„[2] És az lesz a napok befejező részében, hogy Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett, és mindenképpen a halmok fölé emelkedik, és hozzá özönlenek majd az összes nemzetek. [3] És bizony sok nép megy el, ezt mondván: ʼJertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő megtanít az utaira, és az ő ösvényein járunkʼ, mert Sionból jön ki a törvény és Jeruzsálemből Jehova beszéde. [4] És ítélkezik a nemzetek között, és sok nép ügyét elrendezi. És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.”

Mit mondjunk napjainkról? Jegyezzük meg, Ésaiás ezzel a megállapítással vezeti be üzenetét: „És ez lesz a napok befejező részében”. Más fordítások ezt így adják vissza: „Az utolsó napokban” (New International Version). E folyóirat lapjain rendszeresen bizonyítékok olvashatók annak alátámasztásául, hogy mi 1914 óta a jelenlegi világrend utolsó napjaiban élünk. A 3. és 4. vers szerint mire lehet számítanunk?

A próféta megállapítja, hogy „Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett” és „a halmok fölé emelkedik”. Az ősi időkben egyes hegyeken és halmokon bálványimádatot gyakoroltak és hamis istenek számára szentélyeket emeltek. Amikor Dávid király a szent szövetségládát a sátorba hozta és a tengerszint felett kb. 825 m magas Sion hegyén [Jeruzsálemben] felállította, minden bizonnyal isteni utasításra cselekedett így. Később, amikor Mória-hegyén Jehova nagyszerű temploma megépült, a „Sion” kifejezés magában foglalta a templom helyét is, így a templom a környező pogány színhelyektől jóval magasabbra emelkedett ki. Magát Jeruzsálemet „szent hegynek” is nevezték, így Jehova imádata felmagasztalt helyzetben maradt (Ésaiás 8:18; 66:20).

Ma Jehova Isten imádata, mint egy jelképes hegy, magasan kiemelkedik. Szembetűnő módon mindenki számára látható, hiszen olyasvalamit hozott létre, amit egyetlen más vallásnak sem sikerült megvalósítania. Mit? Egyesítette Jehova összes imádóit, akik kardjaikat örömmel ekevasakká kovácsolták és hadviselést többé nem tanulnak. Az országhatárok és a faji különbségek nem választják el többé őket egymástól. Egységes népként, igazi testvéri közösségben élnek, annak ellenére, hogy a világ különböző nemzetei között szétszórtan találhatók (Zsoltárok 33:12).