Az Isten ellen harcolók elvesztik a csatát

„Biztosan harcolni fognak ellened, de nem diadalmaskodnak feletted, mert én veled vagyok — ez Jehova kijelentése hogy megszabadítsalak téged.” — Jer 1:19.

 1. Milyen értelemben harcolnak Isten ellen azok, akik elvesztik a csatát?

HARCOLNAK Isten ellen! Nem az Isten teremtésében megnyilvánuló törvények — például a gravitáció — elleni harc formájában, hanem úgy, hogy harcolnak az ő választott népének látható szervezete és a nekik kiutalt munka végzése ellen. A mi modern korunkban olyan emberek, akik nagyra értékelik a teremtés tudományosan felfedezett törvényeit, a Biblia Istene ellen harcolóknak bizonyulhatnak. Saját bosszúságukra el fogják veszíteni a csatát. — Csel 5:39.

 2. Mi szolgáltat bizonyítékot arra, hogy Isten elfogadta a szóban forgó kis szervezetet és nem vetette el azt?

² Az ilyen Isten ellen harcolók szemében kétségtelenül önhittségnek tűnik, hogyha egy kicsiny földi szervezet olyan szervezetnek tekinti magát, amely fölé Isten kiterjeszti különleges védelmét, hogy megszabadítsa az ellene harcolóktól. Milyen észbeli következtetéshez vezethetnek azonban ennek a szervezetnek valóságos tapasztalatai? Száz év tapasztalatainak bizonyítéka helyes következtetést kell hogy eredményezzen annak a szervezetnek felismerésében, amelyet Isten kiválasztott és megerősített, hogy mindmáig ellenálljon a világméretű támadásoknak. Az Istennek önmagukat átadott emberek e kicsiny szervezete Isten nevében a modern események színterére lépett. Az eddigi összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy Isten kiválasztotta és elismerte, elfogadta szervezetét és nem vetette el azt. Az idő próbája, több mint 10 évtized alatt szilárd bizonyítékot szolgáltatott erre a tényre.

 3. Kinek a nevében jött a megígért Messiás, de hogyan fogadták őt az emberek?

³ E szervezet tapasztalatai megfelelnek annak, ami 19 évszázaddal ezelőtt történt, a bibliai időkben. Akkor, a Közel-Keleten egy embert úgy jelentettek be, mint a rég várt Messiást, akit Isten felkent, hogy egy kormányzat királya legyen, amely végül az egész emberiségnek igazságos uralmat biztosít. Az emberek többsége saját vallásos vezetőit követte és vonakodott elhinni, hogy Ő az Istentől megígért Messiás. Ő azonban nem volt csaló. Nem volt dicsőségre vágyó és hatalomra törő maga csinálta Messiás. Azt mondta ellenfeleinek: „Nem fogadok el dicsőséget emberektől . . . Én az én Atyám nevében jöttem, de ti nem fogadtatok el engem; ha valaki más jönne a saját nevében, azt elfogadnátok.” (Ján 5:41-43) E szavakat Jézus, a jeruzsálemi Dávid király egyik leszármazottja mondotta, aki így leszármazottja a hű Ábrahámnak is, akinek magva meg kell hogy áldja a föld összes családjait. — 1Móz 12:3; 22:18; Máté 1:1-16.

 4. Mit jelent az Jézusra vonatkozóan, hogy Ő a mennyei Atyja nevében jött?

⁴ Hogy Jézus a mennyei Atyja nevében jött, azt jelenti hogy nem a saját kezdeményezéséből jött, hanem a mennyei Atyja küldte el. Olyan fiú volt tehát, akinek engedelmesen Atyja akaratát kellett cselekedni a földön. Ismertté kellett tennie Atyja nevét és tiszteletet szerezni annak; nem volt szabad hamis színben feltüntetnie azt.

 5. Bár maga is próféta volt, milyen próféciákban volt érdekelve Jézus, a Messiás?

⁵ Mind e mai napig Jézus, a Messiás bizonyult a Biblia Istene legnagyobb prófétájának, nem véve ki ez alól még Mózest, a Krisztus előtti idők törvényadóját sem. (5Móz 18:15-19; Csel 3:22, 23; Jel 22:18-20) De Ő mégis érdekelve volt egy nálánál régebbi prófétának, nevezetesen Jeremiásnak próféciáiban.

 6. Kinek a nevében jött és szólt Jeremiás, és milyen korabeli személyektől származó megállapítások igazolják ezt a tényt?

