Bizodalommal nézzünk szembe az erőszaknak ezzel a korszakával!
„A szuverén Úr, Jehova szólt! Ki ne prófétálna?” (ÁMOS 3:8).
1. a) Milyen nagy kiváltságban van részünk Jehova nevét illetően? b) Hogyan magasztalta Jézus és Pál Jehovát és az ő nevét?
„A SZUVERÉN ÚR, Jehova” — mily nagyszerűen írják le ezek a szavak a világegyetem legfőbb Uralkodóját! A szektás ellenvetések ellenére nagy kiváltság a nevén szólítani Jehovát, bensőséges kapcsolatban lenni Jehovával, és másoknak is hirdetni Jehova nevét és szándékát. Amikor Jézus, az ő Fia a földön járt, kijelentette: „Jehova szelleme van énrajtam . . ., hogy a jó hírt hirdessem a szegényeknek.” Jehovához intézett imájában azt mondta a tanítványairól: „Én megismertettem velük a te nevedet és megismertetem.” Pál apostol pedig az ókori héber prófétákat idézve, ezt mondta: „Mindenki, aki Jehova nevét hívja segítségül, megmenekül” (Lukács 4:18; János 17:26; Róma 10:13; Joel 2:32).
2. a) Hogyan dicsőítette Ámos Jehovát? b) Milyen megbízást kapott Ámos a nevével összhangban?
2 Az ilyen ókori próféták közé tartozott Ámos is. Ő felmagasztalta Jehova nevét, mert a „szuverén Úr, Jehova” kifejezés 21 alkalommal szerepel az általa megírt bibliai könyvben. Ámos neve azt jelenti: „Teherhordozó.” Valóban súlyos felelősség terhét hordozta, akárcsak Jehova mai tanúi. Ámos juhtenyésztő és fügeszedő volt, és minden jel azt mutatja, hogy nem részesült formális iskolázásban a prófétai munkája végzéséhez. Ennek ellenére nyilván jól ismerte Isten Szavát, és Jehova szelleme működött rajta, hogy elvégezhesse nehéz küldetését. Miből állt ez a feladat? El kellett hagynia szülőhazáját, Júdát, és idegen misszionáriusként északra kellett utaznia Izrael hitehagyott tíz törzs királyságába. Ott, Izraelben, amelynek Szamária volt a fővárosa, az ítélet igen népszerűtlen üzenetét kellett hirdetnie.
3. Milyen időszerű „bizalmas dolgot” tárt fel Jehova Ámos előtt?
3 Vajon Ámos kivonta magát e küldetés alól? Egyáltalán nem! Bizony erőszakos idők voltak azok, a prófétának azonban még annál is „veszedelmesebb napokkal” kellett törődnie. Az akkori emberek élete az evés-ivás köré összpontosult. Elefántcsont ágyakon heverésztek, pamlagokon terpeszkedtek, eszükbe se jutott Jehova és igaz imádata (Ámos 6:3–6). Jehova ezért elhatározta, hogy megbünteti őket, de előbb prófétai figyelmeztetést közöl velük. Ezért hát kijelentette: „A szuverén Úr, Jehova semmit sem tesz anélkül, hogy fel ne tárná bizalmas dolgait szolgáinak, a prófétáknak” (Ámos 3:7).
Modernkori alkalmazás
4. a) Miért maradt fenn ez az ókori prófécia? b) Milyen csatorna által lett közismertté a prófécia jelentése?
4 Vajon ez az ókori prófécia ma is jelent valamit? Igen, erőteljes üzenete van számunkra! Isten ihletett Szava isteni irányítás alatt került megírásra és megőrzésre egészen e „végidőkig”, Isten népe javára, „akikhez a dolgok e rendszerének a vége elérkezett”. Prófétai jelentését a „hű és értelmes rabszolga” ismerteti velünk, vagyis a felkent keresztényeknek az a csoportja, akiket a Mester, Jézus Krisztus felhasznál arra, hogy szellemi ’eledelt szolgáljanak fel a kellő időben’ Isten népe minden tagjának (Dániel 12:4; 1Korinthus 10:11; Máté 24:45–47).
5. Hogyan kell válaszolnunk Jehovának az Ámos 3:8-ban olvasható kijelentésére?
5 Talán Ámos próféciájának ezeket a „bizalmas dolgait” másodrendű fontosságúnak tekintjük, mintha ráérnénk vele foglalkozni akkor, ha majd lesz rá egy kis időnk? Nos, ha történetesen a nyílt prérin lennénk teljesen egyedül, és a csöndet hirtelen egy oroszlán ordítása törné meg, hogyan reagálnánk? Ebben az élet-halál helyzetben nem lépnénk-e nyomban akcióba? Biztos, hogy nem késlekednénk! Nem kell-e ugyanúgy reagálnunk Jehova prófétai szavára? Jehova maga jelentette ki: „Oroszlán ordított! Ki ne félne? A szuverén Úr, Jehova szólt! Ki ne prófétálna?” (Ámos 3:8). Létkérdés tehát, hogy tudassuk ezt a próféciát és annak jelentését másokkal is. Igen, de hogyan?
