Huszonötödik fejezet
Bűnbánó ima
1—2. a) Mi az Istentől jövő fegyelmezés célja? b) Milyen választás előtt állnak majd a zsidók, miután Jehova megfegyelmezi őket?
JERUZSÁLEMNEK és templomának i. e. 607-ben bekövetkezett elpusztítása fegyelmezés volt Jehovától, rendkívüli nemtetszésének kinyilvánítása. Júda engedetlen nemzete rászolgált erre a súlyos büntetésre. Ám Jehovának nem állt szándékában a zsidók kiirtása. Pál apostol a Jehovától jövő fegyelmezés céljára utalt, amikor ezt mondta: „Igaz, egyetlen fegyelmezés sem látszik a jelenre nézve örvendetesnek, hanem elszomorítónak; ámde utólag békés gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem azoknak, akik általa megedződtek” (Héberek 12:11).
2 Hogyan fogadják a zsidók ezt a megrázkódtatást? Vajon gyűlölik a Jehovától jövő fegyelmezést? (Zsoltárok 50:16, 17). Vagy úgy fogadják, mint ami a képzésüket szolgálja? Vajon megbánják bűneiket, és meggyógyulnak? (Ézsaiás 57:18; Ezékiel 18:23). Ézsaiás próféciája azt sejteti, hogy Júda korábbi lakosai közül legalább néhányan jól fogadják a fegyelmezést. A 63. fejezet utolsó verseitől a 64. fejezet végéig Júda nemzete úgy jelenik meg, mint egy bűnbánó nép, amely szívből jövő esdekléssel közeledik Jehovához. Ézsaiás próféta a jövőben fogságba kerülő honfitársai érdekében bűnbánó imát mond. Mialatt ezt teszi, úgy beszél az eljövendő eseményekről, mintha a szeme láttára következnének be.
Könyörületes Atya
3. a) Hogyan magasztalja Ézsaiás prófétai imája Jehovát? b) Hogyan mutatja Dániel imája, hogy Ézsaiás prófétai imája a Babilonban levő bűnbánó zsidók gondolatait tükrözi? (Lásd a 362. oldalon levő bekeretezett részt!)
3 Ézsaiás így imádkozik Jehovához: „Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából!” A próféta a szellemi egekről beszél, ahol Jehova és láthatatlan szellemteremtményei laknak. Ézsaiás a fogságban levő zsidók gondolatait kifejezve így folytatja: „Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem!” (Ézsaiás 63:15). Jehova visszatartotta hatalmát, és fékezte népe iránti mély érzéseit — ’szívének dobogását és irgalmát’. De Jehova még mindig a zsidó nemzet „Atyja”. Ábrahám és Izrael (Jákob) voltak a nemzet test szerinti atyái, de ha életre keltek volna, lehet, hogy elvetették volna elpártolt leszármazottaikat. Jehova könyörületesebb (Zsoltárok 27:10). Ézsaiás hálával telve ezt mondja: „Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva” (Ézsaiás 63:16).
4—5. a) Milyen értelemben térítette el Jehova a népét útjaitól? b) Milyen imádatot akar Jehova?
4 Ézsaiás szívből jövő szavakkal folytatja: „Ó, Jehova, miért térítesz el minket útjaidtól? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj vissza szolgáidért, örökséged törzseiért!” (Ézsaiás 63:17, „NW”). Igen, Ézsaiás azért imádkozik, hogy Jehova újra a szolgáira fordítsa figyelmét. De milyen értelemben térítette el Jehova a zsidókat útjaitól? Vajon Jehova a felelős a szívük keménységéért, ami odavezetett, hogy nem félik őt? Nem, de megengedte ezt, és a zsidók kétségbeesésükben keseregnek amiatt, hogy Jehova ilyen szabadságot adott nekik (2Mózes 4:21; Nehémiás 9:16). Azt kívánják, hogy bárcsak közbeavatkozott volna Jehova, és megakadályozta volna, hogy helytelenül cselekedjenek.