⁶ Jeremiás papi család tagja volt, amely család a Júda királyságában levő Anatotban élt. Mint Jézus Krisztus, Jeremiás sem a saját nevében jött és szólt, bár a lévita papok kötelessége illette meg őt. Mint a Jézusé, Jeremiás próféciája is ellenállást váltott ki. Ellenségei, akik meg akarták ölni, azt mondták neki: „Ne prófétálj Jehova nevében, hogy meg ne halj a kezünk között.” (Jer 11:21) Egyszer, elbátortalanodva azt is mondta Jeremiás: „Nem teszek említést se róla, és többé nem szólok az ő nevében.” (Jer 20:9) De annyira feltüzelve érezte magát Isten Igéjétől, hogy nem tudta megállni, hogy ne hirdesse azt. Próféciája beigazolódott Jeruzsálem pusztulásával i. e. 607-ben; a zsidó túlélők, akik saját útjuk felé hajlottak, mégis azt mondták neki: „Ami azt a szót illeti, amelyet Jehova nevében mondtál nekünk, nem hallgatunk rád.” (Jer 44:16) Idővel ezeknek az Isten ellen harcolóknak vállalni kellett a következményeket.

 7. Milyen bátorító szavakat kellett szólnia Jehovának Jeremiáshoz kezdetben?

⁷ Cseppet sem csodálkozhatunk tehát, hogy 40 évvel korábban, i. e. 647-ben Jehovának így kellett szólnia az akkor még fiatal Jeremiáshoz: „Mondj el nekik mindent, amit én magam parancsolok neked. Meg ne rémülj tőlük, nehogy én rémisszelek meg előttük. De ami engem illet, én ma megerősített várossá, vasoszloppá és rézfallá teszlek az egész ország ellenében, Júda királyai ellen, fejedelmei ellen, papjai ellen és az ország népe ellen. És ők biztosan harcolni fognak ellened, de nem diadalmaskodnak feletted, mert én veled vagyok — ez Jehova kijelentése —, hogy megszabadítsalak téged.” — Jer 1:17-19.

 8. Minek a tudata erősítette Jeremiást, hogy kitartson olyan hosszú ideig, de milyen kérdést vetünk fel mi most?

⁸ Gondoljunk most arra, hogy milyen ellenállást fejtett ki, milyen kitartást tanúsított Jeremiás — több mint 40 esztendőn át! Jehova szószólóinak egyike volt ő, akikre a keresztény Jakab tanítvány felhívta figyelmünket, mondván: „A gonosz elszenvedésében és a türelem gyakorlásában vegyétek példának a prófétákat, akik Jehova nevében szóltak.” (Jak 5:10) Jeremiás állandóan emlékezetében tartotta, hogy nem a saját nevében jött, hanem Jehova nevében beszélt; ez erősítette a kitartásban és ellenségei támadásainak meghiúsításában, akik valójában Isten ellen harcoltak. Jehova nem rémisztette el Jeremiást azoktól a támadóktól, mert Jeremiás nem hagyta magát megrettenteni az ő fenyegető felvonulásuktól és tömegüktől. Ez rendkívül figyelemreméltó volt 26 évszázaddal ezelőtt, de vajon van-e ma valami ehhez fogható, ami megismétli azt — valamilyen korszerű szemléltetés? Igen, van!

EGY MODERN JEREMIÁS-OSZTÁLY

9, 10. Kire gondolunk mint Jeremiás által előárnyékoltra, és miért kell most létezni ennek?

⁹ Nem azt mondjuk, hogy maga Jeremiás jött vissza feltámadás útján a halálból. Az első századbeli izraeliták közül egyesek ugyanis ezt tartották Jézus Krisztusról, mivel Ő Jehova nevében jött és nagyon sok vallásos ellenállást szenvedett el Izraelben. (Máté 16:13, 14) Mi olyan valakire vonatkoztatjuk ezt, akit az ősi Jeremiás előábrázolt vagy szemléltetett. Arra a szolgára vagy rabszolgára gondolunk, akiről Jézus az ő „jelenlétének [azaz paruziájának] és a dolgok rendszere befejezésének jeléről” szóló próféciájában beszélt. (Máté 24:3) Éber Biblia-kutatók ma látják a mennyei királysága hatalmában megdicsőült Jézus Krisztus jelenlétének vagyis paruziájának „jelét”. A szolgának vagy rabszolgának tehát itt kell lennie a földön, hogy teljessé tegye a „jelt” minden részletében. A Máté 24:45-47-ben Jézus így szólt:

¹⁰ „Kicsoda valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ő ura a házanépe fölé rendelt, hogy idejében kiadja eledelüket? Boldog az a rabszolga, ha ebben a munkában találja az ő ura, mikor visszajön. Valóban mondom nektek, az egész vagyona fölé rendeli.” — UV; hasonlítsd össze Károli fordításával!