„Menj, prófétálj!”
6. Milyen vonatkozásban hasonlít a kereszténység az ókori Szamáriára?
6 Jehova ezt parancsolta Ámosnak: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” (Ámos 7:15). Izrael hitehagyott királyságának megvan a mai párhuzama a kereszténységben, amely materialista nézetet vall, az erőszaktól vagy az erőszakos fenyegetéstől teszi függővé az életben maradását, és a szuverén Úr, Jehova ellenségének bizonyul, mivel gyűlöli a nevét. A kereszténység csupán címkének tekinti és úgy viseli a „keresztény” címet, mert nem áll ki Krisztus eljövendő igazságos Királysága mellett. Maga Jézus „törvénytelenség cselekvői”-nek nevezi azokat, akik a kereszténység vallásaihoz tartoznak (Máté 7:21–23).
7., 8. a) Milyen módon került az évek során fokozatosan kihirdetésre a kereszténység ellen szóló ítélet? b) Miféle „szabadulást” hirdettek a ’foglyok’-nak, és mi lett az eredménye?
7 A Királyság 1914-ben történt mennyei felállítása óta a modernkori Ámos osztály, Jehova Tanúi, folyton hirdeti az egész kereszténységben Jehova bosszúnapját. A kereszténység országaiban különösen 1919-től 1939-ig, sőt egészen napjainkig hangzott és hangzik az alapos figyelmeztetés. Az 1939—45-ig tartó második világháború évei az üldözés időszakát jelentették Jehova Tanúi számára, egyúttal azonban az újjászerveződés időszakát is. Az Őrtorony Gileád Biblia Iskola 1943-ban misszionáriusokat kezdett kiképezni idegen területek számára, és a második világháború végén ezeket a misszionáriusokat egymás után küldték ki különböző országokba, hogy terjesszék a Királyságról szóló tanúskodást. A kereszténység területén tehát kiterjedt a munka Olaszországra, Portugáliára, Spanyolországra, és Latin-Amerika hatalmas területeire.
8 „Menj, prófétálj!” — szólt a felhívás. Odaadó családok indultak el Kanadából, az Egyesült Államokból, a Brit szigetekről, Európából és Ausztráliából, hogy csatlakozzanak az új területek misszionáriusaihoz, ahol nagy volt a szükség. Bizakodással hirdették, hogy ’maga a szuverén Úr, Jehova szólt’. Jehova szelleme nyugodott az ő tanúin, akik világszerte hirdették Isten „bosszúnapját”, amely a kereszténységre szakad, de ugyanakkor ’szabadságot hirdettek a foglyoknak’, akik a hamis vallás rabságában sínylődnek (Ésaiás 61:1, 2; Zakariás 4:6). Egy 40 éves időszak alatt meglepő növekedés mutatkozott a Királyságot hirdető tanúk havi átlagában: az 1943-as 109 794-es létszámról 1983-ban 2 501 722-re növekedett a számuk!
Világraszóló minta
9., 10. a) Meddig terjedt ki a hirdetés Ámos idejében, és milyen párhuzamot találunk erre napjainkban? b) Ahogy Ámos próféciája előárnyékolta, hogyan tekintik egyes úgynevezett pogányok a kereszténységet?
9 Ezzel tulajdonképpen az Ámos-korabeli minta kerül követésre, amikor is az ítéletüzenetet Asdódra is ki kellett terjeszteni, vagyis a közeli Filisztea pogány imádati központjára — sőt a távoli Egyiptomra is. Mert a szuverén Úr, Jehova így szólt: „Hirdessétek Asdód palotáinak tetejéről, és az Egyiptomban levő palotákról, és mondjátok: Gyűljetek össze Samária hegyein, lássátok meg a benne levő zűrzavart, és az ott levő elnyomást! Nem tudnak helyesen cselekedni — így szól az ÚR [ÚV: Jehova] —, erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba” (Ámos 3:9, 10, Ökumenikus fordítás).
