsálem — Jehova imádatának központja —, hogy valódi ok volt a gyászolására? Igen, valóban ilyen állapotban volt! A felkent Jézus pedig látta, hogy volt egy ilyen „gyászoló” maradék a zsidók között.
15. Milyen módon szolgált Alámerítő János mint úttörő, és hogyan lett Jézus az élet és megmentés úttörője?
15 Jézus megfelelt azon gyászolók szükségletének, akik „fogságba vitettek”, „foglyok” és „szegény alázatosak” voltak. Megvigasztalta azokat a gyászolókat a „mennyek királysága” jó hírének prédikálásával, amellett a betegek meggyógyításával, sőt még halottak feltámasztásával is. (Máté 4:17; 11:4-6) De ennél még nagyobb vigasztalás és szabadság várt Sion gyászolóira. Ez Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele réven következett be, hogy bemutassa bűnengesztelő áldozatának értékét Isten előtt. Így beteljesítve a Biblia reá vonatkozó próféciáit, az élet és megmentés úttörője lett azok számára, akik elfogadják életadó szolgálatát. Alámerítő János Jehova Messiása előtt járt és elkészítette az útját, ezért őt is úttörőnek lehet nevezni. (Luk 1:76, A Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítása, 1950) Jézus azonban többet tett Jánosnál az élet és megmentés úttörőjeként.
-