11, 12. a) Mikor jelent meg a színen a „rabszolga” és hogyan? b) Miből tűnik ki, hogy a rabszolga arra volt rendelve, hogy kellő időben táplálja a „háznépet”?

¹¹ Az itt megjövendölt rabszolga nem lehetett egyetlen keresztény férfi, mert abban az esetben ő már legalább 1900 éves volna most. A „rabszolga” az egész keresztény gyülekezet kell hogy legyen, amely az Isten szellemétől nemzett 144 000 tanítványból áll, akik társörökösei lesznek Krisztus Jézusnak mennyei királyságában. Eme „rabszolga”-osztály i. sz. 33. év pünkösdi ünnepén vette kezdetét. A „rabszolga”-osztály első része akkor jött létre, mikor a megdicsőült Jézus Krisztust Isten felhasználta, hogy kitöltse szent szellemét a Jeruzsálemben összegyűlt (mintegy 120) tanítványra, akik várták a szellemet. Hogy az az újszülött „rabszolga”-osztály arra volt rendelve, hogy a megfelelő időben szellemi eledelt adjon a megdicsőült Jézus Krisztus, a Mester vagy Úr házanépének, az kitűnik egy figyelemre méltó tényből. Mi lehet az?

¹² Mindazok, akik akkor felkenettek a szent szellemmel, addig előttük ismeretlen idegen nyelveken kezdték beszélni és szólni „Isten nagyszerű dolgait”. (Csel 2:1-11) Nyomban ezután 3000 igazságra éhező zsidót és prozelitát tápláltak szellemi eledellel abban a kellő időben; ennek eredményeként ezek alámerítkeztek, és szellemtől nemzett keresztények, az Úr Jézus Krisztusnak, a Mesternek házanépe lettek. — Csel 2:14-42; Máté 24:45.

13. a) Hogyan maradhatott életben ez a „rabszolga” mostanáig és milyen várakozással? b) Miért kell az 1914 óta tartó 63 éves időszaknak különleges jelentőséggel rendelkeznie?

¹³ Azok az első századi, szellemtől nemzett keresztények elhaltak, de az azóta eltelt évszázadok alatt mindig csatlakoztak tagok a „rabszolga”-gyülekezethez, akik mind várták Jézus Krisztusnak megjelenését, dicső Uruknak királyi hatalomban való „jelenlétét”. A „jel” az 1914-es év óta feltűnt és állandóan hatásosabbá, nyomatékosabbá válik, igazolva, hogy az Úr királyi hatalomban való jelenléte a Pogányok Idejének végén, 1914-ben megkezdődött. (Luk 21:24; Dán 4:16, 23, 25, 32 [Károli: 4:13, 20, 22, 29]) Azóta (az első század óta) csak ez a csekély 63 éves időszak látta az egész emberiséget olyan nemzetközi háborúktól sújtottan, sok földrengéssel kísért politikai felfordulásokkal, világméretű járványokkal, törvénytelenség kitöréseivel, élelmiszerhiányokkal, emelkedő élelmiszerárakkal, és a Krisztus „rabszolga”-osztályának irgalmatlan elnyomásával, világszerte megnyilvánuló üldözésével együtt. Bizony történelmi példa nélkül áll ez az 1914-es első világháborútól napjainkig is tartó időszak. Világraszóló jelentőséggel kell rendelkeznie. És rendelkezik is! Jézus Krisztus, Istennek Mózesnél nagyobb prófétája prófétikusan megmagyarázta, mit jelentsen ez. Nos, mit jelenthet?

14. Jézus magyarázata szerint mit jelent ez az időszak?

¹⁴ Azt, hogy ez a „jelenlét” vagyis paruzia 1914 óta valóság, és hogy a dolgok e rendszerének vége egyre közelebb van!