10 A kereszténységen végrehajtandó isteni ítélet modernkori hirdetése szintén messze túljutott a kereszténység birodalmának határain: eljutott Afrikába, a tengerek szigeteire és a Kelet számos részébe. Ahogyan Egyiptom az Istentől elidegenedett egész gonosz világot jelképezi a Bibliában, ugyanúgy a kereszténység ellen szóló ítéletüzenet hirdetése is világméretű. (Vö. Ésaiás 19:19, 20). Az úgynevezett pogány nemzetek közül is jó néhány nagyon is tisztában van a kereszténységben uralkodó ’zűrzavarral, csalással, aljassággal, erőszakkal és rablással’. Évszázadokon át megfigyelhették, hogyan vettek részt a kereszténység misszionáriusai ideológiai harcokban és forradalmakban, és hogyan működtek közre a nemzetközi fegyver- és kábítószerkereskedelem előretolt arcvonalában. Amikor az Őrtorony Társulat egyik misszionáriusa egy buddhistával kezd beszélni, gyakran ezzel az ellenvetéssel találkozik: ’Nézze csak a keresztények erkölcsi állapotát; mi buddhisták sokkal erkölcsösebbek vagyunk, miért kellene hát nekünk megváltoznunk?’ A misszionárius kénytelen megmagyarázni, hogy a kereszténység vallása egészen más, mint a Bibliában tanított igaz keresztényiség. Csak ezután találhat esetleg halló fülekre.
11. Minek felel meg ma az ókori Szamáriában uralkodó korrupció?
11 Miként az ókori Szamáriában, a kereszténységben is meg kell tanulniuk a politikusoknak és tisztviselőknek — kicsinyeknek és nagyoknak —, hogy hogyan kell ’helyesen cselekedni’. Az úgynevezett keresztény országokban ugyanis többnyire az erőszak és a törvénytelenség söpör végig az utcákon (Máté 24:3, 12). Ez pedig éles ellentétben van azzal a békés állapottal, ami sok „nem keresztény” országban tapasztalható.
12. Hogyan „halmozta fel” a kereszténység magának „az erőszakot és a rablást”?
12 Az „erőszak és a rablás” visszataszító méreteket ölt a nemzetközi színtéren is. Nem elég, hogy a kereszténység nemzetei szították a két világháborút, amely miatt mintegy 69 millió emberi élet kioltásáért terheli őket vérbűn. Most a kereszténységnek nagy szerepe van a két szuperhatalom közötti viszályban: a „déli király” és az „északi király” közötti küzdelemben, aminek az eredményeként a nemzetek a pusztító nukleáris fegyverek kifejlesztésére törekszenek a saját területükön.
13. Hogyan vettek részt az erőszak politikai szószólói a Dániel 11:40 és a Lukács 21:25 beteljesedésében?
13 Japánban tett látogatása alkalmával a „déli király” fő szóvivője kijelentette: „A nukleáris fegyverek birtoklásának egyedüli értéke az, hogy bebiztosítsuk, hogy sohase használjuk őket.” Akkor egyáltalán mire valók? Nyilván azért vannak, mert Sátán, e világ istene olyan válaszút elé állította a nemzeteket, amelyből nem találnak kiutat. A „déli király” „előretörésére” adott válaszként az „északi király” fő szócsöve bejelentette a középhatósugarú nukleáris fegyverek célbavételét az USA területén a „tengereken és az óceánokon állomásoztatva” a sajátjait. Mindez Jézus próféciájának a beteljesedését jelenti, amely szerint a „nemzetek gyötrődése” tapasztalható, „mivel nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt” (Dániel 11:40; Lukács 21:25; Jelenések 12:9, 12).
14. Hogyan emlékeztet minket ez a helyzet és annak kimenetele arra, ami Noé napjaiban történt?
14 Nemcsak Noé ideje óta kell az emberiségnek ilyen kizsákmányolással és fenyegető erőszakkal szembenéznie. A Noé idejének történelmi leírásában ezt olvassuk: „Akkor látta Jehova, hogy az ember gonoszsága a földön rendkívül nagy, és hogy szíve gondolatának minden hajlama állandóan csak rossz volt . . . És a föld romlottá vált az igaz Isten szemei előtt és a föld megtelt erőszakossággal.” Emiatt a gonoszság és erőszak miatt pusztította el Jehova a gonoszokat a vízözönben. Ma szintén szándékában áll ’elpusztítani azokat, akik a földet pusztítják’ (1Mózes 6:5–13; Jelenések 11:18; Lukács 17:26, 27).
A kereszténység kifosztása
15. Hogyan idézte elő Jehova, hogy „egy ellenség” hajtsa végre az ítéletet Szamárián?
15 Vajon hogyan végződik majd a világ szuperhatalmainak a szembeszállása? Jehova mond erről valamit, amit az Ámos 3:11-ben olvashatunk: „Így szól az én Uram, az ÚR [ÚV: a szuverén Úr, Jehova]: Ellenség veszi körül az országot, megfosztanak erődtől, kifosztják palotáidat” (Ökumenikus fordítás). Ki hát ez az „ellenség”? Ámos idejében az „ellenség” az asszír világhatalom volt. Asszíria hatalmas hadseregét Jehova úgy irányította, hogy jelképes „vesszőként” végrehajtsa ítéletét Szamária felett, ahogyan az Ésaiás 10:5, 6-ban olvashatjuk: „Aha, az asszír, haragom vesszeje, amelynek kezében van kárhoztatásom botja! Egy hitehagyott nemzet ellen küldöm őt, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy fosztogasson és sok zsákmányt szerezzen, és széttapossa, mint az utca sarát.”
