KÉDÁR

(a ’sötét’ jelentésű alapszóból):

1. Ismáel 12 fiának egyike (1Mó 25:13–15; 1Kr 1:29–31).

2. Egy arab törzs, amely Ismáel fiától, Kédártól származott, és akiket ’kelet fiaiként’ azonosítanak. A földjüket is Kédárnak nevezik (Jr 2:10; 49:28, 29). Kédár leszármazottai nomád pásztornép lévén juhokat, kecskéket és tevéket tartottak (Ézs 60:7; Jr 49:28, 29), és nyilvánvalóan a Szír-sivatagban laktak, Palesztinától K-re, az Arab-félsziget ény. részén. Bár lehetséges, hogy az „a települések, ahol Kédár lakik” kifejezés (Ézs 42:11) átmeneti táborhelyekre utal, de inkább a nép egy olyan részére vonatkozhat, amely valamilyen módon letelepedett. Talán az arab törzsek közt betöltött fontos szerepük miatt a Kédár névvel később általában véve a sivatagban élő törzsekre utaltak. A targumokban és a rabbinikus irodalomban olykor még Arábiát is Kédárnak nevezik.

Az Énekek énekében szereplő Sulamit a napbarnított bőrét „Kédár sátrai”-hoz hasonlította (Én 1:5, 6; vö.: Zs 120:5), amelyeket valószínűleg fekete kecskeszőrből készítettek, amilyen napjainkban sok beduin sátra. Ezékiel próféciája ’Kédár fejedelmeit’, csakúgy, mint az arabokat, úgy említi, mint akik kosbárányokkal, kosokkal és kecskebakokkal kalmárkodtak Tírusz kereskedelmi városának a szolgálatában (Ez 27:21).

Amikor Asszíria volt a legfőbb hatalom a Közel-Keleten, Ézsaiás próféta megjövendölte Kédár dicsőségének hirtelen hanyatlását, és erős íjászai megfogyatkozását, hogy csupán maradék lesz belőlük (Ézs 21:16, 17). Az asszír hadjáratokról szóló beszámolókban szereplő qedariak vagy kidrik nyilván Kédár leszármazottai voltak. Az asszír király, Assur-bán-apli az egyik hadjáratáról szóló beszámolójában az aribikkal (arabok) és Nebájóttal (vö.: Ézs 60:7) együtt említi őket, és azzal dicsekszik, hogy szamarakat, tevéket és juhokat szerzett tőlük zsákmányként.

Később Nabukodonozor, Babilon királya megverte Kédárt (Jr 49:28, 29). Az uralkodó É-Arábiában aratott győzelméről említést tesz a babilóniai történész, Bérószosz is, akit Josephus idéz (Apión ellen. I. könyv, 19.).

Egyiptomban, Tell-el-Maszhútában találtak egy ezüstcsészét (úgy vélik, hogy i. e. az V. századból való), és ezen a következő felirat áll: „Kainu, Gesem fia, Kedár királya”. Az itt szereplő Gesem feltehetően az „az arab Gesem”, aki Nehémiás idejében ellene volt annak, hogy újjáépítsék Jeruzsálem falát (Ne 2:19; 6:1, 2, 6).

Az asszír feljegyzések arra utalnak, hogy Hazailunak, Kédár királyának a szentélyében a következő hamis istenségeknek a szobrai voltak: Atarsamain (az asszírok Istár Dilbattal azonosították), Daia, Nuḫaia, Ruldaiau, Atarkurumai és Abirillu. Atarsamain istennőt egy drágakövekkel ékesített aranycsillag jelképezte. A Babilóniai Talmud (Taanith 5b) szerint Kédár lakosai a vizet is istenként imádták.