15. Miért kell ma egy Jeremiás-osztálynak lenni a földön és kikből áll az?

¹⁵ A Krisztus „jelenlétének” időszaka az az idő, amely a „rabszolga”-osztály tagjainak megítélésére szolgál, amely osztályt Krisztus 19 évszázaddal ezelőtt az ő háznépének időszerű szellemi eledellel való ellátására rendelt. (Máté 24:45-47; 25:14-30) A szellemtől nemzett „rabszolga”-osztály maradékának utója itt kell hogy legyen a földön és megítélésnek alávetnie magát. Gazdájuk szolgálatában tanúsított hűségük és szellemi bölcsességük határozza meg, hogy méltók-e az Uruk földi vagyonának gondozására. Ezenkívül, mivel a mi időnk Jeremiás, Jehova prófétája napjainak felel meg, logikus, hogy kell lenni egy Jeremiáshoz hasonló osztálynak, amely Jehova nevében jön. Nos, van ilyen! A „rabszolga”-osztály helyeselt maradékából áll. És az Isten ellen harcolók mind ez ideig nem diadalmaskodhattak felette!

16. a) Száz évvel ezelőtt mi kezdett létezni Alleghenyben, Pennsylvaniában, milyen kapcsolatban a kereszténységgel? b) Hogyan kezdett akkor megjelenni egy életbevágóan szükséges folyóirat, és ki adta ki azt?

¹⁶ Pillantsunk vissza 100 évvel ezelőttre — vissza i. sz. 1877-re. Akkoriban a keresztényiség vallásszektái és felekezetei rendkívül elszaporodtak. Volt azonban akkor az önátadott Biblia-kutatóknak egy kicsiny gyülekezete Allegheny-ben (amely ma Pittsburg egy része) Pennsylvaniában, az Egyesült Államokban. Ez a gyülekezet teljesen elkülönült a kereszténység vallásrendszereitől, melyek akkor az evolúció elméletének, a bibliakritika és a materializmus támadásainak voltak kitéve. Annak az Allegheny-i kis gyülekezetnek a keretein belül az Isten ihletett Igéjének szektáskodástól mentes tanulmányozása a sürgősség ösztönző érzését keltette fel. A gyülekezet egyik vénje felismerte egy új folyóirat kiadásának szükségességét, a Szent Biblia alapvető, alapul szolgáló tanításainak védelmezésére. Elhatározta, hogy anyagi javait ennek érdekében fogja felhasználni. Tehát 1879 júliusában megalapította a kívánt folyóiratot, amelynek maga volt a szerkesztője és kiadója. Ez a folyóirat sok kellemetlenséget jelentett a dolgok világrendszere, különösen a kereszténység számára. „Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke” volt a címe. Szerkesztője és kiadója pedig Charles Taze Russel, az önfeláldozó Biblia-kutató volt.

17, 18. a) Mit sejttetett azonkívül a ,Sioni Őrtorony’ cím, és kinek a nevében léptek a világ elé a folyóirat munkatársai? b) Miért nem kellett a folyóiratnak soha könyörögni vagy kérvényezni emberektől?

¹⁷ Az új folyóirat szerkesztője és munkatársai, valamint az őket támogató gyülekezet Jeremiás Istenének nevében lépett a világ színterére; Jeremiás papként szolgált az ősi Sionon. A Biblia ismételten úgy beszél Jeremiás idejének Sionáról, mint Jeremiás Istenének lakóhelyéről. (Zsolt 74:2; 48:1, 2 [Károli: 48:2, 3]) A folyóirat „Őrtorony” elnevezése a címoldalon idézett bibliaversből ered: „Őrálló, mit mondasz az éjszakáról?” „Jön a reggel.” (És 21:11, 12) Ez sejttette a folyóirat célját, melyet szolgálni hivatott a Biblia próféciáinak teljesedése tekintetében. A folyóirat második számának 2. oldalán azonban az első hasáb tetején a következő cím jelent meg: „Akarja ön a Sioni Őrtoronyt?” E cím alatt a harmadik bekezdés így szólt:

¹⁸ „Ne, gondolja, hogy ezek a megjegyzések pénzszerzésre irányulnak. Nem. A Sioni Őrtorony, hisszük, hogy JEHOVA támogatását élvezi, és amíg ez így lesz, sohase fog kéregetni vagy kérvényezni emberi támogatást. Ha az, aki azt mondja: ,Enyém a hegyek minden aranya és ezüstje’, megszűnik gondoskodni a szükséges alapról, meg fogjuk érteni, hogy ideje beszűntetni a folyóirat kiadását.”