16. a) Hogyan írja le a Jelenések 17. fejezete a hasonló mai összeütközést? b) Milyen fejlemények mutatják, hogy közel van a kereszténység ítélete?
16 Hasonló módon hozza fel majd Jehova a modernkori állig felfegyverzett asszírt, mint „botot” és „fejszét” a hitehagyott kereszténység elpusztítására. Természetesen a hamis vallás egész világbirodalmát, Nagy-Babilont fosztják majd ki a gonosz „szarvak” — a jelenlegi Egyesült Nemzeteket képező felfegyverzett politikai hatalmak (Ésaiás 10:15; Jelenések 17:5, 16, 17). Ennek a közelgő összecsapásnak a morajlása gyakran hallható már ma is a napisajtó híreiben. Például az U.S. News & World Report nemrég ezt közölte: „A katolicizmus és a kommunizmus nemcsak Lengyelországban készül összecsapni egymással. Kelet-Európában az egyház és a kommunista rendszerek kapcsolatában egyre növekszik a surlódás, amióta a lengyel születésű II. János Pál lett a pápa 1978-ban. Új harcmodor nyilvánul meg a római katolikus püspökök részéről a szovjet tömbön belül . . . A pápa kitartó kiállása a katolikus ügy mellett csak elmélyítette a konfrontáció légkörét . . . A kommunista kormányok nem csinálnak titkot abból, hogy gyanakodva tekintenek a pápára.”
17. Mit mond Ámos könyve, valamint más próféciák a hamis vallás kifosztásáról?
17 Tehát pontosan az történik, amit Jehova az Ámos 3:15 szerint kijelent: „’Elpusztulnak az elefántcsont házak, vége lesz a sokféle háznak’ — ez Jehova kijelentése.” Véget ér a kereszténység jóléte és anyagiassága, de a hamis vallás egész világbirodalmáé is! (Ezékiel 7:19; Jelenések 18:15–17).
18. a) Milyen büszke tettre szánja el magát ez után az „asszír”? b) Minek a felgyorsulásához vezet ez, és milyen eredménnyel jár Jehova népe számára?
18 Vajon ez azt jelenti, hogy Jehova lojális szolgái máris felszabadultak a szidalmak, üldözések, Sátán világának minden elnyomása alól? Még nem! Mert a politikailag gondolkodó „asszír” — a „bot” és a „fejsze”, amelyet Jehova a hitehagyott kereszténység megsemmisítésére felhasznál — büszkén Jehova ellen fordul és megtámadja hű földi tanúit. De mindhiába! (Ésaiás 10:15–19). Ahogyan János apostol látomásban látta: „a föld királyai” a ’vadállat’, vagyis az ENSZ-ben tömörült politikai hatalmak egybegyűlnek, hogy hadat viseljenek Isten trónra emelt „királyok Királya és uraknak Ura” ellen. Ez lesz a jeladás Armageddon, „a mindenható Isten nagy napjának csatája” megkezdésére. Ez a csata Sátán összes földi haderejének a megsemmisítését, és mindazoknak a megmentését eredményezi, „akik segítségül hívják Jehova nevét” (Jelenések 16:14, 16; 19:11, 16, 19–21; Róma 10:13).
19. Milyen bizalommal töltsön el minket Ámos példája és a Szamária ellen mondott próféciájának a beteljesedése?
19 Nos, hogyan nézel hát szembe az erőszaknak ezzel a korszakával? Biztosan abban a szilárd meggyőződésben, hogy Jehova igazolja majd prófétai szavát! És ugyanazzal a szilárd elhatározással is, mint Ámos, aki népszerűtlen üzenetet hirdetett egy hitehagyott népnek! De te, személy szerint, hogyan élheted túl a véget, és hogyan juthatsz be az új rendbe, amelyet Jehova, a szuverén Úr készít azoknak, akik őt szeretik? A következő cikk választ ad erre a kérdésre.
Ismétlési kérdések
◻ Hogyan mutatott Ámos szép példát abban, hogyan kell szembenézni a mai erőszak idejével?
◻ Milyen „bizalmas dolgokat” hirdethetünk ma nagy kiváltságként?
◻ Milyen módon árnyékolta elő az ókori Szamária a kereszténységet?
◻ Hogyan ér véget az erőszaknak ez a korszaka, és mi mutatja, hogy ez a vég már közel van?
[Kép a 8. oldalon]
A szuverén Úr, Jehova elküldte a juhtenyésztő Ámost, hogy egy népszerűtlen üzenetet hirdessen