5 Isten természetesen nem így bánik az emberekkel. Szabad akaratunk van, és Jehova megengedi, hogy magunk döntsük el: engedelmeskedünk-e neki, vagy sem (5Mózes 30:15–19). Jehova olyan imádatot akar, amely őszinte szeretettől indított szívből és elméből fakad. Ezért megengedte, hogy a zsidók gyakorolják szabad akaratukat, még ha ez lehetővé tette is, hogy fellázadjanak ellene. Ilyen értelemben keményítette meg az ő szívüket (2Krónika 36:14–21).
6—7. a) Hova vezetett az, hogy a zsidók elhagyták Jehova útjait? b) Milyen hiábavaló kívánságot fejeznek ki? Mit nincs joguk elvárni a zsidóknak?
6 Hova vezetett mindez? Ézsaiás prófétailag ezt mondja: „Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved [mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket, »Kat.«]” (Ézsaiás 63:18, 19). Jehova szent helyét a népe birtokolta egy ideig. Aztán Jehova megengedte, hogy szent helyét elpusztítsák, és nemzetét fogságba vigyék. Amikor ez bekövetkezett, olyan volt, mintha nem lett volna szövetség közte és Ábrahám leszármazottai között, és mintha nem is róla nevezték volna el őket. Most mivel foglyok Babilonban, a zsidók így kiáltanak reménytelenségükben: „Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek” (Ézsaiás 64:1). Jehovának csakugyan van hatalma ahhoz, hogy megmentse őket. Valóban le tudna jönni, és harcolni tudna népéért, darabokra zúzva az éghez hasonló kormányzati rendszereket, és összetörve a hegyhez hasonló birodalmakat. Jehova ismertté tehetné a nevét azáltal, hogy kimutatja lángoló buzgalmát népe érdekében.
7 Jehova már tett ilyet a múltban. Ézsaiás így emlékszik vissza: „cselekednél [cselekedtél, »NW«] rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának” (Ézsaiás 64:2). Az ilyen hatalmas tettek megmutatták Jehova hatalmát és istenségét. Az Ézsaiás idejében élő hűtlen zsidóknak azonban nincs joguk elvárni azt Jehovától, hogy így cselekedjen az érdekükben.
Csak Jehova tud megmenteni
8. a) Többek között miben különbözik Jehova a nemzetek hamis isteneitől? b) Miért nem cselekszik népe megmentése érdekében Jehova, bár képes lenne rá? c) Hogyan idézte Pál az Ézsaiás 64:3-at és mutatott rá az alkalmazására? (Lásd a 366. oldalon levő bekeretezett részt!)
8 A hamis istenek semmilyen hatalmas tettet nem hajtanak végre, hogy megmentsék imádóikat. Ézsaiás ezt írja: „öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja. Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek!” (Ézsaiás 64:3, 4a). Egyedül Jehova a „megjutalmazója . . . azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Ő megvédi azokat, akik igazságosságot cselekszenek, és akik megemlékeznek róla (Ézsaiás 30:18). Vajon így cselekedtek a zsidók? Nem. Ézsaiás ezt mondja Jehovának: „Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?” (Ézsaiás 64:4b). Mivel Isten népe régóta makacsul kitart a bűnben, Jehova nem talál okot arra, hogy visszatartsa felháborodását, és arra sem, hogy cselekedjen a megmentésük érdekében.
9. Miben reménykedhetnek a bűnbánó zsidók? Mit tanulhatunk ebből?
9 A zsidók nem tudják megváltoztatni a múltat, de ha megbánják bűneiket, és visszatérnek a tiszta imádathoz, akkor reménykedhetnek a megbocsátásban és a jövőbeli áldásokban. Jehova megjutalmazza majd a bűnbánókat a meghatározott időben azáltal, hogy kiszabadítja őket a babiloni fogságból. De türelmesnek kell lenniük. Bűnbánatuk ellenére Jehova nem változtatja meg időtervét. Ha azonban éberek maradnak, és Jehova akaratát követik, akkor biztosak lehetnek benne, hogy végül megszabadulnak. Ehhez hasonlóan a keresztények ma türelmesen várnak Jehovára (2Péter 3:11, 12). Megszívleljük Pál apostol szavait, aki ezt mondta: „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami kiváló, mert a megfelelő időszakban aratunk, ha ki nem fáradunk” (Galácia 6:9).