ELŐHALADÁS AZ ISTENI NÉVBEN

19. Mi mutatja, hogy vajon Jehova elmulasztott-e gondoskodni alapról a folyóirat kiadásához?

¹⁹ E pontnál nincs helye vitának. A Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke Jehova nevében belépett a vallásos tevékenység világarénájába, úgy mint a régi Jeremiás próféta. Nos tehát elmulasztott-e Jehova gondoskodni a szükséges alapokról a folyóirat folyamatos kiadásához? Erre a kérdésre nyilvánvalóan felel az a tény, hogy 1879 júliusa óta soha nem szüntette be a megjelenését, nem maradt el még csak egyetlen egy szám kiadása sem, annak ellenére, hogy időnként betiltották különböző országokban!

20. Mennyire emelkedett máig a folyóirat példányszáma és mire hívja fel a figyelmet a címlapja?

²⁰ Az Őrtorony folyóirat a mai napig megnövelte példányszámát a kezdő havi 6000-es egy nyelvű (angol) példányszámról, félhavonta 10 400 000 példányra 79 nyelven. Ma ez a folyóirat az 1939. március 1-i száma óta „Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát” címet viseli. Ma egy társfolyóirata is van „Ébredjetek!” címen, melyet 33 nyelven átlag 10 125 000 példányban ad ki a The Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc.

21, 22. a) Mi volt a folyóirat egyik célja, és milyen nevet tettek magukévá azok, akik hivatalos folyóiratuknak fogadták el azt? b) Milyen, a Jeremiáséhoz hasonló kötelesség hárult így rájuk?

²¹ Az 1926. január 1-i számától kezdve különleges erőfeszítést tesz az Őrtorony (Watch Tower) folyóirat arra, hogy a Biblia Istenének, Jehovának a nevét legkiemelkedőbben az egész világ elé tárja. Csak logikus volt tehát, hogy öt évvel később (1931-ben) ezek az önátadott, alámerített keresztények, akik hivatalos kiadványukként fogadták el az Őrtorony-t, magukévá tették az Ésaiás 43:10-en alapuló nevet, azaz a Jehova tanúi nevet. Természetesen ez a Jeremiás Istenének nevében való járás és szólás 1879 óta kötelességet rótt az Őrtorony folyóirat és a vele kapcsolatos kiadványok kiadóira és támogatóira. Mit? Hirül adni az egész emberiségnek, amit Jehova kijelentett a Szent Bibliában. Ez hasonlított arra a felelősségre, amely Jeremiásra nehezedett, akinek azt mondta Isten:

²² „Ami téged illet, övezd fel derekadat, kelj fel és mondj el nekik mindent, amit én magam parancsolok neked.” — Jer 1:17.

23. Mit törekszik tenni folyamatosan Jehova tanúinak szervezete és hogyan?

²³ Jehova tanúinak keresztény szervezete felismerte kötelezettségét e tekintetben és folyamatosan törekszik teljesíteni azt. Nem csak a teljes Bibliát adták ki sok fordításban, hanem bekötött könyveket, füzeteket, traktátusokat is, amelyek megmagyarázzák Jehova írott Igéjét a maga teljességében, hogy úgy mondjuk „mindent, amit én magam parancsolok neked”. Mind a mai napig sem tartózkodtak ennek cselekvésétől.

24. Hogyan vázolta Jézus a tanítványai fő feladatát?

²⁴ Jézus Krisztus mint egy Jeremiásnál nagyobb próféta, vázolta tanítványainak fő feladatát, amikor ezt mondta: „A Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett az összes nemzeteknek.” Valamint: „Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzet embereiből, merítsétek alá őket az Atyának [Jehovának], a [Jézus Krisztusnak], és a szent szellemnek nevében, megtanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok mindennap a dolgok rendszerének befejezéséig.” — Máté 24:14; 28:19, 20.

25. Hogyan vitték előbbre Jehova tanúi ezt a rájuk bízott feladatot, de mit mondjunk azokról, akik harcolnak e munka ellen?

²⁵ Jehova keresztény tanúi ilyen munkát igyekeztek végezni, Isten Fiának, Jézus Krisztusnak parancsa szerint az egész földön 216 országban és szigetcsoporton, 194 nyelven. Azok, akik akadályozták őket ebben az Istentől kapott munkában, gyakorlatilag Isten ellen harcolókká tették magukat. Így viselkedve, vesztett csatában harcoltak. Kétségbeesetten ragaszkodnak ahhoz a gondolathoz, hogy diadalmaskodni fognak a felkentek kicsiny Jeremiás-osztálya és lojális társaik felett. De Jehova szavát adta nekünk, hogy soha nem fognak diadalmaskodni!