Aház király azáltal próbál biztonságra szert tenni, hogy Asszíriához fordul segítségért. Ézsaiás próféta megjövendöli, hogy egy jövőbeli időpontban Izrael házából a túlélők soha többé nem járnak ilyen esztelen úton. Az Ézsaiás 10:20 elmondja, hogy ’támaszkodnak az Úrhoz, Izrael Szentjéhez hűségesen’. A 21. vers (IMIT) viszont rámutat, hogy csak kevesen lesznek, akik így tesznek: „Maradék tér meg.” Ez Ézsaiás fiára, Seár-Jásubra emlékeztet bennünket, aki jelként szolgál Izraelben, és a neve ezt jelenti: ’Maradék tér meg’ (Ézsaiás 7:3). A tizedik fejezet 22. verse „pusztulásra” figyelmeztet, mely el lett határozva. Ez a pusztulás igazságos lesz, mert a lázadó nép fölötti igazságos büntetést jelenti. Ennek következtében csak egy maradék tér vissza a sűrűn lakott nemzetből, mely ’annyi, mint a tenger fövenye’. A 23. vers arra figyelmeztet, hogy ez a pusztulás az egész országot érinti majd. Ezúttal Jeruzsálem sem kíméltetik meg.

Az Ézsaiás 10:20–23-ban olvasható próféciának volt egy további beteljesedése az első században, ahogyan erre a Róma 9:27, 28 rámutat. (Vesd össze: Ézsaiás 1:9; Róma 9:29.) Pál elmondja, hogy szellemi értelemben a zsidóknak egy ’maradéka visszatért’ Jehovához az i. sz. első században, ami azt jelentette, hogy a hűséges zsidók egy kicsiny csoportja Jézus Krisztus követője lett, és kezdte „szellemmel és igazsággal” imádni Jehovát (János 4:24). Később csatlakoztak hozzájuk hívő nem zsidók, s így egy szellemi nemzetet, „Isten Izraelét” alkották (Galácia 6:16). Ekkor beteljesedtek az Ézsaiás 10:20 szavai: a Jehovának átadott nemzet „többé nem” fordul el tőle, emberi forrásokból remélve segítséget.