10. Milyen tehetetlenségről beszél őszintén Ézsaiás az imájában?
10 Ézsaiás prófétai imája több mint a bűn formális megvallása. Őszintén elismeri, hogy a nemzet képtelen arra, hogy megmentse magát. A próféta ezt mondja: „mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!” (Ézsaiás 64:5). A fogság végére a bűnbánó zsidók talán már nem folytatják elpártoló életmódjukat. Talán már Jehovához fordulnak igazságos cselekedeteik által. De még mindig tökéletlenek. Jó cselekedeteik, bár értékesek, nem szereznek engesztelést a bűneikért. Ilyen értelemben csak olyanok, mint a bepiszkított ruha. Jehova megbocsátása az ő irgalmából fakadó ki nem érdemelt kedvességének köszönhető, nem lehet kiérdemelni (Róma 3:23, 24).
11. a) Milyen egészségtelen szellemi állapotban van a fogságban levő legtöbb zsidó? Mi lehet ennek az oka? b) Kik voltak a hit kiváló példái a fogság alatt?
11 Mit lát Ézsaiás, amikor előretekint? A próféta így imádkozik: „nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál” (Ézsaiás 64:6). A nemzet szellemi állapota mélyponton van. A nép nem hívja Isten nevét imában. Bár már nem vétkesek a bálványimádat szörnyű bűnében, mégis minden jel szerint elhanyagolják az imádatukat, és nincs, aki ’felserkenne és Jehovába fogózna’. Nyilvánvalóan nem ápolnak egészséges kapcsolatot a Teremtővel. Némelyek esetleg méltatlannak érzik magukat arra, hogy Jehovához imádkozzanak. Mások talán úgy élik mindennapjaikat, hogy nem gondolnak Jehovára. Természetesen vannak olyanok a foglyok között, mint Dániel, Ananiás, Misáel, Azariás és Ezékiel, akik a hit kiváló példái (Héberek 11:33, 34). Amint a hetvenéves fogság a végéhez közeledik, az olyanok, mint Aggeus, Zakariás, Zerubbábel és Jósua főpap, készen állnak, hogy nagyszerű módon példát mutassanak abban, hogy Jehova nevét hívják. De Ézsaiás prófétai imája — úgy tűnik — a foglyok többségének az állapotát írja le.
„Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál”
12. Hogyan fejezi ki Ézsaiás, hogy a bűnbánó zsidók készek arra, hogy megváltozzanak?
12 A bűnbánó zsidók készek megváltozni. Őket képviselve Ézsaiás így imádkozik Jehovához: „Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár [agyag, »NW«] vagyunk és Te a mi alkotónk [Fazekas, »NW«], és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan” (Ézsaiás 64:7). Ezek a szavak újra elismerik Jehova hatalmát mint Atyáét, vagyis Életadóét (Jób 10:9). A bűnbánó zsidókat a formálható agyaghoz hasonlítják. Azok, akik elfogadják a Jehovától jövő fegyelmezést, jelképes értelemben alakíthatók, azaz Isten irányadó mértékeihez formálhatók. De ez csak akkor valósulhat meg, ha Jehova, a Fazekas kiterjeszti irgalmát. Ezért Ézsaiás kétszer is kéri, emlékezzen meg arról, hogy a zsidók az ő népe: „Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk” (Ézsaiás 64:8).
13. Milyen állapotban van Izrael földje, míg Isten népe fogságban van?
13 A fogság alatt a zsidók sokkal többet viselnek el, mint csupán azt, hogy foglyok egy pogány országban. Jeruzsálem és temploma romokban hever, és ez szégyent hoz rájuk és Istenükre. Ézsaiás bűnbánó imája megemlít néhányat azok közül, amik szégyenkezésre adnak okot: „Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné. Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult” (Ézsaiás 64:9, 10).
14. a) Hogyan figyelmeztetett Jehova arra a helyzetre, amely most fennáll? b) Bár Jehova örömét lelte templomában és az áldozatokban, mégis mi fontosabb ezektől?
