BOGÁNCSKÓRÓ
(héb.: dar·dar ʹ; gör.: tri ʹbo·losz):
Egyike azoknak a növényeknek, amelyeknek szabálytalan szélű, szúrós levele és kemény szára van, s amelyeknek a gömb, illetve henger alakú virága selymes, lila, sárga vagy fehér szirmokban végződik. A megátkozott föld művelésekor Ádámnak, majd később az utódainak is küszködniük kellett a bosszantó bogáncskóróval (1Mó 3:17, 18). Mivel a szelek szétszórják a magvait, ezért a bogáncskóró könnyen gyökeret ereszt az elhagyatott és a parlagon hagyott helyeken. (Lásd: Hó 10:8.) Jézus Krisztus bogáncskóróra utalt abban a szemléltetésében, amelyben arról beszélt, hogy az embereket, akárcsak a növényeket, a gyümölcseikről lehet felismerni (Mt 7:16). Palesztinában megszokott látvány, amint az őszi szél útmenti imolát görget maga előtt, amely egy fajta bogáncskóró. Feltehetően erre a látványra utal a Zsoltárok 83:13 és az Ézsaiás 17:13.