14 Természetesen Jehova is jól tudja, hogy milyen állapotban van a zsidók ősi földje. Körülbelül 420 évvel Jeruzsálem lerombolása előtt arra figyelmeztette a népét, hogy ha elfordulnak a parancsolataitól, és más isteneket szolgálnak, akkor ’kiirtja őket a földnek a színéről’, a gyönyörű templom pedig „romhalmazzá lesz” (1Királyok 9:6–9, NW). Igaz, Jehova örömét lelte abban a földben, amelyet népének adott, a díszes templomban, amely az ő tiszteletére épült, és az áldozatokban, amelyeket neki ajánlottak fel. De a lojalitás és engedelmesség fontosabb, mint az anyagi dolgok, még az áldozatoknál is fontosabb. Sámuel próféta helyesen mondta Saul királynak: „Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sámuel 15:22).
15. a) Mit mond Ézsaiás a Jehovához intézett prófétai könyörgésében? Hogyan válaszol erre Jehova? b) Milyen események vezettek ahhoz, hogy Jehova végképp elvetette Izraelt mint nemzetet?
15 De vajon Izrael Istene könyörület nélkül tudna tekinteni bűnbánó népének nyomorúságára? Ezzel a kérdéssel fejezi be Ézsaiás a prófétai imáját. A fogságban levő zsidókért könyörög: „Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?” (Ézsaiás 64:11). Végül Jehova valóban megbocsátott népének, és i. e. 537-ben visszahozta őket földjükre, hogy helyreállíthassák ott a tiszta imádatot (Jóel 2:13). Évszázadokkal később azonban Jeruzsálem és temploma megint elpusztult, és Isten végképp elvetette szövetséges nemzetét. De miért? Mert Jehova népe eltért Isten parancsolataitól, és elvetette a Messiást (János 1:11; 3:19, 20). Amikor ez bekövetkezett, Jehova egy új nemzettel váltotta fel Izraelt, egy szellemi nemzettel, mégpedig „az Isten Izraelével” (Galácia 6:16; 1Péter 2:9).
Jehova, a „könyörgést meghallgató”
16. Mit tanít a Biblia Jehova megbocsátásáról?
16 Fontos leckét lehet megtanulni abból, ami Izraellel történt. Látjuk, hogy Jehova ’jó és kész megbocsátani’ (Zsoltárok 86:5, NW). Mivel tökéletlen teremtmények vagyunk, irgalmától és megbocsátásától függ a megmentésünk. Cselekedeteinkkel képtelenek vagyunk kiérdemelni ezeket az áldásokat. Jehova azonban nem bocsát meg válogatás nélkül mindenkinek. Csak azok nyerhetik el az Istentől jövő megbocsátást, akik megbánják bűneiket, és megtérnek (Cselekedetek 3:19).
17—18. a) Honnan tudjuk, hogy Jehovát őszintén érdeklik gondolataink és érzéseink? b) Miért türelmes Jehova a bűnös emberekhez?
17 Azt is megtanuljuk, hogy Jehovát őszintén érdeklik gondolataink és érzéseink, amikor kifejezzük azokat a hozzá intézett imában. Ő a „könyörgést meghallgató” (Zsoltárok 65:3, 4). Péter apostol erről biztosít minket: „Jehova szeme az igazságosakon van, és füle a könyörgésük felé irányul” (1Péter 3:12). Továbbá megtanuljuk, hogy a bűnbánó imának magában kell foglalnia a bűnök alázatos megvallását is (Példabeszédek 28:13). Ez azonban nem jelenti azt, hogy már számíthatunk is Isten irgalmára. A Biblia figyelmezteti a keresztényeket, hogy ’ne úgy fogadják az Isten ki nem érdemelt kedvességét, hogy eltévesztik a célját’ (2Korintus 6:1).
18 Végül megtanuljuk, hogy Isten miért türelmes bűnös népéhez. Péter apostol elmagyarázta, hogy Jehova azért türelmes, „mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Ám azokat, akik folyton visszaélnek türelmével, Isten végül megbünteti. Ezzel kapcsolatban ezt olvassuk: „[Jehova] mindenkinek a cselekedetei szerint fog fizetni: örök élettel azoknak, akik dicsőséget, tisztességet és romolhatatlanságot keresnek a jó cselekvésében való kitartás által; akik azonban perlekedők, és akik nem engedelmeskednek az igazságnak, de engedelmeskednek az igazságtalanságnak, azoknak bosszúság és harag lesz” (Róma 2:6–8).
19. Milyen tulajdonságokat fog Jehova kimutatni változatlanul?
19 Isten így bánt az ókori Izraellel. Jehovával ápolt kapcsolatunkat ma ugyanezek az alapelvek irányítják, mert ő nem változik. Bár nem tartja vissza a megérdemelt büntetést, ő mindig az a Jehova marad, aki „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt” (2Mózes 34:6, 7).
[Kiemelt rész/képek a 362. oldalon]
Dániel bűnbánó imája
Dániel próféta a zsidók hetvenéves fogsága alatt végig Babilonban élt. Valamikor a fogság 68. évében Dániel felismerte Jeremiás próféciájából, hogy Izrael fogsága a végéhez közeledik (Jeremiás 25:11; 29:10; Dániel 9:1, 2). Dániel Jehovához fordult imában, és bűnbánó imát mondott az egész zsidó nemzet érdekében. Dániel ezt így meséli: „orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék” (Dániel 9:3, 4).
Dániel mintegy kétszáz évvel azután mondta el imáját, hogy Ézsaiás feljegyezte prófétai imáját, amely könyvének 63. és 64. fejezetében található. Kétségtelenül sok őszinte zsidó imádkozott Jehovához a fogság nehéz évei alatt. A Biblia azonban Dániel imáját emeli ki, amely nyilvánvalóan sok hűséges zsidó érzéseit képviseli. Így ez az ima rámutat, hogy Ézsaiás érzései prófétai imájában valóban megegyeznek a Babilonban levő hűséges zsidók érzéseivel.
Figyeljük meg, milyen hasonlóságok fedezhetők fel Dániel és Ézsaiás imája között:
Ézsaiás 64:9, 10 Dániel 9:16–18
[Kiemelt rész a 366. oldalon]
„Szem nem látta”
Pál apostol a korintusiaknak írt levelében idézte Ézsaiás könyvét, amikor ezt írta: „mint ahogy meg van írva: »Szem nem látta, és fül nem hallotta, sem ember szíve el nem képzelte azokat, amiket az Isten az őt szeretőknek készített«” (1Korintus 2:9).a Sem Pál, sem Ézsaiás nem arra utal, hogy mit készített Jehova azoknak a szolgáinak, akik égi örökségükben vagy jövőbeli paradicsomi földön élnek majd. Pál Ézsaiás szavait azokra az áldásokra alkalmazza, amelyeket már az első században élveztek a keresztények, ilyen például Isten mélységes dolgainak a megértése és a Jehovától jövő szellemi megvilágosodás.
Csak akkor érthetjük meg a mély szellemi gondolatokat, ha Jehova a meghatározott időben feltárja azokat — és még azután is csak akkor, ha szellemi emberek vagyunk, és szoros kapcsolatot ápolunk Jehovával. Pál szavai azokra vonatkoznak, akik kevéssé vagy egyáltalán nem szellemi gondolkodásúak. Szemük nem láthatja, vagyis nem foghatja fel a szellemi igazságokat, és fülük nem hallhatja, vagyis értheti meg az ilyen gondolatokat. Azoknak az ismerete, amiket Isten az őt szeretőknek készített, az ilyen embereknek el sem jut a szívükig. De azoknak, akik átadták életüket Istennek, ahogy Pál is, Isten feltárta ezeket a gondolatokat szelleme által (1Korintus 2:1–16).
[Lábjegyzet]
a Pál szavai nem találhatók meg pontosan úgy a Héber Iratokban, ahogy idézi őket. Úgy tűnik, összekapcsolja az Ézsaiás 52:15, 64:3 és 65:17 verseinek gondolatait.
[Kép a 367. oldalon]
Isten népe „kevés ideig” birtokolta Jeruzsálemet és templomát